Magyar Péter megcsinálta amire senki nem számított
Néhány nappal ezelőtt még az volt a kérdés, mikor kell újabb turbinát leállítani Pakson. Hétfő hajnalra viszont az látszik, hogy a rendkívüli védekezés első szakasza egyelőre működik: a két üzemelő turbina továbbra is termel, a bárkák süllyesztése folyamatban van, a fenékküszöb két oldalról épül, és több száz szakember dolgozik azon, hogy a történelmi dunai aszály ne kényszerítse teljes leállásra a Paksi Atomerőművet.
Ez persze nem egyemberes mutatvány. Magyar Péter kormánya meghozta a rendkívüli döntéseket és politikailag magára vette a válságkezelést, de a valódi bravúrt a vízügyi mérnökök, energetikai szakemberek, katonák, kivitelezők és műszaki irányítók hajtják végre a terepen. Az elmúlt napokban ritkán látott állami, szakmai és civil összefogás alakult ki Paksnál.
Néhány nap alatt kellett megcsinálni azt, ami máskor hónapokig készül
A kormány augusztus 12-én döntött a nagyszabású beavatkozásról. A szakemberekkel, az Országos Vízügyi Főigazgatósággal és az Országos Atomenergia Hivatallal folytatott egyeztetések után egy kétlépcsős terv mellett döntöttek: azonnali segítségként két, egyenként 80 méter hosszú bárkával emelik meg helyben a vízszintet, közben pedig megépítik a tartósabb megoldást jelentő fenékküszöböt.
A feladat mérete önmagában elég beszédes. A bárkák egyenként körülbelül 80 méter hosszúak, 10 méter szélesek és 3 méter mélyek. Ezeket nem egyszerűen beállították valahová a folyóba, hanem kimért pozícióban rögzítették, majd kontrolláltan vizet szivattyúznak a hajótestekbe, hogy fokozatosan merüljenek egyre mélyebbre.
A háttérben pedig közben épül egy teljes folyómérnöki műtárgy. A fenékküszöbhöz a tervek szerint mintegy 145 ezer köbméter követ mozgatnak meg, a munkát egyszerre végzik a Duna két oldaláról. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnökei is részt vesznek a szakmai munkában.
Ez is érdekelhet
Az első centiméter már megjelent
Szombaton megkezdődött a két bárka irányított süllyesztése. Az első helyszíni mérések szerint már a művelet kezdetén egy centiméterrel emelkedett a vízszint az érintett területen. Egy centiméter elsőre nem hangzik világmegváltó eredménynek, Pakson viszont most szó szerint minden centiméternek jelentősége van.
A cél ugyanis nem az, hogy a Duna hirtelen úgy nézzen ki, mintha tavaszi árhullám érkezett volna. A feladat az, hogy a Paksi Atomerőmű hidegvíz-csatornájának környezetében elegendő vizet biztosítsanak a még működő turbinák üzemben tartásához, amíg a jóval nagyobb duzzasztó hatást biztosító fenékküszöb el nem készül.
Magyar Péter vasárnapi tájékoztatása szerint a két bárka süllyesztése folyamatos, vasárnap estére az egyméteres merülési szint elérését tervezték, hétfő reggeltől pedig tovább folytatják a víz beszivattyúzását a hajótestekbe.
Közben a folyó tovább apad – mégis megy a két turbina
Talán ez mutatja legjobban, miért fontos a mostani beavatkozás. A hivatalos paksi vízmérce szerint hétfő hajnal 1 órakor mínusz 126 centiméteren állt a Duna. Vasárnap hajnalban még mínusz 123 centimétert mértek, vagyis a folyó természetes vízállása továbbra is csökken.
Ennek ellenére a korábban veszélyeztetett két turbina egyelőre üzemben maradt. A kormány szombati tájékoztatása szerint a két működő turbina együtt körülbelül 500 megawattos teljesítményt adott. A védekezés első számú célja éppen ennek a termelésnek a megtartása.
Vagyis miközben a Duna nem tett szívességet, a műszaki csapat megpróbálja helyben átírni a helyzetet. Nem rossz kezdés egy olyan munkánál, amelyet néhány nap alatt kellett megtervezni és működésbe hozni.
80–100 teherautó jár folyamatosan
A látványos bárkasüllyesztés csak a felszín. A háttérben valóságos logisztikai hadművelet zajlik. A Védelmi Igazgatási Hivatal tájékoztatása szerint egyszerre 80–100 teherautó szállítja a követ a bányák és a Duna-part között, éjjel-nappal, váltott sofőrökkel.
A munkaterületen egyszerre több száz vízügyi, műszaki, energetikai és biztonsági szakember dolgozik. Szombat hajnalig pedig már csaknem 150 cég és magánszemély ajánlott fel alapanyagot, járművet vagy speciális szakmai segítséget a projekthez.
Az elmúlt évek politikai vitái után ritka látvány, amikor egy ügy körül nem az az első kérdés, hogy ki melyik párthoz tartozik, hanem hogy ki tud követ, teherautót, gépet vagy olyan technikai tudást adni, amire éppen szükség van. Paksnál most látványosan nem egyetlen minisztérium dolgozik, hanem egy egész gépezet mozdult meg.
Még a Honvédség helikopterei is beszálltak
A Magyar Honvédség a szárazföldi munkagépek és a logisztika mellett helikopterekkel is részt vesz a műveletben. A Duna egyes részein betonelemeket és más szükséges anyagokat levegőből mozgattak a megfelelő helyre.
A bárkákat közben olyan rögzítési rendszer tartja, amely önmagában érzékelteti, milyen erőkkel kell számolni a folyóban. Magyar tájékoztatása szerint nyolc méter mélyre lefúrt, 70 centiméter átmérőjű cölöpök és több száz méternyi vastag acélsodrony tartja őket a kijelölt pozícióban.
Ez már nem a „tegyünk valamit gyorsan a folyóba, hátha jó lesz” kategória. A vízügy mérőhajókkal és telepített eszközökkel folyamatosan figyeli a vízsebességet, a mederfeneket és a vízállást, a kivitelezés következő lépéseit pedig ezekhez az adatokhoz igazítják.
A fenékküszöb lehet az igazi nagy dobás
A bárkák átmeneti megoldást jelentenek. A hosszabb távú védelmet a Paks és Dunaszentbenedek között épülő fenékküszöb adhatja. A vízügyi szakemberek számításai szerint a műtárgy körülbelül fél méterrel emelheti meg a szükséges szakaszon a vízszintet.
Normál körülmények között egy ilyen projekt megtervezése önmagában hónapokat vehetne igénybe. Most viszont a tervezés és a kivitelezés gyakorlatilag egymás mellett fut. Ahogy Magyar Péter fogalmazott, most nem hónapokat, hanem napokat adott a Duna.
A munkát két part felől végzik. A bal oldalról a Honvédség és a szárazföldi munkagépek haladnak a meder irányába, míg a paksi, mélyebb oldalon pontonokról és uszályokról dolgoznak. Az első működőképes vízszintemelő bordát a tervek szerint szeptember 11-ig akarják összezárni.
Még egy folyóágat is megnyitnak Paks kedvéért
A védekezés közben újabb eszközt is elővettek. Magyar Péter vasárnap közölte, hogy a vízügyi szakemberek döntése alapján hétfőn megnyitják a Ráckevei–Soroksári Duna-ág zsilipjét, amivel másodpercenként mintegy 20 köbméter plusz vizet juttathatnak a Duna főágába.
A számítások szerint ez nagyjából további két centimétert jelenthet Paks szempontjából. Megint: két centi egy átlagos folyóparti sétán semminek tűnik. Amikor azonban néhány centiméter dönthet egy több száz megawattos turbina működéséről, egészen másképp kezd kinézni ugyanaz a szám.
Nem Magyar Péter egyedül csinálta – de a válságkezelés eddig működik
Politikailag nyilván Magyar Péter viszi el a döntések felelősségét és – ha sikerül – a siker egy részét is. A helyszíni munkát azonban nem politikusok végzik. A történet valódi főszereplői a mérnökök, vízügyesek, atomerőművi szakemberek, katonák, gépkezelők, sofőrök és kivitelezők, akik napok alatt próbálnak megoldani egy olyan problémát, amelyre normál esetben hónapokig készülne az ország.
Magyar kormányának érdeme jelenleg abban mérhető, hogy nem húzta szét a döntést heteken át, hanem a szakmai javaslatok közül kiválasztott egy megoldást, forrást és állami kapacitást rendelt hozzá, majd elindította a végrehajtást. Hogy a teljes művelet végül sikeres lesz-e, azt a következő napok és hetek döntik el, de az első kritikus szakaszban a rendszer működni látszik.
Rég láttunk ekkora összefogást
A paksi történet talán legérdekesebb része éppen az, hogy mennyi különböző szereplőt sikerült egyszerre ugyanabba az irányba állítani. A vízügy számol, a mérnökök terveznek, a Honvédség épít és szállít, a kivitelezők éjjel-nappal dolgoznak, vállalkozások ajánlanak fel eszközöket, teherautók százai fordulnak, közben pedig az atomerőmű szakemberei folyamatosan követik, mit bír az üzem.
Ez nem látványos politikai szlogen, hanem egy meglehetősen nyers válsághelyzet gyakorlati kezelése. A Duna apad, az idő fogy, az erőműnek pedig víz kell. Erre kellett néhány nap alatt működő választ adni.
Az eddigiek alapján pedig sikerült olyan választ találni, amely legalább időt nyert. Pakson jelenleg ez a legértékesebb valuta.
A következő két nap lesz a nagy vizsga
A történet végét még nem lehet megírni. Magyar Péter vasárnap maga jelezte, hogy kedd és szerda lehet a legkritikusabb időszak, mert addig további jelentős természetes apadás várható. A két bárka süllyesztésének ezért éppen most kell egyre nagyobb duzzasztó hatást kifejtenie.
Közben a fenékküszöb rohamtempóban épül, a plusz dunai víz érkezik, és a meteorológiai előrejelzések szerint az osztrák vízgyűjtők csapadéka a hét második felében természetes segítséget is adhat.
Vagyis győzelmi zászlót még nem kell kitűzni a paksi erőmű tetejére. De az már látszik, hogy az a rendkívüli mentőterv, amely néhány napja még mérnöki rajzokon és kormányzati döntéseken létezett, most valódi gépekkel, bárkákkal, több ezer tonna kővel és több száz ember munkájával működik a Dunán.
Ha a következő kritikus napokat is sikerül újabb turbinakiesés nélkül átvészelni, akkor a paksi akció joggal kerülhet majd a sikeres magyar válságkezelések közé. Az első félidő mindenesetre biztató: a folyó tovább apad, Paks pedig még mindig termel.