Magyar Péternek láthatóan elege lett abból, hogy miközben Pakson már ténylegesen dolgoznak a Duna medrében, a Fidesz a késlekedést kéri rajta számon, a Mi Hazánk pedig lényegében saját győzelmeként próbálja eladni a kormány döntését. A miniszterelnök egy rövid Facebook-posztban válaszolt mindkét oldalnak, és ezúttal nem is bonyolította túl az üzenetet.

„Akik 16 évig tétlenül végignézték hazánk kiszáradását, most késlekedésről papolnak. Akik pedig két hete még semmit nem tudtak Paksról és mederkotrást + átemelő szivattyúkat követeltek, most magukat ünneplik. A kormány inkább dolgozik.”

Politikailag azért talál el ennyire pontosan ez a három mondat, mert két egészen különböző ellenzéki támadást egyszerre fordít vissza. A Fidesz esetében a tizenhat évnyi kormányzati felelősséget teszi az asztalra, Toroczkai Lászlóéknál pedig azt a különbséget, amely egy parlamenti ötlet és egy ténylegesen végrehajtott válságkezelési művelet között van.

A Fidesznek különösen nehéz most az órát nézegetnie

A Fidesz nyilván támadhatja a jelenlegi kabinetet azért, hogy miért csak most épül fenékküszöb Paksnál. Csakhogy ennek a kritikának van egy meglehetősen vaskos előtörténete: a Duna medrének süllyedése, az egyre gyakoribb kisvizek és ezek paksi következményei nem 2026 júliusának utolsó hetében kerültek elő először.

Már a Paks II. előkészítéséhez készült korábbi kutatások is arra jutottak, hogy a folyó változásai kedvezőtlenül befolyásolhatják a hűtővízellátást. A 2023-ban nyilvánosságra került adatok szerint komoly beavatkozás nélkül 2030-tól száraz években szinte biztosra becsülték egy olyan vízszint elérését, amely már problémát okozhat a paksi szivattyúk működésében.

Ez is érdekelhet

Most érkezett a hír Orbán Viktor korábbi ügyeiről: már a hatóság előtt az ügy

Váratlan fordulat Varga Judit ügyében: olyan döntés született, amely mindent megváltoztathat

Közeleg augusztus 20.: teljesen más lesz az idei tűzijáték, a KDNP kiakadt! Erre készüljenek Budapesten

Döntött a kormány az árakról: ekkortól érezhetik meg a magyar vásárlók a változást

Bemutatták milyen brutális dolgot építenek Paksnál, na ilyet még nem láttunk, itt vannak a konkrét tervek

Tóth Gabi ellen durva dolog indult, ez már súlyos ügy

Börtönből jött a hír a lecsukott magyar politikusról, drámai dolog történt odabent

Kőkeményen kiosztották Dúró Dórát, ilyenre még nem volt példa

Orbán utolsó mentsvára is összedőlt, az utolsó kapaszkodót is kihúzták alóla

Döntött az önkormányzat: elmarad az augusztus 20-ai tűzijáték

Az előző rendszer tehát ismerte a problémát, és vészhelyzeti eszközökre készült is. A Paksi Atomerőmű például többmilliárdos szerződéseket kötött alacsony vízállás esetére biztosítandó hűtővízről és úszó dízelszivattyúkról; még a 2025–2028-as időszakra is futott ilyen, több mint hárommilliárdos megállapodás.

Csakhogy ez nem ugyanaz, mint megoldani a problémát. A vészszivattyú arra jó, hogy amikor már baj van, életben tartson egy szükséges rendszert. A meder évtizedes süllyedését és az üzemi hűtéshez szükséges vízszint elvesztését viszont nem fordítja vissza.

Ezért ül Magyar kritikája. Tizenhat év kormányzás után furcsa számonkérni egy három hónapja hivatalban lévő kabineten, hogy miért nem épített hamarabb olyan műtárgyat, amelynek szükségességéhez vezető folyamatot az előző kormány saját állami vállalatának dokumentumai is évek óta ismerték.

A valódi kérdés nem az, hogy tudtak-e a veszélyről

Tudtak. Ezen nincs igazán mit vitatni. A valódi kérdés az, hogy miért jutott el Magyarország oda, hogy 2026 augusztusában néhány milliméteren múljon Paks teljes termelésének kiesése, majd hirtelen néhány hét alatt kelljen egy hatalmas dunai műtárgyat megtervezni és felépíteni. Augusztus elején az erőmű valóban néhány milliméterre került attól a ponttól, ahol az utolsó működő turbina termelését is le kellett volna állítani.

Az Index összefoglalója szerint a Duna medre az elmúlt ötven év során 1–1,5 métert süllyedt, és ennek paksi kockázata is régóta ismert volt. A fenékküszöbökről és más nagyobb vízszintszabályozó műtárgyakról azonban a nagymarosi konfliktus óta politikai és szakmai tabu alakult ki, amelyet csak a mostani válság kényszerített át a gyakorlati döntéshozatalba.

Magyarék válasza ezzel szemben már nem egy újabb tanulmány lett. A kormány elrendelte a Paks és Dunaszentbenedek közötti fenékküszöb megépítését, két 80 méteres bárkát állított készenlétbe, száz katonát vezényelt a munkák támogatására, és 24 órás kivitelezést rendelt el.

A döntés ráadásul nem maradt Facebook-bejegyzés. A Magyar Közlönyben megjelent rendelet kiemelt beruházássá nyilvánította a fenékküszöböt és az ideiglenes mederelzárást, kijelölte az eljáró hatóságokat, és létrehozta azt a jogi keretet, amelyben a kivitelezés egyáltalán végrehajtható.

Toroczkai közben már a dobogó tetején ünnepelné magát

A Mi Hazánk egészen más stratégiát választott. Toroczkaiék nem azt mondják, hogy a fenékküszöb rossz, hanem éppen ellenkezőleg: azt állítják, hogy Magyar Péter az ő ötletüket valósítja meg. A párt hivatalos közleményében már egyenesen az szerepel, hogy „a Mi Hazánk javaslatát hajtja végre Magyar Péter”, Toroczkai pedig azt üzente a miniszterelnöknek, hogy a keresett szó a „köszönöm”.

Annyi valóságalapja ennek kétségtelenül van, hogy Toroczkai augusztus 10-én a parlamentben valóban a román példát kérte számon a kormányon, majd a Mi Hazánk külön kiemelte a bárkák elsüllyesztését és a fenékküszöböt. Tóth Máté energiajogász korábbi nyilatkozataiban ugyanakkor szélesebb ötletcsomagról beszélt: mobil átemelő szivattyúkról, a hűtővízcsatorna előtti mederrendezésről és egy ideiglenes duzzasztómű megvalósíthatóságának vizsgálatáról is.

És itt van az a rész, amelyet Toroczkai önünneplése elegánsan kihagy. A parlamentben azt mondani, hogy „csinálják azt, amit a románok”, körülbelül öt másodperc. Annak eldöntése, hogy a román megoldásból mi alkalmazható a teljesen más paksi folyamszakaszon, hol legyen a műtárgy, milyen magasságú legyen, hogyan változtatja meg az áramlást, mennyi kő kell hozzá, milyen nukleáris és vízügyi engedélyek szükségesek, hogyan kerül oda a hadsereg és hogyan indul el napi 24 órában a munka, már egy másik műfaj.

Egy ötlet még nem válságkezelés

Ez nem Toroczkai ötletének lebecsülése, hanem a kormányzás természetének leírása. Egy ellenzéki politikus feladata többek között az, hogy kérdezzen, javasoljon és nyomást gyakoroljon; egy kormányé viszont az, hogy az ötletek közül kiválassza a műszakilag végrehajthatót, vállalja érte a felelősséget, megteremtse a jogi hátteret, pénzt rendeljen hozzá, megszervezze a kivitelezést és viselje a következményeket, ha valami nem működik.

A mostani paksi projekt nagyságrendje jól mutatja a különbséget. A kormány körülbelül 145 ezer köbméter kő felhasználásával számol, a műtárggyal akár egy méterrel kívánja megemelni a vízszintet a hűtővízcsatornánál, közben pedig a két bárka irányított elsüllyesztésével további körülbelül húsz centiméteres ideiglenes tartalékot készít elő. A teljes beavatkozást nagyjából hatmilliárd forintra becsülték.

Ennek megszervezése nem egy parlamenti felszólalás meghosszabbítása. Hatóságok, vízügyi és energetikai szakemberek, kivitelezők, honvédek, hajósok és mérnökök összehangolt munkája kell hozzá, ráadásul olyan helyen, ahol egyetlen politikai gyorsítás sem írhatja felül a nukleáris biztonság követelményeit. A kormányrendeletből is látszik, hogy a projekt mögé külön engedélyezési és hatósági struktúrát kellett felépíteni.

Toroczkai tehát nyugodtan mondhatja, hogy ő már napokkal korábban beszélt hasonló beavatkozásokról. Ettől azonban még erős túlzás egy állami mérnöki, jogi és logisztikai műveletet úgy bemutatni, mintha a kormány egyszerűen lemásolt volna egy Mi Hazánk-posztot.

Magyar válaszának pont ez a lényege

Magyar Péter nem állt neki tíz bekezdésben vitatkozni sem Kocsisékkal, sem Toroczkaival. Egyszerűen egymás mellé tette a két politikai helyzetet: az egyik oldalon egy korábbi kormány, amelynek idején a veszélyt dokumentálták, vészmegoldásokat rendeltek hozzá, tartós műtárgy azonban nem épült; a másikon egy ellenzéki párt, amely néhány nappal korábbi felszólalásából most szerzői jogot próbál formálni a válságkezelésre.

A közben zajló munka viszont könnyen ellenőrizhető. A fenékküszöb megépítését elrendelték, a projekt jogi háttere megjelent a Magyar Közlönyben, a bárkákat Paksra vezényelték, a katonák megérkeztek, és a kormány a kivitelezést folyamatos munkarendben szervezi.

Ezért működik a „kormány inkább dolgozik” mondat. Nem azért, mert egy kormányt ne lehetne kritizálni válság közben, hanem azért, mert ebben a konkrét vitában az eredményt végül nem az dönti el, ki mondta ki először a „bárka” vagy a „fenékküszöb” szót. Az eredmény az lesz, hogy néhány hét múlva ott van-e a működő műtárgy a Duna medrében, és képes-e akkor is elegendő vízszintet biztosítani Paksnak, amikor újra rekordközelbe zuhan a folyó.

A Fidesz számonkér, a Mi Hazánk ünnepel – közben Pakson dolgoznak

A politikai kép így végül meglehetősen egyszerű. A Fidesznek azt kellene megmagyaráznia, hogy miért nem született tizenhat év alatt tartós megoldás egy olyan kockázatra, amelynek műszaki jelei és előrejelzései régóta ott voltak a rendszerben. A Mi Hazánknak pedig azt, miért gondolja, hogy egy parlamentben elmondott javaslat automatikusan azonos a néhány nappal később szakemberek által megtervezett és jogilag végrehajthatóvá tett beruházással.

Magyar Péter közben egy harmadik utat választott: nem kezdett licitálni azon, ki hány nappal korábban mondott valamit, hanem visszaterelte a történetet oda, ahol egy válság idején lennie kell. A kivitelezéshez. A vízszinthez. Paks működéséhez. És ahhoz, hogy a következő kritikus kisvíznél ne megint néhány milliméteren múljon az ország legfontosabb erőművének termelése.

A politikában tényleg könnyű azt mondani, hogy „ezt kellene csinálni”. A kormányzás ott kezdődik, amikor másnap reggel oda kell vinni 145 ezer köbméter követ, két 80 méteres bárkát, száz katonát, a mérnököket és az engedélyeket, majd vállalni kell a neveddel, hogy az egész működni is fog. Most Pakson pontosan ez történik.