Nagy Ervin ledobta a bombát az elszámoltatásról! Máris kattannak a bilincsek
Nagy Ervin ledobta a bombát az elszámoltatásról! Máris kattannak a bilincsek
Nagy Ervin néhány mondattal egészen pontosan leírta azt a rendszert, amelyben a magyar kultúra jelentős része az elmúlt években működött: előszobázás, SMS-ek, szívességek, jó kapcsolatok és politikai lojalitás. Aztán hozzátette azt a mondatot, amelyet a NER környékén valószínűleg jóval kevésbé volt kellemes olvasni: aki lopott a közösből, bűnhődjék. És miközben korábban az „elszámoltatás” többnyire választási plakátokon jól mutató szó volt, most a kulturális pénzek ügyében már nemcsak sajtótájékoztatók vannak. Nyomozás van, őrizetbe vételek vannak, és bizony már bilincs is került elő.
Nagy Ervin helyzete ebből a szempontból különösen érdekes. Színészként hosszú éveken keresztül belülről látta azt a kulturális világot, amelyben egy támogatás, egy vezetői pozíció vagy akár egy szakmai lehetőség sorsa sokszor nem kizárólag a teljesítményen múlt. Most kultúráért felelős államtitkárként éppen annak a területnek a működését kellene átalakítania, amelyet a korábbi kormányzat tizenhat év alatt saját politikai logikájához igazított.
És Nagy nem nagyon kerülgette a forró kását. Azt írta, hogy az elmúlt években a kulturális élet szinte minden területén jelen volt az „előszobázás”. Egy SMS, egy szívesség vagy egy jó kapcsolat eldönthette, ki milyen pozícióhoz, támogatáshoz vagy szerephez jut. Majd rögtön hozzátette a fontosabb részt is: szerinte ezért elsősorban nem azok hibáztathatók, akik ebben a rendszerben próbáltak boldogulni. „Ez volt maga a rendszer.”
Ennél pontosabban nehéz leírni a NER kultúrpolitikáját
A Fidesz kulturális rendszerének egyik legnagyobb trükkje mindig az volt, hogy a politikai függést megpróbálta szakmai döntésként eladni. Nem kellett feltétlenül telefonon kiadni az utasítást, hogy kit kell szeretni és kit kell büntetni. Elég volt kialakítani egy világot, amelyben mindenki pontosan tudta, kinél kell kopogtatni, kit nem érdemes feldühíteni, melyik kuratóriummal kell jóban lenni és milyen politikai környezetben érdemes pályázatot beadni.
Az ilyen rendszer egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy idővel már külön utasításokra sincs szüksége. Az emberek megtanulják a szabályokat. Megtanulják, melyik SMS-re kell válaszolni, melyik ember előtt kell megjelenni, melyik rendezvényen érdemes feltűnni és kinek a támogatása jelenthet évekre biztos finanszírozást. A politikai lojalitás így nem hivatalos pályázati feltétel lesz, hanem egyszerűen a levegő része.
Ez is érdekelhet
Erre mondja most Nagy Ervin, hogy vége. Nem annak kell következnie, hogy „eddig ti voltatok, most mi jövünk”, vagyis nem egyszerűen le kell cserélni a fideszes klientúrát egy tiszás klientúrára. Ha valóban komolyan gondolják, akkor ennél sokkal nagyobb feladat következik: magát azt a rendszert kell szétverni, amelyben egy kulturális szereplőnek fontosabb lehetett a megfelelő telefonszám, mint a megfelelő szakmai teljesítmény.
Csakhogy közben előkerült 17 milliárd forint története
Mindez akár egy szép kulturális reformprogram is lehetne, ha közben nem zajlana egy jóval kellemetlenebb ügy. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal a Nemzeti Kulturális Alap által kifizetett, több mint 17 milliárd forintnyi támogatással kapcsolatban nyomoz. A gyanú nem valamilyen elrontott adminisztrációról vagy néhány rosszul kitöltött pályázati lapról szól. A hatóság különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúját vizsgálja.
Májusban már kutatásokat és lefoglalásokat hajtottak végre a korábbi Kulturális és Innovációs Minisztérium jogutódjánál, valamint a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelőnél. Júniusban aztán hat ember került őrizetbe. Olyan személyekről volt szó, akik a támogatási rendszer működtetésében részt vettek, és akik közül többen a korábbi minisztériumban vagy a támogatáskezelőnél dolgoztak.
Ez már az a pont, ahol az „elszámoltatás” szó egészen másképp kezd hangzani. Nem Nagy Ervin áll valakinek az ajtajában rendőrökkel, és nem Magyar Péter írja a gyanúsításokat. A NAV nyomoz, az ügyészség teszi a dolgát, a letartóztatásokról pedig bíróság dönt. Pontosan így kellene kinéznie annak, amikor nem politikai bosszút, hanem jogi felelősséget keresnek.
Aztán eljutottak a Fásy család környezetéig
Szeptemberben újabb két embert vettek őrizetbe az NKA-ügyben. Ezúttal egy több mint 80 millió forintos dokumentumfilm-támogatás került a nyomozók látókörébe. A NAV szerint a támogatással úgy számoltak el, hogy a film az elszámolás időpontjában még nem készült el, a gyanú szerint pedig ezt valótlan tartalmú, fiktív számlákkal próbálták elfedni.
Az ügy egyik szereplője Fásy Ádám felesége, Fásyné Gurzó Mária lett. Őrizetbe vették, majd vezetőszáron vitték a kecskeméti bíróságra, amely elrendelte a letartóztatását. A bíróság ezt a szökés, az eljárás befolyásolása és a bűnismétlés veszélyére hivatkozva rendelte el. Fontos: a letartóztatás nem ítélet, és természetesen őt is megilleti az ártatlanság vélelme. De politikailag azért nehéz nem észrevenni, hogy az a kulturális támogatási rendszer, amelyet néhány hónapja még lényegében érinthetetlennek lehetett gondolni, most nyomozók előtt nyílik ki.
A dokumentumfilm finanszírozásának története ráadásul szépen visszavezet a korábbi kulturális kormányzathoz. A projekthez az NKA támogatása mellett Hankó Balázs volt kulturális miniszter saját miniszteri keretéből is jutott jelentős összeg. Ez önmagában természetesen nem bizonyít semmilyen bűncselekményt Hankó részéről. Azt viszont tökéletesen megmutatja, mennyire mélyen beágyazódott az ügy abba a támogatási rendszerbe, amelynek működését most a hatóságok vizsgálják.
„Aki lopott a közösből, bűnhődjék”
Nagy Ervin ebben a helyzetben írta le a mondatot: „Aki lopott a közösből, bűnhődjék.” Rövid mondat, különösebb politikai költészet nélkül. Talán éppen ezért üt akkorát. Tizenhat év Fidesz-kormányzás után ugyanis az egyik legfontosabb kérdés nem az, hogy hány politikust lehet látványosan előállítani, hanem az, hogy végre lesz-e olyan rendszer, amelyben ugyanazok a szabályok vonatkoznak a megfelelő telefonszámmal rendelkező emberre is, mint bárki másra.
Az elszámoltatásnak ugyanis pontosan ott szokott vége lenni, amikor a politika elkezdi kézzel irányítani. Ha a kormány mondja meg, kit kell megbilincselni, az nem jogállam, hanem leszámolás. Nagy Ervin viszont éppen az ellenkezőjét mondta: az elszámoltatás nem a kulturális kormányzat dolga, hanem a hatóságoké. A politikának legfeljebb annyi feladata van, hogy ne álljon a nyomozók útjába.
Ez apróságnak hangzik, de Magyarországon az elmúlt másfél évtized után egyáltalán nem az. Egy olyan korszak után, amikor a politikai hatalom és az állami intézményrendszer közötti határvonal finoman szólva sem mindig volt vakítóan éles, már önmagában komoly változás lenne, ha a kormány egyszerűen hagyná dolgozni a hatóságokat. Nem telefonálna oda, nem védene senkit, és nem intézné el politikai alapon, hogy bizonyos ajtókon lehetőleg soha ne kopogtassanak.
A Fidesz számára ezért különösen kellemetlen ez az ügy
Lehet politikai bosszúról beszélni, lehet támadni Nagy Ervint, lehet azt mondani, hogy a Tisza most akarja elfoglalni a kultúrát. Egy problémát azonban nehéz lesz kibeszélni: a büntetőeljárások nem Nagy Ervin Facebook-posztjában léteznek. Hatósági nyomozás folyik, lefoglalások történtek, embereket hallgattak ki gyanúsítottként, többeket őrizetbe vettek, és letartóztatásokat rendeltek el.
Ráadásul a NAV saját közlése szerint a vizsgálat több mint 17 milliárd forintnyi támogatást érint. Ez már nem az a kategória, amelyet egy rosszul sikerült pályázatra vagy egy túlárazott rendezvényre rá lehet fogni. Ha a gyanúk beigazolódnak, akkor itt egy olyan támogatási rendszer működéséről beszélünk, amelynek egyes döntései súlyos büntetőjogi kérdéseket vethetnek fel.
És itt kezd igazán kínossá válni az egész a korábbi hatalom számára. Mert miközben évekig azt hallgattuk, hogy minden szakmai alapon történik, most pénzügyi nyomozók próbálják összerakni, hogyan osztották ki a pénzeket. Miközben korábban a kulturális vezetők magabiztosan beszéltek értékteremtésről és nemzeti kultúráról, most egyes támogatások útját számlákból, lefoglalt elektronikus adatokból és tanúvallomásokból rekonstruálják.
Nagy Ervin közben egy jóval veszélyesebb dolgot ígér
Nem azt, hogy mostantól az ő emberei kapják a pénzt. Éppen azt mondja, hogy ennek a logikának kell véget vetni. Az „eddig ti voltatok, most mi jövünk” modell ugyanis csak ugyanazt a rendszert tartaná életben más szereplőkkel. A valódi változás az lenne, ha öt vagy tíz év múlva egy színházigazgatónak, filmesnek, zenésznek vagy írónak fogalma sem lenne arról, melyik államtitkár telefonszámára kell SMS-t küldeni, mert egyszerűen nincs rá szüksége.
Ez sokkal nagyobb fenyegetés a régi rendszer számára, mint néhány személycsere. Embereket ugyanis lehet cserélni, klientúrát újra lehet építeni. Egy átláthatóbb, szakmai alapú rendszer viszont éppen azt az informális hatalmat számolja fel, amelyre a NER kulturális működésének jelentős része épült.
Nagy Ervin ezért nem azzal dobta le igazán a bombát, hogy elszámoltatásról beszélt. Magyar politikusok ezt körülbelül harminc éve rendszeres időközönként megteszik, többnyire látványosan kevés eredménnyel. Az igazi állítás az volt, hogy a kulturális kormányzat nem maga akar ítéletet mondani, miközben a hatóságokat hagyják dolgozni.
És közben tényleg kattannak a bilincsek
Nem képletesen, hanem egészen konkrétan. Embereket vittek el az NKA-ügyben, volt, akit vezetőszáron kísértek bíróságra, és több gyanúsított letartóztatásban van. Hogy végül ki követett el bűncselekményt, azt nem Nagy Ervin, nem Magyar Péter és nem egy újságcikk fogja eldönteni. Arra ott van a bíróság.
De a politikai kép ettől még nagyon erős. Néhány hónapja még a Fidesz által felépített kulturális rendszer megbonthatatlannak látszott. Most ugyanennek a rendszernek a döntéseit nyomozók vizsgálják, korábbi és jelenlegi tisztviselőket hallgatnak ki, milliárdos támogatások útját követik végig, Nagy Ervin pedig abból a székből beszél az „előszobázás” felszámolásáról, ahonnan most már neki kell rendet tenni a kulturális területen.
A NER-ben hosszú ideig az volt az egyik legfontosabb politikai valuta, hogy kit ismersz. Most könnyen lehet, hogy egy egészen más kérdés válik fontossá: mit írtál alá, miről tudtál, és hová került a pénz. Ez már kevésbé kellemes műfaj, mert itt a megfelelő telefonszám önmagában nem feltétlenül segít.
Az elszámoltatás valódi próbája persze még csak most kezdődik. Nem az lesz a siker, ha látványos embereket vezetnek el kamerák előtt, hanem az, ha minden ügyet bizonyítékok alapján visznek végig, a bűnösöket elítélik, az ártatlanokat pedig békén hagyják. Ha ez megtörténik, akkor a Fidesz tizenhat éve után talán először az „elszámoltatás” nem kampányszlogen lesz, hanem egyszerűen ugyanaz, amit egy normálisan működő államban jogállamnak neveznek.
Nagy Ervin pedig ehhez most megadta a politikai mondatot: aki lopott a közösből, bűnhődjék. A többit nem neki kell elintéznie. Úgy néz ki, a hatóságok nélküle is tudják, merre van a munka.