Úgy tűnik, a Tisztítótűz nem egyszeri nyári program volt, hanem sorozat.

Magyar Péter hétfői parlamenti felszólalásában ugyanis meglehetősen egyértelmű üzenetet küldött azoknak a még hivatalban lévő állami vezetőknek, akiket a korábbi Fidesz-kormányok neveztek ki: attól, hogy eddig nem cserélték le őket, még nem feltétlenül kell hosszú távú szabadságot tervezniük a következő évekre.

A miniszterelnök azt mondta, hogy a jelenlegi válsághelyzet lezárulta után a miniszterei végrehajtják a szükséges vezetőcseréket az irányításuk alá tartozó intézményekben, és vizsgálatokat is indítanak.

Vagyis aki az elmúlt hónapok alapján már arra jutott, hogy a kormányváltást sikerült különösebb sérülések nélkül átvészelnie, annak Magyar most finoman jelezte:

még ne pakolja ki teljesen a családi fotókat az íróasztalra.

Ez is érdekelhet

Magyar elmagyarázta, miért nem repült mindenki már az első napon

A felszólalás egyik érdekesebb része az volt, amikor Magyar sorolni kezdte azokat a kulcsfontosságú szervezeteket, amelyeknek a vezetésében a kormányváltás óta sem történt változás.

Megemlítette a Paksi Atomerőművet, az Országos Atomenergia Hivatalt, az Országos Vízügyi Főigazgatóságot és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt.

Ez első látásra akár a politikai megbékélés megható története is lehetne.

Nem az.

Magyar szerint azért hagyták a helyükön ezeknek a létfontosságú szervezeteknek a vezetőit, mert egy rendkívüli energetikai és időjárási válság közepén egy felelős kormány nem áll neki egyszerre lecserélni a kritikus infrastruktúra irányítóit.

„Egy soha nem látott válság közepén egy felelős politikai vezető, egy kormány nem cseréli le a kritikus szervezetek, a kritikus infrastruktúra vezetőit” – mondta.

Ez alapján tehát nem arról volt szó, hogy a Tisza-kormány néhány hónap alatt rájött: tulajdonképpen egészen megszerette az előző rendszer vezetőit.

Hanem arról, hogy előbb nem akarták menet közben kicserélni a pilótát.

Most viszont Magyar szerint közeledik a leszállás.

„Pártkáderek” és „haverok”

A miniszterelnök ennél azért jóval kevésbé diplomatikusan fogalmazott az érintettekről.

Magyar arról beszélt, hogy több szervezet élén még mindig olyan vezetők vannak, akiket szerinte pártpolitikai okokból nevezett ki az előző kormány.

„Ezek a vezetők, ezek a pártpolitikai okból kinevezett vezetők, haverok vannak még mindig ezeknek a szervezeteknek az élén” – mondta.

A Paksi Atomerőmű vezetőjét külön is elővette, azt állítva róla, hogy korábban a Fidesz szolnoki alapszervezetének vezetője volt, kinevezése előtt pedig nem rendelkezett energetikai tapasztalattal vagy ilyen irányú végzettséggel.

Majd jött a politikailag valamivel kellemetlenebb rész.

Magyar szerint ugyanis a kormány az elmúlt hetekben éppen ezektől a vezetőktől kérte a napi adatokat és tájékoztatásokat, és az általuk átadott információkból dolgozott a válságkezelés során.

Ez már önmagában érdekes helyzet: a kormány szerint olyan emberek ülnek kulcspozíciókban, akiket politikai alapon neveztek ki, de közben egy országos válság kezelésében ugyanazokra az emberekre kellett támaszkodni.

A magyar államapparátus bája röviden.

Magyar szerint lent működik a rendszer, fent kevésbé

A beszéd egyik kevésbé látványos, de fontos mondata közben az államigazgatás dolgozóit dicsérte.

Magyar azt mondta, az elmúlt hetekben azt tanulta meg, hogy szakértői és szakértői vezetői szinten „kiváló emberek” dolgoznak az állami intézményekben és állami cégeknél.

Szerinte viszont ezeket az embereket sok helyen „megfojtja” a régi vezetők mentalitása.

Magyar úgy írta le ezt a működést, mint amelyben a szakmai teljesítménynél fontosabb volt a fölfelé megfelelés.

A kormányfő állítása szerint rengeteg helyen már véget vetettek ennek, és az elmúlt hónapokban számos „pártkádert” lecseréltek.

Csak nem eleget.

A tisztítótűz ezek szerint elakadt a hőségben

Magyar saját megfogalmazása szerint a „tisztító tűz” a rendkívüli hőség és az energetikai válság miatt nem ment végig mindenhol kellő időben és kellő gyorsasággal.

Ennél szebb magyar közigazgatási mondatot nehéz lenne kitalálni: még a tisztítótüzet is hátráltatta a hőség.

A miniszterelnök szerint emiatt maradhattak a rendszerben olyan vezetők, akik továbbra is a korábbi politikai iránymutatást követik.

Magyar ennél is tovább ment, és azt állította, hogy vannak, akik a Fidesz politikai érdekeinek megfelelően a „legyen minden rosszabb” mentalitását képviselik.

Ez már természetesen nem technikai, hanem súlyos politikai állítás.

És Magyar rögtön a következményét is bejelentette.

„Ezt persze nem fogjuk következmények nélkül hagyni” – mondta.

Majd hozzátette, hogy a válság lezárulta után a miniszterek a saját intézményeikben végrehajtják a szükséges vezetőcseréket, és elindítják a szükséges vizsgálatokat.

Magyarul: az elmúlt hónapok személycseréi után jöhet a következő kör.

És akkor Paks

Magyar ezután nem nagyon vesződött azzal, hogy visszavegyen a hangerőből.

A korábbi kormány energetikai politikáját támadva azt mondta, hogy nem történtek meg a szükséges megelőző intézkedések, miközben naperőművek épültek megfelelő tárolókapacitások nélkül, a szélerőműveket korlátozták, Paks II.-re pedig szerinte mintegy ezermilliárd forint közpénzt költöttek úgy, hogy az erőműnek az eredeti elképzelések alapján már működnie kellene.

Aztán feltette a parlamentben azt a kérdést, amit valószínűleg nem szoktak beleírni a beruházási prospektusokba:

„Ehelyett tudják, mi van ott?”

Magyar saját válasza szerint:

„Két hatalmas betonteknő.”

Az egyik állítása szerint elkészült, a másik még nem.

Ez azért kommunikációs szempontból valamivel problémásabban hangzik, mint az „energetikai szuverenitás stratégiai zászlóshajója”.

Most már nem az a kérdés, lesznek-e cserék

Magyar hétfői beszédének ebből a részéből legalábbis nem az következik, hogy a Tisza-kormány lezártnak tekinti az állami intézményrendszer személyi átalakítását.

Éppen ellenkezőleg.

A miniszterelnök érvelése szerint a válsághelyzet miatt egyes vezetőkhöz eddig egyszerűen nem nyúltak hozzá, mert szükség volt a működési folytonosságra.

Ha viszont ezt szó szerint vesszük, abból az is következik, hogy a válság elmúltával az egyik legnagyobb akadály is eltűnik a személycserék elől.

És Magyar nem is nagyon hagyott kétséget afelől, hogy ezt az alkalmat ki akarják használni.

Hogy pontosan kiket váltanak le, hány intézményt érint majd a következő kör, milyen vizsgálatok indulnak, és azok végül mit állapítanak meg, azt ebből a felszólalásból még nem lehet tudni.

Az üzenetet viszont annál nehezebb félreérteni.

Akik a kormányváltás után is a székükben maradtak, azok közül többen ezek szerint nem azért vannak még ott, mert Magyar Péter elfelejtette őket.

Hanem mert eddig más dolga volt.