Április óta erre várt az ország, Magyar Péter bejelentette: Meglépik!
Áprilisban még kampányígéret volt, szeptemberben viszont Magyar Péter már hivatalban lévő miniszterelnökként beszélt róla a Parlamentben: a kormány bevezeti a méltányos vagyonadót. Az üzenet egyértelmű volt, a gazdasági helyreállítás terheiből a társadalom leggazdagabb rétegének az eddiginél nagyobb részt kell vállalnia.
Ez nem mindennapi fordulat a magyar adópolitikában, ráadásul európai összevetésben sem hétköznapi konstrukcióról van szó. A teljes nettó vagyon rendszeres megadóztatása ma már csak néhány európai országban létezik, Magyar Péterék pedig a választási kampányban éppen egy ilyen rendszer bevezetését ígérték meg.
„A társadalom csúcsán élőknek kell a legmélyebben a zsebükbe nyúlniuk”
Magyar Péter a hétfői parlamenti felszólalásában világossá tette, milyen elvre akarják felépíteni az új adót. A miniszterelnök szerint az ország pénzügyi helyzetének rendezésekor nem ugyanakkora terhet kell viselnie annak, aki a hónap végéig számolja a pénzt, és annak, akinek milliárdos vagyona van.
„A vagyon önmagában nem bűn, egy felelős társadalomban ugyanakkor a nagy vagyon hazafias kötelességgel és morális felelősséggel is jár a közösség felé” – fogalmazott. Hozzátette, hogy a „bajba jutott haza” közös alapjainak felhúzásakor mindenkinek a saját ereje és lehetősége szerint kell részt vállalnia a terhekből.
Ez volt a kampány egyik legnagyobb gazdasági ígérete
A vagyonadó ötlete nem hétfőn került elő először. A Tisza már a tavaszi választási kampányban programja egyik fontos gazdaságpolitikai elemévé tette, és akkor arról beszélt, hogy az egymilliárd forint feletti vagyonokra évi egy százalékos adót vetne ki.
Ez is érdekelhet
Vagyis ezúttal nem egy választás után hirtelen előhúzott új adónemről van szó. A választók még a szavazás előtt tudhatták, hogy Magyar Péterék győzelme esetén a leggazdagabb magánvagyonokat külön adóval terhelnék.
Április óta az volt a kérdés, tényleg meglépik-e
A kampányprogramok egyik örök problémája, hogy választás előtt jóval könnyebb nagy mondatokat kimondani, mint kormányra kerülve törvényt írni belőlük. A vagyonadó ráadásul különösen kényes terület, mert komoly gazdasági érdekeket érint, és technikailag is jóval bonyolultabb egy egyszerű jövedelemadónál.
Magyar hétfői felszólalásának ezért van jelentősége: nem hátrált ki az ígéretből a választási győzelem után. Ellenkezőleg, miniszterelnökként is azt mondta, hogy a nagy vagyonoknak nagyobb részt kell vállalniuk a közös terhekből.
Európában is ritka, amit Magyarország megléphet
A széles körű nettó vagyonadó mára kifejezetten ritka Európában. Norvégia, Spanyolország és Svájc tartozik azok közé az országok közé, ahol jelenleg is létezik ilyen rendszer, míg Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban vagy Hollandiában inkább meghatározott vagyonelemekre vonatkozó adók működnek.
Ha Magyarország valóban általános, nettó vagyonra kivetett adót vezet be, akkor egy nagyon szűk európai klubhoz csatlakozik. Ez azonban nem automatikusan jó vagy rossz hír: az ilyen adók sikerét szinte teljes egészében az dönti el, hol húzzák meg a határt és mennyire lehet kijátszani a rendszert.
Nem a lakásukat törlesztő középosztályra lőnének
A kampányban ismertetett modell alapján a belépési küszöb egymilliárd forintos vagyon volt. Ez alapvetően más kategória, mint egy átlagos család saját lakása, megtakarítása vagy néhány milliós befektetési portfóliója.
A politikai cél éppen az volt, hogy a teher a társadalom legvagyonosabb részére koncentrálódjon. Korábbi becslések szerint egy ilyen küszöb mellett néhány tízezer háztartás kerülhetne a rendszer hatálya alá, bár a végleges érintetti kör csak a törvény részletszabályainak ismeretében derülhet ki.
A milliárdosok egy része már tavasszal azt mondta: rendben
A kampány egyik érdekes fordulata az volt, hogy a vagyonadó ötlete nem kizárólag ellenállást váltott ki azokból, akiket potenciálisan érinthet. Több ismert magyar nagyvállalkozó nyilvánosan jelezte, hogy elvi alapon elfogadhatónak tartja, ha a nagyon vagyonos emberek nagyobb mértékben járulnak hozzá a közös kiadásokhoz.
Ugyanakkor már akkor is előkerült a lényegi figyelmeztetés: egy rosszul megtervezett vagyonadó tőkemenekülést, adóoptimalizálást és hosszú jogvitákat is előidézhet. Az adókulcsnál ezért sokkal izgalmasabb lesz az apró betűs rész.
Mert egy milliárdos vagyont nem olyan egyszerű kiszámolni
Egy bankszámlán lévő százmillió forint értéke elég könnyen megállapítható, de egy családi cég, egy magántulajdonú vállalat, egy külföldi részesedés, egy műtárgygyűjtemény vagy egy nehezen értékesíthető ingatlan már egészen más történet. Az államnak el kell döntenie, milyen módszerrel számolja ezek értékét és milyen tartozásokat enged levonni belőlük.
Ez azért kulcskérdés, mert a vagyonadó ott működik rosszul, ahol a fizetendő összeget papíron könnyű eltüntetni vagy lefaragni. Ha a törvény tele lesz kivételekkel és kiskapukkal, előfordulhat, hogy éppen azok fizetnek majd keveset, akiknek a legjobb adótanácsadók állnak rendelkezésükre.
Magyar Péter politikai érvelése ennél egyszerűbb
A miniszterelnök nem büntetésként beszélt a vagyonadóról. Kifejezetten azt mondta, hogy a vagyon önmagában nem bűn, vagyis nem a sikeres vállalkozókat vagy a meggazdagodást akarja erkölcsileg elítélni.
A választóvonal nála inkább a teherviselésnél jelenik meg. Ha egy ország pénzügyi helyzete nehéz, akkor szerinte nem lehet ugyanazt az áldozatot kérni egy átlagos munkavállalótól és egy több tízmilliárdos vagyonnal rendelkező embertől.
Ez szakítás azzal a logikával, hogy mindenki ugyanúgy fizessen
A magyar adórendszer hosszú ideig erősen az egységes kulcsokra és a fogyasztás magas adóztatására épített. A vagyonadó ezzel szemben kifejezetten progresszív elem lenne: aki nem rendelkezik az előírt nagyságú vagyonnal, egyáltalán nem fizeti, a határ fölött viszont megjelenik az új teher.
Ennek támogatói társadalmi igazságosságot látnak benne, kritikusai viszont azt mondják, hogy ugyanazt a vagyont részben olyan jövedelemből szerezték, amely után korábban már megfizették az adót. Ez a vita várhatóan Magyarországon is komolyan végigkíséri majd a törvényalkotást.
A valódi nagy dobás azonban nem csak a vagyonadó
Magyar Péter hétfőn egy másik, politikailag még kényesebb vállalást is megerősített. Azt mondta, hogy ősszel az Országgyűlés elé kerül az elmúlt húsz év politikai vagyonosodásának vizsgálatát szabályozó törvény.
Ez már nem arról szól, hogy a jelenlegi gazdagok mennyi adót fizessenek a jövőben. Arról szól, hogy az állam milyen módon vizsgálhatja meg, egyes politikusok és politikai környezetük vagyona hogyan keletkezett az elmúlt két évtizedben.
Magyar azt ígéri, a törvénytelen vagyonosodással „kíméletlenek” lesznek
A miniszterelnök azt mondta, a vagyonosodás törvénytelen formáival szemben továbbra is kíméletlenül lépnek fel. Ez rendkívül erős politikai vállalás, amelynek hitelessége azon múlik majd, hogy a szabályokat nem személyekre írják-e, hanem minden érintettre azonos módon alkalmazható jogi rendszert hoznak létre.
Egy demokratikus jogállamban ugyanis nem a kormány dönti el politikai alapon, ki gazdagodott meg törvénytelenül. A hatóságoknak bizonyítékokat kell gyűjteniük, az érintetteket megilleti a védekezés joga, és végül független bíróságnak kell kimondania, történt-e jogsértés.
A vagyonadó nem vagyonelkobzás
A két ügyet ezért nem érdemes összekeverni. A vagyonadó legálisan megszerzett vagyonra is vonatkozhat, egyszerűen azért, mert annak értéke meghaladja a törvényben meghatározott küszöböt; a vagyonosodási vizsgálat viszont azt keresi, van-e jogszerű magyarázat a vagyon eredetére.
Az egyik adópolitika, a másik jogi és korrupcióellenes eszköz. Magyar hétfői beszédében azonban közös politikai történetbe illesztette őket: szerinte a nagy vagyon felelősséggel jár, a törvénytelenül szerzett vagyon pedig nem maradhat érintetlen.
Jelentős bevétel jöhet, de csodát ettől sem kell várni
A kampány idején készült becslések alapján az egymilliárd forintos határ és az egy százalékos kulcs évente százmilliárdos nagyságrendű állami bevételt hozhatna. Ez komoly összeg, amelyből már érzékelhető közszolgáltatási vagy költségvetési programokat lehet finanszírozni.
Az ország teljes költségvetéséhez képest azonban ez sem végtelen pénz. A vagyonadó nem oldja meg önmagában az egészségügy, az oktatás vagy az államadósság minden problémáját, ezért politikailag veszélyes lenne úgy bemutatni, mintha a milliárdosok megadóztatása után minden más pénzügyi gond eltűnne.
A gazdagok megadóztatása könnyű szlogen, a jó törvény sokkal nehezebb
Magyar Péter hétfői mondataival a politikai döntést gyakorlatilag újra megerősítette. A következő kör azonban már a szakembereké lesz: meg kell mondaniuk, pontosan mi számít vagyonnak, milyen értéken, milyen időpontban, milyen kivételekkel és hogyan kezelik a külföldre vitt vagyont.
Ez dönti majd el, hogy Magyarország valóban működő vagyonadót vezet be, vagy létrehoz egy olyan rendszert, amelyet néhány év múlva a kiskapuk és a végeláthatatlan perek miatt kell újraírni. Európa korábbi tapasztalatai alapján ez egyáltalán nem elméleti veszély.
Most viszont egy dolgot már nehéz mondani: hogy elfelejtették az ígéretet
Áprilisban Magyar Péter és a Tisza úgy ment választásra, hogy nyíltan megmondta: a legnagyobb vagyonokra külön adót akar kivetni. A választás után lett volna lehetőségük puhítani, halogatni vagy egyszerűen elengedni az egyik legvitatottabb gazdasági vállalást.
Magyar ehelyett a Parlamentben újra vállalta. A részletek még hiányoznak, a törvény nincs elfogadva, a gazdasági következményekről pedig komoly vita következik – de a politikai irány már egyértelmű: a Tisza azt ígérte, megadóztatja a milliárdos vagyonokat, és most azt mondja, valóban meg is lépi.
Most jön a valódi próba
A gazdagok nagyobb teherviselését könnyű népszerű mondatként eladni, de a szabály akkor lesz hiteles, ha nem tesz különbséget „jó” és „rossz” milliárdos között. Ugyanazt a mércét kell alkalmazni kormányközeli vállalkozóra, ellenzéki üzletemberre, örökölt vagyon tulajdonosára és újonnan meggazdagodott cégvezetőre.
Ha ez sikerül, Magyarország valóban egy Európában ritka adópolitikai kísérletbe kezdhet. Ha viszont kivételek, politikai alkuk és személyre szabott kiskapuk jelennek meg, akkor a nagy áprilisi ígéretből csak egy újabb adótörvény marad – éppen ezért a bejelentés után most már nem a szlogen, hanem a normaszöveg lesz az igazán érdekes.