Kőkeményen kiosztották Dúró Dórát, ilyenre még nem volt példa
Van az a politikai vita, amelyet meg lehet nyerni egy jó visszaszólással, egy házszabályi paragrafussal vagy egy gondosan összevágott Facebook-videóval.
És van az, amikor valaki olyan kérdést tesz fel, amelyre kellemetlenül nehéz válaszolni.
Szinetár Dóra most pontosan ezt tette Dúró Dórával.
A színésznő hosszú, kifejezetten kemény nyílt levelet címzett a Mi Hazánk politikusának, miután a párt hat képviselője hétfőn ülve maradt, miközben az Országgyűlés többi jelen lévő képviselője felállva, egyperces néma csenddel emlékezett a roma holokauszt áldozataira. Dúró közben a telefonját használta.
Szinetár azonban nem egyszerűen azt kérte számon rajta, miért nem állt fel.
Ez is érdekelhet
Ennél sokkal mélyebbre ment.
„Mi lesz, ha ti is a levesbe mentek?”
Szinetár érvelésének lényege az volt, hogy a politikai kirekesztésnek van egy különösen veszélyes tulajdonsága: aki egyszer legitim módszerré teszi emberek csoportos megbélyegzését, az később már nem feltétlenül tudja kontrollálni, hogy ki lesz a következő célpont.
A színésznő ezért fordította vissza a kérdést Dúróékra:
„Mi lesz, ha mentek ti is a levesbe?”
Majd azt kérdezte, mi történik akkor, ha egyszer nem a romák, a melegek vagy más, politikailag támadhatóvá tett csoportok lesznek a célkeresztben, hanem valamilyen új szempont alapján éppen azok, akik ma magabiztosan osztják fel a társadalmat elfogadható és elfogadhatatlan emberekre.
Ez az a kérdés, amire nem igazán működik válaszként, hogy házbizottsági megállapodás.
Szinetár tulajdonképpen a saját módszerüket fordította ellenük
Lehet vitatkozni Szinetár hangnemével. Lehet túlzónak tartani a történelmi párhuzamait, és természetesen nem következik automatikusan egy radikális vagy kirekesztő politikai mondatból valamiféle új holokauszt.
De a mögötte lévő kérdés legitim.
Ha egy politikai közösség folyamatosan úgy építi fel önmagát, hogy újra és újra megmutatja, kik azok, akikkel szerinte baj van, akkor mit tanít ezzel a saját közönségének?
Azt, hogy bizonyos embereket nem önmagukban, hanem valamely csoport címkéjeként kell megítélni. Azt, hogy lehet kollektív gyanút építeni. Azt, hogy az ellenfél nem egyszerűen másként gondolkodó állampolgár, hanem valamilyen veszély.
Szinetár pedig erre mondta lényegében azt: vigyázzatok, mert a módszer túlélheti azokat is, akik létrehozták.
Ez történelmileg egyáltalán nem értelmetlen figyelmeztetés. A tömeges politikai üldözések rendszerint nem azzal kezdődnek, hogy egyik reggel hirtelen megjelennek a vagonok, hanem azzal, hogy társadalmilag elfogadhatóvá válik bizonyos csoportok kevesebbnek, veszélyesebbnek vagy kevésbé odatartozónak tekintése.
A „ledarált történelemkönyv” különösen gonosz odaszúrás volt
Szinetár levelének egyik legpontosabban célzott mondata Dúró Dóra egyik legismertebb korábbi politikai akciójára utalt.
„Ti a történelemkönyveteket is ledaráltátok olvasás előtt?”
Ez azért üt, mert nem véletlen szóképről van szó. Dúró Dóra 2020-ban egy iratmegsemmisítővel ledarálta a Meseország mindenkié című mesekönyv egy példányát, tiltakozásul annak LMBTQ-témái ellen. Nem sokkal később egy másik mesekönyvet már széttépett és kidobott.
Vagyis amikor Szinetár a történelemkönyv ledarálásáról ír, pontosan tudja, hova szúr.
Lehetett szeretni vagy gyűlölni Dúró akkori performanszát, de annak politikai üzenete egyértelmű volt: van olyan gondolat, olyan reprezentáció, olyan könyv, amelyet nem vitával akar elutasítani, hanem demonstratívan megsemmisít.
Innen nézve Szinetár mondata különösen keserű iróniát kap.
Toroczkai szerint egyáltalán nem a romákról szólt az ülve maradás
A korrektség kedvéért a Mi Hazánk magyarázatát is ide kell tenni.
Toroczkai László szerint hétfőn kizárólag azért maradtak ülve, mert a Tisza szerintük megsértette a parlamenti megállapodásokat: a néma felállásról előzetesen egyeztetni kellett volna a frakciókkal, egy felszólaló képviselő pedig nem kérhette volna ezt váratlanul. A párt azt is hangsúlyozta, hogy minden olyan áldozat előtt fejet hajt, akit származása miatt gyilkoltak meg.
Ezt a magyarázatot nem korrekt rasszista szándék beismeréseként átírni. Ilyet Toroczkai nem mondott.
Csakhogy ettől marad egy nagyon egyszerű probléma.
A házszabály megsértését utána is szóvá lehetett volna tenni.
Fel lehetett volna állni hatvan másodpercre, aztán Toroczkai kérhetett volna rendkívüli házbizottsági ülést, sajtótájékoztatót tarthatott volna, és három órán keresztül magyarázhatta volna, hogy a Tisza visszaél a parlamenti eljárásokkal.
Ehhez képest azt a megoldást választották, amelyről készült egy kép: a parlament áll, a Mi Hazánk ül.
Másnap már érdekes módon sikerült felállni
A történetnek ráadásul van egy különösen beszédes folytatása.
Kedden már szabályosan, előzetesen egyeztetett formában emlékezett meg az Országgyűlés a roma holokauszt áldozatairól. A Mi Hazánk jelen lévő képviselői ekkor már felálltak. Dúró Dóra és Novák Előd nem volt jelen a teremben.
Ez valóban alátámasztja Toroczkai állításának egy részét: a párt következetesen azt mondja, hogy az eljárás ellen tiltakozott, nem magával a megemlékezéssel volt problémája.
De egyben megmutatja azt is, mennyire felesleges volt a hétfői gesztus.
Másnap felálltak.
Nem lett ettől kevésbé ellenzéki a Mi Hazánk. Nem omlott össze a párt programja. Nem kellett visszavonniuk egyetlen politikai állításukat sem.
Egyszerűen csendben maradtak egy percig.
Hétfőn is ugyanez lett volna a normális megoldás.
Szinetár egyik legerősebb mondata valójában nem is a politikáról szólt
A nyílt levél végén Szinetár Dóra elhagyta a nagy történelmi párhuzamokat, és sokkal egyszerűbb mércét állított fel.
Azt írta Dúrónak, hogy ha valaha az ő gyerekeit hallaná zenélni, végighallgatná és megtapsolná őket. Ha pedig egyszer Dúróékra emlékeznének szeretettel, ő felállna és csendben maradna.
Nem azért, mert egyetért velük.
Hanem azért, mert szerinte vannak olyan alapvető emberi normák, amelyek nem függhetnek attól, hogy az ember melyik pártra szavaz. Szinetár posztjának ezt a gondolatát több beszámoló is kiemelte.
És tulajdonképpen itt érkezik meg az egész vita középpontjához.
Nem kell szeretni a romákat mint politikai közösséget. Nem kell egyetérteni a Tiszával. Nem kell szeretni Gyöngyösi Istvánt. Még a megemlékezés parlamenti megszervezését is lehet szabálytalannak tartani.
De egy népirtás áldozatainak emléke nem a Tisza politikai tulajdona.
Dúróék politikai problémája pont az, hogy ezt már másodszor kell magyarázni
A Mi Hazánk számára azért is súlyos a történet, mert néhány hónapon belül másodszor kerültek olyan helyzetbe, amikor egy romákat érintő parlamenti jelenet után kellett hosszasan bizonygatniuk, hogy az, amit mindenki látott, valójában nem arról szólt, aminek látszott.
Májusban a Mi Hazánk képviselői éppen akkor kezdtek kivonulni az Országgyűlésből, amikor egy nagyrészt roma fiatalokból álló sükösdi tamburazenekar érkezett. Toroczkaiék később azt mondták, hogy az Örömóda és más programelemek miatt tervezték a távozást, és a műsorrend miatt alakult ki a kínos egybeesés.
Most pedig a roma holokauszt megemlékezésén maradtak ülve, majd ismét azzal kellett előállniuk, hogy a valódi indok egészen más volt.
Lehet, hogy mindkét magyarázat igaz.
De politikai pártként talán nem ártana a harmadik ilyen eset előtt felismerni, hogy van olyan helyzet, ahol nem elég utólag elmagyarázni a szándékot. A gesztusnak önmagában is van jelentése.
Szinetár nem azt bizonyította, hogy Dúró gyűlöli a romákat
Ezt a határt fontos megtartani.
Szinetár Dóra nyílt levele politikai és erkölcsi vádbeszéd. Nem bizonyíték arra, hogy Dúró Dóra vagy a Mi Hazánk képviselői azért maradtak ülve, mert a roma holokauszt áldozatait nem tartják méltónak a megemlékezésre.
A párt ezt kifejezetten tagadja.
Szinetár valódi ereje nem is ebben van.
Hanem abban, hogy feltett egy olyan kérdést, amely messze túlmutat ezen az egy percen: milyen társadalmat épít az a politika, amely állandóan csoportokat jelöl ki problémaként?
És mi történik, ha egyszer megváltozik, hogy kit kell problémának tekinteni?
A „levesbe kerülés” ezért sokkal több volt egy durva beszólásnál
A politika hajlamos azt hinni, hogy a gyűlölet szabályozható. Hogy pontosan meg lehet mondani a saját közönségnek, kit kell utálni, meddig kell utálni, és mikor kell abbahagyni.
Szinetár üzenete lényegében az, hogy ez illúzió.
Ha egyszer az lesz a politikai alapelv, hogy valakinek a származása, szexualitása, vallása vagy más csoporttagsága önmagában elég ok arra, hogy gyanúsabbnak, veszélyesebbnek vagy kevésbé elfogadhatónak tekintsük, akkor már nem az egyes célpont a legfontosabb.
Hanem a módszer.
És a módszerhez később bármilyen új célpontot hozzá lehet rendelni.
Ezért volt ennyire kegyetlen Szinetár kérdése: mi lesz, amikor egyszer ti kerültök sorra?
Dúró Dórának természetesen joga van erre válaszolni, vitatni az egész levelet, és elmondani, miért tartja igazságtalannak a párhuzamot.
De ezt a kérdést egy házszabályi jegyzőkönyvvel már nehéz lesz elintézni.