Úgy megszivatta magát a Fidesz, hogy emiatt most borul minden
Ennél szebb politikai öngólt nehéz lett volna megtervezni. A Fidesz az Alkotmánybírósághoz rohant, hogy megpróbálja megsemmisíttetni a TISZA-kormány egyik legfontosabb alkotmánymódosítását, a testület azonban pénteken visszautasította a kérelmüket. Nem azért, mert néhány vessző rossz helyen volt a beadványban, hanem azért, mert az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra a tartalmi felülvizsgálatra, amelyet a Fidesz lényegében kért tőle.
És hogy ki gondoskodott arról, hogy ne legyen ilyen hatásköre?
A Fidesz.
Az Alkotmánybíróság maga emlékeztetett rá a döntésében, hogy az Alaptörvény 2013-as negyedik módosítása vonta el a testülettől az alkotmánymódosítások tartalmi felülvizsgálatának lehetőségét. Vagyis az Orbán-rendszer több mint egy évtizeddel ezelőtt olyan lakatot tett az Alkotmánybíróságra, amelyet most ellenzékből saját maga szeretett volna kinyittatni vele.
Nem nyílt ki az ajtó, amit ők maguk falaztak be
A történet szinte tankönyvi. A Fidesz az Alaptörvény tizenhatodik módosításának azt a részét támadta meg, amely a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, vagyis a KEKVA-k kivezetésének alkotmányos alapját teremti meg. A jelenlegi szabályozás szerint az állam gyakorolja az érintett alapítványok alapítói jogait, az alapítványok megszüntethetők, megszűnésükkor pedig az államtól kapott vagyon, annak hozama és az annak helyébe lépett vagyon visszakerülhet az államhoz.
Ez is érdekelhet
A Fidesz erre azt mondta: ez valójában nem egy általános, jövőre vonatkozó alkotmányos szabály, hanem már létező és pontosan azonosítható alapítványok sorsát rendezi, ezért szerintük az Alkotmánybíróságnak közbe kellene lépnie. A beadványuk arra épült, hogy az alkotmánymódosítás egy már kialakult helyzethez kapcsol közvetlen jogkövetkezményt, és ezzel szerintük átlépi az alkotmánymódosítás megengedett kereteit.
Az Alkotmánybíróság többsége azonban erre lényegében azt felelte: ezt hiába próbáljátok eljárási problémának nevezni, amit kértek, az valójában tartalmi kontroll. Arra pedig nincs hatáskörünk.
Az indítványt ezért érdemi vizsgálat nélkül visszautasították.
És ekkor csattant igazán a pofon
Mert nem valamilyen TISZA által gyorsan összedobott új törvény zárta be az Alkotmánybíróság előtt ezt az utat.
Az Orbán-kormány saját alkotmányozása.
2013-ban a Fidesz–KDNP negyedszer is módosította az Alaptörvényt, és bekerült az a rendelkezés, amely szerint az Alkotmánybíróság magát az Alaptörvényt és annak módosításait csak a megalkotásukra és kihirdetésükre vonatkozó eljárási követelmények szempontjából vizsgálhatja. Tartalmilag nem mondhatja azt, hogy egy alkotmánymódosítás alkotmányellenes, majd nem semmisítheti meg ezen az alapon.
Ennek annak idején egészen világos politikai jelentősége volt. A kétharmados Fidesz nem akarta, hogy az Alkotmánybíróság érdemben felülbírálhassa azt, amit az alkotmányozó többség beleír az Alaptörvénybe.
Amíg a kétharmad náluk volt, ez nyilván kényelmesnek tűnt.
Most már kevésbé.
A Fidesz most azt kérte az Ab-től, amit maga tiltott meg neki
Ez a történet lényege, minden jogi körítés nélkül. A Fidesz 2013-ban azt mondta: az Alkotmánybíróság ne vizsgálgassa tartalmilag az alkotmánymódosításokat.
2026-ban a Fidesz azt mondta: kedves Alkotmánybíróság, vizsgáld meg ezt az alkotmánymódosítást úgy, hogy végül megsemmisíthesd.
Az Alkotmánybíróság pedig elővette azt a szabályt, amelyet még a Fidesz alkotmányozó többsége betonozott be, és közölte: erre nincs hatáskörünk. A határozat kifejezetten felidézi a 2013-as negyedik módosítást mint azt a változtatást, amely az alkotmánymódosítások tartalmi kontrollját kizárta.
Visszanyalt a fagyi, csak ezúttal alkotmányjogi kommentárral.
Nem valami jelentéktelen alapítványi aprópénzről van szó
Azért próbált a Fidesz ilyen keményen harcolni a KEKVA-k ügyében, mert elképesztő méretű vagyonról beszélünk. A fideszes parlamenti többség 2021-ben teremtette meg a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok széles körű rendszerét, és többek között tizenegy korábban állami egyetemet tereltek alapítványi fenntartásba.
Az Állami Számvevőszék adatai alapján a KEKVA-kba szervezett vagyontömeg 2024 végére meghaladta a 3000 milliárd forintot. Ez már nem egy állami cég, néhány ingatlan vagy egy rosszul sikerült támogatási program nagyságrendje. Háromezer milliárd forintról beszélünk.
A TISZA alkotmánymódosításának hivatalos indokolása ezért kifejezetten a rendszer „kivezetéséről” beszél. Az állami eredetű vagyonnak az alapítvány megszűnésekor vissza kell kerülnie az államhoz, miközben a közfeladatok folytonosságát és harmadik személyek jogait is biztosítani kell.
Vagyis a most elbukott fideszes próbálkozás egyik valódi tétje az volt, hogy sikerül-e alkotmánybírósági úton megakasztani annak a konstrukciónak a felszámolását, amelybe az Orbán-rendszer gigantikus állami vagyont szervezett ki.
Nem sikerült.
A saját alkotmányos bunkósbotjuk ütött most vissza
Az Orbán-rendszer egyik lényegi működési elve hosszú éveken át az volt, hogy ha egy politikailag fontos lépéshez útban állt valamilyen jogszabályi korlát, akkor a kétharmados többség átírta a szabályt. Ha kellett, magát az Alaptörvényt is. Ez azért volt hatékony, mert az alkotmányozó többség és a kormánytöbbség ugyanannál a politikai erőnél volt.
Csakhogy egy alkotmányos szabály nem tudja, ki írta.
Nem nézi meg, hogy Orbán Viktor van-e a Karmelitában vagy Magyar Péter.
Nem érdekli, hogy 2013-ban még jó ötletnek tűnt-e valami a Fidesznek.
Ha egyszer beleírták, akkor ellenzékben is ott marad.
Most pedig a Fidesz szó szerint belefutott a saját hatalomtechnikájának egyik legfontosabb maradványába.
Polt Péter és Handó Tünde azért megpróbálta másként
A döntés nem volt teljesen egyhangú. Polt Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, valamint Handó Tünde alkotmánybíró különvéleményt fűzött a határozathoz. Ők úgy gondolták, hogy a testületnek érdemben meg kellett volna vizsgálnia a beadványt.
A többség azonban nem ment velük. A határozat végül azt mondta ki, hogy a Fidesz érvelése valójában olyan tartalmi kontrollt kér, amelyet az Alaptörvény jelenlegi szabályai nem engednek meg az Alkotmánybíróságnak.
Ez azért különösen pikáns, mert a testület most nem azt mondta, hogy a TISZA KEKVA-szabályozása tartalmilag hibátlan. Még csak el sem jutott odáig, hogy ezt megvizsgálja. Azt mondta: nem vizsgálhatjuk meg úgy, ahogy a Fidesz szeretné.
És pontosan ezt a hatáskörkorlátot vezette be egykor a Fidesz.
Most már mehet tovább a KEKVA-rendszer kivezetése
A tizenhatodik Alaptörvény-módosítás KEKVA-kat érintő rendelkezése tehát ezt az alkotmánybírósági támadást túlélte. A módosítás hivatalos indokolása szerint a cél az, hogy a KEKVA ne maradjon tartós alkotmányos vagyonkezelési modell, hanem a már létező alapítványokra vonatkozó átmeneti szabályok alapján fokozatosan kivezessék.
Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy az állam által korábban átadott vagyon, annak hozama és az abból létrejött vagyonelemek az alapítvány megszűnésekor ingyenesen visszaszállnak az államra. Nem arról van tehát szó, hogy minden, akár magánforrásból szerzett alapítványi vagyont egyszerűen elvisznek: a szabály kifejezetten az állami eredetű vagyoni kör sorsát rendezi.
A Fidesz pontosan ezt a folyamatot próbálta megtámadni.
Az első nagy alkotmánybírósági nekifutásuk falnak ment.
És még külön fájdalmasabb: előre figyelmeztették magukat
A Fidesznek nehéz lesz most úgy tenni, mintha valamiféle váratlan jogi csapda áldozata lenne. Az Alaptörvény 24. cikkének logikája 2013 óta ismert. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatai is abból indulnak ki, hogy az alkotmánymódosítások tartalmi felülvizsgálata kívül esik a testület hatáskörén; az ellenőrzés a megalkotási és kihirdetési eljárási követelményekre korlátozódik.
Vagyis a Fidesz most olyan jogi akciót indított, amelynek központi problémáját tizenhárom évvel ezelőtt saját maga hozta létre.
És itt válik a történet politikailag szinte komikussá.
Amikor a Fidesznek kétharmada volt, az Alkotmánybíróság tartalmi kontrollja kellemetlen akadály volt.
Most, hogy nincs kétharmada, hirtelen jól jött volna.
Csakhogy az alkotmány nem Windows-beállítás: nem lehet minden kormányváltás után visszakapcsolni azt a funkciót, amit saját maguk tiltottak le.
Azért még nincs vége minden alkotmánybírósági ügynek
A Fidesz több külön beadvánnyal támadta a TISZA-korszak alkotmányos és törvényi változtatásait. A mostani határozat kifejezetten a tizenhatodik módosítás KEKVA-rendelkezésére vonatkozó kérelmet utasította vissza. Az Alkotmánybíróság emellett úgy döntött, hogy az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés érdekében hozott törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatos kérelmet elkülöníti, és külön eljárásban vizsgálja.
Tehát nem az történt, hogy péntek délelőtt egyetlen határozattal minden fideszes alkotmánybírósági próbálkozás örökre elbukott.
Az történt, ami politikailag talán ennél is szórakoztatóbb: az egyik legfontosabb ügyükben éppen azért nem kaptak érdemi vizsgálatot, mert a Fidesz saját alkotmányozása tiltja meg azt az Alkotmánybíróságnak.
A KEKVA-k számára viszont nagyon rossz hír érkezett
A döntés után ugyanis nem sikerült alkotmánybírósági féket húzni a rendszer kivezetésének alkotmányos alapja elé. Az állam tovább haladhat azon az úton, amelynek végén az Orbán-korszakban létrehozott vagyonkezelő alapítványok egy része megszűnhet, az állami eredetű vagyon pedig visszakerülhet az államhoz.
Ez pedig már nagyon konkrét érdekeket érint. Egyetemeket, intézményeket, részvénycsomagokat, ingatlanokat és olyan vagyoni struktúrákat, amelyek összértékét ezermilliárdokban lehet mérni. A rendszer létrehozását a Fidesz politikailag hosszú éveken át az egyetemek és közfeladatok hosszú távú stabilitásával indokolta; az ellenzők ezzel szemben azt kifogásolták, hogy óriási állami vagyon és intézményi hatalom került a mindenkori kormánytól jóval nehezebben visszavehető alapítványi struktúrákba.
Most már egy dolog biztos: a Fidesznek ezt a rendszert nem sikerült a saját egykori alkotmánybírósági korlátozásán keresztül megvédenie.
Van ebben valami tökéletesen fideszes
Másfél évtizeden át úgy alakítani az intézményrendszert, hogy a mindenkori parlamenti kétharmad minél kevésbé legyen korlátozható, aztán elveszíteni a kétharmadot, majd elsőként szembesülni azzal, hogy ezek a korlátozások most már neked sem segítenek – ezt nehéz lenne máshogy összefoglalni.
A Fidesz annak idején azért szűkítette az Alkotmánybíróság mozgásterét, hogy az ne tudjon tartalmi alkotmányossági kontrollt gyakorolni az alkotmányozó többség fölött.
Most ugyanez a Fidesz azt akarta, hogy a testület lényegében tartalmi alapon nyúljon hozzá az új többség alkotmánymódosításához.
Az Alkotmánybíróság pedig eléjük tette a saját szabályukat.
Nincs hatáskör.
Ennyi.
A Fidesz hosszú éveken át úgy építette át a magyar közjogot, mintha örökké ő maradna hatalmon. Most pedig egymás után derül ki, milyen érzés ugyanabban a rendszerben ellenzéki pártként működni.
Ezúttal pedig nem Magyar Péter, nem egy tiszás képviselő és nem egy kormányzati kommunikációs kampány mondta nekik, hogy nincs tovább. A saját, 2013-ban megalkotott alkotmányos szabályuk csapta rájuk az ajtót.