Kezdődik a NER-vagyonok visszaszerzése, durva ami most fog jönni
Ha Gerő Tamáson múlna, a magyar vagyonvisszaszerzés nem azzal indulna, hogy előkeresnek néhány ötmilliós gyanús számlát egy vidéki önkormányzat irattárából. Az új Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöki posztjára pályázó ügyvéd egyenesen a rendszer tetején kezdene: a legnagyobb vagyongyarapodásoknál, a magántőkealapoknál és azoknál a sokmilliárdos közpénzes ügyeknél, ahol szerinte valóban érdemi vagyon szerezhető vissza.
Gerő a KlikkTV Mélyvíz című műsorában beszélt Balogh Juditnak arról, hogyan képzeli el az új hivatal működését. Az interjú azért érdekesebb egy szokásos politikai „elszámoltatási” ígéretlistánál, mert Gerő gyakorló ügyvéd, és ráadásul maga is megpályázta az NVVH elnöki tisztségét. Vagyis nem kívülről szurkol annak, hogy valaki majd egyszer visszaszerezzen valamit: ő maga szeretné vezetni azt az intézményt, amely erre jogosítványokat kapott.
Nem azt tervezi, hogy holnap reggel elkoboznak néhány villát
A politikai szlogen és a jogi valóság között rögtön az elején érdemes rendet tenni. Az új hivatal nem kapott olyan varázsgombot, amelynek megnyomásával egy gazdag ember jachtja automatikusan állami tulajdonná válik. Gerő maga is hangsúlyozta: vagyonelkobzás jogállami módon büntetőeljárásban, megfelelő bizonyítással történhet.
Az NVVH ereje inkább abban rejlik, hogy egyszerre kap közvagyonvédelmi, vizsgálati, nyomozati és vádképviseleti lehetőségeket. A már elfogadott szabályozás szerint releváns iratokhoz, nyilvántartásokhoz és pénzügyi adatokhoz férhet hozzá, vizsgálatokat indíthat, és bizonyos esetekben más hatóságok közreműködését is igénybe veheti.
Magyarul nem egy újabb bizottság készül, amely három év múlva kiad egy hatszáz oldalas jelentést arról, hogy „aggályos folyamatokat azonosított”. Ha a rendszer a gyakorlatban is úgy működik, ahogy a törvény és Gerő elképzelése alapján kellene, akkor az információgyűjtéstől el lehet jutni a büntetőeljárásig és a vagyon tényleges visszaszerzéséig.
Ez is érdekelhet
A top 30–50-nél kezdené
Gerő szerint az új hivatalnak nem szabad szétapróznia az erejét. Az elképzelése az, hogy elsőként a legnagyobb, rendszerszintű ügyeket kellene kiválasztani, és a legfelső vagyoni köröknél kellene megvizsgálni, hogyan áll egymással arányban a törvényesen igazolható jövedelem és a ténylegesen felhalmozott vagyon.
A beszélgetésben egy „top 30–50” fős kör vizsgálatát tartotta ésszerű kiindulópontnak. Ez nem egy már elkészült hivatalos feketelista, és jelenleg nem jelenti azt sem, hogy az NVVH harminc vagy ötven konkrét ember ellen eljárást indított. Ez Gerő saját javasolt stratégiája arra az esetre, ha ő vezetné az intézményt.
A logikája ugyanakkor világos: ha a hivatal célja közvagyon visszaszerzése, akkor nem feltétlenül a legkisebb ügyeknél érdemes felégetni a nyomozói és ügyészi kapacitást. A milliárdos nagyságrendű ügyekből elvileg milliárdos nagyságrendű vagyon térhet vissza.
A magántőkealapoknál is kopogtatnának
Gerő külön kiemelte a magántőkealapokat. Ezek az elmúlt években a magyar nagytőke egyik fontos konstrukciójává váltak, és a mögöttük álló végső befektetői kör a nyilvánosság számára sok esetben nem látható úgy, mint egy hagyományos cég részvényesei vagy tulajdonosai.
Az ügyvéd szerint ezért a vagyonvisszaszerzési munkának ezen a területen is követnie kellene a pénz útját. Ugyanez vonatkozik szerinte a Magyar Nemzeti Bankhoz kapcsolódó korábbi ügyekre, illetve azokra a nagy közbeszerzési és építőipari konstrukciókra, amelyeknél túlárazás vagy kartell gyanúja merülhet fel.
Gerő konkrét cégeket és szereplőket is említett lehetséges vizsgálati irányként. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a társaságok vagy személyek bűncselekményt követtek el. Egy hivatal későbbi vizsgálata, egy elnökjelölt véleménye és a bíróság által megállapított büntetőjogi felelősség három teljesen különböző dolog.
Van egy szabály, amely miatt rengeteg közbeszerzésből élő cégnél felkapcsolhatják a villanyt
Az új rendszer egyik legérdekesebb eleme az úgynevezett 75 százalékos szabály. Az NVVH a NAV-tól adatot kaphat azokról a vállalkozásokról, amelyek éves bevételének legalább háromnegyede közbeszerzésekből származik. Ez még önmagában természetesen nem bűncselekmény: egy cég teljesen jogszerűen is élhet döntően állami megrendelésekből.
A különbség az, hogy ezek a cégek automatikusan sokkal érdekesebbé válhatnak a közvagyonvédelmi ellenőrzés számára. Ha felmerül a közpénz eltűnésének vagy szabálytalan felhasználásának kockázata, a hivatal vizsgálódhat, és a törvény különösen erős beavatkozási lehetőségeket is ad számára.
Állami vagyonfelügyelet egy magáncégnél – na, ez már az erősebb rész
Az NVVH egyik legszokatlanabb eszköze a közvagyonvédelmi felügyelet. Ennek lényege, hogy ha megfelelő jogi feltételek fennállnak, a vizsgált gazdasági társaság működésébe állami vagyonfelügyelő kerülhet. A cél az, hogy amíg tart a vizsgálat, ne lehessen egyszerűen kipakolni a vagyont a cégből, eltüntetni a pénzt vagy visszafordíthatatlanná tenni a folyamatokat.
Ez már valóban olyan jogosítvány, amelytől egészen más lesz az „elszámoltatás” szó jelentése, mint az elmúlt évtizedek parlamenti beszédeiben volt. Ugyanakkor itt különösen fontos a bírói kontroll és a jogorvoslat, mert egy működő magántársaság irányításába történő állami beavatkozás rendkívül súlyos intézkedés.
Nem véletlen, hogy jogvédői oldalról is érkeztek kritikák az NVVH rendkívül tág jogkörei miatt. A valódi próba ezért kettős lesz: tud-e a hivatal hatékonyan fellépni a közvagyon kimentése ellen, és közben képes-e úgy működni, hogy ne váljon politikai leszámolási eszközzé.
A „le van papírozva” nem feltétlenül jelenti azt, hogy vége a történetnek
Az interjú egyik legfontosabb része arról szólt, hogyan lehet hozzányúlni olyan konstrukciókhoz, amelyek kívülről szabályos szerződéseknek, pályázatoknak és közbeszerzéseknek látszanak. A NER-rel kapcsolatos korrupciós vitákban évek óta visszatérő mondat, hogy minden „le van papírozva”.
Gerő szerint ez önmagában kevés. Ha például bizonyítható lenne, hogy egy pályázati feltételrendszert eleve egy konkrét nyertesre szabtak, a szereplők előre egyeztettek, kartell működött, vagy a közvagyon kezelésénél szándékos és kirívó túlárazás történt, akkor a formailag szabályos dokumentumok mögött is lehet büntetőjogilag értékelhető magatartás.
Ez lesz valószínűleg a visszaszerzés egyik legnehezebb része. Nem elég azt mondani, hogy egy stadion, kommunikációs kampány vagy autópálya „szerintünk túl drága volt”. Bizonyítani kell, hogy mi történt, ki döntött, milyen szándékkal, kinek lett belőle előnye, és pontosan milyen kár érte az államot.
A külföldre vitt pénz sem feltétlenül kerül biztonságba
A másik közkeletű elképzelés szerint amit időben kivisznek Dubajba, azzal már nincs mit kezdeni. Gerő szerint ez sem ilyen egyszerű. Ha egy nyomozás során azonosítható a jogellenesen megszerzett vagyon és annak külföldi útja, nemzetközi jogsegély és más államok hatóságainak együttműködése is igénybe vehető.
Ez persze nem gyors műfaj. Külföldi bankszámlák, céghálók, köztes tulajdonosok és más jogrendszerek bevonása évekre nyújthat egy eljárást. Gerő sem azt ígérte, hogy január első munkanapján néhány kattintással hazautalják a külföldre vitt milliárdokat.
A fontos változás inkább az, hogy erre külön intézmény, dedikált szakembergárda és jogi apparátus épül.
Gerő szerint akár a vagyon harmada visszaszerezhető
Az ügyvéd meglehetősen nagy számokról beszélt. Saját becslése szerint az elmúlt két évtizedben a magyar állami vagyon rendkívül jelentős része került magánkézbe, és úgy látja, az érintett vagyon körülbelül egyharmadának visszaszerzése hosszabb távon reális cél lehet.
Ezeket a számokat azonban Gerő becsléseként kell kezelni. Nem arról van szó, hogy az új hivatal könyvelői már megtalálták a pénzt, és csak egy „visszautalás” gombra várnak. A visszaszerezhető összeg csak egyedi ügyek, bizonyítékok, jogerős döntések és ténylegesen fellelt vagyonelemek után válik mérhetővé.
Gerő erre egy meglehetősen látványos kommunikációs ötletet is felvetett: szerinte a hivatal honlapján egy nyilvános számlálón lehetne folyamatosan megmutatni, hogy mennyi közvagyont sikerült ténylegesen visszahozni. Ez legalább gyorsan elválasztaná egymástól a sajtótájékoztatásokon bejelentett százmilliárdokat és azt a pénzt, amely valóban visszakerült az államhoz.
Nem egyszerűen Mészáros-vadászatnak szánná
A vagyonvisszaszerzés könnyen leegyszerűsíthető egyetlen politikai képletre: jött az új kormány, most elveszi a régiek vagyonát. Gerő ennél szélesebb feladatot rajzolt fel. Szerinte a cél nem pusztán büntetés, hanem annak a gazdasági rendszernek a helyreállítása is, amelyben vállalatok nem politikai kapcsolatok, hanem ár, teljesítmény és minőség alapján versenyeznek közpénzes megrendelésekért.
Ez azért lényeges, mert egy rosszul működő közbeszerzési rendszernek nem csak az a költsége, amit esetleg valaki jogellenesen megszerez. Az is kár, ha valódi piaci vállalkozások eleve nem indulnak, mert úgy érzik, a verseny eredménye előre eldőlt. Ha ez változik, annak hatása a következő tíz év beruházásaira is nagyobb lehet, mint bármelyik egyszeri vagyonelkobzásé.
Az intézmény már nem ígéret, a vezető személye viszont még nyitott
Az Országgyűlés július végén elfogadta az NVVH létrehozását. A szervezet élére egy elnök és négy elnökhelyettes kerül, a vezetői tisztségekre pályázatot írtak ki. Gerő Tamás ennek az elnöki pályázatnak az egyik jelentkezője – vagyis az interjúban elmondott stratégia az ő elképzelése, nem az NVVH már elfogadott hivatalos nyomozási terve.
Ha nem őt választják, a hivatal prioritásai ettől még jelentősen eltérhetnek. Ha viszont ő kapná a posztot, az interjú alapján elég világos, hol keresné először a munkát: nem az aprópénznél, hanem a rendszer csúcsán.
Most jön az a rész, ahol kiderül, mit ér az elszámoltatás szó
Magyarország politikai történetében az „elszámoltatás” nem új találmány. Új kormányok korábban is ígértek nagy leleplezéseket, vizsgálatokat és felelősségre vonást, aztán a várakozásokhoz képest rendszerint jóval szerényebb lett a végeredmény.
Az NVVH különbsége az lehet, hogy ezúttal nem egy elszámoltatási kormánybiztos kap aktákat és mikrofont, hanem egy külön intézmény jön létre komoly adathozzáféréssel, nyomozati és vádképviseleti jogosítványokkal, valamint közvagyonvédelmi eszközökkel.
Ez valóban kemény időszakot hozhat azoknak, akiknek a vagyonosodásában közpénzből származó, jogellenesen megszerzett vagyon bizonyítható. De ez az utolsó szó a lényeg: bizonyítható. Nem az lesz az NVVH sikere, hogy hány ismert NER-es nevet tud felírni egy táblára, hanem hogy hány ügyet tud úgy végigvinni, hogy azok bíróság előtt is megálljanak, és a közvagyon valóban visszakerüljön.
Gerő Tamás mindenesetre már elmondta, hogyan kezdené: top 30–50, milliárdos ügyek, magántőkealapok, közbeszerzésből élő cégek és a pénz útjának követése akár külföldre is. Ha az új hivatal tényleg ezen a fordulatszámon indul el, akkor 2027 elején nem az lesz a kérdés, hogy elkezdődött-e a NER gazdasági örökségének átvilágítása, hanem az, hogy az első nagy ügyek közül melyik jut el a bíróságig.