Magyar Péter olyan átvilágítást rendelt el, amire minden magyar kiváncsi! Ez nagyot fog szólni!
Kevés olyan állami beruházás van Magyarországon, amelynek teljes átvilágítására annyian várhatnak, mint Paks II.-ére. Magyar Péter most világossá tette: mielőtt a kormány bármilyen végleges választ adna az orosz Roszatomnak, az egész projektet szétszedik és átnézik. Nem csak azt, hogy hol tart az építkezés, hanem azt is, mennyibe kerül, mit vállalt az orosz fél, mi teljesült ebből, milyen műszaki feltételekkel épülne meg az erőmű, és végül valóban a magyar érdekeket szolgálja-e a jelenlegi konstrukció.
Az időzítés különösen érdekes, mert Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója éppen most közölte, hogy szerinte Paks II. a magyar megrendelővel egyeztetett tervek szerint halad. Azt mondta, az ötödik blokk reaktorépületének alapozása már mintegy 80 százalékos készültségű, több mint 18 ezer köbméter betont dolgoztak be, a hatodik blokknál pedig zajlanak az előkészítő földmunkák.
Magyar Péter erre lényegében azt válaszolta: azért ezt még ne nevezzük sikertörténetnek.
„Ha tartották volna a szerződést, 2024-ben már működnie kellett volna”
A miniszterelnök a paksi sajtótájékoztatón azt mondta, erős kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a Roszatom valóban az eredeti vállalásoknak megfelelően teljesített. Magyar szerint, ha a szerződésben vállalt ütemezést tartották volna, Paks II.-nek már 2024-ben működnie kellett volna. Ehelyett a projekt éveket csúszott, miközben a költségei folyamatosan nőttek.
A kormányfő ennél sokkal képszerűbben is összefoglalta, mit lát jelenleg Pakson: „ezer milliárd forintért csak két nagy gödör van kiásva”. Magyar szerint ráadásul a beruházás végső költsége a módosítások és a csúszások következtében akár az eredetileg tervezett összeg kétszeresére is emelkedhet. Ez jelenleg a miniszterelnök értékelése, a teljes pénzügyi kép éppen annak az átvilágításnak az egyik tárgya, amely most zajlik.
Ez is érdekelhet
És pontosan ezért érdemes végre nem propagandamondatokból megpróbálni eldönteni, mi történt Pakson. Egy több ezermilliárdos állami projekt esetében nem elég azt mondani, hogy „haladunk”. Meg kell mutatni, mire ment el a pénz, miért csúszott a beruházás, ki milyen szerződés alapján kapott pénzt, és mit kapott ezért Magyarország.
Ez az a projekt, amelynek szerződéseit évtizedekre elzárták a magyarok elől
Paks II. története kezdettől fogva az átláthatatlanság egyik szimbóluma volt. Az Országgyűlés 2015-ben olyan szabályozást fogadott el, amely a beruházással összefüggő üzleti és műszaki adatok nyilvánosságát akár harminc évre is korlátozhatta. Civil jogvédő és korrupcióellenes szervezetek már akkor azt kifogásolták, hogy egy történelmi méretű közpénzes beruházásnál éppen a közvélemény ellenőrzési lehetőségét szűkítik le.
Ez nem valami néhány milliárdos mellékprojekt volt. A 2014-es konstrukció 12,5 milliárd eurós finanszírozással számolt, döntően orosz állami hitelből, miközben a Roszatom kapta a kulcsrakész beruházást. A jelenlegi kormány egyik alapvető problémája éppen az, hogy az új vezetésnek most kell feltárnia azoknak a szerződéseknek a részleteit, amelyek hosszú éveken keresztül nem voltak érdemben hozzáférhetők a nyilvánosság számára.
Most pedig végre az történik, aminek egy ekkora beruházásnál az első naptól természetesnek kellett volna lennie: valaki elkezd számolni.
Még nyílt verseny sem volt a fővállalkozói szerződésért
A Paks II.-ügy egyik legsúlyosabb történelmi öröksége, hogy a két új reaktor megépítését nem egy klasszikus, nyílt nemzetközi tenderen nyerte meg a Roszatom. Az orosz fővállalkozó közvetlenül kapta meg a megbízást az államközi megállapodás részeként. Éppen ez lett később az uniós jogvita egyik kulcskérdése.
2025 szeptemberében az Európai Unió Bírósága jogerősen megsemmisítette azt a 2017-es európai bizottsági határozatot, amely jóváhagyta a Paks II.-nek nyújtott magyar állami támogatást. A bíróság szerint a Bizottságnak érdemben meg kellett volna vizsgálnia, hogy a két reaktor megépítésének közvetlen, nyilvános pályázat nélküli odaítélése megfelelt-e az uniós közbeszerzési szabályoknak.
Ez önmagában nem bizonyít korrupciót. Azt azonban nagyon világosan mutatja, hogy még európai bírósági szinten is komoly jogi kérdés lett abból, hogyan adták oda verseny nélkül a magyar történelem egyik legnagyobb állami beruházását.
Ha valahol indokolt a teljes átvilágítás, akkor itt.
Az elmúlt években már a beszállítók neve is eltűnt a nyilvánosság elől
Az átláthatósági problémák ráadásul nem értek véget a 2015-ös titkosítással. A Direkt36 2025-ben több olyan, Paks II.-höz kapcsolódó beszerzést talált, amelynél a Roszatom már a pályázó és a nyertes vállalkozások nevét sem tette közzé. Az orosz fél ezt a szankciós környezet miatt a partnerei védelmével indokolta.
Az eredmény azonban ettől még ugyanaz volt: magyar közpénzből és állami hitelből épült egy gigantikus projekt úgy, hogy az állampolgár egyre nehezebben tudta követni, pontosan mely cégek kapnak belőle pénzt. Egy ilyen rendszerben nem elég azt mondani, hogy minden rendben van. Pontosan azért kell audit, mert a nyilvánosság évekig nem tudta ellenőrizni, hogy valóban minden rendben van-e.
Magyar Péter most nem fogadja el bemondásra az orosz sikertörténetet
Lihacsov most azt mondja, hogy az építkezés halad, a berendezések gyártása zajlik, az új magyar projektvezetéssel már kialakították a munkakapcsolatot, a Roszatom pedig kész konkrét és számszerű válaszokat adni minden felmerülő kérdésre. Az orosz vezér szerint azonban a magyar kormány részéről eddig nem érkezett hozzájuk hivatalos megkeresés.
Magyar válasza ennek megfelelően nem az volt, hogy kapkodva leül Lihacsovval és meghallgatja, miért jó minden. A kormány előbb saját maga akarja megérteni, mit örökölt. A miniszterelnök szerint a teljes Paks II.-beruházás komplex átvilágítása folyamatban van, és csak ennek lezárulta után adnak hivatalos választ a Roszatomnak.
Ez politikailag is jelentős változás. Tizenhat éven át az volt a rendszer alapállása, hogy a Roszatommal kötött paksi megállapodást stratégiai adottságként kellett kezelni, miközben az egymást követő csúszásokat újabb és újabb határidőkkel magyarázták. Most először maga a teljes konstrukció került vissza a mérlegre.
Nemcsak a pénzt, a műszaki értelmet is vizsgálják
Az átvilágítás ráadásul már nem kizárólag arról szól, hogy túl sokba került-e Paks II. Magyar Péter a mostani dunai vízválság után a projekt műszaki alapjait is megkérdőjelezte. A miniszterelnök szerint át kell nézni, hogy a Duna vízhozama és a megváltozott hidrológiai körülmények mellett az eredetileg engedélyezett hűtési rendszer hosszú távon valóban megfelelő-e az új blokkok számára.
Ez nem valami elméleti zöldvita. Magyarország az elmúlt hetekben nézte végig, ahogy Paks I. működését a történelmi mélységbe süllyedő Duna veszélyezteti, és a kormánynak néhány hét alatt fenékküszböt kellett terveznie, bárkákat Paksra vezényelnie és több mint százezer köbméter követ mozgósítania. Egy ilyen nyár után minimum felelőtlenség lenne úgy felépíteni még két hatalmas nukleáris blokkot, hogy előtte nem ellenőrizzük újra a hűtés hosszú távú fenntarthatóságát.
Nem az a kérdés, hogy kell-e Magyarországnak atomenergia. Magyar Péter többször világossá tette, hogy kell. A kérdés az, hogy a magyar atomenergia jövője szükségszerűen azonos-e azzal a szerződéses konstrukcióval, amelyet Orbán Viktor kormánya 2014-ben Vlagyimir Putyin Oroszországával kötött meg.
Az „ezer milliárdért két gödör” mögött azért van egy még nagyobb kérdés
A Roszatom természetesen felsorolhatja, hogy Oroszországban készülnek reaktortartályok, megérkezett a zónaolvadékcsapda, Franciaországban gyártják a turbinát, elkészült a résfal és folyik az alapozás. Ezek valódi munkák, a projekt nem szó szerint két üres földgödörből áll.
De Magyar Péter politikai mondata nem is erről szól. Hanem arról, hogy egy évtizeddel a szerződéskötés után, több mint ezermilliárd forintnyi ráfordítással még mindig nincs egyetlen watt áram sem az új blokkokból. Miközben az eredeti projektet éppen azzal adták el az országnak, hogy kiszámítható, gyorsan elkészülő és olcsó energiát ad majd Magyarországnak.
Ha eközben a végső számla Magyar becslése szerint akár az eredeti költség kétszeresére emelkedhet, akkor már nem az a kérdés, hogy találunk-e valahol Pakson 18 ezer köbméter betont. Hanem az, hogy az eredeti üzletből maradt-e még bármi, amit annak idején a magyar embereknek megígértek.
Orbánék egyik legnagyobb politikai hagyatéka kerül most boncasztalra
Paks II. nem egyszerűen egy erőmű. Az Orbán-rendszer egyik legfontosabb geopolitikai döntése volt: évtizedekre összekötötte Magyarország energiapolitikájának egy jelentős részét az orosz állammal. A projekt finanszírozása orosz állami hitelre épült, az orosz Roszatom kapta a fővállalkozói szerepet nyílt nemzetközi verseny nélkül, a szerződések jelentős részét pedig hosszú időre elzárták a nyilvánosság elől.
Ezért az átvilágításnak nem az a tétje, hogy Magyar Péter szeret-e vagy nem szeret-e egy orosz céget. A kérdés sokkal prózaibb: jó üzletet kötött-e Magyarország. Ha igen, mutassák meg számokkal. Ha nem, derüljön ki, hol és hogyan csúszott félre. Ha túlárazás történt, legyen látható. Ha valaki indokolatlanul gazdagodott a projekten, legyen feltárható. Ha a szerződés bizonyos részei ma már gazdaságtalanok, tárgyalják újra őket.
A közpénz ugyanis attól nem lesz kevésbé közpénz, hogy egy atomreaktor köré betonozzák.
És most először tényleg lehet esélyünk megtudni, mi van a papírokban
Talán ez az átvilágítás legfontosabb része. A magyar közvélemény több mint egy évtizeden át úgy nézte a Paks II.-projektet, hogy a legfontosabb szerződéses részletek jelentős részéhez nem férhetett hozzá. Közben változtak a határidők, nőttek a költségek, jött az orosz–ukrán háború, jöttek a szankciók, az Európai Unió Bírósága pedig megsemmisítette a projekt állami támogatását jóváhagyó bizottsági döntést.
Most pedig a magyar kormány azt mondja: előbb mindent átvilágítunk, és csak utána döntünk.
Ez nagyot fog szólni, ha valóban nyilvánosságra hozzák az eredményeket. Mert akkor végre nem Orbán Viktor, Szijjártó Péter vagy a Roszatom kommunikációjából kell majd összerakni, mi történt Magyarország egyik legdrágább beruházásával. Hanem ott lehetnek előttünk az összegek, a határidők, a szerződésmódosítások, a felelősségi körök és a tényleges teljesítés.
Magyar Péter most magasra tette a lécet. Azt mondja, a TISZA-kormány alatt csak olyan beruházás folytatódhat, amely költséghatékonysági, biztonsági és környezetvédelmi szempontból is megfelel a magyar érdeknek.
Paks II. pedig ennél tökéletesebb vizsga aligha lehetne. Egy évtizedes késésben lévő, titkokkal körbebástyázott, verseny nélkül odaítélt, ezermilliárdokat felemésztő orosz megaprojekt kerül most az asztalra. Ha valahol szükség volt arra, hogy valaki végre felkapcsolja a villanyt és belenézzen minden fiókba, akkor pontosan itt.
A Roszatom azt mondja, készen áll a vizsgára.
Most pedig úgy néz ki, Magyar Péterék tényleg levizsgáztatják.