Mindent megváltoztatott Magyar Péter bejelentése: mi lesz most?
Már megindult a mozgolódás az állami cégek vezetői körül, miután Magyar Péter világossá tette: fizetéscsökkentés és létszámcsökkentés is jöhet az állami vállalatok igazgatóságaiban és felügyelőbizottságaiban. Az RTL beszámolója szerint piaci állások után kezdtek érdeklődni egyes állami cégvezetők, miután a miniszterelnök arról beszélt, hogy a mostani rendszerhez hozzá fog nyúlni a kormány.
Ez elsőre akár technikai munkaügyi hírnek is tűnhetne, valójában azonban sokkal többről van szó. A Tisza-kormány ezzel az egyik legérzékenyebb pontot érintette meg: az állami cégek köré épült jól fizetett pozíciók világát.
Azt a világot, ahol sokszor nem volt világos, hogy egy-egy igazgatósági vagy felügyelőbizottsági hely mögött mennyi valódi munka, mennyi szakmai teljesítmény, és mennyi politikai lojalitás áll.
Ha csökken a fizetés, hirtelen vonzóbb lett a piac
Az RTL Híradónak nyilatkozó munkaerőpiaci szakértő szerint már érzékelhető az érdeklődés a piaci állások iránt. Ez önmagában nem meglepő. Ha valaki eddig kényelmes, jól fizető állami pozícióban ült, és most azt hallja, hogy a kormány csökkentené a fizetéseket, sőt a testületek létszámát is visszavágná, akkor nyilván elkezd számolni.
Csakhogy itt jön a kellemetlen kérdés: ha valaki csak addig tekintette közszolgálatnak az állami céges munkát, amíg kiemelt fizetés járt mellé, akkor pontosan miről is beszélünk?
Ez is érdekelhet
Természetesen egy állami cég vezetése felelős feladat. Egy nagyvállalatnál hozzáértésre, tapasztalatra, döntésképességre és szakmai teljesítményre van szükség. Ezt meg kell fizetni. A gond nem azzal van, ha egy valóban fontos munkát végző vezető tisztességes bért kap.
A gond azzal van, ha az állami cégek testületei a politikai hűség jutalmazásának kényelmes terepei lettek. Ha a pozíció nem felelősség, hanem fizetett parkolópálya. Ha a felügyelőbizottsági tagság nem ellenőrzés, hanem állami apanázs. Ha az igazgatóság nem szakmai irányítás, hanem kapcsolatépítési jutalom.
Magyar Péter most láthatóan ezt a rendszert akarja megpiszkálni.
Nem dőlt még el minden, de az üzenet világos
Fontos hozzátenni: egyelőre nem tudni pontosan, kiket érintene a fizetéscsökkentés, mennyivel vágnák vissza a béreket, és mely testületekben lenne létszámcsökkentés. A kormány még nem hozta meg a végleges döntést.
De a politikai üzenet már most egyértelmű: vége lehet annak az időszaknak, amikor állami vállalatok körül sokszor nehezen átlátható, bőkezűen fizetett vezetői és felügyelői pozíciók sokasága működött.
Ez fájni fog azoknak, akik megszokták, hogy az állam nemcsak munkahely, hanem kényelmes háttérország is. Fájni fog azoknak, akik eddig biztonságban érezték magukat egy-egy testületi székben. És különösen fájni fog azoknak, akik pontosan tudják: piaci körülmények között már nem biztos, hogy ugyanilyen fizetésért, ugyanilyen pozícióban, ugyanilyen védelemmel tudnának elhelyezkedni.
Ezért beszédes, hogy már most megindult a mozgolódás.
Aki jó szakember, annak nincs félnivalója
A történet másik oldala viszont az, hogy a valóban jó szakembereknek nem kell pánikba esniük. Ha valaki tényleg ért egy állami vállalat működtetéséhez, ha valódi teljesítménye van, ha a piacon is versenyképes tudással rendelkezik, akkor nem fogja összetörni az életét egy bérfelülvizsgálat.
Sőt, akár tisztább helyzetet is teremthet.
A baj ott kezdődik, ha valakiről kiderül: a pozícióját nem a szakmai súlya, hanem a politikai beágyazottsága tartotta meg. Ha az állami cégvezető hirtelen azért kezd piaci állást keresni, mert eltűnhet alóla a kiemelt fizetés és a politikai védőháló, akkor az nem a kormány hibája, hanem a rendszer korábbi hibájának beismerése.
Egy normális államban az állami cégek nem kifizetőhelyek. Nem vigaszdíjak. Nem jutalomfalatok. Nem olyan helyek, ahová párthű embereket lehet beültetni, miközben a felelősség szétkenődik, a teljesítmény pedig nehezen mérhető.
Egy normális államban az állami cégvezetőnek azért jár jó fizetés, mert jó munkát végez. Nem azért, mert jó helyen állt a politikai térképen.
Most derülhet ki, ki volt nélkülözhetetlen
Magyar Péter bejelentésének egyik legizgalmasabb következménye az lehet, hogy hirtelen láthatóvá válik, kik azok, akik valóban nélkülözhetetlenek, és kik azok, akik csak eddig tűntek annak.
Mert ha egy állami vállalat működése attól omlana össze, hogy kevesebb igazgatósági és felügyelőbizottsági tag ül a rendszerben, akkor ott eddig sem volt rendben a szerkezet. Ha viszont kiderül, hogy sok pozíció nélkül is működik tovább a cég, akkor jogos a kérdés: miért kellett eddig ennyi embernek ennyi pénzt fizetni?
Ez a kérdés különösen fontos egy olyan országban, ahol közben nyugdíjasok százezrei számolgatnak hónap végén, családok küzdenek az iskolakezdéssel, az egészségügyben várólisták vannak, a közlekedésben pedig évek óta halmozódnak a problémák.
Ilyen helyzetben minden állami forintnak helye van. És ha valahol valóban túlfizetett, túlnépesített, politikailag felduzzasztott vezetői struktúrák működnek, akkor azokhoz hozzá kell nyúlni.
A régi világ egyik legkényelmesebb szobája nyílhat ki
A Fidesz-korszak egyik legkevésbé látványos, de annál fontosabb hatalmi technikája éppen az volt, hogy a lojalitást nem mindig nyílt politikai pozíciókkal jutalmazták. Sokszor elég volt egy állami cég, egy felügyelőbizottság, egy igazgatósági hely, egy tanácsadói szerződés, egy jól fizető, csendes pozíció.
Ez a világ kívülről kevésbé látványos, mint egy parlamenti vita vagy egy kormányülés, de a hatalom megtartásában óriási szerepe volt. Emberek ezrei tanulták meg, hogy a rendszerhez való alkalmazkodásnak anyagi értéke van. Hogy a lojalitás fizet. Hogy a hallgatásnak ára van. És hogy az állami vállalati világban sokszor nemcsak gazdasági, hanem politikai logika is működik.
Most ebbe a kényelmes szobába nyitna be a Tisza-kormány.
Nem véletlen, ha ettől sokan idegesek.
Ez nem bosszú, hanem rendrakás lehet
A legfontosabb, hogy a fizetés- és létszámcsökkentés ne vak politikai kaszálás legyen. Nem az a cél, hogy mindenkit büntessenek, aki állami cégnél dolgozik. Nem az a cél, hogy a szakmai tudást leértékeljék. És nem az a cél, hogy az állam rosszabbul működjön.
A cél az lehet, hogy az állami vállalatok vezetése arányosabb, átláthatóbb és teljesítményalapúbb legyen. Kevesebb politikai jutalomhely, több valós felelősség. Kevesebb felesleges testületi szék, több számonkérhető munka. Kevesebb kiváltság, több közérdek.
Ha a Tisza ezt jól csinálja, akkor nem egyszerű bérvágásról beszélünk majd, hanem egy régi hatalmi mechanizmus lebontásáról.
Ezért változtatott meg mindent Magyar Péter bejelentése. Mert a pénzhez nyúlt. Ahhoz a ponthoz, ahol a régi rendszer mindig a legérzékenyebb volt.
A kérdés most az, kik maradnak akkor is, ha kevesebb lesz a fizetés, kisebb lesz a testület, és több lesz az elvárás.
Mert aki közszolgálatnak hívta, annak most itt az alkalom bizonyítani.
Aki pedig csak jól fizető menedéknek tekintette, az valószínűleg már írja is az önéletrajzát.