Orbán mindent beleadott, de Magyar Péter nevetve uralta a hétvégét
Orbán Viktor a hétvégén gyakorlatilag mindent kipakolt az asztalra, ami még maradt neki: Kötcse, Facebook-posztok, interjúk, mozgósítás, harci retorika és a mellette maradt propagandagépezet teljes személyzete. A Fidesz politikusai egymás után gyártották a videókat, a jobboldali nyilvánosság pedig becsülettel próbálta eladni, hogy itt bizony valami nagy visszatérés készül. Aztán jött Magyar Péter, délelőtt bemutatta a gyermekvédelmi rendszer állapotáról készült jelentést, délután pedig elment Veszprémbe országot járni. Különösebb erőlködés nélkül elvitte az egész hétvégét Orbán elől.
Pedig Orbán láthatóan készült. Kötcsén újra megkapta a régi díszletet, a régi közönséget és a régi szerepet. Megérkezett a Fidesz elnöke, körülötte a pártvilág, előtte a kamerák, és újra lehetett beszélni nemzeti ellenállásról, jobboldali újjászervezésről és arról, hogy majd ismét eljön az ő idejük. Csakhogy közben elhangzott egy mondat, amely többet mondott az egész rendezvénynél. Orbán maga ismerte el: tizenhat év kormányzás után elfáradt, ráfért egy kis pihenés.
Ez legalább őszinte volt. Talán túlságosan is. Mert Orbán Viktor jelenlegi politikai problémája pontosan az, hogy egyre inkább egy elfáradt korszak képviselőjének látszik, miközben kétségbeesetten próbálja magára ölteni a régi harcos szerepét. Ugyanazok a fordulatok, ugyanazok az ellenségek, ugyanaz a permanens háború, csak időközben eltűnt mögüle a legfontosabb kellék: a kormányzati hatalom.
A hatalom nélküli erődemonstráció furcsa műfaj
Orbán korábban azért tudta uralni a magyar közéletet, mert amikor megszólalt, a mondatai mögött ott állt az állam. Ha mondott valamit, abból másnap törvény, rendelet, kormányzati döntés vagy milliárdos költségvetési átcsoportosítás lehetett. Ma ugyanez a hang már egészen másképp szól. Lehet keménykedni, lehet fenyegető tónusban beszélni, lehet újra és újra megüzenni, hogy a Fidesz nem tűnt el, de a végén attól még Magyar Péter vezeti a kormányt.
Ez teszi különösen groteszkké a visszatérés köré épített hétvégi előadást. Orbán úgy próbál beszélni, mintha csak egy rövid technikai szünet történt volna, és bármelyik pillanatban visszaülhetne oda, ahonnan felállt. Pedig a választást elvesztette, a Fidesz ellenzékbe került, az új kormány pedig már hónapok óta olyan ügyeket bont ki, amelyek jelentős része éppen az Orbán-rendszer örökségéhez vezet vissza.
Ez is érdekelhet
A Fidesz erre kommunikációs túlerővel válaszol. Facebook-videók, nyilatkozatok, interjúk, kommentárok, publicisztikák és az összes megmaradt propagandista egyszerre próbálja bizonyítani, hogy Orbán továbbra is a magyar politika közepe. Csakhogy ezt egyre többször éppen a bizonygatás teszi hiteltelenné. Aki valóban uralja a pályát, annak ritkán kell óránként közölnie, hogy még mindig ő uralja a pályát.
A gyermekvédelmi jelentés ennél sokkal súlyosabb történet
Magyar Péternek eközben elég volt kiállnia a nyilvánosság elé a kormány gyermekvédelmi jelentésével. A dokumentum elkészítéséhez hónapokon keresztül jártak intézményeket, szakemberekkel és érintettekkel beszéltek, korábbi jelentéseket dolgoztak fel. Az eredmény olyan képet mutatott, amely mellett nehéz politikai jelszavakkal elszaladni: férőhelyhiány, szakemberhiány, bántalmazások, túlterhelt intézmények és hosszú éveken keresztül ismert problémák rajzolódtak ki.
A bemutatón Gyurkó Szilvia gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár beszélt arról, milyen állapotokat tártak fel. Magyar pedig közölte, hogy azonnali, több milliárd forintos gyermekvédelmi krízisprogram indul. A politikai üzenet aligha lehetett volna kellemetlenebb Orbán számára. Miközben ő Kötcsén a tizenhat fantasztikus évről beszélt, néhány órával korábban a nyilvánosság elé került egy jelentés arról, hogy ugyanennek a tizenhat évnek a végére milyen állapotban volt a gyermekvédelmi rendszer.
A két kép egymás mellett már-már kegyetlen. Az egyik oldalon Orbán Viktor büszkén összegzi saját korszakát. A másikon a magyar állam olyan intézményeinek állapotáról beszélnek, amelyekért hosszú éveken keresztül éppen az ő kormánya felelt. Erre lehet kommunikációs ellenoffenzívát építeni, lehet politikai támadásnak nevezni a jelentés értelmezését, de attól a feltárt problémák nem tűnnek el.
Magyar Péternek már nem kell Orbánnal minden nap megküzdenie
És talán ez a hétvége legfontosabb politikai tanulsága. Magyar Péternek jelenleg nem kell minden Orbán-mondatra válaszolnia. Nem kell reggeltől estig azzal foglalkoznia, mit mondott a Fidesz elnöke. Miniszterelnökként egyszerűen csinálhatja a saját politikáját, bejelenthet intézkedéseket, jelentéseket hozhat nyilvánosságra, majd beülhet az autóba és elmehet Veszprémbe.
Ott pedig újra országjárásba kezdett, és jelentős tömeg előtt beszélt. Nem kellett hozzá Kötcse zárt világa, nem kellett köré komplett médiaműveletet építeni, és nem kellett azt magyarázni, miért fontos még mindig. Ez most Magyar egyik legerősebb politikai előnye Orbánnal szemben: nem neki kell bizonyítania, hogy tényező. A miniszterelnöki tisztség ezt minden reggel elintézi helyette.
Orbán helyzete ennek pontosan az ellenkezője. Minden megszólalásában ott van a bizonyítási kényszer. Megmutatni, hogy még itt van. Megmutatni, hogy a Fidesz nem esett szét. Megmutatni, hogy a régi tábor mozgósítható. Megmutatni, hogy a jobboldali média még képes napirendet gyártani. Megmutatni, hogy Magyar Péter győzelme csak kisiklás volt. Minél többször kell azonban ezt elmondani, annál inkább látszik, hogy valami nagyon megváltozott.
Az NVVH miatt már nem csak politikai presztízsről van szó
Közben ott van a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal is. Az NVVH körül a Fidesz már a létrehozása óta rendkívül kemény retorikát használ, miközben az intézmény vezetése éppen azt hangsúlyozza, hogy politikai befolyástól függetlenül akarja feltárni a közvagyonnal kapcsolatos ügyeket. A hivatal felállítása még folyamatban van, a tényleges eredményeiről ezért korai lenne ítéletet mondani. A politikai jelentősége azonban már most világos.
Az Orbán-korszak szereplői hosszú idő után először kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor már nem ők határozzák meg, mely állami intézmények milyen ügyekkel foglalkoznak. Ez önmagában megmagyarázza a Fidesz idegességének egy részét. Tizenhat év alatt kialakult egy politikai világ, amely hozzászokott ahhoz, hogy az államhatalom intézményei legalábbis kiszámítható környezetet jelentenek számára. Most ez a kiszámíthatóság eltűnt.
Ha az NVVH valóban függetlenül működik, akkor természetesen nem politikai bosszúhadjáratot kell folytatnia, hanem bizonyítékokat kell keresnie, eljárásokat kell lefolytatnia, és ahol nincs ügy, ott ezt is ki kell mondania. Orbán számára azonban már maga a vizsgálódás lehetősége is új helyzet. Mostantól nem elég politikai propagandának nevezni egy vádat. Dokumentumok, szerződések, vagyonmozgások és döntések kerülhetnek elő, amelyeket intézményi keretek között kell megmagyarázni.
Orbán lassan saját maga karikatúrájává válik
Ezért volt annyira furcsa a hétvégi Orbán-show. A régi Orbán Viktor legfontosabb tulajdonsága az volt, hogy szinte mindig erősebbnek mutatta magát annál, amilyen valójában volt. Most ennek az ellenkezője történik. Minél keményebben beszél, annál feltűnőbb, hogy nincs mögötte ugyanaz az erő. Minél nagyobb visszatérést hirdet, annál inkább eszünkbe jut, hogy valójában honnan kellene visszatérnie.
A régi harcos póz így lassan önmaga paródiájává válik. Mintha valaki még mindig ugyanazt az előadást játszaná, csak közben lebontották körülötte a színházat. A mondatok megmaradtak, a hangsúly megmaradt, a politikai reflexek is megmaradtak. Csak éppen az ország ment tovább.
Orbán ráadásul nehéz csapdába került. Ha visszavonul, azt a vereség beismeréseként értelmezik. Ha minden nap megszólal, folyamatosan emlékezteti az embereket arra, hogy már nem ő a miniszterelnök. Ha keményebben beszél, könnyen egy sértett, hatalmát elvesztett vezető benyomását kelti. Ha mérsékeltebb lesz, elveszítheti azt a politikai karaktert, amelyre egész pályáját felépítette.
Ez már nem az az Orbán Viktor, aki egyetlen rádióinterjúval napokra meghatározta a magyar közéletet. Most egy volt miniszterelnök próbálja minden rendelkezésére álló eszközzel elérni, hogy újra róla beszéljenek. És bizonyára sokáig fognak még róla beszélni. Orbán túl nagy szereplője volt az elmúlt évtizedeknek ahhoz, hogy egyik napról a másikra eltűnjön.
Csakhogy a jelentőség és a hatalom nem ugyanaz. Ezt most tanulja a Fidesz is. Lehet egy hétvége alatt száz videót elkészíteni, lehet Kötcsén új korszakot hirdetni, lehet minden mikrofonba belebeszélni és minden Facebook-oldalt megtölteni Orbán Viktorral. Ha közben a másik oldalon a miniszterelnök egy súlyos kormányzati jelentést mutat be, intézkedéseket jelent be, majd több ezer ember előtt folytatja az országjárását, akkor a kontrasztot már nehéz elmagyarázni.
És a java valószínűleg csak most jön
Az Orbán-rendszer tizenhat éve alatt felhalmozódott ügyek nem fognak néhány hónap alatt elfogyni. Állami szerződések, alapítványi vagyonok, közbeszerzések, koncessziók, földügyek és különböző vagyoni konstrukciók sora kerülhet még politikai vagy hatósági vizsgálat alá. Ez önmagában senkit nem tesz bűnössé, és egy jogállamban nem is politikusoknak kell eldönteniük, történt-e bűncselekmény. De a korszak lezárása szükségszerűen együtt jár azzal, hogy egy sor korábbi döntést újra elővesznek.
Orbán számára pedig talán éppen ez az új valóság legkellemetlenebb része. Már nem ő dönti el, melyik ügy fontos, melyik ügyből lesz vizsgálat, melyik dokumentum kerül elő és melyik kérdés marad válasz nélkül. Most neki és politikai közösségének kell reagálnia mások napirendjére. Egy olyan embernek, aki másfél évtizeden át szinte tökéletesen kontrollálta saját politikai környezetét, ez aligha lehet kellemes élmény.
Így lett a hétvégéből egy meglehetősen pontos politikai pillanatkép. Orbán Viktor mindent beleadott, hogy újra ő legyen a történet főszereplője. Magyar Péternek ehhez képest nem kellett különösebben Orbánnal foglalkoznia. Elvégezte a saját hétvégi programját, elővette a gyermekvédelem ügyét, elindította az országjárását, majd ment tovább.
Orbán pedig ott maradt Kötcsén a tizenhat fantasztikus évvel, a régi mondatokkal és egy egyre kellemetlenebb kérdéssel: mi történik akkor, amikor egy politikus egész életében arra épít, hogy nélküle nincs magyar politika, aztán egyszer csak kiderül, hogy van? A válasz egyelőre elég kegyetlennek tűnik. A politika nem állt meg. Magyar Péter sem állt meg. És Orbán Viktor most először hosszú idő óta nem az, aki után mindenki fut, hanem az, aki próbálja utolérni az eseményeket.