A Mi Hazánk politikusairól kezd egyre inkább úgy tűnni, hogy a 2026-os választással nem egyszerűen új parlamentbe kerültek, hanem egy olyan politikai játékba, amelynek szabályait még mindig menet közben próbálják megtanulni. Toroczkai László a szónoki emelvényen továbbra is magabiztos: nagy mondatok, erős gesztusok, rendszerkritika, figyelmeztetések és az obligát bejelentés, hogy ők már akkor is megmondták. Csakhogy amikor nem előre megírt beszédet kell elmondani, hanem néhány másodperc alatt felismerni egy politikai helyzetet, a Mi Hazánk látványosan nehezebben boldogul.

Hétfőn ennek sikerült egy újabb, különösen kellemetlen példáját bemutatniuk. Gyöngyösi István tiszás képviselő a roma holokauszt áldozatairól emlékezett meg az Országgyűlésben. Beszéde után a Tisza, a Fidesz és a KDNP képviselői felálltak, majd egyperces néma csenddel tisztelegtek az áldozatok előtt. A Mi Hazánk hat képviselője ülve maradt. A 444 beszámolója szerint Dúró Dóra közben a telefonját használta, a megemlékezés vége felé pedig Toroczkai is elővette a mobilját.

Politikai kommunikációból ezt úgy hívják, hogy kész kép. Nem kell hozzá narrátor, nem kell hozzá ellenzéki sajtóközlemény, és még Magyar Péternek sem kell különösebben megerőltetnie magát. Van egy parlament, amelyben a kormánypártiak és a legnagyobb ellenzéki erő képviselői állva emlékeznek egy népirtás áldozataira, miközben egyetlen frakció ülve marad. Ha valaki ebből politikai problémát csinál magának, utána már hiába érkezik húsz percnyi házszabálymagyarázat: a kép addigra elvégezte a munkát.

Toroczkai szerint nem a megemlékezéssel volt baj, hanem a szabályokkal

Magyar Péter természetesen azonnal lecsapta a labdát, és elfogadhatatlannak nevezte, hogy a Mi Hazánk képviselői ülve maradtak. Toroczkai erre azt mondta, hogy minden származási alapon meggyilkolt ember előtt fejet hajt, és minden népirtást elítél. Állítása szerint kizárólag azért nem álltak fel, mert a megemlékezést nem az előzetesen egyeztetett parlamenti rend szerint kezdeményezték. Toroczkai egy korábbi megállapodásra és a házszabályra hivatkozott, majd rendkívüli házbizottsági ülést is kezdeményezett.

Lehetséges, hogy az eljárási kifogásának van alapja. Az is elképzelhető, hogy a Tisza pontosan tudta, milyen helyzetet teremt. És az sem kizárható, hogy egyszerűen egy megemlékezés történt, amelyben minden más frakció politikai ösztöne azt diktálta: most fel kell állni, a házszabályról pedig majd utána lehet vitatkozni. A jelenlegi információkból azt nem lehet bizonyítani, hogy tudatos csapdát állítottak Toroczkaiéknak.

Ez is érdekelhet

Most érkezett a hír: Bírságot szabtak ki Orbán családjára

Még csak most választották meg a Fidesz csere képviselőit, máris botrányos dolog történt

Országos eső jön és már látszik, mikor ér ide – Erre kell készülni!

Magyar Péter bejelentette az újabb Tisztótüzet, durva ami most fog jönni

Hatalmas örömhírt jelentett be a kormány: Újraélesztik a rég elfeledett intézményt

Brutális adatok jöttek, olyat tett a Tisza amire még soha nem volt példa Magyarországon

Álommunkát kaphat Orbán Viktor – elhagyhatja a magyar politikát!

Előkerült egy régi kép Baka Andrásról, érdekes dolgot vettek észre rajta

Kiderült hol dolgozik tovább Kövér László, most kapaszkodj meg

Magyar Péter drámai közleménye felrobbantotta a netet, minden megváltozott

Csakhogy politikai szempontból ez majdnem mindegy. Ha csapda volt, Toroczkai belesétált. Ha nem volt csapda, akkor pedig még rosszabb: saját maguknak sikerült előállítaniuk ugyanazt a helyzetet.

És ez már tényleg másodszor történik meg

Az egész azért válik különösen kínossá, mert májusban gyakorlatilag ugyanezt a műsort már egyszer végignéztük. Az új Országgyűlés alakuló ülésén a sükösdi SUGO Tamburazenekar, nagyrészt roma gyerekekből álló zenekar vonult be az ülésterembe, hogy előadja a Zöld az erdő kezdetű roma himnuszt és a Tavaszi szelet. A Mi Hazánk képviselői éppen ekkor álltak fel és távoztak.

Másnap kezdődött a magyarázkodás. Toroczkai azt mondta, hogy természetesen nem a roma gyerekek miatt vonultak ki, hanem az Örömóda ellen akartak tiltakozni, és eredetileg úgy tudták, hogy a kivonulásuk más időpontra esik. Sőt, a pártelnök kifejezetten azt állította, hogy a Tisza váratlanul megváltoztatta az előzetesen egyeztetett programot, és ezzel tudatosan hozta kellemetlen helyzetbe a Mi Hazánkat. Az Index akkori tudósítása szerint a párt egy korábbi menetrendet is bemutatott az állítása alátámasztására.

Tehát álljunk meg egy pillanatra. Májusban a Mi Hazánk egy olyan látványos politikai helyzetbe került, amely után Toroczkainak azt kellett magyaráznia, hogy nem a roma gyerekek elől vonultak ki, csak a Tisza átverte őket az időzítéssel. Három hónappal később a Mi Hazánk ismét egy romákkal kapcsolatos parlamenti megemlékezés közepén találja magát az egyetlen frakcióként, amely nem csinálja azt, amit mindenki más, majd Toroczkainak ismét azt kell magyaráznia, hogy félreértés ne essék, nem a romákkal van problémájuk, hanem a Tisza parlamenti eljárásával.

Egyszer lehet pech.

Másodszor már kezd munkamódszernek látszani.

A hangzatos beszéd és a politikai reflex nem ugyanaz

Toroczkai kétségtelenül tapasztalt politikus. Több mint két évtizede van a közéletben, 2018 óta vezeti a Mi Hazánkat, 2022 óta országgyűlési képviselő, és aligha lehet azzal vádolni, hogy zavarba jön egy mikrofontól. Ha tíz percet kap egy felszólalásra, pontosan tudja, hogyan építsen fel konfliktust, hogyan szúrjon oda a kormánynak, hogyan szóljon a saját táborához, és hogyan csomagolja egyetlen látványos mondatba a párt aktuális üzenetét.

De a parlamenti politika nem csak felszólalásokból áll. Van egy másik része, amelyhez helyzetfelismerés kell. Fel kell mérni, mit jelent majd egy kép öt perc múlva, milyen címmel jelenik meg egy videó, milyen keretet ad az ellenfél az eseménynek, és érdemes-e egy procedurális sérelmet éppen abban a pillanatban demonstrálni, amikor mindenki más egy népirtás áldozataira emlékezik.

Ha a Tisza ezt szándékosan csinálta, akkor különösen rossz hír Toroczkai számára, hogy működött. Ha nem szándékosan csinálta, akkor még kínosabb, mert ezek szerint már külön csapda sem szükséges hozzá.

A régi parlamentben kényelmesebb volt ellenzékinek lenni

A Mi Hazánk nehézsége talán abból is fakad, hogy teljesen más parlamenti világban találta magát. Az előző ciklusban a Fidesznek kétharmados többsége volt, így Toroczkaiék szinte bármit mondhattak: a kormány nélkü­lük is elfogadta, amit akart, a Mi Hazánk pedig egyszerre támadhatta a Fideszt és szavazhatott együtt vele bizonyos ügyekben anélkül, hogy néhány mandátumukon valódi kormányzati felelősség múlt volna.

A „Fidesz házi ellenzéke” jelzőt természetesen a Mi Hazánk mindig visszautasította. Az viszont tény, hogy a Telex már az új parlament első heteiben azt írta: a párt láthatóan keresi a helyét az új politikai rendszerben, miközben egyszerre próbál távolságot tartani a Fidesztől és a Tiszától. A lap azt is felidézte, hogy a Mi Hazánk 2024-ben aktívan együttműködött a Fidesszel a fővárosi választási rendszer módosításában, miközben Toroczkai azóta folyamatosan igyekszik lemosni a pártról a Fideszhez kötődés képét.

Csakhogy most már van egy kormánypárt, amelynek elemi politikai érdeke, hogy Toroczkaiékat mindig visszalökje a Fidesz mellé. Magyar Péter ezt nem is különösebben rejtegeti. A parlament első heteiben rendszeresen együtt emlegette a Fideszt, a KDNP-t és a Mi Hazánkat, sőt egyszer azt javasolta, hogy az egyszerűség kedvéért akár egybe is olvaszthatnák a három frakciót.

Ez nem finom stratégia. Viszont érthető. A Tiszának az az érdeke, hogy a Fideszből kiábránduló, de Magyarékat sem feltétlenül kedvelő választók ne Toroczkainál kössenek ki. A Mi Hazánknak pedig pontosan az ellenkezője lenne az érdeke: bebizonyítani, hogy önálló politikai pólus.

Ehhez képest néhány havonta sikerül olyan képet készíteni magukról, amely után Toroczkai fél napig azt magyarázza, hogy a Tisza már megint manipulálta a helyzetet.

Ha csapda volt, egy tapasztalt pártnak akkor is észre kellett volna vennie

Toroczkai védekezésének van egy alapvető problémája. Tegyük fel, hogy mindenben igaza van. Tegyük fel, hogy májusban valóban szándékosan tették a roma gyerekek fellépését arra a pontra, amikor a Mi Hazánk ki akart vonulni. Tegyük fel azt is, hogy hétfőn a Tisza tudatosan kerülte meg az előzetes parlamenti egyeztetést, mert pontosan tudta, hogy Toroczkaiék erre érzékenyek lesznek.

Rendben.

De akkor miért működik másodszor is?

Egy politikusnak nem csak az a dolga, hogy utólag bebizonyítsa: az ellenfele inkorrekt volt. Az is a dolga, hogy felismerje, amikor az ellenfél éppen arra vár, hogy elkövesse azt a hibát, amelyből aztán három napig lehet kommunikálni. A Forma–1-es pilótát sem vigasztalja különösebben, hogy valaki olajat öntött a kanyarba, ha ő másodszor is ugyanott hajt bele teljes gázzal.

A Mi Hazánk már májusban megtanulhatta volna, hogy a roma ügyekkel kapcsolatos parlamenti gesztusoknál minden mozdulatukra kamera irányul, és minden félreérthető reakciójukból országos politikai ügy lesz. Ehhez képest hétfőn hat emberből senkinek nem jutott eszébe az az elképesztően bonyolult taktikai megoldás, hogy felállnak egy percre, tisztelegnek a holokauszt áldozatai előtt, majd utána Toroczkai húsz percben szétszedi a Tiszát a házszabály megsértése miatt.

Ezzel a Mi Hazánk politikailag nagyjából mindent megnyerhetett volna. Elveszik Magyartól a támadási felületet, közben megtartják a procedurális kritikájukat, és még azt is elmondhatják, hogy ők a pártpolitikai vitát nem keverik össze az áldozatok iránti tisztelettel.

Ehelyett ülve maradtak.

Utána pedig megint Toroczkai magyarázott.

A Tisza nem biztos, hogy zseniális, lehet, hogy a Mi Hazánk egyszerűen lassú

Nem érdemes ebből sem valami ötdimenziós Magyar Péter-féle politikai sakkjátszmát gyártani. Lehet, hogy sem májusban, sem most nem volt előre kitervelt csapda. Lehet, hogy egyszerű szervezési változás történt az alakuló ülésen, most pedig egy tiszás képviselő egyszerűen úgy döntött, hogy megemlékezést kér a roma holokauszt áldozatainak.

A legkellemetlenebb következtetés a Mi Hazánk számára talán éppen ez lenne. Mert ha a Tisza nem is tervezi ezeket a helyzeteket, Toroczkaiék akkor is úgy reagálnak rájuk, mintha direkt nekik állított politikai csapdák lennének.

Ez az új parlament pedig láthatóan sokkal gyorsabb hely, mint az előző. Több a valódi konfliktus, több az improvizáció, a kétharmados kormány és a kis ellenzéki frakciók között folyamatos a politikai pozícióharc. Ebben már kevés az, hogy valaki jó szónok, van stabil törzsközönsége, és minden vitában elő tudja húzni ugyanazt a húsz témát.

Gyorsan is kell gondolkodni.

Toroczkaiéknak pedig ezen a téren egyelőre lenne mit gyakorolniuk.

Mert másodszor már tényleg nehéz a Tiszára fogni

A Mi Hazánk most rendkívüli házbizottsági ülést akar, Toroczkai szerint pedig a Tisza folyamatosan megsérti a parlamenti szabályokat. Ezt természetesen ki lehet vizsgálni, és ha valóban szabálytalanság történt, annak lehet következménye. A parlament szabályai nem azért vannak, hogy a kétharmados kormány akkor tartsa be őket, amikor éppen kényelmes.

De a politikai ítélőképességet semmilyen házbizottság nem tudja utólag pótolni.

Májusban Toroczkai azt mondta: a Tisza csapdába csalta őket. Augusztusban ismét azt mondja: a Tisza olyan helyzetet teremtett, amely szabálytalan volt, ezért ők nem mentek bele.

Lehet, hogy tényleg Magyarék szórakoznak velük.

Csak hát egy több éve parlamentben ülő párt vezetőjétől talán még akkor is elvárható lenne, hogy a második alkalommal felismerje, amikor éppen szórakoznak vele.

Mert ha Toroczkai minden alkalommal csak másnap tudja elmagyarázni, miért volt valójában zseniális döntés az, ami előző nap országos kínos jelenetnek látszott, akkor nem biztos, hogy a Tisza politikai csapdái túl rafináltak.

Lehet, hogy a Mi Hazánk egyszerűen még mindig nem vette észre, hogy megváltozott körülötte a játék.