Most jött: Totális bojkottra készül a Fidesz, súlyos ami történik
Újra előkerült a Fidesz egyik kedvenc ellenzéki eszköze: a bojkott. A párt parlamenti frakciója bejelentette, hogy nem vesz részt az új alkotmánybírák megválasztásában, vagyis a keddi szavazást teljes egészében kihagyja.
Első hallásra ez drámai politikai lépésnek tűnik, csak van vele egy meglehetősen kellemetlen probléma. A Tiszának 141 képviselője van a 199 fős Országgyűlésben, az alkotmánybírák megválasztásához pedig 133 szavazat kell, vagyis a Fidesz nélkül is bőven megvan a szükséges kétharmad.
A Fidesz tehát bojkottál – a szavazás pedig ettől még megtörténik
A Fidesz közleménye szerint „jogtalanságból nem fakadhat jog”, ezért nem vesznek részt az öt új alkotmánybíró megválasztásában. Álláspontjuk szerint a Tisza korábbi alkotmánymódosításai megtörték az alkotmányos rendet, ezért az ezek után következő személyi döntéseket sem tekintik legitimnek.
Ez politikai álláspontként világos. Csakhogy egy parlamenti bojkott erejét általában az adja, hogy a távolmaradó fél nélkül nem lehet döntést hozni – itt viszont éppen ez hiányzik.
A matek kegyetlenül egyszerű
A 2026-os választás után a Tisza 141 mandátumot szerzett, a Fidesz–KDNP 52-t, a Mi Hazánk pedig hatot. Alkotmánybíróvá az választható, aki megkapja az összes országgyűlési képviselő kétharmadának támogatását, ez jelenleg legalább 133 igen szavazatot jelent.
Ez is érdekelhet
A Tiszának tehát még nyolc képviselőnyi tartaléka is van. Ha a frakció legalább 133 tagja igennel szavaz, a Fidesz akár az egész napot máshol töltheti, az öt új alkotmánybíró megválasztását ettől önmagában nem tudja megakadályozni.
És valójában ez a történet legérdekesebb része
A bojkott szó hagyományosan valamiféle nyomásgyakorlást sugall: nem veszünk részt, ezért nem működik tovább az eljárás a megszokott módon. Itt azonban a Fidesz távolmaradása legfeljebb politikai üzenet, a döntéshozatali mechanizmus ettől egy pillanatra sem áll le.
Innen nézve jogos a kérdés: lehet-e valódi bojkottnak nevezni valamit, amit a másik fél gyakorlatilag észre sem vesz a szavazatszámlálásnál? Tiltakozásnak biztosan, vétónak viszont semmiképpen.
Ez az az állapot, amihez a Fidesz láthatóan még mindig nehezen szokik hozzá
Tizenhat éven keresztül pontosan fordított szereposztásban működött a magyar politika. A Fidesznek volt kétharmados többsége, az ellenzék pedig számtalanszor tapasztalhatta meg, milyen az, amikor tiltakozhat, kivonulhat vagy nemmel szavazhat, a döntés számszerűen mégis megszületik.
Most ugyanennek a parlamenti matematikának a túloldalán áll Orbán Viktor pártja. És hirtelen kiderült, mennyire kevés eszköze van egy 52 fős frakciónak akkor, amikor vele szemben 141 kormánypárti képviselő ül.
A kétharmadot ugyanis nem lehet kivonulással eltüntetni
Lehet vitatni a Tisza döntéseit, lehet politikailag illegitimnek nevezni őket, lehet tüntetni, alkotmányjogi érveket felsorakoztatni és minden rendelkezésre álló jogorvoslati utat végigjárni. Egy dolgot azonban nem lehet megtenni: úgy tenni, mintha a választáson létrejött parlamenti erőviszonyok nem léteznének.
A Tisza 141 mandátuma akkor is 141 marad, ha a Fidesz képviselői nem mennek be az ülésterembe. Talán ez az ellenzéki lét legkegyetlenebb leckéje: a távolmaradás önmagában nem teremt vétójogot.
Ráadásul nem ez az első bojkott
A Fidesz már júliusban is kivonult az Országgyűlésből, amikor a parlament az Alaptörvény tizenhetedik módosításáról döntött. A módosítást végül 139 igen és hat nem szavazattal így is elfogadták.
Néhány héttel később a Fidesz és a Mi Hazánk képviselői a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vezetőinek kiválasztásával foglalkozó bizottsági ülésen sem vettek részt. Most pedig következik az alkotmánybírók megválasztásának bojkottja.
Vagyis a bojkott kezd politikai reflexszé válni
Ha egy ellenzéki párt egyszer nem vesz részt valamiben, az lehet rendkívüli tiltakozás. Ha azonban újabb és újabb fontos közjogi döntéseknél ugyanaz történik, akkor előbb-utóbb felmerül a kérdés, hogy stratégiai eszközről beszélünk-e, vagy egyszerűen arról, hogy nincs más mód a döntés megakadályozására.
A kettő között nagy különbség van. A politikai erő azt jelenti, hogy meg tudom változtatni a döntést; a politikai tiltakozás pedig azt, hogy hangosan közlöm, mennyire nem tetszik, miközben a döntés nélkülem is megszületik.
Öt alkotmánybíróról döntenek
A Tisza Chronowski Nórát, Ligeti Miklóst, Kovács András Györgyöt, Orosz Árpád Gábort és Szomora Zsoltot jelölte a testületbe. A jelölteket hétfőn hallgatja meg a parlamenti bizottság, kedden délelőtt pedig az Országgyűlés szavaz róluk.
A névsorban egyetemi professzor, kúriai bíró, korábbi kúriai kollégiumvezető és jogvédő is van. Hogy alkalmasak-e a tisztségre, arról éppen a parlamenti meghallgatás és vita lenne az egyik hely, ahol az ellenzék kemény kérdéseket tehetne fel.
A Fidesz azonban a részvétel helyett a távolmaradást választotta
Ez a döntés kommunikációsan kétségkívül látványosabb. Sokkal erősebben hangzik azt mondani, hogy egy illegitimnek tartott folyamatban egyáltalán nem vesznek részt, mint beülni, végighallgatni öt jelöltet, kérdezni tőlük, majd öt nem gombot megnyomni.
Csakhogy ezzel a Fidesz önként lemond arról a kevés parlamenti eszközről is, amely még rendelkezésére áll. Nem ő akadályozza meg a szavazást – egyszerűen nem lesz ott, amikor a többség dönt.
A párt szerint ennél sokkal nagyobb a tét
A Fidesz állítása szerint a probléma gyökere az Alaptörvény tizenhetedik módosítása, amely megszüntette Sulyok Tamás államfői megbízatását, és visszaállította a 70 éves felső korhatárt az alkotmánybíróknál. Emiatt szeptember elején Polt Péter és három másik alkotmánybíró mandátuma is véget ért.
A Fidesz ezeket a változásokat az alkotmányos rendszer felszámolásaként értékeli, ezért logikája szerint az így megnyíló helyek betöltése sem lehet legitim. Ez tehát nem pusztán sértődött távolmaradás, hanem egy tudatos legitimitási álláspont – csak éppen ettől még a parlamenti szavazás eredményét nem blokkolja.
Még Sulyok Tamás megfogalmazása is árnyaltabb volt ennél
A volt köztársasági elnök maga is rendkívül súlyosan bírálta azt az alkotmánymódosítást, amely végül a saját mandátumát is megszüntette. Ugyanakkor amikor aláírta, arról beszélt, hogy az Országgyűlés az alkotmánymódosító hatalmával törvényes eljárás keretében fogadta el a változtatást.
Ez nem azt jelenti, hogy a módosítás körüli alkotmányos és politikai viták megszűntek volna. Azt viszont igen, hogy a „jogellenes eljárás” kijelentés nem valamiféle mindenki által elfogadott jogi tény, hanem a Fidesz politikai és közjogi álláspontja.
A Tisza kétharmada sem jelent korlátlan felhatalmazást
A választási eredmény természetesen nem tesz automatikusan minden kormányzati döntést bölccsé vagy vitathatatlanná. Éppen az alkotmánybírók esetében különösen fontos, hogy egy ilyen hosszú, tizenkét éves mandátumról szakmai alapon és nyilvánosan lehessen vitázni.
De ezt a vitát nem a bojkott helyettesíti. Ha a Fidesz hibát lát valamelyik jelölt múltjában, szakmai felfogásában vagy függetlenségében, a parlamentben lenne alkalma megmutatni és érvekkel bizonyítani.
Ehelyett marad a politikai üzenet: ezt az egészet nem ismerjük el
A frakció közleménye szerint egy későbbi kormányváltás után felülvizsgálják majd a mostani döntéseket, addig pedig minden békés parlamenti és parlamenten kívüli eszközzel küzdenek a rendszer ellen. Ez már jóval többről szól öt alkotmánybíró személyénél.
A Fidesz lényegében azt üzeni, hogy nem egyszerűen ellenzéknek tekinti magát egy választáson létrejött új többséggel szemben, hanem az egész új közjogi rendszer legitimitását kérdőjelezi meg. Ennek hosszabb távon jóval súlyosabb következménye lehet a politikai együttműködésre, mint annak, hogy kedden ki nyomja meg a gombot.
Csakhogy a választók áprilisban nagyon világos helyzetet teremtettek
A Tisza 141 mandátumot szerzett, közülük 96-ot egyéni választókerületben. A Fidesz–KDNP 52 képviselővel maradt a parlamentben, vagyis elvesztette azt az erőt, amellyel korábban egyedül tudott kétharmados döntéseket meghozni.
Ez nem kommunikációs trükk és nem házelnöki döntés. Ez a 2026-os országgyűlési választás eredményeként kialakult parlamenti matematika.
És talán pontosan ezt a legnehezebb feldolgozni
Tizenhat évig a Fidesz nézte az ellenzéki kivonulásokat a kormányoldal padsoraiból. Látta, amikor az ellenzék tiltakozásból nem szavazott, bojkottált egy ülést vagy azt mondta, hogy egy kétharmados eljárás politikailag elfogadhatatlan.
A kormánypárti válasz ilyenkor többnyire egyszerű volt: van parlamenti többség, tessék választást nyerni. 2026-ban a választást más nyerte meg, most pedig ugyanaz a mondat egészen másképp hangzik a túloldalról.
A bojkott ezért akaratlanul is a Fidesz új helyzetének szimbóluma lett
A párt tiltakozhat, közleményt adhat ki, kivonulhat és megkérdőjelezheti az eljárás legitimitását. De amikor kedden összeszámolják a szavazatokat, az fog számítani, megvan-e a 133 igen.
Ha megvan, az új alkotmánybírákat megválasztják. Ez az a pillanat, ahol a hangos politikai gesztus találkozik a hideg parlamenti számtannal – és az utóbbi rendszerint kevésbé érzelmes.
A Fidesz most leginkább saját magát bojkottálja
Mert a döntést nem tudja megállítani, viszont lemond a kérdezésről, a vitáról és arról, hogy a saját álláspontját közvetlenül a jelöltekkel szemben képviselje. Távol maradni látványos, csak éppen nehéz vele befolyásolni bármit.
Az ellenzéki politika legfontosabb kérdése pedig előbb-utóbb mindig ugyanaz: nem az, hogy mennyire hangosan tudom elmondani, hogy nem tetszik a rendszer, hanem hogy mit tudok ténylegesen megváltoztatni benne.
A kétharmados felhatalmazást tényleg nem lehet bojkottálni
Lehet ellene politizálni, és kell is ellenőrizni. Lehet hibákat feltárni, pereket indítani, alkotmányos kifogásokat megfogalmazni és megpróbálni meggyőzni a nyilvánosságot arról, hogy a kormány rosszul használja a többségét.
De a parlamenti kétharmad attól még nem tűnik el, hogy az ellenzék üresen hagyja a székeit. Orbán Viktor pártjának talán éppen ez az új korszak egyik legkeményebb felismerése: ami tizenhat évig a saját politikai erejük alapja volt, az most ugyanilyen könyörtelenül működik velük szemben.