A Fidesz frakcióvezetője Bóka János elszólta magát: Az elmúlt 6 év egy kisérlet volt, a cél pedig…
A Partizánnak adott interjújában ugyanis a 2020 és 2026 közötti veszélyhelyzeti rendeleti kormányzást „egy nagyobb alkotmányossági kísérlet” részének nevezte. Majd amikor visszakérdeztek, hogy mégis miféle alkotmányossági kísérletről beszél, Bóka maga kezdett félprezidenciális rendszerekről beszélni.
Franciaországot és Romániát hozta fel példaként.
Majd kimondta ezt:
„Magyarországon is a gyakorlatban valami ilyen rendszer alakult ki, ami a veszélyhelyzeti rendeleti szabályozás nevet viselte.”
Utána pedig még egyszer világossá tette:
Ez is érdekelhet
„Én ezt egy ilyen kísérletezési periódusnak gondolom.”
Hát akkor álljunk meg egy pillanatra.
Mi az, hogy kísérletezési periódus?
Mit képzelnek ezek az emberek Magyarországról? Mit képzelnek a parlamentről? Mit képzelnek a jogállamról? És legfőképpen: mit képzelnek a magyar emberekről?
Egy ország alkotmányos rendszere nem tesztüzem. A parlament nem egy demókörnyezet. Tízmillió ember pedig nem béta tesztelő, akin hat éven keresztül ki lehet próbálni, milyen az, amikor a végrehajtó hatalom rendeletekkel írhat felül törvényeket, aztán a végén összegyűlnek a tapasztalatok, és eldöntik, bevált-e a modell.
Bóka nem véletlenül emlegetett félprezidenciális rendszert
És itt válik igazán súlyossá a mondat.
Bóka nem egyszerűen azt mondta, hogy a Covid és az ukrajnai háború miatt rendkívüli megoldásokra volt szükség. Ha ennyit mondott volna, ezen túl sok újdonság nem lenne.
Ő maga kezdte el magyarázni, hogy vannak olyan – jellemzően félprezidenciális – alkotmányos rendszerek, ahol a végrehajtó hatalom rendeleti jogalkotása a normál kormányzati működés része, majd a parlament ezeket utólag megerősítheti vagy hatályon kívül helyezheti.
Erre példának nevezte Franciaországot és Romániát.
Majd közvetlenül ezután azt mondta, hogy Magyarországon a gyakorlatban „valami ilyen rendszer alakult ki”.
Nem mi kapcsoljuk össze a két mondatot.
Bóka kapcsolta össze őket.
Ő hozta fel a félprezidenciális rendszereket. Ő mondta rá a magyar veszélyhelyzeti kormányzásra, hogy a gyakorlatban valami ehhez hasonló alakult ki. És ő nevezte ezt kísérletezési periódusnak.
Ennél azért valamivel nehezebb lesz azt mondani, hogy mindenki csak félreértett egy szerencsétlen félmondatot.
És tavaly mindez még „tipikus hírlapi kacsa” volt
A történetben itt érkezik el az a rész, amelyet egészen nehéz rezzenéstelen arccal végighallgatni.
2025 januárjában Magyar Péter arról beszélt, hogy több helyről olyan információkat kapott: Orbán Viktorék félprezidenciális rendszer bevezetésén gondolkodhatnak. Vagyis egy olyan alkotmányos modellben, amelyben a köztársasági elnöki intézmény és általában a végrehajtó hatalom a magyar parlamentáris hagyományhoz képest más, erősebb szerepet kapna.
Megkérdezték erről Orbán Viktor sajtófőnökét.
Havasi Bertalan válasza nem az volt, hogy valóban folynak alkotmányjogi műhelyviták, de nincs még döntés. Nem azt mondta, hogy különféle külföldi modelleket vizsgálnak. És még csak azt sem mondta, hogy Magyar félreértett valamit.
Azt mondta:
„Ez egy tipikus hírlapi kacsa.”
Magyar Péter állítását pedig hazugságnak nevezte.
Most pedig 2026 augusztusában ott ül a Fidesz parlamenti frakcióvezetője a Partizánban, és teljes természetességgel magyarázza, hogy az előző hat év szerinte egy nagyobb alkotmányossági kísérlet része volt, példaként félprezidenciális rendszereket említ, majd közli, hogy Magyarországon a gyakorlatban valami ilyesmi alakult ki.
Havasi Bertalan hazudott?
Ezt ebből még nem lehet bizonyítani.
De ezek után a Fidesznek minimum kurva sok magyaráznivalója van.
Ha nem ez volt a terv, akkor mi volt a terv?
Mert most már nem lehet egyszerűen visszamenekülni a Covid mögé.
Bóka maga mondta ki, hogy ezt nem pusztán válságkezelési technikaként értelmezi. „Nagyobb alkotmányossági kísérletről” beszélt. A „nagyobb” szó pedig értelemszerűen azt jelenti, hogy volt valamilyen tágabb kérdés, amelyet a rendszerrel vizsgáltak.
Akkor tessék elmondani, mi volt az.
Az volt a kérdés, hogyan működik Magyarország, ha a parlament helyett egyre több valódi jogalkotás kerül a kormány kezébe? Azt tesztelték, megszokja-e az államigazgatás, hogy fontos szabályok rendeletekben jelennek meg? Azt vizsgálták, mennyire lehet a parlamenti törvényhozást utólagos jóváhagyó szerepbe tolni? Vizsgálták, hogyan lehetne ebből később állandó alkotmányos modellt készíteni?
És ha nem, akkor mit jelentett pontosan a „kísérlet”?
Az alkotmányosság ugyanis nem olyan, mint egy új adónem vagy egy közlekedési pilotprojekt. Ha az ország hatalmi szerkezetével kísérletezel, akkor azzal kísérletezel, hogy ki, milyen felhatalmazással és milyen kontroll mellett uralkodhat tízmillió ember felett.
A magyar nép nem kísérleti egér
Talán ez Bóka mondatának legfelháborítóbb része.
Nem az, hogy valaki alkotmányjogászként érdekesnek tart különböző kormányzási modelleket. Az teljesen legitim. Lehet vitatkozni parlamentáris, elnöki és félprezidenciális rendszerekről. Lehet azt állítani, hogy Franciaország bizonyos megoldásai hatékonyabbak. Még azt is lehet javasolni, hogy Magyarország változtasson a saját rendszerén.
Csak ezt normális országban úgy hívják, hogy alkotmányos vita.
Kiállsz vele a választók elé. Elmondod, mit akarsz megváltoztatni. Megmagyarázod, mit kapna a kormány, mit veszítene a parlament, milyen jogkörei lennének az államfőnek, milyen kontroll maradna a végrehajtó hatalom felett. Meg lehet vitatni szakértőkkel, ellenzékkel, civil szervezetekkel és mindenekelőtt azokkal az állampolgárokkal, akiknek az életét az új rendszer szabályozná.
Nem hat évig kipróbálod rajtuk, aztán ellenzékből közlöd velük, hogy egyébként ez egy kísérletezési periódus volt.
Mi voltunk a kísérlet?
A parlament volt a kísérlet?
A magyar jogállam volt a kísérlet?
Ezek után nehéz túlzásnak nevezni ezeket a kérdéseket.
A rendkívüli állapot közben egészen kényelmes normálissá vált
A 2020-ban kezdődő különleges jogrendi időszakot először a világjárvány indokolta. Aztán jött az orosz–ukrán háború, és új indok került a rendeleti kormányzás mögé. Közben éveken át olyan ügyekben is születtek különleges jogrendi rendeletek, amelyek kapcsolata az eredeti veszélyhelyzettel legalábbis vitatható volt.
A rendkívüli lassan hétköznapi lett.
Éppen ez volt a rendszer egyik legnagyobb demokratikus problémája: nem feltétlenül az, hogy létezett veszélyhelyzeti jogalkotás – egy valódi válságban erre szükség lehet –, hanem az, hogy a kivétel hosszú évekre a normális kormányzási technika részévé vált.
Bóka mostani mondata erre utólag egy egészen új értelmezési keretet rak.
Nem egyszerűen elszenvedték a rendkívüli helyzeteket.
Tapasztalatot gyűjtöttek egy másfajta alkotmányos működésről.
Legalábbis a Fidesz jelenlegi frakcióvezetőjének saját szavai szerint.
És most ők kérik számon a társadalmi egyeztetést
Az egészben persze van egy gyönyörű politikai csavar.
Ugyanez a Fidesz most ellenzékből társadalmi egyeztetést kér számon. Jogállamiságot kér számon. A parlament szerepét félti. Alkotmányos hagyományokról, fékekről és ellensúlyokról beszél, és minden gyors kormányzati lépésnél figyelmeztet, hogy ilyen súlyú változtatásokat nem lehet egyszerűen kétharmados erőből átverni.
Ezek egyébként teljesen helyes elvárások.
Csak esetleg hat évvel korábban is eszükbe juthattak volna.
Nem akkor kell felfedezni, hogy milyen értékes a parlamenti vita, amikor már nem nálad van a kétharmad. Nem akkor válik szentté a társadalmi egyeztetés, amikor már más írja a törvényeket. És végképp ne az a párt magyarázza el kizárólagos erkölcsi fölénnyel, hogy az alkotmányos rendszerhez milyen óvatosan kell hozzányúlni, amelynek frakcióvezetője most nevezi kísérleti periódusnak az előző hat év gyakorlatát.
Nem kell Belaruszt kiáltani – a valóság önmagában elég durva
Könnyű lenne innen rögtön Lukasenkáig rohanni. Belaruszban valóban az elnöki hatalom fokozatos koncentrációja, alkotmányos átalakítások és a parlament háttérbe szorítása vezetett egy autoriter rendszer megszilárdulásához.
De Bóka mondata önmagában nem bizonyítja, hogy a Fidesz belarusz modellt akart létrehozni. A félprezidenciális rendszer sem diktatúra: Franciaország például demokratikus félprezidenciális berendezkedés.
Nem kell tehát olyat rájuk bizonyítani, amire nincs bizonyíték.
Ami ténylegesen elhangzott, az önmagában is elég súlyos.
A Fidesz vezető politikusa azt mondja, hogy Magyarországon egy, a magyar alkotmányos hagyománytól idegen kormányzási modell alakult ki a gyakorlatban; ezt félprezidenciális országok működéséhez hasonlítja; és az egészet kísérletezési periódusnak nevezi.
Ez nem belaruszozás.
Ez szó szerinti összefoglalása annak, amit ő mondott.
Most már tessék elővenni a fiókokat
Ha Bóka pontosan fogalmazott, akkor a következő kérdés nem az, hogy ki tud rá erősebb Facebook-posztot írni.
Hanem az, hogy hol vannak az anyagok.
Hat évnyi alkotmányossági kísérlethez csak készült valamilyen elemzés. Voltak következtetések. Voltak modellek. Voltak jogi koncepciók. Voltak emberek, akik megvitatták, mi működött és mi nem.
Volt-e terv a félprezidenciális rendszerre? Volt-e terv a közvetlenül választott, erősebb köztársasági elnökre? Volt-e terv a rendeleti kormányzás bizonyos elemeinek tartóssá tételére? Vizsgálták-e Franciaország vagy Románia intézményeinek átvételét? Ki vett részt ebben? Mikor? Milyen politikai döntés született róla?
Ha semmi ilyesmi nem történt, akkor Bóka magyarázza el, mitől volt ez „nagyobb alkotmányossági kísérlet”.
Ha pedig történt, akkor Havasi 2025-ös kategorikus cáfolata egészen más megvilágításba kerül.
A jogállam nem próbaverzió
Talán ezt kellene a Fidesznek a leggyorsabban tisztáznia.
Egy demokratikus alkotmányos rendszerben lehet rendkívüli állapot. Lehet szükség gyors kormányzati döntésekre. Lehetnek olyan pillanatok, amikor a megszokott eljárások nem elegendőek.
De ezeknek éppen azért kell kivételesnek és szigorúan körülhatároltnak lenniük, mert a kivételes hatalom veszélyes.
Nem azért adunk rendkívüli jogkört egy kormánynak, hogy hat év alatt kitapasztalja, milyen érzés másképpen működtetni az alkotmányos rendszert.
És ha mégis ez történt, akkor erről az ország lakosságának joga lett volna tudni.
Magyarország nem Orbán Viktor próbapadja.
A parlament nem alkotmányjogi homokozó.
A magyar nép pedig kurvára nem kísérleti alany.
Bóka János most kinyitott egy ajtót, amit a Fidesz 2025-ben még hangosan letagadott, hogy egyáltalán létezik.
Most már csak azt kellene elmondaniuk, mi volt mögötte.