Lemondásra szólították fel a Mi Hazánk képviselőit – amit most tettek, arra nehéz mentséget találni
Van az a pont, ahol a házszabály véget ér, és elkezdődik valami sokkal egyszerűbb dolog: az emberi tisztesség.
A Mi Hazánknak hétfőn ezt a határt sikerült különösen látványosan megtalálnia. Amikor az Országgyűlésben a roma holokauszt áldozataira emlékeztek, és a jelen lévő képviselők egyperces néma felállással hajtottak fejet a származásuk miatt üldözött és meggyilkolt emberek előtt, Toroczkai László pártjának képviselői ülve maradtak.
Utána természetesen megérkezett a magyarázat is. Toroczkai szerint ők minden áldozat előtt fejet hajtanak, csak éppen volt egy parlamenti megállapodás, volt házszabály, volt eljárásrend, és szerintük a Tisza ezt nem tartotta be.
Lehet erről jogtechnikai vitát folytatni. Lehet házbizottságot összehívni. Lehet paragrafusokat lobogtatni, és akár az is kiderülhet, hogy a Tisza valóban nem pontosan úgy járt el, ahogyan korábban megállapodtak.
Csak ettől még a roma holokauszt áldozatai előtt fel lehetett volna állni.
Ez is érdekelhet
A házszabályt pedig utána is elő lehetett volna venni.
Fekete-Győrnél betelt a pohár
Fekete-Győr András reakciójában már egyáltalán nem próbálta parlamenti udvariassággal becsomagolni, mit gondol a jelenetről. A momentumos politikus szerint a Mi Hazánk most még a májusi, sükösdi tamburazenekar körül kialakult botránynál is mélyebbre jutott.
Azt írta, szerinte nincs mentség arra, hogy a frakció tagjai ülve maradtak, miközben a származásuk miatt üldözött, deportált és meggyilkolt magyar roma áldozatokra emlékeztek.
„Mindent elmond róluk, ha szerintük egy ilyen helyzetben nem magától értetődő, hogy feláll az ember, és fontosabbnak tartanak egy állítólagos parlamenti megállapodást a meggyilkolt áldozatok emlékénél.”
Majd a végére végképp elfogyott nála a diplomácia.
„Betelt a pohár. Toroczkai Lászlónak, Novák Elődnek, Dúró Dórának és a Mi Hazánk többi képviselőjének egyszerűen nem lehet tovább maradása a magyar közéletben. Takarodjanak!”
Ez már nem felszólítás arra, hogy Toroczkai gondolja át a kommunikációját. Fekete-Győr lényegében az egész frakció politikai távozását követeli.
És tényleg nehéz megérteni, miért az ülve maradás volt a megoldás
A Mi Hazánk védekezésének van egy nagyon egyszerű problémája. Tegyük fel, hogy Toroczkainak mindenben igaza van, és a Tisza megszegte az előzetes parlamenti megállapodást. Tegyük fel, hogy valóban nem lett volna szabad a képviselőket váratlanul arra kérni, hogy álljanak fel. Tegyük fel még azt is, hogy az egész helyzetet politikai kommunikációs céllal találták ki.
Ezek közül egyik sem akadályozta volna meg Toroczkaiékat abban, hogy hatvan másodpercre felálljanak.
Felállnak. Megemlékeznek. Leülnek. Toroczkai pedig öt perccel később felszólal, és elmondja, hogy a Tisza megint semmibe vette a parlamenti megállapodásokat.
Ezzel politikailag szinte mindent megnyerhettek volna. Nem lehet őket tiszteletlenséggel vádolni, közben pedig még a házszabályi kritikájuk is megmarad.
Ehelyett sikerült kiválasztani azt az egyetlen reakciót, amelyből másnapra országos botrány lesz.
Ez már nem elvi következetességnek látszik.
Ez politikai önsorsrontásnak.
Ráadásul ezt a filmet már láttuk
Fekete-Győr azért emelte ki a májusi esetet, mert kellemetlenül hasonló helyzetben akkor már egyszer sikerült magát találnia a Mi Hazánknak.
Az új Országgyűlés alakuló ülésén a nagyrészt roma gyerekekből álló sükösdi tamburazenekar vonult be az ülésterembe. A Mi Hazánk képviselői ekkor távoztak.
A látvány magáért beszélt: roma gyerekek érkeznek, a Mi Hazánk pedig kivonul.
Toroczkaiék másnap közölték, hogy félreértés történt. Állításuk szerint nem a gyerekek vagy a roma himnusz miatt távoztak, hanem az Örömóda és a Tavaszi szél ellen tiltakoztak, csak a program sorrendje úgy alakult, hogy kivonulásuk éppen a gyerekek érkezésével esett egybe.
Rendben.
Akkor nevezzük szerencsétlen időzítésnek.
Három hónappal később viszont ismét ott tartunk, hogy a Mi Hazánk egy romákat érintő parlamenti gesztusnál csinál valami látványosan vállalhatót, majd Toroczkai megjelenik, hogy elmagyarázza: félreértés ne essék, igazából egészen másról volt szó.
Egyszer tényleg történhet ilyen.
Másodszor már joggal kérdezik meg az emberek, hogy a Mi Hazánknál van-e valaki, aki még azelőtt végiggondolja, hogyan fog kinézni egy politikai gesztus a kamerán, hogy végrehajtják.
Fekete-Győr legsúlyosabb állítása sem a „takarodjanak” volt
A poszt legkeményebb része valójában nem a káromkodásszerű lezárás, hanem az a politikai vád, amit előtte megfogalmazott. Fekete-Győr arra utalt, hogy szerinte különös módon a Mi Hazánk látványos parlamenti tiltakozásai újra és újra éppen akkor esnek egybe valamilyen romákat érintő helyzettel.
Ha egy párt egyszer roma gyerekek bevonulásakor vonul ki, majd néhány hónappal később a roma holokauszt áldozatainak emlékére sem áll fel, akkor nem elég minden alkalommal utólag közölni, hogy ez igazából félreértés.
Egy idő után a pártnak kellene felismernie, milyen képet épít saját magáról.
Toroczkai legnagyobb problémája most nem Fekete-Győr
Fekete-Győr lehet indulatos, lehet túlzó, lehet vitatni a következtetését, és lehet azt mondani, hogy egy ilyen jelenet miatt képviselők távozását követelni aránytalan politikai reakció.
Toroczkai problémája ettől még nem Fekete-Győr András.
A problémája az a videó, amelyen a Mi Hazánk frakciója ülve marad, miközben minden más jelen lévő politikai oldal képviselői felállnak a roma holokauszt áldozatainak emlékére.
Erre nincs olyan házszabálymagyarázat, amely eltünteti a képet.
És van ebben még valami különösen kellemetlen. A Fidesz is felállt.
A KDNP is felállt.
A Tisza is felállt.
Nem ideológiai egyetértés tört ki hirtelen a parlamentben. Nem lett egy percre mindenki liberális, baloldali vagy tiszás.
Egyszerűen egy népirtás áldozataira emlékeztek.
A Mi Hazánknak pedig ebből is sikerült politikai identitáskérdést csinálnia.
Van, amiben nem kell ellenzékinek lenni
Egy ellenzéki pártnak nem az a dolga, hogy minden alkalommal azt tegye, amit a kormány kér. Sőt. Ha a Tisza megsérti a házszabályt, azt számon kell kérni. Ha visszaél a kétharmadával, azt még keményebben. Ha politikai csapdákat állít ellenfeleinek, azokat le kell leplezni.
De abból, hogy egy kormánypárti képviselő azt mondja, emlékezzünk meg a holokauszt áldozatairól, még nem következik, hogy az ellenzéknek kötelező ülve maradnia.
Van néhány dolog, amelyben nem kell ellenzéki gesztust keresni.
Egy népirtás áldozatai előtti főhajtás például ilyen.
Ha utána Toroczkai úgy gondolja, hogy Gyöngyösi István megsértette a házszabályt, álljon fel a mikrofonhoz, és mondja el.
Ehhez képest most megint az történik, ami májusban: a Mi Hazánk csinál egy látványosan kínos dolgot, majd a pártelnök másnap elkezdi magyarázni, hogy az egész valójában egy bonyolult parlamenti procedurális vita volt.
Lehet.
Csak az emberi tisztességhez szerencsére még nem kell ügyrendi felszólalás.
A „takarodjanak” a kérdés jogos
Fekete-Győr mondata politikailag brutális. Demokratikusan megválasztott képviselőket természetesen nem egy Facebook-poszt távolít el a parlamentből, és arról, hogy kiknek van helyük a magyar közéletben, végső soron a választók döntenek.
De az a kérdés, amelyből a felháborodása kiindul, teljesen jogos.
Miért kell másodszor is utólag elmagyarázni, hogy a Mi Hazánk látványos viselkedésének valójában semmi köze nem volt a romákhoz?
Miért nem sikerül már előre felismerni egy ilyen helyzetet? Miért mindig a botrány után derül ki, hogy volt egy másik terv, egy másik időzítés, egy másik megállapodás, egy másik szabály?
És legfőképpen: miért fontosabb egy állítólag megsértett parlamenti megállapodás annál, hogy hatvan másodpercig felálljanak olyan magyar emberek emlékére, akiket azért gyilkoltak meg, mert romának születtek?
Erre Toroczkainak nem Fekete-Győr miatt kellene választ adnia.
Hanem saját maguk miatt.