Orbán utolsó mentsvára is összedőlt, az utolsó kapaszkodót is kihúzták alóla
A Fidesz számára a választási vereség után maradt néhány mondat, amelybe még bele lehet kapaszkodni.
Lehet azt mondani, hogy voltak hibák, de legalább munkahelyeket teremtettek. Lehet beszélni a családi adókedvezményről, a CSOK-ról, az anyák adómentességéről, és arról, hogy az Orbán-kormány a GDP jelentős részét családtámogatásra fordította. A Fidesz saját kommunikációjában évekig Európa egyik, időnként egyenesen Európa legnagyobb vagy legbőkezűbb családtámogatási rendszeréről beszélt.
Még a hatalom elvesztése után is megmaradt ez az érvelés. A kormányközeli Magyar Nemzet június végén azt írta, hogy az előző kabinet nemzetközi összevetésben is kiemelkedő összeget költött a családokra, és azt kérdezte, vajon ebből mennyit tart meg a Tisza-kormány.
Most viszont megérkezett egy adat, amely után azért nehezebb ugyanolyan magabiztosan hátradőlni.
Az Eurostat friss számai szerint Magyarország a nettó kereseteknél már az Európai Unió legvégére csúszott, és a gyermekes családok számára kedvezőbb adórendszer sem tudta megakadályozni, hogy egy tipikus kétgyermekes családmodell az uniós rangsor harmadik legalacsonyabb helyére essen.
Ez is érdekelhet
És innentől kezdve már nem az a kérdés, hogy hány százmilliárdot írtak bele a költségvetésbe családpolitika címén.
Hanem az, hogy tizenhat év után hova jutottak vele a családok Európában.
A magyar nettó kereset már az EU legalján van
Kezdjük a gyermek nélkül élő dolgozóval, mert ott különösen egyszerű a kép.
Az Eurostat 2025-re vonatkozó modellje egy gyermektelen, egyedülálló, az adott ország átlagbérét kereső dolgozónál Magyarországon évi 12 967 eurós nettó keresetet számolt.
Romániában ugyanez 13 232 euró körül, Bulgáriában 13 016 euró volt. Magyarország tehát ebben az összehasonlításban mindkettő mögé került. A szlovák érték közel 15 700, a lengyel több mint 16 100, a cseh pedig közel 19 600 euró volt.
Ez persze nem azt jelenti, hogy szó szerint minden bolgár jobban keres minden magyarnál. Nem erről szól a statisztika.
Azt viszont jelenti, hogy ugyanazzal az Eurostat-módszerrel, az adott ország átlagkeresetéből kiindulva, az adókat és járulékokat figyelembe véve Magyarország került a rangsor aljára. Az Eurostat a nettó kereset kiszámításánál a bruttó bérből levonja az adókat és munkavállalói járulékokat, gyermekes háztartásoknál pedig a releváns családi támogatásokat is figyelembe veszi.
Ez már nehezen fér bele abba a régi történetbe, hogy majd mi ugyan lassabban indulunk, de különutas gazdaságpolitikával szépen lehagyjuk a régiót.
A régió közben elment mellettünk.
De hát legalább a családosok jól jártak, nem?
Itt érkezik el a Fidesz legerősebb érve.
Magyarország adórendszere valóban jelentős kedvezményeket biztosított a gyermekesek számára. A családi adókedvezmény éppen arra szolgált, hogy egy azonos bruttó fizetésből többet vihessen haza az, aki gyermeket nevel. A rendszer később további adómentességekkel, otthonteremtési konstrukciókkal és egyéb juttatásokkal egészült ki.
És ez sokáig valóban látszott az Eurostat összehasonlításaiban is.
A most vizsgált modell egy kétgyermekes, kétkeresős háztartás, ahol az egyik szülő az országos átlagbért, a másik annak 67 százalékát keresi. Az Eurostat éppen azért használ ilyen standardizált családtípusokat, hogy az eltérő országok adó- és támogatási rendszere összehasonlítható legyen.
2016-ban ennek a magyar családmodellnek a nettó keresete még 77 százalékkal haladta meg a bolgár értéket. A románhoz képest 42 százalékos előnye volt.
2025-re a bolgár előny 5 százalékra olvadt.
A románhoz képest pedig fél százalékra.
Ez nem lassú lecsúszás.
Ez egy évtized alatt szinte teljesen eltűnő regionális előny.
A magyar család 23 664 euró – és már csak két ország van mögöttünk
A konkrét összegek még látványosabbak.
A kétkeresős, kétgyermekes modellcsalád éves nettó keresete Magyarországon az Eurostat alapján 23 664 euró volt 2025-ben.
Romániában 23 536 euró.
Bulgáriában 22 504 euró.
Vagyis Magyarország már csak ezt a két országot előzte meg ebben a modellben, és Romániát is mindössze 128 euróval egy teljes év alatt.
Havi szintre visszaosztva ez körülbelül tíz és fél euró különbség.
Tizenhat év „Európa legjobb családpolitikája” után.
Ez az a pont, ahol azért már nem elég elővenni egy grafikont arról, hogy hány támogatási forma létezik Magyarországon.
Mert lehet harmincféle támogatásod.
Lehet CSOK, Babaváró, családi adókedvezmény, adómentesség, otthonteremtési program és egy rakás különböző konstrukció.
Ha a végén egy összehasonlítható kétgyermekes család nettó keresete alig magasabb a románnál és csak a harmadik legalacsonyabb az Európai Unióban, akkor legalább annyit illene kimondani, hogy az eredmény nem pontosan úgy néz ki, ahogy a plakáton ígérték.
A Fidesz egyik alapvető trükkje az volt, hogy a ráfordítást eredményként adta el
És talán itt van az egész családpolitikai vita egyik legfontosabb félreértése.
A Fidesz gyakran azzal bizonyította saját családpolitikájának sikerét, hogy rengeteg pénzt költött rá. A 2026-ra elfogadott költségvetésnél például 4802 milliárd forintos családtámogatási keretről, a GDP mintegy öt százalékáról beszéltek. A fideszes kommunikáció azt hangsúlyozta, hogy soha nem kaptak ekkora támogatást a magyar családok.
Ez önmagában fontos adat.
Csak nem eredmény.
Ez ráfordítás.
Ha egy kormány százmilliárdokat költ oktatásra, attól még meg kell nézni, tudnak-e olvasni a gyerekek. Ha milliárdokat költ egészségügyre, attól még meg kell nézni, mennyi ideig élnek az emberek és mennyit várnak műtétre.
És ha több ezer milliárdot költ családtámogatásra, akkor előbb-utóbb azt is meg lehet kérdezni, hogy a támogatott családok jövedelmi helyzete hogyan alakult a velünk versenyző országokhoz képest.
Most erre jött egy meglehetősen kellemetlen válasz.
Nem az történt, hogy Magyarországon nem nőttek a bérek
Itt azért érdemes egy propagandamentes mondatot is elmondani: a magyar bérek forintban valóban rengeteget emelkedtek az Orbán-kormányok alatt.
A KSH szerint 2026 májusában a teljes munkaidősök bruttó átlagkeresete 764 100 forint, a nettó átlagkereset 535 900 forint volt. A nettó kereset még az előző évhez képest is 11 százalékkal emelkedett, amiben a bővített családi kedvezmények és az anyák újabb adómentességei is szerepet játszottak.
Tehát aki azt állítaná, hogy Magyarországon tizenhat évig egyszerűen semmit nem emelkedett a fizetés, ugyanúgy valótlanságot állítana.
A probléma más.
Miközben mi is növekedtünk, a körülöttünk lévő országok egy része gyorsabban zárkózott fel.
És a nemzetközi összehasonlítást ráadásul súlyosan rontotta a forint gyengülése is. Ha a magyar fizetés forintban emelkedik 10 százalékot, miközben a forint közben veszít az euróhoz képesti értékéből, az euróban számított felzárkózás jóval kisebb lehet.
A fizetési papíron nagyobb szám jelenik meg.
Az európai rangsorban mégis lefelé mész.
És ezért különösen fájdalmas Románia
A magyar gazdaságpolitikai önképben Románia és Bulgária sokáig a biztos összehasonlítási alap volt. Ha Nyugat-Európa messze volt, legalább rájuk lehetett mutatni.
Most már ez is egyre nehezebb.
A gyermektelen átlagkereső modellben Románia már Magyarország előtt áll. A kétgyermekes családmodellnél pedig a magyar előny mindössze fél százalék körüli.
2016-ban még 42 százalék volt.
Ez azért többet mond a felzárkózásunkról, mint bármelyik nemzeti konzultáció.
A Fidesz tizenhat évig azt magyarázta, hogy az ő különutas modellje fogja gazdaságilag megerősíteni Magyarországot. Ehhez képest a végére már nem Ausztria távolodik el tőlünk.
Hanem azért kell izgulnunk, hogy Románia melyik statisztikában előz meg következőnek.
Azért egy fontos dolgot nem szabad meghamisítani
Az Eurostat-adat nem azt bizonyítja, hogy „minden magyar család az EU harmadik legszegényebb családja”.
Ez egyszerűen nem lenne igaz.
Az Eurostat maga hangsúlyozza, hogy ezek modellezett, illusztratív családi helyzetek. A statisztika meghatározott kereseti szinteket, adókat, társadalombiztosítási terheket és családi juttatásokat számol össze, és ezek alapján teszi összehasonlíthatóvá az országokat. Nem méri bele ugyanúgy minden család lakásvagyonát, megtakarítását, természetbeni támogatását vagy egyedi élethelyzetét.
Ez tehát nem szegénységi statisztika.
És nem teljes mérlege az Orbán-kormány családpolitikájának sem.
A CSOK, a bölcsődei férőhelyek, az otthonteremtési támogatások vagy egy támogatott hitel hatását nem lehet egyetlen nettó kereseti táblázatból teljesen megítélni.
De azt nagyon is megmutatja, hogy a családosoknak adott adóelőnyök ellenére Magyarország relatív nettó kereseti pozíciója brutálisan leromlott.
És pontosan erről szólt a Fidesz egyik fő ígérete: dolgozz, vállalj gyereket, és az állam úgy alakítja a rendszert, hogy anyagilag jobban járj.
Ehhez képest az európai rangsorban már alig van mögöttünk valaki.
A 2026-os adóemelések miatt a következő adat még változhat
Van még egy fontos módszertani részlet.
Az Eurostat mostani összevetése 2025-ről szól. Ráadásul a módszertan szerint a jövedelemadó- és járulékszabályoknál az adott pénzügyi év elején érvényes paramétereket veszik alapul, az év közbeni változásokat nem feltétlenül építik be ebbe az éves modellbe.
Ez azért fontos, mert az Orbán-kormány 2025 júliusától, majd 2026 januárjától is tovább növelte a családi adókedvezményeket és több anyai szja-mentességet vezetett be. A KSH már 2026 májusában is kimutatta ezek nettó bérnövelő hatását.
Vagyis a következő Eurostat-adatsorban javulhat a magyar családmodell helyzete.
De ettől a mostani adat még nem tűnik el.
Ez a 2025-ös év, az Orbán-kormány utolsó teljes évének mérlege.
És ebben a mérlegben egy kétgyermekes, kétkeresős modellcsalád nettó jövedelmével már csak Romániát és Bulgáriát előztük meg.
Ezért dőlt össze az egyik utolsó politikai mentsvár
A Fidesznek nyilván lesz válasza.
Elmondhatják, hogy rengeteget költöttek családokra. Igaz.
Elmondhatják, hogy a családi adókedvezmény ténylegesen több pénzt hagyott a gyerekeseknél. Igaz.
Elmondhatják, hogy 2026-ban további kedvezmények léptek életbe, amelyeket a 2025-ös Eurostat-adat még nem mutat teljesen. Ez is igaz.
Csakhogy egyik sem válaszol arra, hogy miért tűnt el szinte teljesen a magyar családok regionális nettó kereseti előnye.
Miért ment el mellettünk Lengyelország?
Miért van messze előttünk Csehország?
Miért előzött meg a gyermektelen keresőknél már Románia és Bulgária is?
És hogyan sikerült a kétgyermekes családoknál tíz év alatt a románokkal szembeni 42 százalékos előnyt fél százalékra elolvasztani?
Ezekre nem válasz az, hogy sok pénzt költöttünk.
Pont ez a probléma.
A családpolitika nem attól jó, hogy drága
Talán ez lehet az Orbán-korszak egyik legfontosabb gazdasági tanulsága.
Egy állami program nagyságát és sikerét nem ugyanabban a mértékegységben mérik.
Lehet valami elképesztően drága, és közben közepesen hatékony.
Lehet több tucat támogatási formát létrehozni úgy, hogy közben a bérek nem zárkóznak fel kellően, a deviza gyengül, a lakásárak elszállnak, és a régiós versenytársak gyorsabban gazdagodnak.
A Fidesz hosszú éveken át joggal mondhatta, hogy a magyar adórendszer különösen erős előnyt ad a gyerekeseknek.
Csakhogy az adókedvezmény egy alacsonyabb bérből továbbra is alacsonyabb bért csinál.
Lehet rajta javítani.
De gazdasági felzárkózás helyett nem működik.
Tizenhat év végén már nem a szándékot kell nézni
Egy kormány első két évében még lehet tervekről beszélni. A negyedikban lehet arra hivatkozni, hogy idő kell az eredményekhez.
Tizenhat év után viszont már nem a szándékot kell értékelni.
Hanem az eredményt.
Az Orbán-kormány valóban felépített egy nagy és sokrétű családtámogatási rendszert. Erre lehet büszkének lenni, és egy új kormánynak sem lenne értelme csak azért szétverni minden elemét, mert az előző kabinet találta ki.
De ugyanilyen jogos kimondani azt is, amit a Fidesz saját kommunikációja nagyon nem szeret hallani:
a családtámogatási rendszer nem tudta megakadályozni Magyarország jövedelmi leszakadását a régió sikeresebb országaitól.
A végén már egy gyermektelen átlagkereső modellje az uniós lista alján állt.
A kétgyermekes családmodell pedig a harmadik legalacsonyabb helyen.
És mindezt úgy sikerült összehozni, hogy közben tizenhat éven át arról szólt a politika, hogy Európa legerősebb családbarát államát építjük.
Ennél azért nehéz látványosabban találkozni a valósággal.