Vége a vármegyéknek és a főispánoknak – visszatérhetnek a megyék Magyarországon
Komoly közigazgatási fordulat körvonalazódik: a Tisza-kormány egyik leglátványosabb önkormányzati vállalása lehet, hogy megszünteti a „vármegye” elnevezést és a főispáni rendszert, helyette pedig visszatérnek a megyék. A lépés első ránézésre szimbolikusnak tűnik, valójában azonban ennél jóval többről szólhat: a központosított állam visszabontásáról, az önkormányzatok megerősítéséről és a helyi döntések visszaadásáról.
A főispáni rendszer a Fidesz egyik legfurcsább öröksége volt
A főispáni cím visszahozása sokak számára már a bevezetésekor is anakronisztikusnak tűnt. A Fidesz-kormány 2022-ben nevezte át a kormánymegbízottakat főispánná, miközben a megyékből vármegyék lettek. A Nyugat.hu összefoglalója szerint a történelmi főispán eredetileg a király által kinevezett vármegyei vezető volt, aki a politikai irányítást vitte, míg az operatív ügyek az alispánhoz tartoztak. A modern rendszerben viszont a főispánok lényegében a kormány területi emberei voltak.
Ezért lett a „főispán” szó sokak szemében a központosított, felülről irányított állam jelképe. Nem azért, mert önmagában egy történelmi kifejezés használata baj lenne, hanem mert a névváltás mögött nem valódi önkormányzati megerősítés, hanem politikai központosítás állt.
Visszatérhet a megye elnevezés
A megye elnevezés visszaállítása politikailag erős üzenet lenne. Azt jelezné, hogy az új kormány nem kívánja továbbvinni a Fidesz történelmi díszletekbe csomagolt közigazgatási nyelvét. A vármegye és a főispán eltörlése sokak számára azt jelentené: vége annak a korszaknak, amikor a hatalom a múlt jelképeivel próbálta elfedni a jelen problémáit.
A változás ugyanakkor nemcsak nyelvi kérdés. Ha a Tisza-kormány valóban hozzányúl a kormányhivatali és területi közigazgatási rendszerhez, akkor újra kell gondolni, ki dönt helyben, milyen ügyek maradnak az államnál, és milyen feladatok kerülnek vissza az önkormányzatokhoz.
Ez is érdekelhet
A főispánok már most érzik, hogy fordulat jöhet
A kormányváltás után a leköszönő főispánok közül többen is megszólaltak. Tarnai Richárd volt Pest vármegyei főispán például arra figyelmeztetett, hogy ha a Tisza-kormány megszünteti a jelenlegi kormányhivatali struktúrát, szerinte drágább és lassabb lehet az ügyintézés. A Mandiner és a Hír TV is arról írt, hogy a Fidesz oldalán már most attól tartanak: visszatérhet a 2010 előtti közigazgatási modell.
Ez a félelem politikailag érthető. A kormányhivatalok és a főispánok rendszere az Orbán-korszak egyik legfontosabb területi hatalmi hálózata volt. Ha ezt az új kormány megbontja, az nemcsak technikai átszervezés, hanem a Fidesz helyi befolyásának visszavágása is lehet.
Nem elég átnevezni: jogköröket is vissza kell adni
A valódi kérdés nem az, hogy a táblákon mi szerepel majd: vármegye vagy megye. A nagy ügy az, hogy visszakapnak-e valódi jogköröket az önkormányzatok. Az elmúlt években számos döntés került központi kézbe: építéshatósági ügyek, intézményfenntartás, fejlesztési döntések, adózási és finanszírozási kérdések.
A helyi vezetők régóta panaszkodnak arra, hogy a települések felelőssége megmaradt, de a mozgásterük beszűkült. A polgármesternek kell magyaráznia a lakóknak, ha rossz az út, nincs elég pénz intézményre, gond van a helyi közlekedéssel vagy fejlesztéssel, miközben a legfontosabb döntések sokszor már nem helyben születnek.
Ha a Tisza-kormány komolyan gondolja az önkormányzatiság helyreállítását, akkor a főispánok eltörlése csak az első lépés lehet.
A pénz körül már most háború van
Az önkormányzati rendszer egyik legnagyobb konfliktusa a szolidaritási hozzájárulás. A nagyobb iparűzési adóbevételű településektől elvont pénz elvileg a szegényebb térségeket segítené, de sok város szerint a rendszer aránytalan, átláthatatlan és már a működésüket veszélyezteti.
A Telex beszámolója szerint az Alkotmánybíróság májusban visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a szolidaritási adóról szóló kormányrendelet egyes rendelkezéseit. Ez önmagában is jelzi, hogy a rendszer jogi és politikai szempontból is ingatag volt.
A Pénzcentrum korábbi összefoglalója szerint 2026-ban Budapest, a fővárosi kerületek és több száz önkormányzat is érintett volt a szolidaritási hozzájárulásban. A hozzájárulás célja papíron a szegényebb települések támogatása, de a gyakorlatban sok helyi vezető szerint az állam túl sok pénzt von el, miközben nem látszik elég világosan, hová kerül a forrás.
Budapest külön törvényt kaphat
A főváros ügye külön fejezet lehet az önkormányzati reformban. Budapest és a kormány kapcsolata az elmúlt években folyamatos konfliktusokkal volt terhelt: szolidaritási hozzájárulás, közlekedési finanszírozás, uniós források, agglomerációs fejlesztések, turizmusból származó bevételek.
Egy új Budapest-törvény rendezhetné, milyen feladatokhoz milyen forrás jár, hogyan oszlanak meg a főváros és az állam jogkörei, és milyen szerepe legyen a kerületeknek. Ez azért fontos, mert Budapest nem egyszerűen egy település a sok közül, hanem az ország gazdasági motorja, közlekedési csomópontja és egyik legnagyobb közszolgáltató rendszere.
Ha a Tisza-kormány itt is valódi megállapodásra törekszik, az látványos szakítás lenne azzal a logikával, amelyben a fővárost politikai ellenfélként kezelték.
A Fidesz szerint káosz jöhet, a Tisza szerint vissza kell adni a helyi döntéseket
A Fidesz oldaláról már most az a narratíva épül, hogy a kormányhivatalok átalakítása káoszt, lassabb ügyintézést és drágább államot hozhat. A VG például arról írt, hogy a Tisza-kormány átalakíthatja az ügyintézést, és nem világos, kineveznek-e új főispánokat.
Ez a kritika nem teljesen alaptalan abban az értelemben, hogy egy országos közigazgatási reformot valóban nem lehet kapkodva, puszta politikai bosszúból végrehajtani. Ha rosszul nyúlnak hozzá, abból lehet zavar. De a jelenlegi rendszer megtartása sem magától értetődő, hiszen a túlzott központosítás éppen a helyi felelősséget és rugalmasságot gyengítette.
A tét tehát nem az, hogy legyen-e államigazgatás helyben. Hanem az, hogy a területi államigazgatás a kormány politikai meghosszabbított keze legyen-e, vagy valóban szolgáltató, átlátható, szakmai intézményrendszer.
Vége lehet a feudális díszletek korának
A vármegye és a főispán eltörlése azért üt nagyot, mert egyszerre érinti a nyelvet, a hatalmi jelképeket és a politikai szerkezetet. A Fidesz a történelmi elnevezésekkel azt üzente, hogy folytonosságot, hagyományt, nemzeti keretet ad az állam működésének. A kritikusok szerint viszont ez inkább díszlet volt: középkorias elnevezések mögé bújtatott központosított hatalom.
A Tisza-kormány most ennek fordíthat hátat. Visszatérhetnek a megyék, eltűnhetnek a főispánok, és újra előkerülhet az a kérdés, amely a rendszerváltás óta újra és újra felmerül: mennyi hatalmat hagy az állam a helyi közösségeknek?
A nagy ígéret: kevesebb központ, több helyi döntés
Ha a reform valóban megvalósul, az egyik legfontosabb üzenete ez lehet: a településekről ne Budapestről, minisztériumi irodákból és kormányzati kinevezetteken keresztül döntsenek. A helyiek ismerik legjobban a saját problémáikat: az iskolát, az utakat, az orvosi rendelőt, a fejlesztési igényeket, a közlekedést, a szociális gondokat.
A megye név visszahozása önmagában még nem old meg semmit. De ha jogkörök, pénzügyi garanciák és valódi helyi mozgástér társul mellé, akkor ez lehet az új kormány egyik legfontosabb rendszerszintű reformja.
A Fidesz-korszak egyik jelképe a főispán volt. A Tisza-kormány egyik első nagy jelképes szakítása pedig az lehet, hogy kimondja: Magyarországnak nem főispánokra és vármegyés díszletekre van szüksége, hanem erős, működő, felelős önkormányzatokra.