Most érkezett a hír: Bírságot szabtak ki Orbán családjára
Újabb érdekes fejezetet kapott Magyarország talán legismertebb „mezőgazdasági üzeme”: 5 millió 720 ezer forintos műemlékvédelmi bírságot szabott ki a Fejér Vármegyei Kormányhivatal az Orbán család hatvanpusztai majorságán végzett munkák miatt.
Az RTL Híradó által megszerzett információk szerint nem valami adminisztratív apróságról van szó. A hatóság azt állapította meg, hogy védett műemléki épületet bontottak el engedély nélkül, miközben olyan új elemek is engedély nélkül készültek el, mint a díszmedencék, ciszternák, kőkapuk vagy egyes energetikai berendezések.
Az egész különösen szép fénytörésbe kerül annak fényében, hogy Gulyás Gergely még tavaly azt mondta Hatvanpusztáról:
„A műemlékvédelemnek nehéz szebb példáját mutatni annál, ami Hatvanpusztán történt.”
Most már legalább azt is tudjuk, mennyibe került ez a különösen szép példa.
Ez is érdekelhet
5 millió 720 ezer forint bírságba.
A műemlékvédelem sajátos hatvanpusztai iskolája
A műemlékvédelem normál esetben valami olyasmit jelent, hogy egy történelmileg és építészetileg értékes épületet megőrzünk, restaurálunk, és lehetőség szerint úgy adjuk tovább a következő generációnak, hogy abból maradjon is valami, amit eredetileg védeni akartunk.
Hatvanpusztán sikerült ennek egy kreatívabb értelmezését kidolgozni.
A József nádor egykori mintagazdaságához tartozó klasszicista majorság több épülete műemléki védelem alatt állt. A két nagy istálló azonban az átépítés során eltűnt, helyükön új épületszárnyak készültek. A hatóság mostani megállapítása szerint az érintett védett épület bontására nem volt bontási engedély.
Nem arról van tehát szó, hogy kicseréltek egy rossz cserepet a tetőn, aztán valaki elfelejtett kitölteni egy nyomtatványt.
Egy védett épületet elbontottak.
Ennél a pontnál a „műemlékvédelem” szóban a védelem rész kissé nehezen értelmezhető.
Csak a víztorony bontására volt engedély
A kormányhivatal tájékoztatása alapján műemléki épület bontására sem az építésügyi, sem az örökségvédelmi hatóság nem adott engedélyt. Egyetlen bontást hagytak jóvá: a víztoronyét, amely nem állt műemléki védelem alatt.
Ehhez képest a birtok két egykori védett istállója ma már nem áll eredeti formájában.
Ez azért elég kellemetlen tény egy olyan beruházásnál, amelyet az előző kormány vezető politikusai éveken keresztül lényegében példás műemléki helyreállításként próbáltak bemutatni.
Mert egy műemléket többféleképpen lehet restaurálni. Konzerválni lehet a történeti szerkezeteket, vissza lehet állítani elveszett részleteket, gondosan ki lehet cserélni menthetetlen elemeket.
És van a hatvanpusztai módszer.
Először eltűnik az épület.
Aztán elmagyarázzuk, hogy milyen szépen megmenekült.
A tervezőt már az építészkamara is elmarasztalta
A történet ráadásul nem most kezdett kellemetlenné válni.
A Magyar Építész Kamara Etikai-fegyelmi Bizottsága korábban első fokon elmarasztalta Taraczky Dánielt, Hatvanpuszta tervezőjét a műemléki istálló bontása miatt. A kamara egy évre eltiltotta a tervezői tevékenységtől, és pénzbírságot is kiszabott rá.
Taraczky nem fogadta el a döntést és fellebbezett, tehát az ügy nem tekinthető jogerősen lezártnak.
A kamarai határozat jelentősége ettől még nehezen söpörhető félre. Az etikai testület szerint a műemléki épület megsemmisítése visszafordíthatatlan jogsértést jelentett.
Magyarul: azt, amit elbontottak, utólag már nem lehet visszabontani.
Aztán Taraczky Orbánnal ment trombitafesztiválra
A történetnek van egy egészen magyarosan szürreális mellékszála is.
Taraczky Dánielt néhány nappal ezelőtt Szerbiában, a gučai trombitafesztiválon látták együtt Orbán Viktorral. Az építészt az RTL is megkérdezte arról, milyen minőségben volt a volt miniszterelnök társaságában.
A válasza egyszerű volt:
„Barátként szórakoztunk.”
Ez természetesen önmagában semmiféle szabálytalanságot nem bizonyít. Egy építész nyugodtan lehet barátja annak az embernek, akinek az apja történetesen birtokolja azt a sokmilliárdos épületegyüttest, amelynek az építésze ő maga.
Csak a magyar közéletben vannak együttállások, amelyekhez tényleg felesleges narrációt írni.
Orbán szerint neki nincs köze hozzá
Orbán Viktor az évek során következetesen azt állította, hogy Hatvanpuszta nem az ő tulajdona, hanem édesapjáé, Orbán Győzőé. Ez a tulajdoni helyzet szempontjából lényeges: a birtok valóban Orbán Győző nevén van.
A család szerepe azonban ennél valamivel nehezebben fér bele a klasszikus képbe, amely szerint az idős édesapa csendesen gazdálkodik a földjén, a volt miniszterelnök pedig legfeljebb karácsonykor kérdezi meg tőle, hogy mi újság a juhokkal.
Orbán Győző maga beszélt arról, hogy a birtokon medencék készültek a dédunokák számára. Hadházy Ákos és Magyar Péter pedig korábban olyan információkat közölt, amelyek szerint Lévai Anikó rendszeresen részt vett a kert és a birtok kialakításával kapcsolatos döntésekben. Ezeket az állításokat az érintettek nem minden részletükben erősítették meg, ezért azokat politikusi, illetve forrásokra alapozott állításként kell kezelni.
Az viszont egyre nehezebben tartható kommunikációs mutatvány, hogy Hatvanpusztáról egyszerre beszéljünk Orbán Viktortól teljesen független apai gazdaságként, miközben a család használja, családi funkciók vannak benne, és a projekt tervezője történetesen Orbán Viktorral jár trombitafesztiválra.
Egy „gazdaság”, amely valamiért nagyon szeret kastélynak látszani
Hatvanpuszta körül évek óta az egyik legabszurdabb vita arról folyik, hogy pontosan minek kell nevezni azt, amit az ember a képeken lát.
Orbán Viktor és édesapja mezőgazdasági üzemről, majorságról és gazdaságról beszéltek. Független építészek, újságírók és ellenzéki politikusok viszont hosszú ideje rezidenciaként, uradalmi birtokként vagy kastélyszerű komplexumként írják le.
A légi felvételeken több ezer négyzetméternyi épület, gondosan kialakított park, pálmaház, medencék, föld alatti létesítmények és nagy értékű belső terek rajzolódnak ki.
Egy tájépítész korábban nagyjából félmilliárd forintra becsülte csak a kert kialakításának értékét, éves fenntartását pedig több tízmillió forintra.
Persze mezőgazdasági üzem sokféle van.
Van, ahol kombájn áll.
Van, ahol traktor.
És ezek szerint van, ahol pálmaház, díszmedence és több százmilliós park segíti a vetésforgót.
A műemlékvédelmi probléma fontosabb a medencéknél
Hatvanpusztáról könnyű kizárólag luxusbotrányként beszélni, mert a medencék, drága kertek és kiszivárgott belső fotók nyilván látványosabbak. Csakhogy a mostani bírság ennél komolyabb kérdésre mutat rá.
A műemlék nem egyszerűen a tulajdonos régi háza.
A műemléki védelem lényege pontosan az, hogy bizonyos épületek történeti értéke túlmutat azon, hogy éppen kinek a tulajdonában vannak. A tulajdonos használhatja őket, felújíthatja őket és természetesen pénzt költhet rájuk, de a védelem azért létezik, hogy az eredeti értékek ne tűnjenek el pusztán azért, mert valaki mást szeretne a helyükre.
Hatvanpuszta ebből a szempontból kifejezetten tanulságos történet.
Egy szakmai elemzés szerint az eredetileg mértéktartó klasszicista majorsági együttes karakterét éppen az átépítés gigantikus léptéke számolta fel. A paradoxon tökéletes: nem azért pusztult el a műemléki érték, mert senkinek nem volt pénze megmenteni, hanem részben azért, mert elképesztően sok pénzt költöttek az átalakítására.
Ez már nem felújítási balszerencse.
Ez szemlélet.
És hol volt eddig a hatóság?
A mostani bírság ezért egy másik kérdést is felvet, amely legalább olyan érdekes, mint maga az 5,72 millió forint.
Ha valóban engedély nélkül bontottak el védett épületet, akkor hogyan tudott mindez végigmenni?
Hatvanpusztán nem egy hétvégi sufniépítés történt a hátsó kertben. Éveken keresztül zajló, drónfelvételeken is jól követhető, gigantikus beruházásról beszélünk, amelyről 2019-ben már országos sajtótermékek írtak.
A műemléki épületek eltűnését évekkel ezelőtt dokumentálták.
Mégis csak az Orbán-kormány bukása után jutott el odáig a rendszer, hogy előbb az építészkamara marasztalja el a tervezőt, majd a kormányhivatal milliós bírságot szabjon ki.
Lehet ezt véletlen időzítésnek nevezni.
De műemlékvédelmi szempontból sokkal érdekesebb kérdés, hogy mire való egy hatósági rendszer, amely akkor kezd igazán hatékonyan védeni egy épületet, amikor az épületet már lebontották.
Az 5,72 millió aprópénz, a határozat viszont nem az
A bírság összege önmagában aligha fogja megrengetni az Orbán család pénzügyi helyzetét. Egy olyan birtoknál, amelynek kialakítását különböző szakértői és politikusi becslések több milliárd forintos nagyságrendbe teszik, az 5,72 millió forint nem éppen egzisztenciális csapás.
A jelentősége máshol van.
Egy állami hatóság most hivatalosan kimondta, hogy Hatvanpusztán engedély nélkül bontottak védett műemléket és engedély nélkül építettek bizonyos létesítményeket.
Ez már lényegesen kellemetlenebb annál, mint amikor egy ellenzéki politikus drónról lefotóz egy medencét, és ráírja a Facebookra, hogy kastély.
Mert a politikai vitát el lehet intézni azzal, hogy kampány van, hazudik az ellenzék, támad a sajtó, Soros, Brüsszel, akármi.
A műemlékvédelmi bírságot valamivel nehezebb kommunikációs termékké alakítani.
Gulyás mondata pedig most lett igazán tökéletes
Gulyás Gergely tavaly még úgy fogalmazott, hogy Hatvanpuszta egy romos épületegyüttes volt, amelyet szépen felújítottak, és:
„A műemlékvédelemnek nehéz szebb példáját mutatni annál, ami Hatvanpusztán történt.”
Ebben végül talán mégis volt valami.
Hatvanpuszta valóban gyönyörű példája lett valaminek.
Csak nem feltétlenül a műemlékvédelemnek.
Hanem annak a tizenhat éves rendszernek, amelyben egy védett majorságon éveken át lehetett gigantikus magánberuházást folytatni, a műemléki épületek közben eltűntek, a politikai vezetés pedig még példás helyreállításról beszélt.
Most pedig megérkezett a számla.
5 720 000 forint.
A műemléket sajnos már nehezebb lesz visszautalni.