Öt gyermek elásott maradványait találták meg Kerepesen: egyszerre halhattak meg
„A polgármesteri munkám legszomorúbb kötelezettségét teljesítettem” – ezekkel a szavakkal számolt be Gyuricza László, Kerepes polgármestere arról a különleges és szívbe markoló újratemetésről, amelyre a településen került sor. A
Megrázó felfedezést tettek a kerepesi temetőben: tereprendezés közben egy addig ismeretlen, jelöletlen sír került elő, benne öt gyermek földi maradványaival. A csontok mérete alapján az egyik elhunyt csecsemő lehetett, a maradványok állapota pedig arra utal, hogy a temetés legalább 80–100 évvel ezelőtt, de akár még régebben történhetett.
A sírról sem az önkormányzatnál, sem a temető nyilvántartásában nem találtak adatot, és a helytörténetet ismerők sem tudtak a létezéséről. Az öt ismeretlen gyermeket most újratemették, így több évtizednyi vagy akár évszázadnyi feledés után rendezett végső nyughelyet kaptak.
„A polgármesteri munkám legszomorúbb kötelezettségét teljesítettem”
Gyuricza László polgármester így számolt be az újratemetésről: „A polgármesteri munkám legszomorúbb kötelezettségét teljesítettem.” Az önkormányzat végül úgy döntött, hogy a gyermekek maradványait méltó körülmények között helyezik vissza a földbe.
Ez is érdekelhet
A névtelen gyermekek most rendes sírhelyet és névtelen sírkeresztet kaptak. Személyazonosságuk azonban minden valószínűség szerint örökre ismeretlen marad, mivel semmilyen tárgy, ruhadarab vagy más azonosítható emlék nem maradt mellettük.
Teljesen véletlenül bukkantak a sírra
A maradványok nem régészeti kutatás vagy célzott feltárás során kerültek elő. A temetőben egyszerű tereprendezési munkát végeztek, amikor olyan sírhelyre bukkantak, amely egyetlen ismert nyilvántartásban sem szerepelt.
Ez azért is különös, mert Kerepesen évszázadokra visszanyúló temetkezési múlt ismert, a polgármester szerint azonban erről a konkrét sírról senkinek nem volt tudomása. A lelet így szó szerint a múlt egy elveszett darabját hozta vissza a felszínre.
Csak a csontok maradtak meg
A maradványok állapota sokat elárult arról, hogy nem közelmúltbeli tragédiáról van szó. A földben a gyermekek csontjain kívül gyakorlatilag semmi nem maradt: nem találtak felismerhető koporsómaradványt, ruházatot vagy más tárgyat.
Gyuricza László ezt a második világháborús Attila-védvonal környékén korábban megtalált katonák maradványaival vetette össze. Azoknál még hosszú évtizedek után is előkerültek ruházati nyomok, itt viszont már csak a csontok maradtak fenn, ami a polgármester szerint jóval régebbi temetésre utal.
Nem egy közelmúltbeli bűncselekmény nyomaira bukkantak
A maradványok kora alapján gyakorlatilag kizárható, hogy valamilyen friss, titokban elkövetett bűncselekmény áldozatait találták volna meg. A csontok állapotából arra következtettek, hogy a gyermekek legalább 80–100 éve nyugodhattak a földben.
A pontos időpontot ugyanakkor nem lehet biztosan megmondani a rendelkezésre álló információkból. Az is elképzelhető, hogy a sír ennél lényegesen régebbi, hiszen a környéken már évszázadokkal korábban is temetkeztek.
Egymás mellett feküdtek
A sír elrendezése talán még szívszorítóbbá teszi a történetet. A gyermekeket nem egymásra dobálva vagy rendezetlenül temették el, hanem egymás mellé, szabályosan helyezték őket a földbe.
Ez arra utal, hogy nem valamilyen kapkodva végrehajtott tömeges temetésről lehetett szó. A sírt valaki gondosan alakította ki, és az öt gyermeket láthatóan úgy helyezték el, ahogyan egy rendes temetésnél tették volna.
Akár egyszerre is meghalhattak
Mivel mind az öten ugyanabban a sírban feküdtek, felmerült annak lehetősége, hogy haláluk időben is összefügghetett. Ebből azonban nem lehet bizonyossággal kijelenteni, hogy pontosan ugyanazon a napon vagy ugyanazon esemény következtében haltak meg.
A polgármester által ismertetett körülmények alapján az egyik lehetséges magyarázat egy korabeli fertőző betegség vagy járvány lehet. Ez azonban már következtetés, mivel sem a halál okáról, sem a gyermekek személyéről nem maradt fenn dokumentum.
Egy egész család tragédiája is lehetett
Az sem tudható, hogy az öt gyermek rokonságban állt-e egymással. Az egy sírba történő temetés ezt akár fel is vetheti, de olyan adat nem került elő, amely alapján ki lehetne mondani, hogy testvérek vagy ugyanahhoz a családhoz tartozó gyerekek voltak.
Éppen ez teszi különösen nyomasztóvá a történetet: a sír megmaradt, de minden olyan információ eltűnt, amely elmondhatná, kik voltak, hogyan éltek, és mi történt velük. Több emberöltő alatt még a nevük is elveszett.
A temető munkatársai sem tudtak róluk
A sírhely annyira teljesen kikerült az emlékezetből, hogy még azok sem ismerték, akik a temető múltjával vagy a település történetével foglalkoznak. Sem jelzés, sem sírkő, sem nyilvántartási bejegyzés nem őrizte az öt gyermek emlékét.
Így a tereprendezés pillanatáig senki nem tudta, hogy ott valaha temetés történt. A sír lényegében több generáción keresztül észrevétlenül maradt a temető földje alatt.
Most legalább méltó nyughelyük lett
Az önkormányzat végül nem hagyta, hogy a munkálatok során előkerült maradványok egyszerűen egy újabb névtelen leletté váljanak. Az öt gyermeket ünnepélyesen újratemették, és olyan sírhelyet alakítottak ki nekik, amelyet ezentúl már számon tartanak.
A személyazonosságukat valószínűleg soha nem sikerül megfejteni, de a végtisztességet több mint egy évszázados késéssel is meg lehetett adni nekik. A névtelen sírkereszt legalább arról gondoskodik, hogy ezúttal ne tűnjenek el újra nyomtalanul a település emlékezetéből.
Öt név nélküli történet maradt utánuk
A kerepesi leletből valószínűleg már soha nem lesz teljes történet. Nem tudjuk, melyik évben születtek, kik voltak a szüleik, milyen betegség vagy más tragédia végzett velük, és azt sem, miért kerültek közös sírba.
Amit tudni lehet, az ennyi: öt gyermek, köztük egy csecsemő, valamikor legalább 80–100 évvel ezelőtt meghalt, és gondosan egymás mellé temették őket. Most, hosszú idő után legalább annyi helyreállt a történetükből, hogy van egy sír, ahol ismét emlékezni lehet rájuk.