Hatalmas örömhírt kapott Magyar Péter, óriási!
Ha valaki az elmúlt hetekben kizárólag politikai Facebook-posztok kommentmezőiből próbálta volna felmérni Magyarország hangulatát, könnyen arra juthatott volna, hogy Magyar Péter kormánya napok alatt elveszítette fél ország támogatását. A köztársasági elnök kiválasztásától az új vagyonvisszaszerzési hivatal vezetőjének személyéig egymást követték a viták, a kritikus kommentek pedig sokszor látványosan uralták a közösségi médiát.
Most azonban megérkezett egy mérés, amely egészen más képet mutat. A Republikon Intézet friss kutatásában a Tisza továbbra is nagyjából háromszor akkora támogatottsággal rendelkezik, mint a Fidesz–KDNP, a biztos szavazó pártválasztók között pedig elképesztő, 68–22-es állást mértek.
56–19: ez azért elég erős szám
A teljes népesség körében a Tisza támogatottsága 56 százalék, míg a Fidesz–KDNP 19 százalékon áll a Republikon szerint. Az előző méréshez képest a Tisza két, a Fidesz egy százalékpontot veszített, vagyis mindkét változás a kutatás hibahatárán belül maradt.
Ez azért fontos, mert egyetlen ilyen mozgásból nem lehet támogatottsági fordulatról beszélni. Maga a Republikon is azt írja, hogy a két nagy politikai tömb közötti erőviszonyok lényegében változatlanok.
A pártválasztóknál 66–23 az állás
Ha csak azokat nézzük, akik meg tudnak nevezni pártot, a különbség szintén brutálisan nagy. Ebben a csoportban a Tiszát 66 százalék támogatja, miközben a Fidesz–KDNP 23 százalékon áll.
Ez is érdekelhet
A biztos szavazó pártválasztóknál még erősebb Magyar Péterék pozíciója: 68 százalék választaná a Tiszát, és 22 százalék a Fideszt. Mindkét párt egyetlen százalékpontot csökkent az előző hónaphoz képest, vagyis itt sem látszik semmiféle hirtelen politikai földcsuszamlás.
Pedig az internet alapján akár ezt is hihettük volna
Magyar Péteréknek volt néhány kifejezetten kellemetlen hete. Már a köztársasági elnök kiválasztásának folyamata is rengeteg kritikát kapott, különösen amikor Polgár Judit neve szinte azonnal felmerült, miközben előtte a Tisza még azt kérte az emberektől, hogy küldjenek ajánlásokat.
Polgár végül nem vállalta a tisztséget, a folyamat pedig Baka András megválasztásával zárult. Az Országgyűlés 140 igen és 6 nem szavazattal választotta meg a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét államfőnek.
Baka körül is volt politikai vihar
A kritikák egy része nem magáról Baka Andrásról szólt, hanem arról, hogyan jutott el hozzá a Tisza. Magyar Péter előbb civil ajánlásokat kért, majd különböző ismert közéleti szereplőkkel tárgyalt, végül a frakció három jelölt közül választotta ki Bakát.
A közösségi médiában ebből sokan kapkodást, mások improvizálást olvastak ki. A mostani Republikon-mérés alapján azonban ennek legalábbis nem látszik olyan következménye, amely tömeges választói elfordulást okozott volna.
Aztán jött Unger Anna, és újra felrobbant a kommentmező
A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vezetőjének kiválasztása még hangosabb vitát generált. A parlament végül Unger Anna Róza politológust választotta meg, miközben sokan inkább Ligeti Miklóst, a Transparency International Magyarország jogi igazgatóját látták volna szívesen a poszton.
Hadházy Ákos is erősen bírálta a kiválasztást, mások pedig azt kérdezték, miért egy politológus kapta a rendkívül érzékeny vagyonvisszaszerzési hivatal vezetését egy korrupcióellenes jogász helyett. A vita tehát nem pusztán néhány mérges Facebook-kommentből állt, volt mögötte valódi szakmai és politikai kritika is.
És Unger megítélése tényleg nem volt fényes
Az Europion külön felmérése szerint a Tisza-szavazók mindössze 21 százaléka tartotta jó választásnak Unger Annát, miközben 27 százalék rossznak. Ez egy kormánypárti szavazótáboron belül sem éppen diadalmenet.
Csakhogy van egy másik, legalább ennyire fontos szám: a teljes lakosság 57 százaléka azt mondta, nem érzi magát eléggé tájékozottnak ahhoz, hogy egyáltalán megítélje Unger kinevezését. Vagyis az interneten tomboló vita messze nem jelentette azt, hogy az egész ország ugyanazzal az intenzitással foglalkozott az üggyel.
És pontosan itt van a tanulság
A kommentmező nem közvélemény-kutatás. Azok írnak oda, akiknek van motivációjuk írni, és általában sokkal nagyobb motivációja van annak, aki dühös, csalódott vagy felháborodott, mint annak, aki nagyjából elégedett, majd továbbgörget.
Ráadásul az algoritmusok is a konfliktust szeretik. Száz indulatos hozzászólás gyakran sokkal látványosabbnak tűnik, mint több tízezer ember csendje, pedig választáskor az utóbbiak szavazata pontosan ugyanannyit ér.
A hangos tömeg nem feltétlenül a nagy tömeg
Ez nem azt jelenti, hogy a kommentelőket figyelmen kívül kell hagyni, vagy hogy minden online kritika jelentéktelen. Éppen ellenkezőleg: sok politikai probléma először a saját tábor elégedetlenebb részénél jelenik meg, és egy ügy később valódi támogatottságvesztést is okozhat.
De azt nagyon könnyű elrontani, amikor néhány ezer látható internetes reakcióból rögtön több millió választó véleményére következtetünk. A kettő egyszerűen nem ugyanaz a minta.
A Republikon számai most ezt mutatják meg elég látványosan
A Tisza nemhogy nem zuhant össze, hanem továbbra is olyan előnnyel vezet ebben a kutatásban, amelyet normál politikai körülmények között nehéz lenne egyetlen botránnyal eltüntetni. A teljes népességben 37 százalékpont, a biztos szavazó pártválasztóknál 46 százalékpont a különbség a két legnagyobb párt között.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden magyar rajong Magyar Péter összes döntéséért. Egyszerre lehet valakinek komoly fenntartása Unger Anna kiválasztásával kapcsolatban, és közben továbbra is a Tiszát támogatnia a Fidesszel szemben.
A választó nem rajongói klubtag
Ez az egyik olyan jelenség, amely a pártpolitikai vitákból gyakran eltűnik. Egy választó nem feltétlenül azért szavaz valakire, mert minden kinevezését, minden mondatát és minden politikai húzását helyesnek tartja.
Lehet kritikus a saját pártjával szemben, lehet dühös egy konkrét döntés miatt, és ettől még azt gondolhatja, hogy a következő választáson ugyanaz a politikai erő képviseli legjobban. A demokrácia ennél valamivel bonyolultabb annál, mint hogy aki odakommenteli, hogy „csalódtam”, az másnap automatikusan pártot is vált.
Magyar Péternek ettől még nem érdemes hátradőlnie
A felmérés kifejezetten jó hír a miniszterelnöknek, de van benne egy apró figyelmeztetés is. A Tisza a Republikon szerint a választás után 70 százalék körüli rekordmagasságig jutott a biztos pártválasztók között, most pedig 68 százalékon áll.
A kutatóintézet szerint elképzelhető, hogy a párt elérte támogatottságának természetes plafonját, és most kezdődik egy konszolidációs időszak. A választási győzteshez húzó hatás sem tart örökké, ezért az őszi hónapok már sokkal többet mondhatnak a kormány tartós megítéléséről.
Az Unger-ügy hatásáról ráadásul még korai végleges ítéletet mondani
A Republikon augusztus 26. és szeptember 1. között kérdezte meg az embereket, Unger Annát pedig augusztus 28-án választotta meg az Országgyűlés. A felmérés tehát részben már érintette a vitát, de nem egy olyan kutatásról van szó, amely teljes egészében a döntés és annak napokon át tartó utóélete után készült.
Baka András megválasztásának esetleges politikai hatása már sokkal jobban benne lehet az adatokban, hiszen ő augusztus 11-én kapta meg a parlamenti támogatást. Ezért azt nyugodtan ki lehet mondani, hogy az államfőválasztás körüli kritikus időszak nem okozott látványos Tisza-zuhanást ebben a kutatásban.
A Fidesz közben 20 százalék környékén ragadt
A Republikon elemzése szerint a Fidesz–KDNP továbbra sem tudott látványosan erősödni a választási veresége óta. A teljes népességben 19, a pártválasztóknál 23, a biztos szavazó pártválasztók között pedig 22 százalékot mértek a pártszövetségnek.
Az intézet a Fidesz problémái között a rendezetlen „Orbán-kérdést” és az ebből fakadó bizonytalanságot említi. Vagyis miközben a jobboldalon már Kötcsére és az újjászervezésre készülnek, a közvélemény-kutatásban egyelőre nem jelent meg egy nagy ellenzéki visszapattanás.
A Mi Hazánk viszont ott van a küszöb felett
A két nagy párt mögött a Mi Hazánk tudott valamelyest erősödni, a biztos szavazó pártválasztóknál hét százalékon áll. A Demokratikus Koalíció és a Kutyapárt ugyanebben a kutatásban továbbra is mindössze egy-egy százalékot kapott.
Ez azt mutatja, hogy a magyar pártrendszer a választás után egyelőre rendkívül koncentrált maradt. A politikai mező nagy részét a Tisza uralja, a Fidesz messze lemaradva, de stabil második helyen van, a többiek pedig jóval kisebb térben mozognak.
Persze ez csak egy közvélemény-kutatás
Nem szabad átesni a ló másik oldalára sem. A Republikon ezer embert kérdezett meg telefonon, a kutatás hibahatára plusz-mínusz 3,5 százalékpont, vagyis ez nem népszavazás és nem a 2026. szeptemberi Magyarország matematikailag pontos lenyomata.
A különböző intézetek módszerei és eredményei eltérhetnek egymástól, ráadásul a pártpreferenciák idővel változnak. Egyetlen felmérésből éppen úgy nem érdemes örök Tisza-fölényt jósolni, ahogy néhány Facebook-kommentből sem érdemes kormánybukást vizionálni.
De a különbség akkora, hogy azt nem lehet kimagyarázni a hibahatárral
A 68–22 nem olyan eredmény, amelynél azon érdemes vitatkozni, hogy valójában három ponttal erre vagy arra állnak-e a pártok. Még a statisztikai bizonytalanságot figyelembe véve is hatalmas különbségről beszélünk.
Ezért Magyar Péter számára a lényegi hír most az, hogy a saját táborán belüli hangos viták egyelőre nem fordultak át olyan mértékű általános kiábrándulásba, amelyet a Republikon adatai már látványosan kimutatnának.
Talán az internetnek is érdemes ebből tanulnia
A politikai kommentmezők hajlamosak néhány óra alatt közhangulatot gyártani. Ötven egymást követő dühös hozzászólás után az ember könnyen úgy érzi, hogy „mindenki” ezt gondolja, pedig lehet, hogy csak ötven ember kattintott ugyanarra a posztra hasonló indulatból.
A reprezentatív kutatásnak éppen az a célja, hogy ne azt kérdezze, ki kiabált a leghangosabban, hanem megpróbálja a teljes társadalom arányait becsülni. Nem tökéletes eszköz, de a Facebook-kommenteknél biztosan közelebb áll ehhez.
Magyar most örülhet – de a kritikusoknak is van feladatuk
A kormány számára a mostani számok megnyugtatóak lehetnek, de a helyes következtetés nem az lenne, hogy ezentúl minden kritikát el lehet intézni azzal, hogy „csak a kommentelők hangosak”. Unger Anna megválasztásánál például külön felmérés is megmutatta, hogy valódi bizalmi probléma létezik, még a Tisza szavazói között is.
A jó politikai vezetésnek egyszerre kell tudnia elviselni ezt a kritikát és megkülönböztetni a valódi társadalmi elégedetlenséget az internet pillanatnyi viharából. Az egyikből tanulni kell, a másiktól pedig nem szabad pánikba esni.
A kommentmező végül nem szavazófülke
Ez talán a Republikon friss mérésének legérdekesebb politikai tanulsága. Magyar Péter az elmúlt hetekben több olyan döntést is hozott, amelyeken saját szimpatizánsai is összevesztek, a közösségi médiában pedig időnként úgy tűnt, mintha már minden második Tisza-szavazó felmondta volna a politikai szövetséget.
A számok egyelőre mást mondanak. A vihar valós volt, a kritikák egy része teljesen legitim, de a biztos szavazó pártválasztók körében a Tisza még mindig 68 százalékon áll – vagyis a magyar politika egyik legfontosabb szabályát újra érdemes felírni: aki a kommentmezőt összekeveri az országgal, az könnyen nagyon rosszul méri fel a valóságot.