Megtörténik: Ennyi a magyar focinak? Orbán bukása óta rebesgetik, de most megtörténik!
Orbán Viktor választási veresége óta újra és újra előkerült a kérdés: mi lesz azzal a sportfinanszírozási rendszerrel, amely másfél évtized alatt gyakorlatilag átírta a magyar futball gazdaságát? Most már nem csak politikai találgatásról van szó. Az Állami Számvevőszék olyan elemzést tett le az asztalra, amely a jelenlegi sport-TAO működésének alapjait kérdőjelezi meg.
Ez még nem azt jelenti, hogy holnap bezárnak a futballakadémiák, elfogy a labda az utánpótláscsapatoknál és lekapcsolják a stadionvilágítást. Éppen ellenkezőleg: a Tisza választási programja szerint a sportra fordított TAO-összeg megmaradna, csak maga az Orbán-korszakban kiépített pénzelosztási mechanizmus tűnhet el.
Most már az ÁSZ is azt mondja: ezt így újra kell gondolni
Az Állami Számvevőszék szeptember elején közzétett elemzése első pillantásra meglehetősen száraz szakmai dokumentumnak tűnik. A megállapításai azonban annál súlyosabbak: az ÁSZ szerint a rendszerben visszaélések és szabálytalanságok jelentek meg, egyes ellenőrzéseknél pedig céltól eltérő és jogszabályellenes felhasználást is feltártak.
Ahol bűncselekmény gyanúja merült fel, a Számvevőszék az illetékes hatóságokhoz fordult. Ez nem azt jelenti, hogy a teljes TAO-rendszer bűnös konstrukció lenne, de azt igen, hogy már az állami ellenőrző szerv sem pusztán néhány elszigetelt kellemetlenségről beszél.
Az ÁSZ még a túlárazást és a kamu számlázást is leírta
A jelentés egyik legerősebb része arról szól, hogy a támogatást felajánló vállalkozás és a pénzt megkapó sportszervezet érdekei bizonyos helyzetekben összefonódhatnak. A támogató cég később beruházóként vagy szolgáltatóként is megjelenhet ugyanannál az egyesületnél.
Ez is érdekelhet
Az ÁSZ szerint ez korlátozhatja a piaci versenyt, túlárazáshoz, sőt valós teljesítés nélküli számlázáshoz is vezethet. Ennél világosabban egy számvevőszéki jelentés aligha tudná jelezni, hogy a jelenlegi konstrukcióban komoly korrupciós kockázatot lát.
És itt érünk el a TAO-rendszer lényegéhez
A modell alapja az volt, hogy a vállalkozások a befizetendő társasági adójuk egy részét közvetlenül látvány-csapatsportokat működtető szervezetekhez irányíthatták. A klubok pénzhez jutottak, a cégek pedig adókedvezményt kaptak.
A politikai vita hosszú évekig arról szólt, hogy ez vajon közpénz-e. A Kúria már évekkel ezelőtt kimondta, hogy igen: attól, hogy az adó nem tesz egy rövid kitérőt az államkasszába, még közpénz marad.
Most az ÁSZ lényegében megkérdezi: miért a cégek döntenek róla?
A Számvevőszék problémának látja, hogy a gazdasági társaságok a felajánlásokkal közvetve befolyásolhatják, mely sportág, mely régió és mely klub jut több pénzhez. Ez azt eredményezheti, hogy nem feltétlenül a sportszakmai szükséglet vagy eredményesség dönti el a forráselosztást.
Magyarul egy gazdag vállalati kapcsolatokkal rendelkező klub sokkal könnyebben találhat TAO-forrást, mint egy olyan egyesület, amely ugyanolyan jó utánpótlásmunkát végez, csak éppen rosszabb helyen van és kevesebb befolyásos vállalkozást ismer.
Ez pedig különösen jól feküdt a magyar futball bizonyos szereplőinek
A TAO-rendszer legnagyobb kedvezményezett sportága az ÁSZ adatai szerint a labdarúgás volt. A pénz nemcsak az utánpótlás-neveléshez járult hozzá, hanem hatalmas infrastruktúra-fejlesztési hullámot is elindított, országszerte pályák és sportlétesítmények épültek vagy újultak meg.
Ezt hiba lenne egyszerűen kidobott pénzként leírni. A rendszernek kézzelfogható eredményei is voltak: jobb infrastruktúra, több támogatott sportszervezet és stabilabb utánpótlás-finanszírozás. Éppen ezért az ÁSZ sem azt írja, hogy mindent le kell rombolni.
A számok azért egészen elképesztők
A TAO-rendszert 2011-ben vezették be, és a Népszava összesítése szerint az állam azóta mintegy 1700 milliárd forintnyi társaságiadó-bevételről mondott le a sport javára. Ma évente körülbelül 125 milliárd forint mozog ezen a csatornán.
Az ÁSZ szűkebb, 2022 és 2025 közötti vizsgálati időszakában önmagában 367,5 milliárd forintnyi TAO-támogatást osztottak szét. Ez az összes sportcélú államháztartási kiadás nagyjából 15–20 százalékának megfelelő összeg.
Nem véletlenül remeg meg erre az egész magyar sport
Másfél évtized alatt rengeteg egyesület nem egyszerűen hozzászokott a TAO-hoz, hanem ráépítette a működését. Az ÁSZ maga írja le, hogy a támogatott szervezetek jelentős része erősen függ ettől az állami forrástól.
Ezért a TAO egyik napról a másikra történő egyszerű megszüntetése tényleg komoly bajba sodorhatna klubokat és utánpótlásműhelyeket. A Számvevőszék külön figyelmeztet arra, hogy az átalakításnak vagy megszüntetésnek komoly fenntarthatósági kockázata van.
Vagyis az „ennyi a magyar focinak?” kérdésre a válasz: nem
A magyar futballnak nem lesz vége attól, hogy a cégek többé nem ugyanúgy rendelkeznek az adójuk sportcélú részéről. Egy finanszírozási mechanizmus vége nem azonos magának a sportfinanszírozásnak a végével.
Sőt, a Tisza választási programja kifejezetten azt vállalta, hogy a jelenleg TAO-n keresztül érkező támogatási összegeket nem csökkenti. A pénzt továbbra is teljes egészében sportra fordítaná, csak költségvetési tényezővé alakítaná.
Na, ez viszont tényleg a régi TAO végét jelentené
Ha a cég többé nem választhatja ki, melyik klubnak irányítja a társasági adó egy részét, hanem a pénz előbb bekerül az állami költségvetésbe, majd szakpolitikai döntéssel osztják szét, akkor a jelenlegi TAO-rendszer lényegi eleme megszűnik.
Lehet továbbra is évi 125 milliárd forintot adni a sportnak, és ezt akár történelmi szinten magas támogatásnak nevezni. De az már egy másik rendszer lesz.
Orbán Viktor egyik kedvenc konstrukciójából tehát tényleg kifuthat a levegő
A TAO több volt egyszerű adókedvezménynél. Az Orbán-korszak sportpolitikájának egyik alappillére lett, különösen a labdarúgásban, ahol akadémiák és klubok egész finanszírozási világa épült rá.
Politikai jelentősége is volt: Orbán Viktor kormányai a futball fejlesztését kiemelt nemzeti ügyként kezelték, a rendszer pedig rendkívül nagy mennyiségű forrást irányított a látvány-csapatsportokba.
A felcsúti modell pedig tökéletesen megmutatja az ÁSZ problémáját
A rendszer kritikusai régóta kifogásolják, hogy ugyanaz a vállalati kör megjelenhet támogatóként, majd később kivitelezőként is. Az ÁSZ most általános rendszerkockázatként írta le ugyanezt a jelenséget.
Nem azt mondta ki, hogy minden ilyen szerződés szabálytalan. Azt mondta, hogy az ilyen konstrukciók alkalmasak lehetnek a verseny korlátozására, a túlárazásra vagy akár valós teljesítés nélküli számlázásra. Ez lényegesen súlyosabb kritika annál, mint hogy valakinek egyszerűen nem tetszik, mennyi pénzt kap a foci.
A közbeszerzési kivételnek is vége lehet
Az ÁSZ külön problémának látja, hogy a TAO-ból finanszírozott sportszervezetek bizonyos beruházásoknál a törvényi lehetőségekkel élve mellőzhetik a közbeszerzést. A Számvevőszék ezt a szabályt is felülvizsgálná.
Ennek van egy elég egyszerű logikája: ha a TAO közpénz, akkor nehéz megmagyarázni, miért kellene kisebb versenynek és lazább beszerzési szabályoknak vonatkozniuk arra, mintha ugyanaz a pénz közvetlenül a költségvetésből érkezne.
Van azonban egy komoly csapda a Tisza tervében is
Az ÁSZ szerint a vállalatok túl nagy befolyása torzíthatja a sportpolitikai forráselosztást. A megoldási javaslat lényegében az, hogy a pénzről inkább a sportpolitikáért felelős döntéshozók határozzanak.
Csakhogy ettől automatikusan még nem lesz politikamentesebb a rendszer. Ha az évi 125 milliárdot közvetlenül a kormány osztja szét, akkor a vállalati kapcsolatok helyére könnyen kormányzati mérlegelés léphet. A rendszer minőségét az fogja eldönteni, milyen nyilvános szabályok alapján történik majd az elosztás.
Nem elég annyit mondani, hogy majd a szakma eldönti
Ha valóban reform következik, előre megismerhető pontrendszerre, nyilvános pályázatokra, összeférhetetlenségi szabályokra és teljesen követhető támogatási adatokra lesz szükség. Különben csak annyi történik, hogy a pénzcsap kulcsát egyik szereplő kezéből átteszik egy másikéba.
A Tisza sportpolitikájának ezért ezen a területen lesz az egyik legfontosabb próbája. Az Orbán-korszak rendszerét lebontani viszonylag egyszerű politikai üzenet, helyette valóban igazságosabbat építeni már jóval nehezebb.
Pósfai Gáborék már júliusban elkezdték a felülvizsgálatot
A kormányváltás után nem sokkal Pósfai Gábor belügyminiszter 92 sportszövetség képviselőjével egyeztetett. Ezután jelentette be, hogy megkezdik a TAO-rendszer felülvizsgálatát, amelynek célja egy átláthatóbb és igazságosabb finanszírozási modell kialakítása.
Vagyis az ÁSZ mostani jelentése nem a semmibe érkezett. A kormány már hónapokkal korábban jelezte, hogy hozzányúl a rendszerhez, a Tisza választási programjában pedig ennél is konkrétabban szerepelt a változtatás.
Az első jogszabályok már ősszel érkezhetnek
A Népszava információi szerint a sport-TAO átalakításának első elemei már az őszi adócsomagba bekerülhetnek. Hogy pontosan milyen átmeneti szabályokkal és milyen ütemezéssel, arról egyelőre nincs végleges, elfogadott törvény.
Ez fontos: az ÁSZ elemzése javaslat, nem jogszabály, és a jelenlegi TAO-rendszert ezen a ponton még nem szüntették meg. A politikai és szakmai folyamat azonban már egyértelműen elindult.
És az ÁSZ jelentése azért különösen érdekes, mert nem Tisza-program
A TAO kritikusai másfél évtizede beszélnek átláthatatlanságról, torz forráselosztásról és korrupciós veszélyekről. Ezeket korábban könnyű volt ellenzéki támadásként vagy a futball elleni politikai kampányként elintézni.
Most azonban az Állami Számvevőszék írja le, hogy a rendszer visszaélésekre adhat lehetőséget, korlátozhatja a piaci versenyt, túlárazáshoz vezethet, és nem feltétlenül sportszakmai eredményesség alapján osztja el a pénzt. Ez egészen más súlyú kritika.
Ráadásul az ÁSZ elismeri azt is, ami működött
Ez teszi hitelesebbé a jelentés kritikáját. A Számvevőszék nem állítja, hogy a TAO tizenöt éve egyetlen nagy kudarc lett volna: kiemeli az infrastruktúra fejlődését, a sport ösztönzését és a támogatott szervezetek számának növekedését is.
A támogatott szervezetek száma 2011-ben 7563 volt, 2024-re pedig 10 466-ra nőtt. Vagyis egy olyan rendszer átalakításáról beszélünk, amely valóban mélyen beépült a magyar sport életébe.
Ezért őrültség lenne egyszerűen kihúzni a konnektorból
Az Orbán-korszak politikai örökségével való leszámolás nem lehet fontosabb annál, hogy több ezer gyerek edzése, edzők fizetése vagy helyi sportegyesületek működése ne kerüljön veszélybe. Ha a rendszer rossz, azt úgy kell lecserélni, hogy közben ne omoljon össze az, ami ténylegesen értéket teremt.
Az átmenet ezért legalább olyan fontos lesz, mint maga a reform. A pénznek folyamatosan érkeznie kell, csak sokkal világosabb szabályok és erősebb ellenőrzés mellett.
A profi foci pedig végre közelebb kerülhet a valódi piachoz
A magyar futball egyik régi problémája, hogy az állami és állam által létrehozott finanszírozási csatornák mellett nehéz megmondani, egy-egy klub mennyit érne valódi piaci körülmények között. Mekkora bevételt tud jegyből, közvetítésből, szponzorációból, játékoseladásból és valódi üzleti szolgáltatásokból előállítani?
A TAO átalakítása önmagában ezt nem oldja meg, különösen akkor nem, ha ugyanaz a pénz egyszerűen másik állami csövön folyik tovább. De lehetőség nyílhat arra, hogy az utánpótlás közérdekű támogatását világosabban elválasszák a profi klubok üzleti működésétől.
Ez lenne a reform egyik legfontosabb értelme
Az utánpótlás, a tömegsport és a gyerekek sportolásának állami támogatása könnyen indokolható közérdek. Sokkal nehezebb ugyanezzel az érvvel olyan profi sportvállalkozások működését támogatni, amelyeknek elvileg piaci szereplőként is talpon kellene maradniuk.
Ha az új rendszer képes lesz különbséget tenni a kettő között, az többet érhet annál, mint hogy egyszerűen átnevezik a TAO-t egy új költségvetési fejezetre.
Orbán bukása tehát tényleg korszakhatárt hozhat a fociban
Nem azért, mert Magyar Péter kormánya bezárná a stadionokat vagy elvenné a sport teljes támogatását. Hanem azért, mert megszűnhet az a sajátos finanszírozási konstrukció, amely szinte végigkísérte a 2010 utáni Orbán-korszakot.
A TAO 2011 óta annyira természetes részévé vált a magyar futballnak, hogy sok klub számára már szinte elképzelhetetlen nélküle a működés. Most először viszont nem az a kérdés, finomhangolják-e, hanem az, hogy megmarad-e egyáltalán abban a formában, amelyet másfél évtizede ismerünk.
Ennyi tehát nem a magyar focinak – inkább ennyi lehet a régi pénzosztásnak
A különbség nem kicsi. Az ÁSZ maga figyelmeztet rá, hogy a sport támogatását nem lehet egyszerűen egyik napról a másikra elvágni, a Tisza pedig azt ígéri, hogy a mostani összeg teljes egészében a sportban marad.
Ha ezt betartják, akkor nem a magyar futball finanszírozása szűnik meg, hanem az Orbán-korszak egyik legjellegzetesebb pénzelosztási modellje. És ha valóban jön az őszi adócsomagban az első lépés, akkor ami a választás óta még csak pletyka és politikai ígéret volt, abból néhány héten belül törvény lehet.