Van egy része a parlamenti politikának, amelyet a tévénéző rendszerint csak tompa morajként hall. A mikrofonba beszélő politikus mondatai tisztán mennek ki az adásba, a padsorokból érkező beszólások jó része viszont elveszik a háttérzajban. A hivatalos országgyűlési jegyzőkönyv ennél sokkal kevésbé felejt.

Most pedig előkerült belőle egy különösen durva Pócs János-mondat. Amikor Magyar Péter miniszterelnök Orbán Viktor nyári eltűnését kritizálta, a fideszes képviselő a helyéről azt kiabálta: „Bárcsak te tűnnél el! Bárcsak te mennél el szabadságra!”

A jegyzőkönyvben fekete-fehéren ott van

A jelenet augusztus 10-én történt. Magyar Péter arról beszélt a Parlamentben, hogy szerinte az ellenzék egy része abban érdekelt, hogy az országnak rossz legyen, majd külön kitért Orbán Viktorra is.

A miniszterelnök úgy fogalmazott, Orbán „inkább eltűnik nyaralni a nagyrészt általa okozott válság idején, és meg sem szólal a bajban”. Ekkor érkezett Pócs János két közbeszólása, amelyeket a parlamenti napló szó szerint rögzített.

„Bárcsak te tűnnél el!”

Ez nem valamiféle utólagos értelmezés vagy névtelen beszámoló. A hivatalos parlamenti dokumentációban Pócs János neve mellett szerepel: „Bárcsak te tűnnél el! Bárcsak te mennél el szabadságra!”

Ez is érdekelhet

Politikai ellenfelet keményen támadni természetesen nem tilos. Egy képviselő mondhatja azt, hogy szerinte Magyar Péter rosszul kormányoz, hibás a gazdaságpolitikája vagy akár azonnal le kellene mondania, de a „bárcsak eltűnnél” már nem igazán nevezhető politikai érvnek.

Ez az a pont, ahol elfogy a politika

Pócs mondatából ugyanis semmit nem tudunk meg arról, mit csinálna másképp a Fidesz. Nem derül ki belőle, hogyan kezelné a válságot, milyen döntést tart hibásnak, vagy milyen ellenzéki alternatívát ajánl a kormány politikájával szemben.

Annyi marad, hogy jó lenne, ha a másik ember egyszerűen eltűnne. Lehet ezt parlamenti folklórnak nevezni, csak éppen egy olyan intézményben hangzik el, amelynek elvileg az lenne a feladata, hogy az ország legfontosabb kérdéseit vitassa meg.

Különösen érdekes ez most

Az elmúlt napokban a parlamenti hangnem már konkrét következményekhez is vezetett. Toroczkai Lászlót Forsthoffer Ágnes házelnök kizárta az e heti ülés érdemi részéből, miután a Mi Hazánk elnöke azt mondta Magyarnak, hogy ne meneküljön „gyáva, undorító féregként”.

A két kijelentés súlya és megfogalmazása nem teljesen azonos, ezért automatikusan ugyanazt a büntetést követelni sem lenne korrekt. De ha az új parlamenti vezetés valóban civilizáltabb közbeszédet akar, akkor nem lehet az a szabály, hogy csak az aktuálisan legnagyobb botrányt okozó mondatokra figyel.

A mércének Pócsra is vonatkoznia kell

Ha a Parlament tekintélyét védeni akarják, akkor a frakciólogó nem számíthat. Egy tiszás, fideszes, mi hazánkos vagy KDNP-s képviselő ugyanolyan felelősséggel tartozik azért, amit az ülésteremben mond.

A politikai oldalak rendszeresen követelik egymástól ezt az egyenlő mércét, majd amikor saját emberük mond valami vállalhatatlant, hirtelen rengeteg magyarázat születik arról, miért volt az adott helyzet mégis egészen más. Ez a játék már önmagában sokat tett azért, hogy a parlamenti stílus oda jusson, ahol most tart.

Pócs ráadásul nem egyszer szólalt közbe

Az augusztusi jegyzőkönyvek alapján Pócs János kifejezetten aktív résztvevője volt a padsorokból zajló adok-kapoknak. Egy másik ülésen például személyes érintettség miatt próbált szót kérni, majd amikor ezt nem kapta meg, Magyar Péter a „Csüccs le!” megjegyzést küldte vissza neki.

Pócs erre azt válaszolta: „Itt kezdődik a demokrácia”, majd helyet foglalt. Egy másik alkalommal Magyar napirend előtti felszólalását már „kiváló búcsúbeszédként” kommentálta.

De Magyar Péter sem néma szemlélője ennek

Ha már előkerült a jegyzőkönyv, akkor érdemes az egészet elolvasni, nem csak azt a sort, amely a politikai oldalunknak éppen kellemes. A bekiabálás ugyanis egyáltalán nem kizárólag fideszes sportág.

Toroczkai László egyik, a Paksi Atomerőműről és energiaellátásról szóló felszólalásakor Magyar Péter azt kiabálta be: „Atomfizikus lett! Einstein!”, majd később megismételte: „Einstein! Az új Einstein!”

Ez sem egy szakpolitikai érvelés csúcspontja

Magyar ugyan nem azt kívánta, hogy Toroczkai tűnjön el, de az „Einstein” gúnyolódás sem vitt közelebb senkit ahhoz, hogy kiderüljön, kinek van igaza Paks vagy az energiaellátás kérdésében. Egyszerű politikai csipkelődés volt.

Ha tehát a parlamenti stílus romlásáról beszélünk, nincs értelme úgy tenni, mintha egyetlen oldal hozná létre a problémát. A különbségek lehetnek jelentősek az egyes mondatok súlyában, de a folyamatos személyeskedésből szinte minden politikai tábor kiveszi a részét.

Takács Péter neve ötször egymás után

Az Index által átnézett jegyzőkönyvek egyik részében néhány soron belül ötször jelenik meg a megjegyzés: „Takács Péter közbeszól.” A hivatalos napló sokszor magát a mondatot sem tudja vagy nem szükséges pontosan rögzítenie, de a folyamatos háttérzajt dokumentálja.

Ez pontosan az, amit a közvetítésben néha csak zúgásként hallunk. A Parlament valójában jóval zajosabb hely annál, mint amit a szépen beállított szónoki mikrofonok mutatnak.

Az új képviselők eskütétele sem úszta meg

Hortay Olivér és Palóc André eskütétele közben is elszabadultak a beszólások. Egy botlás után Magyar Péter a Fidesz-frakció felé fordulva lájkjelet mutatott és tapsolt, majd az esküokmányok aláírásakor azt mondta: „Valaki segítsen aláírni!”

Erre Vitályos Eszter azt kiabálta: „Szégyellje magát!”, a Fidesz soraiból pedig a „Viselkedj!” felszólítás is érkezett. A jegyzőkönyv egy ponton külön megjegyzi, hogy Magyar Péter és Pócs János folyamatosan közbeszólt.

Ez már szinte külön műsor a hivatalos ülés alatt

A szószéken folyik egy vita, közben pedig a padsorokban párhuzamosan működik egy másik parlament. Ott gyorsabbak a mondatok, kevésbé megfontoltak a jelzők, és sokszor jóval több személyes indulat fér bele.

A probléma az, hogy ez a mellékműsor egyre gyakrabban válik főműsorrá. A másnapi hírekből sokszor nem arra emlékszünk, milyen gazdasági vagy oktatási javaslat hangzott el, hanem arra, hogy ki kinek szólt be.

A roma holokauszt emlékezete körül is elszabadult az indulat

A Mi Hazánk képviselőinek korábbi viselkedése miatt Magyar Péter a roma holokauszt áldozataival kapcsolatban kérte számon Toroczkai Lászlót és Dúró Dórát. A vita ekkor is pillanatok alatt a „Szégyelld magad!” és „Szégyelljék magukat!” oda-vissza kiabálásba fordult.

Ez azért különösen méltatlan, mert egy történelmi tömeggyilkosság áldozatairól szóló megemlékezés esetében különösen indokolt lenne néhány percre kikapcsolni a napi politikai színházat. Még ebből is sikerült személyes szócsatát csinálni.

Balla György még Pócsnál is messzebb ment

Az augusztusi jegyzőkönyvek egyik legdurvább mondata Balla Györgytől származik. Amikor Magyar Péter a koronavírus-járvány idején hozott kormányzati döntéseket bírálta, a fideszes képviselő a helyéről kiabált vissza.

„Hazudsz! Megint hazudsz! Ocsmány hazudozó vagy! Kormányozni nem tudsz, csak hazudni!” – került bele a hivatalos naplóba. Ehhez képest már tényleg nehéz azt állítani, hogy a magyar parlamentben csak néha csúszik ki egy-egy rosszul sikerült szó.

A jegyzőkönyv azért fontos, mert nem felejt

A politikus másnap mondhatja, hogy félreértették, nem pontosan ezt mondta, kiragadták a szövegkörnyezetből vagy nem is lehetett rendesen hallani. A parlamenti gyorsírásnak éppen az a feladata, hogy az ülés lehető legtöbb mozzanatát hivatalosan rögzítse.

Ezért érdekes Pócs János esete is. A „Bárcsak te tűnnél el” nem egy közösségi médiában terjedő, kétes eredetű idézet, hanem egy olyan mondat, amely bekerült az országgyűlési naplóba.

És ez bizony kínos

Egy demokratikus ellenzék feladata az, hogy azt akarja: a kormány bukjon meg a választáson, a rossz döntéseket vonják vissza, a miniszterelnököt pedig politikailag győzzék le. Ez teljesen legitim és szükséges.

Az, hogy valaki azt kiabálja a miniszterelnöknek, „bárcsak te tűnnél el”, már egészen más hangulatot teremt. Nem azért, mert tilos utálni egy politikai ellenfelet, hanem mert egy parlamenti képviselőtől ennél valamivel többet várhatnánk.

Pócsnak lett volna száz jobb válasza

Ha szerinte Orbán Viktor nyaralását Magyar Péter igazságtalanul támadta, elmondhatta volna, miért. Felidézhette volna, mit csinált Orbán a szóban forgó időszakban, vitathatta volna a miniszterelnök válságértékelését, vagy bemutathatta volna a Fidesz saját javaslatait.

Ehelyett azt kívánta, hogy Magyar tűnjön el. Ez egyszerűbb, gyorsabb, talán a saját tábor egy részének szórakoztatóbb is, csak közben tökéletesen megmutatja, hogyan lesz a politikai vitából személyes ellenségeskedés.

A Fidesz most ellenzékben új szerepet tanul

Tizenhat év kormányzás után a pártnak újra meg kell tanulnia, hogyan lehet ellenzékből politizálni. Ebben van lehetőség is: a kormány hibáit fel lehet tárni, alternatívát lehet építeni, és keményen lehet számon kérni Magyar Pétert.

Ha azonban az ellenzéki stratégia egy része abból áll, hogy a miniszterelnök beszéde alatt azt kiabálják, „bárcsak eltűnnél”, az aligha fogja bizonyítani, hogy a Fidesz már készen áll egy új politikai korszakra.

Kötcsén éppen megújulásról akarnak beszélni

Ez különösen érdekes annak fényében, hogy a Fidesz környezetében most szinte mindenki önvizsgálatról és a jobboldal újjászervezéséről beszél. Orbán Viktor kötcsei beszédétől is azt várják támogatói, hogy kijelölje az ellenzéki korszak új irányát.

Ehhez talán a parlamenti stílus is hozzátartozhatna. A megújulás ugyanis nehezen hiteles, ha a politikai nyelv közben ugyanaz marad: az ellenfél nem téved, hanem hazudik; nem rosszul kormányoz, hanem tűnjön el.

Magyar Péter oldalán sincs felmentés

A kormánynak ugyanilyen önfegyelemre van szüksége. Magyar Péter szeret élesen, ironikusan és néha lekezelően reagálni ellenfeleire, ami politikai kommunikációként sokszor működik, de miniszterelnökként neki különösen nagy felelőssége van abban, milyen hangnemet honosít meg.

Ha Toroczkait „Einsteinezi”, képviselőket gúnyol az eskütételük alatt vagy folyamatosan beceneveket osztogat, akkor nehezebb hitelesen azt kérni az ellenzéktől, hogy emelje meg a vita színvonalát.

A két dolog azonban egyszerre igaz

Magyar Péternek lehetne kulturáltabb a parlamenti stílusa, és közben Pócs János mondata továbbra is vállalhatatlan lehet. Az egyik fél hibája nem törli el a másikét, bármennyire is erre épül a magyar politika jelentős része.

Ez lenne talán a legegyszerűbb változás a közéletben: amikor a saját oldalunk embere mond valami méltatlant, ne az legyen az első kérdés, hogy „de a másik mit mondott tegnap?”.

A parlamenti rend új korszakának ez lesz az igazi próbája

Forsthoffer Ágnes Toroczkai ügyében már megmutatta, hogy bizonyos mondatoknál hajlandó szankciót alkalmazni. Az elmúlt napokban Hallerné Nagy Anikó is sorra állította le a bekiabálásokat és egy ponton Balla Györgytől is megvonta a szót.

Ha ez következetes gyakorlat lesz, az akár javíthat is az Országgyűlés működésén. Ehhez azonban nem elég néha példát statuálni: minden frakciónál ugyanott kell lennie a határnak.

Pócs mondata most már ott marad a történelemben

A pillanat augusztusban néhány másodperc alatt elmúlt, és aki a közvetítést nézte, könnyen lehet, hogy észre sem vette. Az országgyűlési napló azonban megtette azt, amiért létezik: megőrizte.

Így ma már pontosan tudjuk, mi hangzott el Magyar Péter beszéde alatt: „Bárcsak te tűnnél el! Bárcsak te mennél el szabadságra!” Pócs János eldöntheti, utólag is jó mondatnak tartja-e – az viszont többé nem kérdés, hogy elhangzott.

És talán ez a legkellemetlenebb az egészben

A parlamenti bekiabálás pillanatában könnyű azt hinni, hogy az egész elvész a zajban. A politikus odaszúr, a saját padsora nevet, a felszólaló tovább beszél, aztán mindenki hazamegy.

Csakhogy a jegyzőkönyv nem nevet és nem felejt. Leírja a mondatot, mellé teszi a nevet, és évekkel később is visszaolvasható marad, milyen színvonalon beszéltek egymással azok, akik közben az ország politikai kultúrájának megújításáról tartottak előadásokat.