Hatalmas a rettegés! Nyilvánosságra kerülnek az Orbán-kormányok titkosított döntései
Most kezd igazán kényelmetlenné válni a múlt azoknak, akik abban bíztak, hogy az Orbán-kormányok bizonyos döntései még hosszú évekig zárt ajtók mögött maradnak. A Tisza-kormány megkezdte a korábban minősített, úgynevezett háromezres kormányhatározatok nyilvánosságra hozatalát, és az első körben máris mintegy 65 milliárd forintnyi kutatás, tanácsadás és médiaelemzés mögötti döntés került ki az asztalra.
A „hatalmas rettegés” természetesen politikai kép: arról nincs adatunk, hogy az előző rendszer bármely szereplője éppen idegesen járkálna fel-alá a nappalijában. Az viszont már nem kép, hanem tény, hogy a Miniszterelnökség összesen mintegy száz döntés bemutatását ígéri, és közben a határozatokhoz kapcsolódó szerződések teljesítését is vizsgálni kezdte.
Ez még csak az első csomag
A kormány első körben tizenhárom korábban minősített határozatot tett hozzáférhetővé. A mostani csomagot a Századvéghez kapcsolódó döntések első részeként mutatták be, és az iratokban összesen körülbelül 65 milliárd forintnyi forrás elkülönítéséről lehet olvasni.
A történet azonban nem ér véget ennél a tizenhárom dokumentumnál. A kormány azt ígéri, hogy több hullámban körülbelül száz korábbi döntést hoz nyilvánosságra, vagyis a mostani közzététel inkább egy hosszabb politikai és közpénzügyi feltárás nyitánya.
És itt válik az egész igazán kellemetlenné
Egy kormányhatározat önmagában még nem mutatja meg a közpénz teljes útját. Azt láthatjuk belőle, hogy a kabinet milyen feladatra biztosított forrást, ki volt a felelős, és milyen konstrukció mellett született meg a döntés, de a tényleges pénzmozgásokhoz már szerződések, számlák és teljesítésigazolások kellenek.
Ez is érdekelhet
A Miniszterelnökség pedig éppen ezeket ígéri tovább vizsgálni. Vagyis a valódi kérdés nem pusztán az lesz, hogy Orbán Viktor kormányai hány milliárdot különítettek el, hanem az is, hogy ki kapta meg, mit vállalt érte, mit adott le végül, és arányban állt-e a teljesítés a kifizetett közpénzzel.
Ezért lehet most néhány embernek rosszabb a napja
Ha minden szerződés mögött valós, szükséges és megfelelően árazott munka állt, akkor a nyilvánosság legfeljebb politikailag kínos részleteket fog találni. Ha viszont vannak olyan ügyek, ahol a teljesítés, az ár vagy a megrendelés célja nem áll össze, akkor már nem kommunikációs kellemetlenségről beszélünk.
A kormány hivatalosan azt is közölte, hogy azt vizsgálja, felmerül-e büntetőjogi vagy más felelősség. Ez még semmilyen bűncselekményt nem bizonyít, de azt jelzi, hogy az iratok felnyitása nem pusztán történészi kíváncsiságból történik.
Az első körben a Századvég került reflektorfénybe
A kormány a mostani csomagot a Századvéghez kötődő döntések bemutatásaként tálalja. A szervezet az Orbán-korszak egyik meghatározó politikai és szakpolitikai háttérintézménye volt, amely éveken keresztül közvélemény-kutatásokat, elemzéseket és tanácsadási szolgáltatásokat végzett állami megrendelésre.
Itt azonban szükséges egy fontos fék. A most közzétett határozatok közül csak egy nevezi meg közvetlenül a Századvég Politikai Iskolát és a Századvég Gazdaságkutatót, ezért nem lehet egyszerűen azt írni, hogy mind a 65 milliárd forint bizonyítottan a Századvég kasszájában landolt.
Pontosan ezért kellenek a szerződések
A határozatok azt mutatják meg, hogy a kormány milyen célokra különített el pénzt. Azt, hogy végül melyik gazdasági vagy civil szereplő mennyi pénzt kapott és milyen munkáért, a mögöttük lévő konkrét szerződésekből lehet egyértelműen rekonstruálni.
Ha a Tisza-kormány valóban teljes feltárást akar, akkor itt nem állhat meg. A politikailag látványos PDF-ek után jönnie kell a szerződéseknek, mellékleteknek, teljesítésigazolásoknak és – ahol nincs törvényes akadály – maguknak az elkészült tanulmányoknak is.
Van olyan döntés, amely 2043-ig maradt volna titok
Talán ez az első csomag egyik legmegdöbbentőbb részlete. Egy 2014 májusában született határozat 3,16 milliárd forintos többletforrást biztosított többek között a paksi új blokkokhoz kapcsolódó pénzügyi és jogi tanácsadásra, valamint különböző kutatásokra.
A dokumentum minősítése eredetileg 2043 végéig tartott volna. Vagyis ha nem történik felülvizsgálat, a mai harmincasok közül sokan már az ötvenes éveikben járnának, mire a döntés normál menetrend szerint megismerhetővé válik.
Ez azért felvet egy elég egyszerű kérdést
Mi indokolja, hogy egy közpénzből fizetett tanácsadási vagy kutatási döntés részleteit évtizedekre elzárják a társadalom elől? Természetesen léteznek valódi államtitkok, honvédelmi, nemzetbiztonsági vagy külpolitikai információk, amelyek nyilvánosságra kerülése ténylegesen károsíthatná az ország érdekeit.
A közpénzköltés ténye azonban önmagában nem ilyen. Ha a minősítés mögött van védhető állami érdek, azt meg kell tudni indokolni; ha pedig már nincs, a nyilvánosság az alapértelmezett állapot kellene hogy legyen.
A 2018-as irat már név szerint is beszél
A 3014/2018-as határozat 1,8 milliárd forintos többletforrást biztosított többek között európai közvélemény-formálási feladatokra, médiamonitoringra és nyugdíjaskutatásra. Ebben a dokumentumban már név szerint szerepelnek Századvéghez kapcsolódó szervezetek és a Médianéző Kft. is.
Ez az irat azért érdekes, mert itt már nem csak általános kutatási célokat látunk. Konkrétan megjelenik az a politikai-intézményi környezet is, amelynek bevonásával az akkori minisztereknek a feladatokat végre kellett hajtaniuk.
2019-ben már tízmilliárdos tétel következett
Egy 2019-es döntés 12,2 milliárd forintot különített el a 2020 és 2022 közötti időszak közvélemény-kutatásaira és tanulmányaira. Ehhez később további 750 millió, majd 2,1 milliárd forintos forrás is társult.
Egy másik 2019-es döntés 6,5 milliárd forintot irányzott elő médiaelemzésre. Ezek már nem olyan tételek, amelyeket egy állami költségvetésben elegánsan le lehet söpörni az asztalról azzal, hogy „néhány tanulmányról” beszélünk.
2022-ben Európát és a Balkánt is mérni akarták
Az augusztusban született döntések között 9,6 milliárd forintos keret szerepel az EU-ban és a Nyugat-Balkánon végzett közvélemény-kutatásokra. Egy másik határozat több mint 7 milliárdot irányzott elő magyarországi és európai médiaelemzési feladatokra.
Önmagában természetesen nem ördögtől való, ha egy kormány ismeri más országok közvéleményét vagy médiakörnyezetét. A kérdés mindig ugyanaz: szükséges volt-e ekkora közpénz, versenyképes volt-e az ár, mit kapott érte az állam, és miért kellett a döntés részleteit minősített iratokban kezelni.
2024-ben még újabb 13,2 milliárd következett
A nyilvánosságra hozott csomag legkésőbbi dokumentuma 2024-ből származik, és további 13,2 milliárd forintot rendelt médiaelemzési feladatokhoz. Ez önmagában is mutatja, hogy nem egy rövid időszak különös gyakorlatáról beszélünk.
A hasonló döntések évek során épültek egymásra. Éppen ezért lesz fontos a teljes kép: az egyes határozatokból nemcsak különálló pénzosztási ügyeket kell látni, hanem azt a rendszert is, amelyben ezeket a megrendeléseket megszervezték.
A kormány „közpénzszivattyúról” beszél – ezt azért még bizonyítani kell
A Tisza-kormány kommunikációja már most „állami közpénzszivattyúként” írja le az előző rendszer működését. Politikailag erős kifejezés, de egy újságcikkben ennél pontosabbnak kell lennünk: maga a megrendelés és a titkosítás még nem bizonyítja, hogy közpénzt loptak el.
Ahhoz azt kellene bizonyítani, hogy nem történt valós teljesítés, túlárazás volt, szabálytalanul választottak szolgáltatót vagy más jogellenes cselekmény történt. A mostani dokumentumok kérdéseket nyitnak ki, nem jogerős ítéleteket tartalmaznak.
De azért a titkosság önmagában is politikai probléma
Nem minden probléma büntetőjogi. Egy kormány működhet úgy is rosszul, hogy közben egyetlen miniszter sem követ el bűncselekményt: például indokolatlanul zár el információkat, megnehezíti a közpénzek ellenőrzését vagy olyan döntési mechanizmust épít, amelyben az állampolgárok csak évekkel később tudják meg, mire ment el a pénzük.
A demokratikus elszámoltathatóság ugyanis nem azt jelenti, hogy majd húsz év múlva minden kiderül. A választónak akkor kellene látnia a közpénzköltést, amikor még politikai döntést tud hozni róla.
2043-ban már kissé késő lett volna számon kérni a 2014-es kormányt
Ez a történet abszurditása egyetlen dátumban összefoglalható. Ha egy 2014-es, többmilliárdos döntést csak 2043-ban lehet megismerni, akkor mire nyilvánosságra kerül, a döntést meghozó politikai korszak már régen történelmi fejezet lehet.
Az információ ekkor még érdekes lesz egy kutatónak, de demokratikus kontrollként már alig használható. Nem lehet érdemben választáson számon kérni egy három évtizeddel korábbi pénzköltést.
Ezért lehet valóban idegesítő a mostani nyilvánosság
Nem azért, mert minden dokumentumból automatikusan botrány fog kipattanni. Lehet, hogy számos ügylet végén teljesen rendben lévő kutatás, valós elemzés és szakmailag védhető szerződés található.
Az idegesség lehetőségét az adja, hogy mostantól ezeket már nem a döntéshozó mondja meg önmagáról. Újságírók, civil szervezetek, szakértők és egyszerű állampolgárok is összevethetik majd a vállalást a teljesítéssel.
A fény az ilyen rendszerek legkellemetlenebb ellenőre
A politikai hatalom általában nem azért szereti a zárt döntéshozatalt, mert minden zárt döntés törvénytelen. Azért kényelmes, mert nincs azonnali kérdés, nincs összehasonlítható ajánlat, nincs nyilvános vita és nincs olyan újságíró, aki még a döntéshozatal hetében megkérdezné, miért került ennyibe.
Amikor viszont előkerülnek a dokumentumok, hirtelen minden számnak története lesz. Ki kérte, ki hagyta jóvá, ki kapta, mi készült belőle, és miért nem láthatta ezt korábban a közvélemény.
A Századvégnek is érdeke lehet a teljes nyilvánosság
Ha a szervezet minden állami megrendelését szabályosan teljesítette és az árak mögött valóban olyan munka állt, amelyet az állam felhasznált, akkor ezt éppen a teljes dokumentáció tudná a legjobban megmutatni. A részleges információ ugyanis mindig gyanút és találgatást termel.
Ezért lenne célszerű, ha a történet nem kizárólag a kormány politikai narratívájából állna. A szerződések és termékek nyilvánossága lehetőséget adna arra is, hogy az érintett szolgáltatók bemutassák, valójában mit végeztek el a milliárdokért.
A Tisza-kormányt közben ugyanazzal a mércével kell mérni
A nyilvánosságra hozatal önmagában helyes irány, de nagyon könnyű úgy átláthatósági bajnoknak lenni, hogy kizárólag az előző kormány titkait nyitjuk ki. A valódi próba az lesz, mit csinál a mostani kabinet a saját kényelmetlen dokumentumaival.
Ha öt év múlva Magyar Péter kormányának közpénzköltéseiért ugyanúgy pereket kell indítani, vagy érzékeny politikai ügyeket évtizedekre elzárnak, akkor a mostani akció visszamenőleges politikai fegyver marad. Ha viszont a saját működésükre is bevezetik ugyanazt az átláthatósági mércét, abból intézményi változás lehet.
Az igazi reform az lenne, ha ilyen cikkre később nem lenne szükség
Egy modern államban nem kellene kormányváltás ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan és kinek a javára döntöttek tízmilliárdnyi közpénzről. A természetes helyzet az lenne, hogy minden olyan adat hozzáférhető, amelynek nyilvánosságát nem korlátozza valódi és konkrét nemzetbiztonsági érdek.
Az államtitok nem lehet kényelmi funkció, és a minősítés nem válhat politikai függönnyé. Éppen ezért a mostani dokumentumfeltárás akkor ér valamit igazán, ha új szabályokat is szül arra, hogy ugyanilyen helyzet újra ne épülhessen fel.
Nem szabad összekeverni a háromezres és a másik titkos világot sem
A most közzétett iratok úgynevezett háromezres, minősített kormányhatározatok. Ezek mellett az elmúlt években komoly vita folyt a nem nyilvános kétezres kormányhatározatokról is, amelyek nem feltétlenül tartalmaztak minősített adatot, mégsem kerültek automatikusan a nyilvánosság elé.
A Transparency International korábban többéves pereskedés után jutott hozzá ilyen dokumentumokhoz, és azokban szintén jelentős közpénzügyi döntéseket talált. Vagyis a háromezres iratok mostani megnyitása nem egyetlen furcsa adminisztratív szokást tár fel, hanem egy jóval nagyobb átláthatósági problémába illeszkedik.
Most már nehéz lesz visszacsukni a dossziét
Az első tizenhárom dokumentum kikerült, a kormány pedig további mintegy száz döntés bemutatását ígérte. Innentől minden új csomagnál ugyanaz lesz a kérdés: milyen pénzről, milyen szereplőről és milyen korábban elzárt döntésről hullik le a minősítés.
És minél több irat kerül ki, annál nehezebb lesz az egyes ügyeket elszigetelt kivételként kezelni. Ha kirajzolódik egy ismétlődő döntési és finanszírozási modell, akkor már az egész rendszer működését lehet érdemben elemezni.
A nagy pillanat akkor jön, amikor a számla találkozik a teljesítéssel
A 65 milliárdos szám jól mutat egy címlapon, de az igazi történetek a részletekben lesznek. Mennyibe került egy kutatás, hány ember dolgozott rajta, milyen módszerrel készült, felhasználta-e a kormány, volt-e más ajánlat, és mi található az átadott anyagban.
Ha ezekre tiszta válaszok születnek, az érintettek számára nincs mitől félni. Ha viszont a papírokban lyukak, egymásnak ellentmondó teljesítések vagy nehezen indokolható milliárdok jelennek meg, akkor a mostani „rettegés” szó hirtelen sokkal kevésbé fog költői túlzásnak tűnni.
Orbán Viktorék válasza is fontos lesz
Az egykori kormány vezetőinek joguk és érdekük is, hogy megmagyarázzák, miért volt szükség ezekre a megrendelésekre és mi indokolta a minősítést. A mostani kabinet kommunikációját nem kell készpénznek venni pusztán azért, mert ők hozzák nyilvánosságra az iratokat.
A tisztességes vita ott kezdődik, hogy megvannak a dokumentumok, és mindkét oldal állításai összevethetők velük. A nyilvánosság éppen azért jobb a titkosításnál, mert nem kell egyik politikai tábor bemondására sem hagyatkoznunk.
A dokumentum végül nem fideszes és nem tiszás
Egy határozatnak nincs pártpreferenciája. Ott van rajta a dátum, az összeg, a döntéshozó és a cél, a szerződésben pedig ott kell lennie annak, mit vásárolt az állam a magyar adófizetők pénzéből.
Ez az a pont, ahol a politikai propaganda mindkét oldalon sokat veszít az erejéből. Lehet magyarázni, lehet keretezni, de egy 12,2 milliárdos döntés akkor is 12,2 milliárd marad, és előbb-utóbb fel kell mutatni, mi készült belőle.
Ezért fontosabb ez száz Facebook-posztnál
Az Orbán-korszak megítéléséről évek óta egymásnak feszül két teljesen eltérő politikai valóság. Az egyik szerint történelmi nemzetépítés zajlott, a másik szerint közpénzből felépített politikai-gazdasági rendszer működött.
A vitát nem fogja egyetlen dokumentum eldönteni. Száz valódi kormányhatározat, a hozzájuk tartozó szerződésekkel, teljesítésigazolásokkal és elkészült munkákkal együtt viszont már sokkal közelebb vihet ahhoz, hogy szlogen helyett bizonyítékokról beszéljünk.
Most nyílik ki az első ajtó
A kormány eddig tizenhárom döntést tett közzé, de mintegy százat ígér. A most látható tételek között milliárdos kutatások, tanácsadások, közvélemény-mérések és médiaelemzések szerepelnek, némelyik irat pedig eredetileg évtizedekig zárva maradt volna.
Ez már önmagában közérdekű történet, függetlenül attól, végül lesz-e belőle büntetőügy. Egy demokráciában ugyanis annak sem kellene titoknak lennie, ami egyszerűen csak kínos, pazarló vagy politikailag nehezen megmagyarázható.
És ha valaki ettől most retteg, az talán nem a nyilvánosság hibája
A nyilvánosság önmagában senkit nem ítél el. Nem tesz valakit korrupttá, nem bizonyít bűncselekményt, és nem változtat egy szabályosan teljesített szerződést szabálytalanná.
Csak felkapcsolja a villanyt. Ha minden rendben volt, ezt a fényt senkinek nem kell félnie – ha pedig nem volt minden rendben, akkor pontosan ezért kellett már régen felkapcsolni.