Süllyesztik a bárkákat Pakson, kiderült hány centit emel majd a vízszinten
Megkezdték a két, egyenként 80 méteres bárka irányított süllyesztését Pakson, hogy átmenetileg megemeljék a Duna vízszintjét a Paksi Atomerőmű vízkivételi térségében. A művelet tétje nem néhány centiméteres vízügyi szépségverseny: a folyó további apadása esetén újabb turbina leállítása, szélsőséges esetben pedig az erőmű működésének teljes felfüggesztése is szükségessé válhatna.
A számítások szerint ugyanakkor a két hatalmas acéltest éppen annyi időt vásárolhat, amennyire most szükség van. Egy bárka nagyjából 20 centiméterrel emelheti meg helyben a vízszintet, a két bárka együttes hatása pedig kedvező esetben akár 40 centiméter is lehet. A pontos eredmény csak a süllyesztés és a közben végzett mérések után derül ki, mert a Duna medre nem laborasztal, a bárkák szöge és a körülöttük kialakuló áramlás is számít.
Nem egyszerűen bedobják őket a Dunába
A közbeszédben napok óta a bárkák „elsüllyesztéséről” van szó, de a művelet ennél kontrolláltabb. A járművek vízzáró tartályaiba fokozatosan vizet engednek, vagyis ballasztolják őket, és irányítottan egyre mélyebbre merítik. Közben folyamatosan mérik, hogyan változik a vízszint, az áramlás és a bárkák stabilitása.
Ez azért lényeges, mert nem hajóroncsokat készítenek. Ha később már nincs szükség rájuk, a ballasztvizet ki lehet szivattyúzni belőlük, így ismét felúsztathatók. A cél most az, hogy víz alatti, ideiglenes sarkantyúként részben útját állják a folyónak, és több vizet tereljenek az atomerőmű hidegvíz-csatornája felé.
Egy bárka 20, kettő akár 40 centiméter
A beavatkozás várható hatásáról az elmúlt napokban több szám is megjelent. A korai tájékoztatásokban 20 centiméteres vízszintemelkedés szerepelt, a részletesebb modellszámítások ismertetésekor azonban Magyar Péter már arról beszélt, hogy egy bárka önmagában körülbelül 20 centimétert jelenthet, a kettő együtt pedig 20–40 centiméter közötti emelkedést is elérhet.
Ez is érdekelhet
A felső érték tehát nem garantált eredmény. Függ attól, milyen mélyre engedik a bárkákat, milyen szögben állnak, mekkora rés marad alattuk a mederfenéknél, illetve hogyan reagál minderre az áramlás. Éppen ezért nem egyetlen mozdulattal küldik le őket a kívánt mélységbe: a süllyesztést mérési eredményekhez igazítják.
Már az is mérhető hatást okozott, amikor a két óriási bárkát egymáshoz rögzítve pozícióba állították: Magyar Péter korábbi tájékoztatása szerint ez önmagában akár körülbelül egy centiméterrel is megemelhette a vizet. Most ennek a sokszorosát próbálják elérni.
Reggel mérőhajó is érkezik
A művelet előtt a bárkákat egymás mellé fordították, és egyenként öttonnás horgonyokkal rögzítették. A helyzetüket és szögüket ezután is módosíthatják, hogy a lehető legnagyobb duzzasztóhatást érjék el a legkisebb műszaki kockázat mellett.
Magyar Péter péntek este az egyik bárkáról jelentkezett be, ahol ipari búvárok közreműködésével már a szivattyúk próbaüzeme zajlott. Szombat reggelre Bajáról mérőhajót vártak a helyszínre, amely a süllyesztés közben szükséges vízügyi paramétereket figyeli. A további lépésekről ezeknek az adatoknak az alapján döntenek.
Nagyon kevés tartalék maradt
A beavatkozást az teszi sürgőssé, hogy a Duna ismét gyorsan apad. Magyar péntek esti tájékoztatása szerint Paksnál akkor mínusz 122 centiméteres vízállást mértek. Mínusz 132 centiméternél a jelenleg működő két turbina egyikének leállítása válhat szükségessé, míg mínusz 140 centiméter környékén már a teljes működés felfüggesztésével kellene számolni.
A szakemberek beavatkozás nélkül kedd környékére mínusz 139–140 centiméter közeli értéket vártak. Ez már gyakorlatilag a határvonal, ezért a bárkákkal most nem egy végleges megoldást építenek, hanem centimétereket és főleg időt próbálnak nyerni.
Ha a két bárka valóban a modellezett felső tartományhoz közeli, körülbelül 40 centiméteres lokális emelkedést tud létrehozni, az a jelenlegi helyzetben óriási különbség lehet. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Paksnál a teljes Duna negyven centiméterrel magasabb lesz kilométereken keresztül: a hatás elsősorban a műtárgyak fölötti kritikus szakaszon és az erőmű vízkivételénél jelentkezik.
Van kockázata is a műveletnek
A rendkívüli megoldásnak éppen ezért megvannak a maga veszélyei. A szakemberek korábban arra figyelmeztettek, hogy a bárkák nem feltétlenül tudnak tökéletesen felfeküdni az egyenetlen mederre. Ha alattuk túl nagy sebességgel áramlik át a víz, alámosás alakulhat ki, ami rontaná a duzzasztóhatást és a stabilitást.
Az is komoly problémát jelentene, ha valamelyik bárka elmozdulna. Magyar Péter szerint ha a mesterségesen megemelt vízszint egy ilyen helyzetben hirtelen visszaesne, annak már az atomerőmű üzemeltetésére nézve is súlyos következménye lehetne. Ez magyarázza a kissé idegőrlőnek tűnő, centiről centire végzett műveletet.
A nagy megoldás közben épül a háttérben
A bárkák csak átmeneti segítséget jelentenek. Paks és Dunaszentbenedek között közben éjjel-nappal építik a fenékküszöböt, amelyhez végül mintegy 145 ezer köbméter követ használnak fel. Ennek feladata már nem néhány nap vagy hét áthidalása, hanem hogy tartósabban magasabban tartsa a vizet az atomerőmű térségében.
A fenékküszöb elkészítése azonban három-négy hetet is igénybe vehet. Ennyi ideje a Dunának jelenleg nincs kedve adni, ezért kerültek elő a bárkák.
A két 80 méteres acéltest tehát most lényegében ideiglenes víz alatti gáttá változik. Ha a számítások bejönnek, egyenként körülbelül húsz, együtt pedig akár negyven centimétert nyerhetnek velük. Normális nyáron negyven centi a Duna mellett nem feltétlenül hangzana nemzeti sorskérdésnek. 2026 augusztusában Pakson viszont pillanatnyilag majdnem pontosan ennyin múlhat, mennyi áramot tud termelni az ország legfontosabb erőműve.