Magyar Péter újabb kemény bejegyzéssel ment neki Áder Jánosnak, és ezúttal olyan kérdést tett fel, amely aligha marad politikai visszhang nélkül. A miniszterelnök azt firtatta: vajon mire kapott Áder János alapítványa közvetlenül a választások előtt még 7 milliárd forint közpénzt a korábbi 18 milliárd mellé?

Ez nem apró oldalvágás. Ez már egy egész korszak pénzkezelésének egyik legérzékenyebb pontját érinti: hogyan jutottak közpénzmilliárdok olyan alapítványokhoz, intézményekhez és szereplőkhöz, amelyek az Orbán-rendszer kiemelt köreihez kapcsolódtak?

Magyar Péter bejegyzése azért is robbant nagyot, mert Áder János korábban bizonyítékokat követelt tőle arra az állítására, hogy szerinte évek óta közpénzeket „lapátolnak ki” körülötte. Erre jött a miniszterelnöki válasz: számokkal, villával, alapítvánnyal és újabb kérdésekkel.

7 milliárd a választások előtt, 18 milliárd korábban

Magyar Péter közlésének középpontjában Áder János alapítványa áll. A miniszterelnök szerint a szervezet a korábbi 18 milliárd forint mellé közvetlenül a választások előtt újabb 7 milliárd forint közpénzt kapott.

Ha ezek a számok pontosak, akkor nem egyszerű támogatásról beszélünk, hanem összesen 25 milliárd forintos nagyságrendről. Ez már olyan összeg, amelyet nem lehet egy félmondattal elintézni. Ilyenkor nem politikai sértődésre, hanem tételes elszámolásra van szükség.

Ez is érdekelhet

Mire ment a pénz? Ki döntött róla? Milyen célokra használták fel? Milyen szerződések, programok, bérek, ingatlanok, működési költségek kapcsolódnak hozzá? És miért éppen közvetlenül a választások előtt érkezett újabb milliárdos támogatás?

Ezek a kérdések nem személyeskedések. Ezek közpénzügyi kérdések.

A villa is előkerült

Magyar Péter nem állt meg az alapítványi támogatásoknál. Bejegyzésében Áder János állami juttatásairól és a volt köztársasági elnök által használt villáról is írt. Azt állította, hogy egy 720 négyzetméteres, adófizetői pénzből felhúzott villában él, miközben két saját rózsadombi ingatlana is van.

A miniszterelnök szerint a villa felújításakor még a zöldterület maximális beépíthetőségét is megemelték Áder kérésére. Azt is írta, hogy a volt államfő rezsijére évente 21 millió forintot költenek az adófizetők, emellett házi alkalmazott, gépkocsi, sofőr, titkárság és havi 6 millió forint is jár neki.

Ezek az állítások politikailag rendkívül súlyosak. Nem azért, mert egy volt köztársasági elnöknek ne járhatnának törvényben meghatározott juttatások. Hanem azért, mert az ország jelentős része közben nyugdíjból, bérből, családi támogatásból próbálja túlélni a hónapot, és nagyon nehezen nyeli le, ha a régi hatalom emberei körül luxus, állami ingatlanok és milliárdos alapítványi pénzek jelennek meg.

Áder jogállamot félt, Magyar a közpénzt kéri számon

A politikai konfliktus külön pikantériája, hogy Áder János most a jogállamiság és az alkotmányos rend körüli vitákban is megszólalt, miközben Magyar Péter éppen azt próbálja bemutatni: a régi államfői világ mögött nagyon is konkrét anyagi előnyök és közpénzből fenntartott struktúrák álltak.

Ez a Tisza szempontjából erős támadási felület. Mert lehet jogállamról beszélni, de a választók egy része ma már előbb azt kérdezi: mennyi pénzbe került mindez nekünk?

A volt köztársasági elnökök juttatásai önmagukban nem törvénytelenek. De az más kérdés, hogy ezek a juttatások arányosak-e, indokoltak-e, és megfelelnek-e annak az erkölcsi mércének, amelyet a magyar társadalom elvárhat azoktól, akik korábban a legmagasabb közjogi pozíciókban ültek.

Magyar Péter most pontosan erre játszik rá: nem jogászkodik, hanem rámutat a pénzre.

„Ez még csak a történet eleje”

A bejegyzés talán legsúlyosabb mondata az volt, hogy „ez még csak a történet eleje”. Ez arra utal, hogy Magyar Péterék nem egyszeri politikai posztnak szánják az ügyet, hanem további részletek, dokumentumok vagy állítások következhetnek.

Ez pedig már komoly nyomás Áder Jánosra és a régi rendszer egész közjogi elitjére. Mert ha a Tisza valóban sorra veszi, hogy a volt államfők, alapítványok, állami ingatlanok, rezsiköltségek, kuratóriumi díjak és közpénzes támogatások körül mi történt, akkor nem egyetlen szereplőről lesz szó.

Hanem arról, hogyan működött az Orbán-korszak felső világa.

Az a világ, ahol a politikai lojalitás, a közjogi pozíció, az alapítványi pénzek és az állami juttatások gyakran nagyon kényelmesen simultak egymás mellé.

Most Ádernek kellene válaszolnia

Magyar Péter állításai súlyosak, ezért Áder Jánosnak és az érintett alapítványnak is érdekében állna világosan, tételesen reagálni. Nem általános felháborodással, nem erkölcsi sértettséggel, hanem számokkal.

Ha minden jogszerű és indokolt volt, akkor be lehet mutatni. Ha a 7 milliárdnak és a korábbi 18 milliárdnak világos közérdekű célja volt, akkor azt el lehet magyarázni. Ha a villa, a rezsi, a juttatások és az alapítványi költségek megfelelnek a törvényi és erkölcsi mércének, akkor azt dokumentumokkal alá lehet támasztani.

De ha a válasz csak az lesz, hogy Magyar Péter támad, akkor az kevés lesz.

A közpénz ugyanis nem magánügy. Nem politikai sérthetetlenségi zóna. Nem jár automatikusan csendben maradás azoknak, akik korábban magas tisztséget viseltek.

Egyre több régi szent tehén kerül sorra

A történet nagyobb jelentősége az, hogy Magyar Péterék láthatóan nemcsak a kormányzati szerződéseket, koncessziókat és állami cégeket akarják átvilágítani, hanem az Orbán-korszak szimbolikus szereplőinek pénzügyi hátterét is.

Ez új szint.

Mert az emberek számára a korrupciógyanús ügyek gyakran túl elvontak: céghálók, alapítványok, szerződések, kuratóriumok, rendeletek. De amikor mindez villákban, rezsiköltségekben, milliárdos támogatásokban és havi juttatásokban jelenik meg, akkor hirtelen nagyon is érthetővé válik.

Magyar Péter most ezt a nyelvet beszéli. Azt kérdezi: mennyi pénzt kaptak, mire kapták, és miért pont ők?

Ezért lett ilyen súlyos a mostani közlés.

Nem azért, mert egy újabb politikai poszt született.

Hanem azért, mert újra előkerült az Orbán-korszak egyik legfontosabb kérdése: ki, mennyi közpénzből élt jól, és mit kapott ezért cserébe az ország?