Magyar Péter nem tűr tovább, Orbán akár 5 évre is börtönbe kerülhet amiatt amit tegnap tett!
Orbán Viktor vasárnap este a Bayer Showban olyat mondott, amit még a tőle megszokott harci retorikával is nehéz egyszerű politikai odamondásként elintézni. A volt miniszterelnök közölte, hogy nyomon fogják követni a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalnál munkát vállaló embereket, nyilvánosságra hozzák a nevüket, és ha a Fidesz visszakerül a hatalomba, pénzügyi és jogi felelősségre vonás várhat rájuk. Magyar Péter hétfőn már a parlamentben válaszolt: szerinte ez nem egyszerűen politikai fenyegetőzés, hanem akár a Btk. szerinti hivatalos személy elleni erőszak tényállását is felvetheti, amely alapesetben egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Fontos rögtön tisztázni, mit jelent ez és mit nem. Orbán Viktort jelenleg nem ítélték el ezért, és arról sincs szó, hogy holnap reggel automatikusan öt év börtönt kapna. Magyar Péter jogi minősítést fogalmazott meg a parlamentben. Ha viszont egy büntetőeljárásban valóban azt állapítanák meg, hogy Orbán szavai megfelelnek a Btk. 310. paragrafusában leírt bűncselekménynek, akkor a törvényben szereplő büntetési tétel valóban egytől öt évig terjed.
Orbán most már nem a miniszterelnöki székből fenyegetőzik
Ez teszi különösen érdekes helyzetté az egészet. Orbán tizenhat éven keresztül hozzászokott ahhoz, hogy ha kemény mondatokat mond, mögötte ott áll a teljes államhatalom. Most nincs ott. Nem miniszterelnök, nem országgyűlési képviselő, parlamenti mentelmi joga sincs, hanem egy ellenzéki párt elnöke, aki arról beszél nyilvánosan, milyen következményekkel számolhatnak azok a rendőrök, pénzügyőrök, ügyészek és nyomozók, akik az új hivatalnál dolgozni mernek.
A vasárnapi műsorban Orbán az NVVH-t következetesen „ÁVH-nak” nevezte, majd lényegében előre üzent a leendő munkatársaknak. Azt mondta, aki ott munkát vállal, döntéseket hoz vagy eljárásokban vesz részt, az egy későbbi fideszes hatalomátvétel után nem kerülheti el a jogi és pénzügyi felelősségre vonást. A nevüket nyilvánosságra hoznák, tevékenységüket pedig nyomon követnék.
Ez azért már jóval több annál, mint hogy Orbán szerint rossz törvényt fogadott el a parlament. Az teljesen legitim politikai álláspont lenne. Mondhatná, hogy megszünteti a hivatalt, megváltoztatja a jogszabályt, vagy alkotmányellenesnek tartja a működését. Ehelyett azokra az egyes emberekre helyezte a hangsúlyt, akik majd ott munkát vállalnak.
Ez is érdekelhet
A különbség elég látványos. Egy állami intézmény kritizálása politika. Az ott dolgozó nyomozóknak előre megüzenni, hogy számon tartjuk a nevüket, figyeljük, mit csinálnak, és később felelősségre vonjuk őket, már egészen más hangulatot teremt.
Magyar Péter a parlamentben már a Büntető Törvénykönyvet idézte
Magyar hétfőn Palóc André fideszes képviselőnek válaszolva hozta elő az ügyet. A miniszterelnök azt mondta, Orbán konkrétan magyar ügyészeket, rendőröket, pénzügyőröket és nyomozókat fenyegetett meg, miközben a fideszes képviselők egyetlen szót sem szóltak az egészről. Ezután már nem politikai, hanem büntetőjogi nyelvre váltott.
A Btk. 310. paragrafusa szerint ugyanis az követ el hivatalos személy elleni erőszakot, aki hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz, illetve ugyanilyen módon intézkedésre kényszerít. Az alapeset büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
Magyar szerint Orbán vasárnapi kijelentése pontosan ezt a kérdést veti fel. Ha valaki azért üzen előre nyomozóknak és más hivatalos személyeknek későbbi retorziót, hogy gondolják meg, részt vesznek-e bizonyos törvényes eljárásokban, akkor felmerülhet, hogy a fenyegetés célja az eljárásuk befolyásolása vagy akadályozása.
Hogy Orbán mondatai büntetőjogi értelemben valóban teljesítik-e ennek minden feltételét, azt természetesen nem Magyar Péter dönti el a parlamenti patkóban. Ahhoz nyomozás, ügyészi álláspont és adott esetben bírósági döntés kellene. De innentől már nehéz úgy tenni, mintha az egész pusztán egy vasárnap esti keménykedés lett volna Bayer Zsolt műsorában.
Van itt egy Orbán számára különösen kellemetlen apróság
Magyar a parlamentben külön ki is emelte: Orbán Viktornak nincs mentelmi joga. Ez valóban lényeges változás az előző évtizedekhez képest. Orbán az új Országgyűlés megalakulásakor, májusban 36 év után elveszítette parlamenti mandátumát, így már nem védi az országgyűlési képviselőket megillető mentelmi jog.
Ez persze nem jelenti azt, hogy emiatt könnyebb lenne bármit rábizonyítani. A büntetőjogi felelősséghez ugyanúgy bizonyítani kell a törvényi tényállás minden elemét. Azt viszont jelenti, hogy ha egy hatóság egyszer olyan ügyben kívánná gyanúsítottként kihallgatni, amelyhez nincs más különleges mentessége, nem kellene előtte hónapokig parlamenti mentelmi procedúrán végigmenni.
Az ember szinte hallja, ahogy a történelem finoman köhint egyet. Orbán Viktor évtizedeken keresztül olyan politikai rendszer közepén állt, ahol szinte minden komoly állami döntés végül valamilyen módon hozzá futott be. Most pedig ő az, akinek egy nyilvános kijelentésével kapcsolatban a hivatalban lévő miniszterelnök a Büntető Törvénykönyvet kezdi lapozgatni.
Mitől fenyegetés egy fenyegetés?
Ez lesz az ügy legfontosabb jogi kérdése, ha egyáltalán lesz belőle büntetőeljárás. A Btk. ugyanis nem azt mondja, hogy minden durva vagy ijesztő politikai kijelentés automatikusan hivatalos személy elleni erőszak. A fenyegetésnek kapcsolatban kell állnia a hivatalos személy jogszerű eljárásával, és annak akadályozására vagy befolyásolására kell irányulnia.
Orbán védelmében ezért nyilván az lesz az egyik kézenfekvő érv, hogy ő nem jogellenes megtorlást ígért, hanem egy későbbi törvényes felelősségre vonásról beszélt arra az esetre, ha szerinte az NVVH munkatársai jogsértően járnak el. Ezt a magyarázatot jogilag komolyan kell venni, még akkor is, ha politikailag valaki egészen másképp értékeli a vasárnapi mondatokat.
A másik oldalon viszont ott van Orbán teljes kijelentése. Nem egyszerűen azt mondta, hogy aki bűncselekményt követ el, azt majd kivizsgálják. Arról beszélt, hogy az intézménynél munkát vállalókat nyomon követik, nevüket nyilvánosságra hozzák, és már most előre figyelmeztetik őket a későbbi felelősségre vonásra. Ebből már érthető, miért lát Magyar a mondatokban megfélemlítési szándékot.
Vagyis itt valóban lesz miről vitatkozni a jogászoknak. Egy dolog viszont nehezen vitatható: egy volt miniszterelnök egy még csak felálló nyomozóhivatal leendő munkatársainak lényegében azt üzente, hogy jegyezni fogják a nevüket, és egy esetleges hatalomváltás után foglalkozni fognak velük.
Miért ennyire érzékeny Orbánnak az NVVH?
Talán azért, mert a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal feladata éppen azoknak a vagyoni és közpénzügyi ügyeknek a vizsgálata, amelyek jelentős része a korábbi rendszer működéséhez vezethet. A hivatal önálló vizsgálati és nyomozati jogosítványokat kapott, és az új kormány azt ígéri, hogy az elmúlt évek közvagyonnal kapcsolatos ügyeit politikai védelemtől függetlenül fogják átnézni.
Ez önmagában természetesen nem jelenti azt, hogy minden korábbi fideszes politikus vagy üzletember bűnös. Egy jogállami vizsgálatnak éppen az a feladata, hogy ezt bizonyítékok alapján döntse el. De az NVVH létrejötte lényegében azt jelenti, hogy olyan szerződések, privatizációk, közbeszerzések, alapítványi vagyonmozgások és más állami ügyletek kerülhetnek újra elő, amelyeket korábban senki nem vagy egészen más intézményi környezetben vizsgált.
Nem nehéz tehát megérteni, miért vált a hivatal pillanatok alatt a Fidesz egyik kedvenc ellenségévé. Orbán már a nevével sem hajlandó megbarátkozni, inkább ÁVH-nak nevezi. Ez politikailag ügyes címkézés lehet a saját táborában, csak közben van egy probléma: az NVVH munkatársai ettől még hivatalos személyekként törvényben meghatározott feladatokat láthatnak el.
És ha valaki azt akarja, hogy féljenek ezeket a feladatokat elvégezni, akkor a történet már könnyen átcsúszhat abból, hogy „Orbán megint keményet mondott”, egy sokkal kellemetlenebb jogi vitába.
Magyar nem hagyta a fideszes képviselőkön sem
A parlamenti jelenetben talán az volt a legérdekesebb, hogy Magyar nemcsak Orbánt támadta, hanem a Fidesz-frakciót is. Azt kérte számon rajtuk, hogyan tudnak úgy ülni a parlamentben, hogy korábbi miniszterelnökük nyomozókat és más hatósági dolgozókat fenyeget, miközben ők hallgatnak.
A Tisza képviselőit pedig arra kérte, hogy álljanak ki az érintett hivatalos személyek mellett. Ennek politikai üzenete világos: a kormány megpróbálja azt mutatni, hogy aki az NVVH-nál törvényesen végzi a munkáját, azt nem hagyják egy volt miniszterelnök politikai fenyegetéseivel szemben magára.
Ez egyben válasz Orbán egyik legfontosabb fegyverére is. A Fidesz elnöke hosszú évek óta mestere annak, hogy személyessé tegye az intézményi konfliktusokat. Nem egy hivatallal vitatkozik, hanem megnevezi az embereket. Nem egy döntést támad, hanem ellenséget jelöl ki. Most viszont először olyan helyzetben teszi ezt, hogy nincs mögötte a végrehajtó hatalom.
Orbán saját csapdájába sétálhatott bele
Az egész ügyben talán ez a legfurcsább. Orbán nyilván erőt akart mutatni. Azt akarta üzenni a Fidesz táborának, hogy nincs vége semminek, vissza fognak térni, és azok, akik most az előző rendszer ügyeit vizsgálják, nem érezhetik magukat biztonságban. Csakhogy ugyanaz a mondat, amely egy politikai nagygyűlésen kemény harci beszédnek hangzik, egy büntetőjogi tényállás mellé téve már egészen máshogy néz ki.
Orbán korábban éppen azért tudott ennyire szabadon beszélni, mert politikailag szinte mindig ő határozta meg, hol vannak a határok. Most viszont már léteznek tőle független intézmények, és egyre több ügyben olyan hatóságok járnak el, amelyeknek nem az a feladatuk, hogy kitalálják, a Fidesz elnöke mire gondolhatott.
Ha egy nyomozó úgy érzi, azért próbálják megfélemlíteni, hogy ne végezze el a törvényben előírt feladatát, abból már lehet büntetőjogi kérdés. Onnantól pedig Orbán kommunikációs rutinja kevesebbet ér, mint az, hogy pontosan mi hangzott el, milyen környezetben, kiknek szólt, és milyen hatást kívánt kiváltani.
Az öt év nem politikai költészet, hanem a törvényben szereplő felső határ
Magyar tehát nem egyszerűen hasraütéssel mondta az egytől öt évet. A Büntető Törvénykönyv hivatalos személy elleni erőszakról szóló paragrafusában valóban ez a büntetési tétel szerepel az alapesetnél. Az már más kérdés, hogy Orbán kijelentése ténylegesen e paragrafus alá esik-e.
Ezért a helyes mondat jelenleg az, hogy Orbán akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény gyanújába kerülhetne, ha a hatóságok és később a bíróság Magyar jogértelmezésével egyezően minősítenék a történteket. Nem az, hogy Orbán öt évre börtönbe megy. A kettő között azért még van néhány ügyész, nyomozó és bíró.
De attól a politikai helyzet még egészen meghökkentő. Tegnap este Orbán Viktor még Bayer Zsolt stúdiójában ült, és láthatóan úgy érezte, ő osztja a lapokat. Egy nappal később a miniszterelnök már a parlamentben idézi vele kapcsolatban a Büntető Törvénykönyvet, és külön megjegyzi, hogy a volt kormányfőnek már mentelmi joga sincs.
Talán ideje lenne megszokni, hogy megváltoztak a szerepek
Orbán Viktor láthatóan továbbra is ugyanazzal a politikai ösztönnel működik, amely tizenhat évig sikeressé tette. Ellenséget jelöl ki, felrajzol egy háborút, fenyegetően beszél, majd elmagyarázza saját táborának, hogy hamarosan visszatérnek és rendet tesznek. Csakhogy van egy apró változás: most már ő van ellenzékben.
És ellenzékből furcsábban hangzik, amikor valaki állami nyomozókat figyelmeztet arra, mi történik velük egy későbbi hatalomváltás után. Főleg akkor, amikor ezeknek a nyomozóknak éppen az lehet a dolguk, hogy a korábbi kormány időszakának ügyeit vizsgálják.
Orbán alighanem azt akarta, hogy féljenek. Magyar Péter válasza erre nagyjából az lett: nézzük meg inkább a Btk.-t.
És innentől a történet már nem pusztán arról szól, ki mondott nagyobbat egy televíziós műsorban. Ha lesz feljelentés vagy hivatalból induló eljárás, a hatóságoknak kell eldönteniük, hogy Orbán vasárnapi szavai kemény politikai véleménynyilvánításnak vagy hivatalos személyek jogszerű munkáját befolyásoló fenyegetésnek minősülhetnek-e.
Az biztos, hogy Magyar Péter ezt most nem akarja annyiban hagyni. Orbán pedig könnyen lehet, hogy saját maga mutatta meg a legjobban, milyen nehéz megszokni a hatalom elvesztését. Tizenhat év után még mindig úgy beszél, mintha eldönthetné, ki mire számíthat, amikor ő egyszer majd visszatér.
Csakhogy most először az is felmerülhet: nemcsak azoknak lehet mitől tartaniuk, akiket Orbán számon akar kérni. Neki is lehet oka nagyon pontosan végigolvasni, mit mond a Büntető Törvénykönyv a hivatalos személyek fenyegetéséről.