Egy hatvanpusztán dolgozó munkás kitálalt: Anikó néni jött ki mindig, állandóan, ő figyelt minket, ő parancsolgatott
Újabb kellemetlen részletek kerültek elő Hatvanpusztáról, ezúttal nem drónfelvételekből vagy politikusi bejárásból, hanem olyan munkások beszámolóiból, akik saját állításuk szerint ott dolgoztak a birtok építésén és parkosításán. A Roma Sajtóközpont videójában megszólaló egyik férfi azt mondta: 2024-ben és 2025-ben nagyjából két évig dolgozott a kertben, és rendszeresen találkozott Lévai Anikóval. A beszámoló szerint „Anikó néni jött ki mindig, állandóan, ő figyelt minket, ő parancsolgatott”.
Nem Orbánt látták a legtöbbször, hanem Lévai Anikót
A hatvanpusztai birtok évek óta a magyar közélet egyik legérzékenyebb szimbóluma. Hivatalosan Orbán Viktor apjához, Orbán Győzőhöz kötik, a volt miniszterelnök pedig korábban többször is igyekezett családi gazdaságként vagy majorságként beszélni róla. A most megszólaló munkás viszont egészen más hangulatot idézett fel: szerinte a terepen nem az látszott, mintha egy távoli tulajdonos gazdaságáról lenne szó, hanem mintha Lévai Anikó személyesen irányította volna a kertészeti munkákat.
A férfi arról beszélt, hogy volt időszak, amikor akár százan is dolgoztak a területen, közülük sokan parkrendezéssel, gyomlálással, talicskázással, földhordással foglalkoztak. Állítása szerint medencéket is ők ástak ki, és volt olyan, hogy Lévai Anikó miatt túlórázni kellett, mert „bejött, gondolt egyet”, és virágokat kellett ültetni.
„Hozzá csak akkor lehetett szólni, ha megszólított”
A munkás beszámolója nem egy durva kiabálós jelenetet ír le, inkább egy erősen hierarchikus, kastélyszerű világot. A férfi azt mondta, Lévai Anikó „kedves volt, ha nem idegesítették fel”, de hozzátette: hozzá csak akkor lehetett szólni, ha ő kérdezett vagy megszólított valakit. Ez a mondat azért erős, mert pontosan azt a távolságot érzékelteti, amely a hatvanpusztai történetekben újra és újra előkerül: lent a napi megélhetésért dolgozó emberek, fent a birtok világát irányító családi kör.
A férfi szerint Orbán Viktorral ő személyesen nem találkozott, de más munkások igen. A beszámoló alapján a volt miniszterelnök velük „rendes volt”, kezet fogott velük akkor is, ha koszos volt a kezük. Ez a rész azért fontos, mert árnyalja a történetet: a munkás nem kizárólag gyalázkodni akart, hanem a saját élményeit mondta el. A legtöbb irányítási helyzetet azonban nem Orbánhoz, hanem Lévai Anikóhoz kötötte.
Ez is érdekelhet
Telefonozni sem lehetett a birtokon
A beszámoló egyik legbeszédesebb részlete, hogy a területen a munkások szerint nem lehetett telefonozni. Ez önmagában is érthetővé teszi, miért volt olyan kevés belső felvétel Hatvanpusztáról, miközben a birtokról évek óta találgat az ország. A HVG és a Telex is kiemelte: a Roma Sajtóközpont videója szerint a munkásokra szigorú szabályok vonatkoztak, a telefonhasználatot pedig tiltották.
Ha ez igaz, akkor a történet már nemcsak arról szól, ki ültetett virágot vagy ki adott utasítást. Hanem arról is, hogy egy közéleti szempontból rendkívül fontos, a volt miniszterelnöki családhoz kötött birtokon milyen munkakörülmények között dolgoztak emberek, és mennyire próbálták elzárni a nyilvánosság elől a mindennapi működést.
1500 forintos órabér egy luxusbirtok árnyékában
A legkeményebb társadalmi kontraszt mégis az órabér. A videóban elhangzottak szerint a munkásokat nem közvetlenül Orbán Viktor vagy családja foglalkoztatta, hanem egy vállalkozó alvállalkozója, aki 2024-ben 1500 forintos órabért fizetett nekik.
Ez az adat önmagában is sokat mond. Miközben Hatvanpuszta a közbeszédben luxusberuházásként, uradalomként, medencékkel, parkosítással és hatalmas területekkel jelenik meg, a munkások napi megélhetési gondokról beszéltek. A történet így nemcsak politikai, hanem szociális ügy is: kik dolgoztak ezen a birtokon, mennyiért, milyen feltételekkel, és kik profitáltak abból a munkából?
A birtok, amelyet egy ország próbál megérteni
Hatvanpuszta azért lett ennyire erős jelkép, mert a magyar társadalom sok mindent belelát az elmúlt másfél évtizedből. A hivatalos magyarázatok, a családi tulajdonra hivatkozás, a drónfelvételek, Hadházy Ákos bejárásai, a sajtónyomozások és most a munkások vallomásai mind ugyanazt a kérdést teszik fel: milyen világ épült ott, kik használták, kik irányították, kik dolgoztak rajta, és miből tartották fenn?
A Roma Sajtóközpont videója azért üt nagyot, mert nem politikusok beszélnek benne, hanem dolgozó emberek. Olyanok, akik nem a közjogi részleteket elemzik, hanem azt mondják el, amit láttak: ki jött ki, ki adott utasítást, ki figyelt, ki parancsolgatott, mennyit kaptak, és milyen szabályok között dolgoztak.
A kérdés most már Lévai Anikó szerepe
A beszámolók alapján a legfontosabb új állítás nem az, hogy Lévai Anikó néha megjelent Hatvanpusztán. Hanem az, hogy a munkás szerint rendszeresen ott volt, figyelte és irányította a munkát, és a birtok „legtöbbet úgy volt, mintha a feleségéé lenne”. Ez már túlmutat azon a korábbi képen, hogy Orbán Viktor felesége legfeljebb családi alapon besegített volna.
A Telex azt írta, Orbán Viktort és Lévai Anikót is keresték a munkás állításaival kapcsolatban, és ha válasz érkezik, beszámolnak róla. Ez korrekt és fontos: a munkások állításai súlyosak, ezért a másik oldal reakciója is lényeges lenne.
Egy korszak képe néhány mondatban
„Anikó néni jött ki mindig, állandóan, ő figyelt minket, ő parancsolgatott.” Ez a mondat valószínűleg sokáig velünk marad. Nem azért, mert önmagában mindent bizonyítana, hanem mert tökéletesen sűríti azt az érzést, amely Hatvanpusztát a magyar közélet egyik legerősebb szimbólumává tette.
Egyfelől ott van a birtok, a park, a medencék, a hatalmas terület, a családi hatalmi világ. Másfelől ott vannak a 1500 forintos órabérért dolgozó emberek, akik gyomláltak, ástak, talicskáztak, virágot ültettek, és azt mondják, telefonozni sem lehetett.
A történet most már nemcsak arról szól, hogy Hatvanpuszta kinek a nevén van. Hanem arról is, hogy ki viselkedett ott gazdaként. És a munkások beszámolója alapján erre sokak szerint egyre nehezebb lesz kitérő választ adni.