Nem semmi amit a Tisza a jövőhéten tenni fog, brutális tempóra kell készülni!
Aki azt hitte, hogy a Tisza-kormány a nyár közepén lassít, az elég nagyot tévedett. A július 6–7-re összehívott rendkívüli parlamenti ülés napirendje alapján nem egyszerű törvényhozási rutin jön, hanem egy sűrű, politikailag nagyon beszédes kétnapos menet, amely egyszerre nyúl hozzá az állambiztonsági múlthoz, az oktatáshoz, a pénzügyi szektorhoz, az MFB-hez, a fővárosi pénzügyi örökséghez, a közösségi közlekedéshez, a kriptoügyekhez és a mezőgazdasági kockázatkezeléshez.
Ez már nem átmeneti kormányzati bemelegítés. Ez tempó.
A Tisza láthatóan nem abban gondolkodik, hogy őszig majd politikai szlogenekkel elviszi a közvéleményt, hanem abban, hogy a parlamenti gépezetet folyamatosan járatja. Hétfő délután és kedd délelőtt-kora délután olyan ügyek kerülnek napirendre, amelyek külön-külön is fontosak lennének, együtt viszont azt mutatják: Magyar Péterék egyszerre több fronton akarják átírni azt az államot, amelyet az Orbán-rendszer maga után hagyott.
A múlt titkaihoz is hozzányúlnak
A legszimbolikusabb pont az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló törvény módosítása. Ez sürgős tárgyalásban fut, ráadásul a napirend szerint kedden már döntés jöhet az összegző módosító javaslatról és a zárószavazásról is.
Ez nem véletlenül érzékeny ügy. Magyarországon az állambiztonsági múlt, az ügynökakták, a hálózati kapcsolatok és a rendszerváltás után továbbélő informális befolyási körök kérdése három és fél évtizede mérgezi a közéletet. Mindig volt rá ígéret, mindig volt rá kampánymondat, mindig voltak félig nyitott ajtók, aztán valahogy soha nem történt meg az igazi politikai katarzis.
Ez is érdekelhet
A Tisza most ehhez nyúl hozzá. Ha ez valóban a múlt feltárásának új szakasza lesz, akkor az nemcsak történészi vagy levéltári kérdés, hanem közéleti robbanóanyag. Az ország ugyanis még mindig nem tudja tisztán, ki honnan jött, ki kivel működött együtt, ki milyen múltból épített magának rendszerváltás utáni tekintélyt vagy hatalmat.
Ez az ügy önmagában is elég lenne egy erős parlamenti hétre. De a napirend csak itt kezdődik.
A pedagógusok ügye végszavazásig jut
A másik erős pont a pedagógusok teljesítményértékelésének megújításáról szóló törvényjavaslat, amely kedden zárószavazás elé kerülhet. Ez az oktatásban dolgozóknak, a szülőknek és végső soron minden diáknak fontos ügy, mert a Fidesz-korszak egyik legnagyobb hibája éppen az volt, hogy az iskolákat sokszor adminisztratív fegyelmezési terepnek nézte, nem pedig élő közösségnek.
A teljesítményértékelés önmagában nem ördögtől való. Egy normális rendszerben lehet értelme visszajelzésnek, szakmai fejlődésnek, minőségbiztosításnak. A kérdés mindig az, hogy ez valódi szakmai eszköz vagy politikai-bürokratikus nyomásgyakorlás. A Tisza itt akkor tud nagyot lépni, ha nem pusztán átnevezi a régi rendszert, hanem olyan szabályozást hoz, amelyben a pedagógus nem ellenség, nem statisztikai sor, nem minisztériumi mutató, hanem az oktatás legfontosabb szereplője.
Ha a törvény ezt az irányt hozza, akkor ez nemcsak technikai módosítás lesz, hanem az Orbán-korszak oktatáspolitikai reflexeinek egyik látványos korrekciója.
MFB, főváros, pénzügyi rendszer: itt már a hatalom idegrendszeréről van szó
A napirend egyik legkeményebb gazdaságpolitikai pontja a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény módosítása, valamint a fővárosi önkormányzat csődjének elkerülését szolgáló hitelről szóló korábbi törvény hatályon kívül helyezése. Ez sürgős tárgyalásban van, és a dokumentum szerint sarkalatos részeket is tartalmazhat, vagyis kétharmados döntést igényelhet.
Ez már nem látványos politikai színpad, hanem a pénzügyi államszerkezet mélye. Az MFB nem akármilyen intézmény: fejlesztési pénzek, állami gazdaságpolitikai célok, hitelezési konstrukciók, nagyberuházások és stratégiai döntések kapcsolódnak hozzá. Ha a kormány ehhez hozzányúl, az azt jelenti, hogy nem csak a miniszteri székeket akarja átrendezni, hanem a pénzcsatornákat is.
A fővárosi hiteltörvény hatályon kívül helyezése szintén politikailag kényes kérdés. Budapest pénzügyi helyzete a korábbi kormányzati ciklusokban folyamatos politikai csatatér volt. Ha most ezt a konstrukciót újrarendezik, az egyszerre szólhat pénzügyi racionalizálásról és arról is, hogy a Tisza nem akarja a régi kormány által hátrahagyott kényszerpályákon működtetni az országot.
Ez már a hatalom valódi átrendezése: nem plakátokon, hanem intézményi és pénzügyi szabályokon keresztül.
Kripto, közlekedés, agrárkockázatok: nem csak múltbontás, hanem államépítés
Kedden az általános viták között ott van a kriptoeszköz-átváltási szolgáltatást érintő egyes rendelkezések hatályon kívül helyezése is. Ez elsőre rétegtémának tűnhet, de nem az. A pénzügyi innováció, a szabályozás, a szürkepiaci kockázatok és az állami kontroll határa ma már minden modern gazdaságban komoly kérdés. Ha a kormány itt tisztább, életszerűbb szabályozást akar, az egy új pénzügyi gondolkodás jele lehet.
Még nagyobb ügy a közösségi közlekedés versenyképességének és hatékonyságának javítása, valamint az országos közlekedésszervező és az országos gördülőállomány-kezelő társaság létrehozása. Ez a cím talán száraznak hangzik, de a magyar valóságban nagyon is húsba vágó. MÁV, Volán, késések, lerohadt szerelvények, széteső menetrendek, buszos pótlások, elöregedett járműpark, széttöredezett szervezeti felelősség – ezek nem szakpolitikai apróságok, hanem mindennapi bosszúságok millióinak forrásai.
Ha a Tisza tényleg országos közlekedésszervezőben és gördülőállomány-kezelő társaságban gondolkodik, az azt jelenti, hogy nem foltozgatni akar, hanem szerkezetet építeni. A magyar közlekedés ugyanis nem azért működött rosszul, mert egy-egy kalauz, sofőr vagy forgalmista ne tette volna a dolgát, hanem mert a rendszer maga lett elhasználva, szétpolitizálva és alulfinanszírozva.
A mezőgazdasági termelést érintő időjárási és természeti kockázatok szabályozása pedig a klímaválság magyar arcáról szól. Aszály, jég, vihar, hőhullám, vízhiány: ez ma már nem rendkívüli esemény, hanem az új normalitás. Ha az agrárkockázati rendszert korszerűsítik, azzal a kormány azt ismeri el, hogy a magyar mezőgazdaságot nem lehet a 20. századi időjárási logikára építve életben tartani.
A Fidesznek most nehéz lesz kapaszkodót találni
A Fidesz nyilván azt fogja mondani, hogy a Tisza törvényhozási úthengert működtet, túl gyors, túl kemény, túl sok mindent akar egyszerre. Ez politikailag érthető támadás, csak van vele egy gond: a választók jelentős része éppen azért adott kétharmados felhatalmazást, mert nem lassú díszátalakítást akart.
A Fidesz 16 évig építette a saját rendszerét. Intézményeket, pénzcsatornákat, állami vállalatokat, jogi kiskapukat, kényszerpályákat, lojális személyi hálókat és szimbolikus erődöket hagyott maga után. Ezt nem lehet úgy lebontani, hogy a kormány hetente egy óvatos sajtóközleményt ír, majd várja, hátha magától megjavul az ország.
A Tisza most azt mutatja, hogy nem akar udvariasan beköltözni az Orbán-rendszer hátrahagyott díszletébe. Átrendezi a szobákat, kinyitja a zárt szekrényeket, hozzányúl a pénzügyi vezetékekhez, a közlekedési rendszerhez, az oktatáshoz és a múlt titkaihoz is.
Ezt lehet kritizálni. De azt nehéz mondani, hogy nem történik semmi.
Ez a hét megmutatja, milyen lesz az új kétharmad
A július 6–7-i rendkívüli ülés igazi jelentősége nem abban van, hogy hány törvényjavaslat szerepel a napirenden. Hanem abban, hogy milyen természetű ügyek kerülnek egymás mellé. Titkosszolgálati múltfeltárás, pedagógusértékelés, pénzügyi szektor, MFB, fővárosi hitel, kripto, országos közlekedésszervezés, agrárkockázatok. Ez nem egyetlen szakpolitikai csomag. Ez kormányzati irányjelző.
A Tisza azt üzeni: a rendszerváltás nem ünnepi beszéd, hanem napirendi pontok, bizottsági jelentések, zárószavazások, kétharmados döntések és új intézményi keretek sorozata.
Aki eddig azt kérdezte, hogy Magyar Péterék valóban kormányozni akarnak-e, most megkapja a választ. Igen, akarnak. Méghozzá gyorsan, több területen egyszerre, és olyan ügyekben is, amelyekhez az előző rendszer vagy nem mert, vagy nem akart érdemben hozzányúlni.
A következő hét ezért lesz brutális politikai értelemben. Nem a hangzavar miatt, nem a parlamenti szópárbajok miatt, és nem azért, mert az ellenzék majd látványosan felháborodik. Hanem azért, mert a napirend mögött ott van az új korszak lényege: a Tisza elkezdte használni a felhatalmazását.
És ha ez a tempó marad, akkor a régi rendszer szereplőinek nagyon gyorsan hozzá kell szokniuk valamihez, amit az elmúlt években már elfelejtettek.
Ahhoz, hogy a parlamentben nem csak beszélnek a változásról, hanem meg is szavazzák.