Újra utcára vonulnak a Fideszesek, hogy Magyar Péter ellen tüntessenek: Komoly harcra készülnek!
Újra utcára vonulnak a fideszesek, hogy Magyar Péter ellen tüntessenek
Úgy tűnik, a Fideszhez közel álló tüntetői világ nem adja fel. Október 10-re újabb országos nagygyűlést hirdettek a Kossuth térre Magyar Péter és a Tisza-kormány ellen, ezúttal pedig már nem is aprózzák el: „ITT A LÉT A TÉT!”, „MOST MI VAGYUNK AZ ERŐ, A JÖVŐ!”, és persze „Komoly a harc, de békés!”. Már csak az a kérdés, hogy a harc előtt sikerül-e összeszedni hozzá az embereket. A szervezők ugyanis előre közölték: csak akkor tartják meg a gigatüntetést, ha több ezren jelzik, hogy elmennek. Ennél szebb összefoglalását nehéz lenne adni az ellenzékbe került Fidesz jelenlegi állapotának.
A Szabad Ország Mozgalom – röviden SZOM, amit valószínűleg senki nem gondolt végig elég sokáig – azt kérdezi követőitől: „Akarjuk-e együtt leváltani a Tisza-kormányt?” A válaszra láthatóan sürgősen szükségük lenne, mert egyelőre még maga a nagygyűlés megtartása is attól függ, összejön-e hozzá a kellő létszám. Vagyis megérkezett az elsöprő népharag, csak előtte még meg kell nézni a Facebookon, hányan nyomnak rá az „Ott leszek” gombra.
A felhívásban külön hangsúlyozzák, hogy nem néhány száz emberre van szükség. Több ezerre. Országosan. Nagybetűvel. Többször. Olyan ez, mint amikor egy étterem azzal hirdeti a teltházas estéjét, hogy csak akkor nyit ki, ha előtte elég ember foglal asztalt. A szervezők még azt is leírják, miért ennyire fontos a létszám: nem akarják megadni a Tisza szavazóinak azt az örömöt, hogy rajtuk nevessenek.
Ez azért már önmagában egészen figyelemreméltó politikai stratégia. Nem az a kérdés, hogy mit szeretnének elérni, milyen konkrét döntés ellen tiltakoznak, vagy milyen alternatívát kínálnak. Előbb azt kell biztosítani, hogy az interneten senki ne tudjon röhögni a tömeg méretén. Úgy látszik, az ellenzéki lét egyik első nagy tanulsága a Fidesz környékén az lett, hogy a Kossuth tér kegyetlen hely: a kamera ugyanis nemcsak a színpadot tudja mutatni, hanem azt is, ami előtte van. Vagy éppen nincs.
Az eddigi főpróbák azért adnak okot az óvatosságra
A választási vereség óta tartott fideszes és Fidesz-közeli demonstrációk valóban produkáltak néhány olyan jelenetet, amelyet egy profi kommunikációs csapat valószínűleg nem tett volna bele az előzetes forgatókönyvbe. Volt szellősen álló közönség, kínos kiabálás, hazaárulózás, nehezen értelmezhető felszólalások és olyan rendezvény is, amelyen a végén még a Tiszához erősen kötődő Tavaszi szelet is elénekelték.
Ez is érdekelhet
Ez utóbbi különösen szép politikai teljesítmény volt. Magyar Péter ellen tüntetni úgy, hogy közben a Magyar Péter rendezvényeinek egyik emblematikus dalát énekli a közönség, nagyjából olyan, mintha egy Fradi-Újpest rangadó végén a hazai B-közép véletlenül a vendégcsapat indulójára kezdene ugrálni. Technikailag persze megtörténhet. Csak nehéz utána komoly arccal azt mondani, hogy minden a terv szerint alakult.
A szeptemberi Kossuth téri rendezvény sem nélkülözte az erős pillanatokat. Amikor a Tisza politikusainak neve elhangzott, jött a „hazaárulók” skandálás, miközben a szónokok között már a „revans” és az „elszámoltatás” is előkerült. Ez különösen érdekes attól a politikai közegtől, amely tizenhat évig kormányzott, majd néhány hónappal a veresége után már úgy beszél, mintha évtizedes elnyomásból készülne felszabadítani az országot.
Most viszont már „harc” lesz
Az októberi meghívó alapján a szervezők úgy érezték, az eddigi hangulat kevés volt. Most „komoly a harc”, igaz, gyorsan hozzáteszik, hogy békés. Hogy pontosan kivel kell harcolni, milyen eszközökkel és mi lesz a győzelem mércéje, az kevésbé világos. A szövegben mindenesetre szerepel szavazás, közös döntéshozatal, a kormány leváltása, nemzeti jövő, lét és tét. Gyakorlatilag minden megvan benne, ami egy politikai nagygyűléshez kell, csak egy konkrét politikai terv hiányzik.
Helyette van vécépapír.
Pontosabban a szervezők arra kérik a résztvevőket, hogy vigyenek magukkal vécépapír-tekercseket, lehetőleg feliratozva, és írják rá, mit üzennek a Tisza-kormánynak. „Egy tekercs – egy üzenet” – szól az új ellenzéki politikai innováció. Tizenhat év kormányzás, kétharmados ciklusok, alkotmányozás, geopolitikai nagystratégiák és szuverenitásharcok után a magyar jobboldali ellenállás 2026 őszére eljutott a feliratozott vécépapírig.
Persze egy tüntetés kelléke lehet vicces, provokatív vagy abszurd. Ezzel önmagában nincs semmi baj. Csak nehéz nem észrevenni a kontrasztot aközött, hogy a felhívás egyik pillanatban még történelmi léptékű nemzeti összecsapást vizionál, a következőben pedig arra kéri a résztvevőket, hogy hozzanak gurigát. Caesar átlépte a Rubicont. Churchill vért, verítéket és könnyeket ígért. A magyar ellenzéki jobboldal pedig azt üzeni: vécépapírt lehetőleg mindenki hozzon magával.
A Fidesz még keresi, hogyan kell ellenzékben lenni
Valójában ez az egész rendezvénysorozat azért érdekes, mert szinte élőben lehet nézni, ahogy a Fidesz politikai környezete tanulja az ellenzéki létet. Ez egy olyan közeg, amely másfél évtizedig ahhoz szokott hozzá, hogy a politikai rendezvényei mögött ott áll a kormányzati infrastruktúra, a közmédia, a gigantikus kommunikációs gépezet, a milliárdos kampányok és a Békemenetek rutinszerű szervezése. Most pedig ugyanennek a politikai világnak saját magának kell embereket kivinnie az utcára.
És kiderült, hogy ez azért más műfaj. A hatalomból könnyű országos politikai eseményt gyártani. Ellenzékből viszont valóban meg kell győzni az embereket arról, hogy szombat délután felálljanak a kanapéról, felszálljanak a vonatra, elmenjenek a Kossuth térre és meghallgassanak néhány szónokot. Erre már nem lehet kormányzati plakátkampányt rendelni, és a részvételi adatokat sem lehet sajtóközleménnyel létrehozni.
Talán ezért is ennyire ideges a mostani felhívás. Többször visszatér benne ugyanaz a kérés: jelöld be, oszd meg, hívd el a családodat, hívd el a barátaidat, mutassuk meg, hogy sokan vagyunk. Szinte hallani mögötte a szervezői értekezletet, ahol valaki felteszi a kellemetlen kérdést: jó, de mi történik, ha megint kevesen lesznek?
A válasz zseniálisan egyszerű lett: akkor nem tartják meg.
Gigatüntetés, feltételes módban
Ez az egész történet legszebb része. Október 10-re országos nagygyűlést hirdetnek, amelyen eldőlhet a nemzet sorsa, ahol „itt a lét a tét”, ahol a nép közösen dönt, ahol elindulhat a Tisza-kormány leváltása, és ahol megmutatkozik az új erő. Feltéve, hogy előtte megfelelő számú ember visszajelez.
Kevés ennél pontosabb metaforája van a Fidesz választás utáni helyzetének. A szövegben már megvan a forradalmi lendület, csak a forradalmárok hiányoznak még hozzá. Megvan a történelmi pillanat, csak előbb kellene pár ezer ember. Megvan az elsöprő társadalmi akarat, csak egyelőre meg kell kérdezni a Facebookon, létezik-e.
És persze még bőven van idő október 10-ig. Lehet, hogy valóban több ezren mennek majd ki. Egy demokráciában teljesen természetes, hogy az ellenzék tüntet a kormány ellen, és az is természetes, hogy a Fidesz támogatói megpróbálnak új politikai közösséget építeni a vereség után. A probléma nem maga a tüntetés. A komikus rész az a grandiózus nyelvezet, amely minden alkalommal történelmi fordulatot ígér, miközben a valóság egyelőre jóval szerényebb.
A Fidesz körüli politikai világ láthatóan még nem döntötte el, hogy békés civil mozgalom akar lenni, kemény ellenzéki erő, revansra készülő politikai tábor vagy egy olyan közösség, amely vécépapírra ír üzeneteket Magyar Péternek. Ez akár idővel ki is alakulhat. Minden ellenzéknek kell egy kis idő, amíg megtalálja önmagát.
Addig viszont marad a Kossuth tér, a „harc”, a nagybetűs felszólítások és a nagy kérdés: összejön-e a több ezer ember. Mert úgy tűnik, október 10-én nemcsak a Tisza-kormánynak akarnak üzenni. A Fidesz politikai hátországának saját magának is bizonyítania kellene végre, hogy az a rengeteg Facebook-poszt, dühös komment és harcias videó mögött valóban áll még egy utcára vihető tömeg.
Ha igen, lesz nagygyűlés. Ha nem, akkor legalább vécépapírból már biztosan nem lesz hiány.