A szlovákok is bajban: Le kellett állítani a bősi erőmű több turbináját
Miközben Magyarországon Pakson rendkívüli beavatkozásokkal próbálják kezelni a Duna kritikusan alacsony vízállását, néhány száz kilométerrel feljebb a szlovákiai Bősnél is egyre látványosabb a baj. A vízerőmű nyolc turbinájából már csak egy működik, és ha tovább apad a folyó, azt az egyet is leállíthatják.
Ez már nem apró teljesítménycsökkenés. A bősi vízerőmű ideális körülmények között 720 megawattos teljesítményre képes, most viszont mindössze 45 megawattot termel. Magyarul: a létesítmény jelenleg nagyjából a normál maximális teljesítményének hat százalékán üzemel.
Nyolcból egy turbina maradt
A létesítményt kezelő vállalat tájékoztatása szerint jelenleg másodpercenként mindössze 200–230 köbméter vizet tudnak villamosenergia-termelésre használni. Ez 45 megawatt teljesítményt jelent, ami 24 óra alatt körülbelül 1080 megawattóra villamos energiát ad.
Normális vízállás mellett ugyanez az erőmű 720 megawatt teljesítményt és naponta 17 280 megawattóra termelést tud produkálni. A megadott összehasonlítás szerint ez körülbelül 2,72 millió átlagos háztartás napi fogyasztásának felel meg, míg a mostani termelés nagyjából 170 ezer háztartáséra elég.
A különbség meglehetősen szemléletes: Bős nem finoman visszavett a tempóból, hanem gyakorlatilag alapjáraton működik.
Ez is érdekelhet
Már csak néhány köbméter választja el a teljes leállástól
A helyzetet az teszi igazán kényessé, hogy az üzemeltető szerint az erőmű működésének alsó vízhozamhatára körülbelül 190 köbméter másodpercenként. Jelenleg 200–230 köbmétert hasznosítanak, vagyis az utolsó működő turbina mozgástere már nem túl nagy.
Ha a vízhozam 190 köbméter alá esik, az utolsó turbinát is leállíthatják. A vállalat ráadásul nem számít gyors javulásra: közlése szerint a következő napok előrejelzései alapján nem várható a vízhozam normalizálódása, ezért további teljesítménycsökkenéssel kalkulálnak.
Paksnál víz kell a hűtéshez, Bősnél víz kell az áramtermeléshez
A bősi és a paksi helyzet technikailag nagyon különböző, de ugyanaz a rendkívül alacsony Duna köti össze őket. Bős vízerőmű – nem atomerőmű –, vagyis ott maga az átáramló víz hajtja a turbinákat. Ha nincs elegendő víz, egyszerűen nincs miből megfelelő mennyiségű villamos energiát előállítani.
Pakson más a probléma: az atomerőmű működéséhez a Duna vizére a blokkok hűtése miatt van szükség. Az alacsony vízállás miatt ezért Magyarországon különleges műszaki megoldásokkal, többek között bárkákkal és fenékküszöb építésével próbálják megfelelő szinten tartani a hidegvíz-csatornához jutó vizet.
A két helyzet együtt azonban elég kellemetlen képet mutat: ugyanaz a folyó egyszerre szorongatja két teljesen különböző erőmű működését. Az egyiknél túl kevés víz érkezik a turbinákhoz, a másiknál a hűtés biztonságát kell rendkívüli beavatkozásokkal védeni.
Bős egykor közös magyar–csehszlovák beruházásnak indult
A magyar határ közelében fekvő bősi vízerőmű Szlovákia legnagyobb vízi erőműve. A létesítmény az eredetileg magyar–csehszlovák közös projektként tervezett Bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer részeként épült meg.
Most viszont nem a beruházás több évtizedes politikai vitája került előtérbe, hanem egy sokkal egyszerűbb fizikai probléma: kevés a víz. Annyira kevés, hogy a nyolc turbinából hét már áll, és a nyolcadik is közel jár ahhoz a határhoz, ahol már nem érdemes vagy nem lehet tovább üzemeltetni.
A Duna problémája már jóval nagyobb, mint egyetlen erőmű ügye
A bősi helyzet azért különösen figyelemre méltó, mert ugyanabban az időszakban Magyarországon is rendkívüli intézkedésekre van szükség Pakson. A mostani alacsony vízállás tehát nem egyetlen ponton okoz gondot, hanem a Duna energetikai és közlekedési szerepét is egyre több helyen próbára teszi.
Bősnél egyelőre még forog az utolsó turbina. De a megadott adatok alapján már csak néhány tíz köbméter másodpercenkénti vízhozam választja el az erőművet attól, hogy az áramtermelés teljesen leálljon. Ha tovább apad a Duna, hamarosan már nem az lesz a kérdés, mennyit termel Bős, hanem az, termel-e egyáltalán.