Toroczkai szerint a Mi Hazánknak és a Fidesznek együtt kellene eltakarítani a Tiszát
Toroczkai szerint a Mi Hazánknak és a Fidesznek együtt kellene eltakarítani a Tiszát
Toroczkai László most már szinte kimondta azt, amit a Mi Hazánk körül sokan régóta kerülgetnek: ha a Tisza ellen kell menni, akkor a Fidesz és a Mi Hazánk között elképzelhető az együttműködés. A Mandiner műsorában a pártelnök arról beszélt, hogy „érez ilyen társadalmi igényt”, amikor a jobboldali erők közös Tisza-ellenes fellépéséről kérdezték.
Ez politikailag sokkal fontosabb mondat, mint amilyennek elsőre látszik. Mert Toroczkai eddig próbálta magát a Fidesszel szembeni „igazi nemzeti ellenzékként” eladni. Most viszont, amikor valódi hatalmi átrendeződés történt, amikor a Fidesz elveszítette a kormányzást, és a Tisza vette át az ország irányítását, hirtelen nagyon is közel került egymáshoz a két világ.
A magyarázat egyszerű: a Tisza most már nem elméleti ellenfél. Hanem hatalom. És a régi jobboldali tábor különböző szereplői most azt keresik, hogyan lehetne együtt védekezni ellene.
Orbán Viktor mint történelmi személyiség
Toroczkai az interjúban Orbán Viktorról kifejezetten elismerően beszélt. Történelmi személyiségnek, államférfinak nevezte, majd Magyar Péterrel állította szembe. A Mi Hazánk elnöke szerint Orbán és Magyar között akkora a kontraszt, hogy az „kemény”.
Ez a mondat már messze túlmegy az udvarias ellenzéki tiszteleten. Toroczkai ezzel világosan üzent a fideszes szavazóknak: nem Orbán Viktorral van alapvető baja, hanem azzal a gazdasági elittel, amely szerinte jachton luxizott, és kárt okozott a Fidesznek. Vagyis a probléma nem a rendszer politikai magja, hanem a rendszer köré nőtt pénzes elit.
Ez is érdekelhet
Ez nagyon kényelmes értelmezés.
Mert így lehet egyszerre kritizálni a Fideszt és közben nyitva hagyni az ajtót az együttműködésre. Lehet azt mondani, hogy voltak hibák, voltak gazdasági visszásságok, volt luxus, volt romlás, de közben Orbán marad az államférfi, a történelmi személyiség, a nemzeti oldal nagy alakja.
Csakhogy a NER nem a jachtokon kezdődött. A jachtok már csak a következmények voltak.
A Mi Hazánk most keresi a helyét
Toroczkai helyzete nem könnyű. A választás előtt még azt mondta, hogy a Fidesz lefelé ívelő pályán van, és a következő időszakot a Mi Hazánk és a Tisza rivalizálása határozhatja meg. Ehhez képest most úgy beszél, mintha a nemzeti oldal megtisztulása után a Fidesszel való együttműködés is természetes lehetne.
Ez nem stratégiai magabiztosságnak tűnik, hanem útkeresésnek.
A Mi Hazánk eddig abból próbált politikai tőkét kovácsolni, hogy nem Fidesz, de nem is liberális ellenzék. Most viszont a Tisza győzelmével megszűnt az a kényelmes köztes tér, ahol egyszerre lehetett a Fideszt is bírálni, de közben ugyanabból a jobboldali kulturális készletből építkezni.
Most dönteni kellene: valódi önálló pólus akar lenni, vagy a bukott Fidesz körül újraszerveződő jobboldali ellenállás része.
Toroczkai mondatai alapján az utóbbi irány egyre erősebbnek látszik.
„El kell takarítani a Tiszát” – beszédes nyelv
Az interjúban elhangzó felvetés, miszerint a Fidesznek, a Mi Hazánknak és más jobboldali formációknak „vállt vállnak vetve” kellene eltakarítaniuk a Tiszát, önmagában is sokat elárul a politikai lelkiállapotról. Nem vitázni akarnak a kormánnyal, nem alternatívát felmutatni, nem új programot építeni, hanem „eltakarítani”.
Ez a szóhasználat pontosan illeszkedik ahhoz a jobboldali ellenállási fantáziához, amelyben a választási vereség nem demokratikus döntés, hanem valami kisiklás, amit korrigálni kell. Mintha a Tisza nem választói felhatalmazással került volna kormányra, hanem valamilyen idegen test lenne, amelyet a „nemzeti oldalnak” közösen ki kell löknie a rendszerből.
Ez veszélyes gondolkodás.
Egy demokráciában egy kormányt nem „eltakarítanak”, hanem legyőznek választáson. Programmal, munkával, hiteles jelöltekkel, valódi alternatívával. Aki viszont már most az eltakarítás nyelvén beszél, az nem a választók meggyőzésére készül, hanem a tábor indulatainak szervezésére.
Toroczkai a Fidesz megtisztulásában bízik
A Mi Hazánk elnöke arról is beszélt, hogy a nemzeti oldalnak át kell esnie egy megtisztuláson. Példaként Simicskó Istvánt hozta fel, akit tisztességes, becsületes, nemzeti, keresztény embernek nevezett, és azt mondta: ilyen emberekkel muszáj lesz együttműködni.
Ez a gondolat már szinte nyílt stratégiai előkészítés. Toroczkai nem azt mondja, hogy a Fidesszel soha. Hanem azt, hogy a Fideszen belül vannak vállalható emberek, akikkel együtt kell működni. Ez a „jó Fidesz–rossz Fidesz” felosztás pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy a Mi Hazánk később ideológiai tisztaságvesztés nélkül közeledjen a bukott kormánypárthoz.
A kérdés csak az, hogy ezt a saját szavazói hogyan fogadják majd.
Mert a Mi Hazánk éveken át azt próbálta sugallni, hogy nem a Fidesz tartalékcsapata. Most viszont Toroczkai mondatai éppen azt a gyanút erősítik, hogy amikor igazán nagy a baj a jobboldalon, akkor a különbségek hirtelen másodlagossá válnak.
A Tisza lett a közös ellenség
A műsorban Toroczkai élesen bírálta a Tiszát, amely szerinte nem rendszerváltást hoz, hanem az SZDSZ világának visszatérését. Ez régi jobboldali reflex: ha valakit el kell távolítani a nemzeti táborból, rá kell húzni a liberális múlt mumusát.
Csakhogy a Tisza politikai sikere éppen abból fakadt, hogy nem illeszthető be ilyen egyszerűen a régi baloldal–jobboldal keretek közé. Magyar Péterék nem az SZDSZ nosztalgiájából nyertek választást, hanem abból, hogy a választók jelentős része megunta a Fidesz hatalmi világát, a korrupciógyanús ügyeket, a kiváltságos gazdasági köröket és az állandó ellenségképzést.
Toroczkai most mégis a régi nyelven próbálja elmagyarázni az új helyzetet. Mintha az ország nem előre ment volna, hanem vissza a kilencvenes évek vitáihoz.
Ez kényelmes a Fidesznek. Kényelmes a Mi Hazánknak. Csak éppen a választók döntését nem magyarázza meg.
A Fidesz és a Mi Hazánk közeledése nem véletlen
A mostani nyilatkozat azért fontos, mert megmutatja: a Tisza-kormányzás egyik első nagy politikai következménye a jobboldali térfél újrarendeződése lehet. A Fidesz ellenzékbe szorult, Orbán Viktor már nem miniszterelnök, a Mi Hazánk pedig válaszút elé került.
Önálló kihívó akar lenni, vagy része lesz egy szélesebb Tisza-ellenes jobboldali blokknak?
Toroczkai most nem zárta be az ajtót. Sőt, inkább résnyire nyitotta. Orbánt történelmi személyiségnek nevezte, a Fidesz-szavazók felé gesztusokat tett, a megtisztuló nemzeti oldal együttműködéséről beszélt, és elismerte, hogy érez társadalmi igényt a közös fellépésre.
Ez már nem véletlen elszólás.
Ez irányjelzés.
A nagy kérdés: ki takarít el kit?
Toroczkai és a Fidesz-közeli nyilvánosság most arról beszél, hogy a jobboldalnak együtt kellene eltakarítania a Tiszát. Csakhogy a választók áprilisban már egyszer döntöttek arról, kit akarnak eltakarítani a kormányzásból.
És az nem a Tisza volt.
A Fidesz történelmi vereséget szenvedett, a Mi Hazánk pedig nem tudta átvenni a jobboldal vezető szerepét. Most mindkét oldal próbál új pozíciót találni magának egy olyan politikai térben, ahol Magyar Péter és a Tisza diktálja a tempót.
Lehet közös ellenségképet építeni. Lehet Orbánt újra államférfinak nevezni. Lehet a Fidesz megtisztulásáról beszélni. Lehet az SZDSZ visszatérésével riogatni.
De a lényeg nem változik: a Tisza választáson kapott felhatalmazást, a régi jobboldali szereplők pedig most azt keresik, hogyan tudnának túlélni az új korszakban.
Toroczkai nyilatkozata ezért nem a Mi Hazánk erejét mutatja, hanem a bizonytalanságát.
Mert aki valóban önálló erő, az nem a bukott Fidesz mellett keresi a saját jövőjét.
Hanem megpróbálja megmutatni, hogy nélküle is van.