Magyar Péter azonnali cselekvést rendelt el Pakson! Kivezényelték a honvédséget, elindultak a kamionok és a bárkák
Most már nem várnak arra, hogy ismét centimétereken múljon a Paksi Atomerőmű működése.
Magyar Péter a Pakson megtartott kihelyezett kormányülés után rendkívüli intézkedéssorozatot jelentett be a Duna extrém alacsony vízállása miatt. A kormány azonnal megkezdi egy dunai fenékküszöb kialakítását, két 80 méteres bárkát vezényelnek a helyszínre, száz honvéd érkezik Budapestről és Szentesről, a munkálatoknál pedig 24 órás munkavégzést rendeltek el.
Nem valamikor ősszel.
Nem egy újabb tanulmány elkészülte után.
Most.
Ez is érdekelhet
Az első előkészítő munkák már megkezdődtek, a kőszállítás szerda este elindulhat, az egyik 80 méteres bárka még aznap Mohácsról Paksra érkezik, a második pedig csütörtökön követi.
A kormány terve szerint néhány hét alatt olyan víz alatti műtárgy épül a Duna medrében, amely kritikus kisvíznél is elegendő vízszintet tarthat fenn a Paksi Atomerőmű hűtővízcsatornájánál.
Ha pedig a Duna gyorsabban apad, mint ahogy az építők haladnak, ott van a B terv.
Két, egyenként 80 méteres bárka.
És ha kell, elsüllyesztik őket.
Most először nem akkor kezdenek kapkodni, amikor már leáll Paks
Az elmúlt hetek energiaválsága alatt Magyarország megtanulta azt, amit normális körülmények között valószínűleg senki sem szeretett volna ennyire részletesen megtanulni: a Paksi Atomerőmű működése extrém kisvíznél néha szó szerint néhány centiméteren múlik.
A Duna vízszintjének történelmi mélységbe süllyedése miatt előbb teljesítménycsökkentések következtek, majd blokkok álltak le, végül már az egész erőmű kiesésének veszélyével kellett számolni.
Akkor a kormány már kialakult vészhelyzetet kezelt.
Most viszont van néhány napja arra, hogy elébe menjen a következőnek.
És a különbség pontosan ez.
Magyar Péter bejelentése szerint a vízügyi előrejelzés azt mutatja, hogy az átmeneti emelkedés után ismét gyors apadás következhet. Négy-öt napon belül mínusz 136–137 centiméter környékére süllyedhet a paksi vízállás, a következő héten pedig külső beavatkozás nélkül akár mínusz 140 centiméter alá is kerülhet.
Vagyis most már nem azt várják, hogy mikor kell ismét lekapcsolni az erőművet.
Azt próbálják megakadályozni, hogy egyáltalán eljussunk odáig.
145 ezer köbméter követ raknak a Dunába
A hosszabb távú megoldás egy úgynevezett fenékküszöb lesz Paks és Dunaszentbenedek között.
Első körben mintegy 35 ezer köbméter követ használnak fel, ezt további 110 ezer köbméter követi. Összesen tehát körülbelül 145 ezer köbméter kő kerülhet a folyó medrébe.
Ez nem egy klasszikus, a vízből magasra kiemelkedő gát lesz. A fenékküszöb a folyómeder alján kialakított keresztirányú műtárgy, amely visszaduzzasztja a vizet annyira, hogy fölötte magasabb vízszint alakuljon ki.
A kormány számításai szerint a kész műtárgy Paksnál akár egy méterrel is képes lehet megemelni a vízszintet, így az atomerőmű hűtővízcsatornájánál a víz nem süllyedne a kritikus mínusz 90 centiméteres szint alá.
Ez már nem egy homokzsákos ideiglenes védekezés.
Ez egy olyan műszaki beavatkozás, amelyet a következő évek egyre gyakoribb kisvizes időszakaira terveznek.
Először egy hatalmas „kőpaplant” terítenek a folyó aljára
Magyar Péter a technikai részleteket is ismertette.
A szakemberek először széles kőréteget, úgynevezett kőpaplant alakítanak ki a folyófenéken. Ennek az lesz a feladata, hogy az erős sodrás ne tudja kimosni a medret a későbbi műtárgy alatt és körül.
Erre építik fel rétegről rétegre magát a fenékküszöböt.
A két partról többtonnás köveket helyeznek majd a Dunába, miközben a munkához szükséges anyagot rendkívül rövid idő alatt kell kitermelni, Paksra szállítani és a helyszínen mozgatni.
Ehhez utakat kell megerősíteni, munkaterületeket kialakítani, éjszakai világítást telepíteni és összehangolni a vízügyi, katonai, energetikai és nukleáris szakemberek munkáját.
Normális helyzetben egy ilyen projekt előkészítése hónapokat vagy akár jóval hosszabb időt igényelne.
Most a Duna adott néhány napot.
Száz katonát vezényeltek Paksra
A bejelentés egyik leglátványosabb része, hogy a honvédséget is bevonják.
Budapestről és Szentesről mintegy száz honvédet rendeltek Paksra, akik a vízügyi és kivitelezési szakemberek munkáját támogatják.
A teljes védelmi és kivitelezési művelet koordinálását Kádár Pál tábornokra, a Védelmi Igazgatási Hivatal vezetőjére bízták.
A helyszínen folyamatos, napi 24 órás munkavégzésre készülnek.
És itt végre tényleg indokolt a sokat használt politikai szó: rendkívüli.
Nem azért vezényelnek száz katonát a Duna partjára, hogy legyen mögöttük néhány jó fotó. Több tízezer tonnányi követ kell néhány hét alatt mozgatni, miközben a folyó nem áll meg, hogy kényelmesebb legyen az építkezés.
És akkor ott van a két 80 méteres bárka
A fenékküszöb azonban nem készül el néhány nap alatt.
A Duna viszont ennyit sem feltétlenül vár.
Ezért készül a kormány egy egészen szokatlan ideiglenes megoldással.
Két, egyenként 80 méter hosszú bárkát helyeznek készenlétbe Paksnál. Az első szerda este érkezik Mohácsról, a második csütörtökön.
Ha a vízállás olyan gyorsan zuhan, hogy a fenékküszöb még nem tudja biztosítani a szükséges szintet, a bárkákat keresztirányban rögzíthetik, majd ellenőrzött módon elsüllyeszthetik.
A kormány számításai szerint ezzel rövid távon akár 20 centiméterrel lehet megemelni a vízszintet.
Húsz centiméter normális esetben nem hangzik soknak.
Paksnál az elmúlt hetekben megtanultuk, hogy néha ez a különbség több száz megawatt áram és egy leállított reaktorblokk között.
Pénteken dönthetnek arról, elsüllyesztik-e őket
A bárkák elsüllyesztése tehát még nem eldöntött tény.
Az előkészítést most elvégzik, a hajókat a helyszínre viszik és készenlétbe helyezik, de arról, hogy valóban szükség van-e az irányított süllyesztésre, várhatóan pénteken születik végleges döntés.
Ez fontos különbség.
A két hajó nem azért érkezik Paksra, mert biztosan elsüllyesztik őket, hanem azért, hogy ha a vízügyi előrejelzés rosszabb forgatókönyve következik be, ne akkor kelljen elkezdeni hajót keresni valahol a Dunán.
A vészforgatókönyv most előbb érkezik meg, mint a vészhelyzet.
Talán ennek normális esetben nem kellene különleges politikai teljesítménynek lennie.
Az elmúlt hetek után mégis feltűnő.
Hatmilliárdos beavatkozás egy havi 50 milliárdos veszteség ellen
Magyar Péter szerint a teljes beavatkozási csomag nagyságrendileg 6 milliárd forintba kerülhet.
A miniszterelnök ezzel szemben azt állítja, hogy a Paksi Atomerőmű teljes kiesése havonta legalább 50 milliárd forintos terhet okozna a magyar költségvetésnek, miközben a kieső villamos energiát importból vagy drágább hazai forrásokból kellene pótolni.
Ha ezek a kormányzati számítások helytállók, akkor gazdaságilag nem igazán bonyolult a képlet.
Hatmilliárd forintot költeni arra, hogy elkerüljünk egy havi ötvenmilliárdos veszteséget, nem különösebben merész pénzügyi innováció.
Inkább az a kérdés, miért kellett 2026 nyaráig várni arra, hogy a probléma ilyen sürgőssé váljon.
A kutatók nem tegnap szóltak
Magyar Péter ebben a kérdésben nagyon keményen nekiment az előző kormánynak.
A miniszterelnök szerint a Fidesz-kormány éveken keresztül figyelmen kívül hagyta a vízügyi és tudományos figyelmeztetéseket, nem építette meg a szükséges szivattyútelepi fejlesztéseket, nem alakított ki alternatív hűtési rendszert, és olyan extrém alacsony dunai vízállásra sem hagyott használható vészforgatókönyvet, amilyen idén nyáron bekövetkezett.
Évek óta készültek olyan kutatások és szakmai elemzések, amelyek arra figyelmeztettek, hogy a Duna nyári kisvizes időszakai súlyosbodhatnak, a meder mélyülése pedig tovább ronthatja a helyzetet.
És most ott tartunk, hogy száz katonával, két bárkával és 145 ezer köbméter kővel kell néhány hét alatt behozni azt az időt, amelyet korábban nem használtunk fel.
Paks II. mellett ez a kérdés már végképp megkerülhetetlen
A történetnek ráadásul van egy még nagyobb hosszú távú kérdése.
Ha Magyarország a következő évtizedekben is Pakstól várja a hazai villamosenergia-termelés jelentős részét, és közben új nukleáris blokkokat épít ugyanazon a helyszínen, akkor a hűtővíz biztosítása nem lehet többé valami másodlagos vízügyi melléklet.
Az energiabiztonság része.
A klímaalkalmazkodás része.
A Paks jövőjéről szóló döntés része.
Mert teljesen mindegy, hány ezer megawattnyi reaktort építünk a Duna mellé, ha közben minden extrém száraz nyáron azt kell számolgatni, hány milliméter választja el a hűtőcsatornát a teljesítménycsökkentéstől.
A Duna már most ismét apad
A mostani döntések időzítése sem véletlen.
Az elmúlt napokban a Duna átmenetileg emelkedett, ennek köszönhetően a Paksi Atomerőmű egyik korábban leállított turbináját ismét vissza lehetett kapcsolni, a termelés pedig növekedni kezdett.
A fellélegzés azonban rövid lehet.
Magyar Péter szerint a következő napokban ismét gyors vízszintcsökkenés várható, ráadásul a Duna vízgyűjtő területén sem látszik olyan jelentős csapadék, amely tartósan megfordítaná a folyamatot.
Ez azt jelenti, hogy nem néhány napos problémára kell készülni.
Akár hónapokig velünk maradhat az alacsony vízállás, ősszel pedig történelmi adatok alapján újabb kritikus időszak következhet.
Vagyis a most épülő fenékküszöb már nem egyszerűen az augusztusi válság megoldása.
Ha működik, akkor a következő nyarak biztosítása is lehet.
Évtizedek óta nem láttunk ilyen léptékű dunai munkát
Magyar Péter szerint a Dunán 1995, a dunakiliti fenékküszöb megépítése óta nem zajlott Magyarországon hasonló léptékű beavatkozás.
A dunakiliti műtárgy maga is válsághelyzetben született, és jól mutatja, hogy a fenékküszöb nem valamilyen most kitalált politikai varázsszó, hanem ismert vízépítési megoldás.
A paksi változat azonban különösen érzékeny területre kerül.
Egy működő atomerőmű hűtővízellátásáról van szó, ezért a kivitelezést úgy kell végrehajtani, hogy közben a nukleáris biztonságból semmilyen engedményt ne tegyenek.
Magyar szerint éppen ezért vetették el például a hűtővízcsatorna lezárásának egyik vizsgált változatát.
Ez fontos.
A politikai sürgősség ugyanis nem írhatja felül a nukleáris fizikát.
Az engedélyezés is menet közben zajlik majd
A rendkívüli tempónak van egy olyan része is, amelyre különösen figyelni kell.
A miniszterelnök azt mondta, hogy a szükséges engedélyezési eljárások a beruházással párhuzamosan zajlanak majd, miközben a kormány kiemelt beruházássá minősíti a munkát.
Vészhelyzetben érthető, hogy nincs idő éveken át papírokat tologatni.
De ettől a vízügyi, természetvédelmi és nukleáris biztonsági kontroll nem válik feleslegessé.
Ha valamikor, akkor egy atomerőmű mellett végzett folyómeder-átalakításnál kell minden mérnöki lépést háromszor ellenőrizni.
A kormány szerint valamennyi érintett hatóság, vízügyi és nukleáris szakember támogatja a választott megoldást.
Most ezt kell a következő hetekben a gyakorlatban is bizonyítani.
Paks és Dunaszentbenedek is támogatja
A kihelyezett kormányülésen Paks és Dunaszentbenedek polgármestere is részt vett.
A kormányfő tájékoztatása szerint mindketten támogatásukról biztosították a beruházást, a kormány pedig vállalta, hogy a munkálatok során esetlegesen keletkező károkat megtéríti.
Dunaszentbenedeknél ráadásul olyan végleges kialakítást keresnek, amely a munkák befejezése után a jelenleginél jobb állapotban hagyja a partszakaszt.
Ez azért nem mellékes, mert több ezer teherautónyi kő mozgatása és egy ekkora folyami építkezés nyilvánvalóan nem zajlik teljesen észrevétlenül.
Most már tényleg a cselekvésen van a sor
A bejelentés politikailag látványos.
Katonák érkeznek.
Bárkák indulnak.
Kamionok hozzák a követ.
Reflektorok mellett éjszaka is folyik majd a munka.
De néhány hét múlva nem a videó megtekintésszáma fog számítani.
Hanem egyetlen adat.
A Duna vízszintje a paksi hűtőcsatornánál.
Ha a fenékküszöb működik, és az atomerőmű a következő kisvizes hullámban teljes kapacitással tud termelni, akkor a kormány nem egyszerűen kezelt egy válságot, hanem létrehozott egy olyan infrastruktúrát, amelynek már évekkel korábban helye lett volna a magyar energiabiztonsági tervekben.
Ha nem működik, akkor azonnal újabb megoldás kell.
Ennyire egyszerű lett a helyzet.
A Duna nem olvassa a kormányzati kommunikációt.
Nem érdekli, ki nyerte a választást, ki volt az előző miniszterelnök, és kire lehet politikailag mutogatni.
Apad.
A mostani különbség az, hogy ezúttal úgy tűnik, a kormány nem várja meg, amíg Paks ismét leáll.
Száz katona, két 80 méteres bárka, 145 ezer köbméter kő és napi 24 órás munkavégzés indul azért, hogy ez ne történjen meg.
Most már a mérnökökön, a kivitelezőkön és a Dunán a sor.