A Fidesz nagy ellenállási stratégiája Bakával szemben önparódiába fordult
A Fidesz nagy ellenállási stratégiája lassan önparódiába fordul
A Fidesznek volt egy terve keddre. Nem vesznek részt Baka András köztársasági elnökké választásán, nem ülnek bent a parlamentben, helyette Tatára mennek koszorúzni, és az egészből csinálnak egy látványos politikai demonstrációt arról, hogy szerintük az új államfő megválasztása illegitim.
Ez önmagában teljesen legitim ellenzéki eszköz. A Fidesz ráadásul már július végén világossá tette, hogy bizonyos szimbolikus ügyekben továbbra is használni akarja a parlamenti távolmaradást és kivonulást. Vagyis nem véletlenül nem voltak ott: ez kommunikációs eseménynek is készült.
Csakhogy van egy apró probléma az olyan politikai demonstrációval, amelynek az lenne a lényege, hogy mindenki rólad beszéljen.
Az embereknek tényleg beszélniük kellene rólad.
Ehhez képest Baka Andrást 140 igen és 6 nem szavazattal simán megválasztották Magyarország köztársasági elnökének, miközben a Fidesz–KDNP képviselői Tatán koszorúztak. A legnagyobb magyar és nemzetközi híroldalak beszámolóiban maga Baka megválasztása lett a fő történet, a fideszes bojkott pedig jellemzően nem is igazán foglalkoztak.
Ez is érdekelhet
Baka közben köztársasági elnök lett.
A világ pedig ment tovább.
A Fidesznek most az az igazi baja, hogy már nem ő dönti el, miről szól a nap
Tizenhat év kormányzás után talán ez lehet az egyik legnehezebben feldolgozható élmény. A Fidesz hosszú ideig nemcsak a kormányt, a parlamenti többséget és az állami kommunikáció jelentős részét uralta, hanem elképesztő erővel tudta meghatározni azt is, hogy az adott politikai nap miről szóljon.
Ha Orbán Viktor reggel bedobott egy mondatot, délutánra mindenki arról vitatkozott. Ha a kormány kijelölt egy ellenséget, heteken át az volt a politikai napirend. Ha a Fidesz konfliktust akart, konfliktus lett.
Most viszont ellenzékben van, és láthatóan még mindig úgy próbál viselkedni, mintha a régi hangerő automatikusan ugyanazt a hatást produkálná.
Nem produkálja.
A keddi bojkott ennek kifejezetten jó példája. A Fidesz kivonta magát az egyik legfontosabb közjogi eseményből, közölte, hogy nem tekinti legitimnek az új elnököt, elment Tatára, majd Bóka János és Rétvári Bence még videóban is elmondta, miért tartják Bakát méltatlannak.
És mégis Baka megválasztása maradt a nap története.
Ez egy ellenzéki pártnál nem apró kommunikációs probléma. Ez maga a politikai probléma.
Bezzeg amikor saját magukat égetik le, arra valahogy mindenki odafigyel
Különösen kegyetlen kontraszt, hogy alig egy nappal korábban a Fidesz két vadonatúj képviselőjének sikerült pillanatok alatt országos hírt csinálnia magából.
Hortay Olivér és Palóc André hétfőn tette le képviselői esküjét. Az előre felolvasott szöveget kellett visszamondaniuk, mégis mindketten belezavarodtak ugyanannál a résznél, a „magyar nemzet javára” fordulatnál. A jelenetről természetesen videó készült, és az pillanatok alatt körbement.
Ez még önmagában csak egy baki lett volna. Kellemetlen, vicces, politikailag hálás, de két nap alatt elfelejthető baki.
A Fidesznek azonban sikerült továbbfejlesztenie.
Palóc és Hortay utólag azzal magyarázta a hibát, hogy Magyar Péter hátulról bekiabált, illetve az eskü közben „froclizta” őket. Csakhogy az Országgyűlés nyilvános felvételét visszanézve Magyar az eskütétel alatt nem szólalt meg; csak azután reagált grimaszolással és tapssal, hogy a két képviselő már belebakizott a szövegbe.
Ez már politikai teljesítmény.
Az első napon elrontasz egy esküt. Semmi baj, előfordul. Majd ahelyett, hogy röhögnél rajta egyet és továbbmennél, előállsz egy magyarázattal, amelyet néhány kattintással ellenőrizhető videó tesz totálisan hiteltelenné.
Az ilyen helyzetben az ellenfélnek gyakorlatilag már dolgoznia sem kell.
A Fidesz nagy ellenállási stratégiája lassan önparódiába fordul
A legfurcsább, hogy ez elvileg tudatos stratégia. A Fidesz saját háttérbeszélgetésén beszélt arról, hogy szimbolikus ügyekben továbbra is alkalmazni kívánja a kivonulást, miközben parlamenti működését újraszervezi és új arcokat hoz be.
Erre behoznak két új kommunikációs embert. Az első napjukon nem tudják hibátlanul megismételni az esküt. Utána előállnak egy videóval cáfolható magyarázattal. Másnap a teljes frakció távol marad az új köztársasági elnök megválasztásától, de a demonstráció nem tudja maga alá temetni a nap híreit.
Aztán Bóka János este bemegy a Partizánba.
És ha valaki azt hitte, ennél már csak felfelé vezethet az út, Bóka megmagyarázza, hogy a 2020 és 2026 közötti veszélyhelyzeti rendeleti kormányzás szerinte egy „nagyobb alkotmányossági kísérlet” része volt. Példaként félprezidenciális rendszereket, Franciaországot és Romániát említ, majd azt mondja: Magyarországon a gyakorlatban „valami ilyen rendszer alakult ki”, és ő ezt „kísérletezési periódusnak” gondolja.
Ember.
Ez lenne a valóságérzékelés helyreállítása?
Pedig éppen Bóka mondta, hogy a Fidesz elvesztette a kapcsolatot a valósággal
Májusban maga Bóka János mondta ki talán az egyik legértelmesebb mondatot, amely azóta a Fideszből elhangzott. A választási vereség után úgy fogalmazott, hogy a párt első feladata a „valóságérzékelésünk” helyreállítása, mert annyira félremérték a politikai hangulatot és a választókat, hogy valamit alapvetően nem értettek meg az ország állapotából. Azt is elismerte, hogy a Fidesz által felépített politikai univerzum sokat veszített a hitelességéből.
Ez kifejezetten jó diagnózis volt.
Csak azóta mintha valaki elfelejtette volna felírni hozzá a kezelést.
Mert ha egy párt valóban azt akarja megérteni, miért veszített el rengeteg választót, akkor talán nem azzal kellene kezdenie, hogy még hangosabban ugyanazokat a politikai reflexeket ismétli. Látványosan kivonulni. Minden új intézményi döntést illegitimnek nevezni. Az első kommunikációs hibánál az ellenfelet hibáztatni. Majd egy országosan nézett interjúban olyan mondatokat elmondani az elmúlt hat év kormányzásáról, amelyekből három újabb hét politikai vita következik.
Ez nem újratervezésnek tűnik.
Ez annak tűnik, hogy valaki elvesztette a GPS-jelet, de válaszul még erősebben nyomja a gázt.
Hogyan akarnak így új szavazókat szerezni?
Mert végül ez az egyetlen kérdés számít. Nem az, hogy a keménymag megtapsolja-e a tatai koszorúzást. Nem az, hogy egy fideszes Facebook-poszt alatt hányan írják oda, hogy „Veletek vagyunk!”. Nem az, hogy a saját média három órán keresztül illegitim elnökről beszél-e.
A Fidesz már ismeri ezeket az embereket. Ők ott vannak.
A probléma az a választó, aki áprilisban már nem rájuk szavazott. Az a vidéki ember, akiről Bóka maga mondta, hogy nem értették a motivációját. Az a fiatal, aki nem a Fidesz politikai univerzumában nőtt fel. Az a korábbi jobboldali választó, aki belefáradt abba, hogy minden héten új ellenség, új háború és új nemzeti végveszély érkezik.
Őt mivel hozzák vissza?
Azzal, hogy nem mennek be a parlamentbe?
Azzal, hogy a két új képviselő saját eskübakijáért Magyar Pétert okolja, aztán előkerül a videó?
Azzal, hogy Bóka elmondja: hat év rendeleti kormányzás tulajdonképpen egy alkotmányos kísérletezési periódus volt?
Nagyon nehéz elképzelni azt a bizonytalan választót, aki mindezt végignézi, hátradől, majd azt mondja: na végre, pontosan erre vártam, ezek az emberek megértették, miért veszítettek.
A keménymag lájkja nem ugyanaz, mint a politikai visszatérés
A közösségi média ebben nagyon könnyen becsap egy pártot. Ha elég nagy és fanatikus törzsközönséged van, bármire kapsz tízezer lájkot. Kivonulsz: taps. Beolvasol: taps. Magyar Péterre mutatsz: taps. Baka Andrást illegitimnek nevezed: taps.
Csakhogy ugyanaz a tízezer ember holnap is ott lesz.
Nem őket kell megszerezni.
A politikai visszatérés ott kezdődik, amikor olyan ember is meghallgat, aki már nem szeret. Ehhez pedig hitelesség, önkritika, új politikai ajánlat és legalább minimális képesség kell arra, hogy egy párt ne csak a saját buborékának beszéljen.
Most viszont néha az az érzés, hogy a Fidesz tartalmaira a keménymagon kívül már főleg a politikai katasztrófaturisták kattintanak rá: nem azért, mert meg akarják tudni, mi az új konzervatív ajánlat Magyarországnak, hanem mert kíváncsiak, ezen a héten éppen hogyan sikerül saját magukat kellemetlen helyzetbe hozni.
Ez a különbség lájk és szavazat között.
A legnagyobb vereség nem Baka András – hanem az érdektelenség
Baka megválasztását a Fidesz természetesen támadhatja. Vitathatja Sulyok Tamás eltávolításának módját, bírálhatja Baka korábbi döntéseit, és politikailag legitim módon megtagadhatja a részvételt egy olyan folyamatban, amelyet elfogadhatatlannak tart.
Csakhogy a bojkott politikai eszköz, nem vallásos szertartás. Az értékét az adja, hogy elér-e valamit.
Ha kivonulsz, de nélküled ugyanúgy megtörténik az esemény; ha demonstrálsz, de nem te leszel a nap fő története; ha egyre hangosabban tiltakozol, miközben a közönség figyelme egyre könnyebben továbblép, akkor előbb-utóbb nem a hatalomnak okozol problémát.
Hanem saját magadnak.
A Fidesz valaha elképesztően professzionális politikai gépezet volt. Pontosan érezte a pillanatot, pontosan tudta, milyen mondatból lesz hír, milyen konfliktus mozgósít, és hogyan kell az ellenfelet belerángatni az általa választott történetbe.
Most meg ott tartunk, hogy hétfőn a két új képviselőjük esküje válik mémmé, kedden a nagy bojkott alatt nélkülük választanak köztársasági elnököt, este pedig a frakcióvezetőjük saját szájával nyit ki egy új politikai botrányt az előző hat év rendeleti kormányzásáról.
És mindezt alig negyvennyolc óra alatt.
Bóka Jánosnak igaza volt májusban: a Fidesznek helyre kell állítania a valóságérzékelését.
Csak most már lassan az lenne a kérdés, hogy mikor kezdik el.