Kezdődik a nagyhalak elszámoltatása: Mészáros Lőrincet, Tiborcz Istvánt, Nagy Mártont sorolta a kormánybiztos
Nem névtelen kishalak, vidéki vállalkozók vagy néhány milliós számlák kerültek elő, hanem az Orbán-rendszer gazdasági hátországának legismertebb szereplői. Radnai Márk kormánybiztos a Transparency International Magyarország 281 milliárd forintnyi állami befektetést érintő büntetőfeljelentésére reagálva Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és Nagy Márton érdekkörét is megnevezte.
A Tisza alelnöke szerint a Baross Gábor Tőkeprogram egyes ügyletei jól példázzák azt a modellt, amelyben a kockázat jelentős részét az állam vállalta, miközben az ellenőrzés és a későbbi haszon lehetősége magánszereplőknél maradhatott. Radnai hangsúlyozta: az érintettek elszámoltatása nem politikai bosszú, hanem a közpénzek felhasználásának ellenőrzése.
A feljelentés természetesen még nem jelent bűnösséget. Annak megállapítása, történt-e bűncselekmény vagy más jogsértés, a nyomozó hatóságok, az ügyészség és végső soron a bíróság feladata.
281 milliárd forintnyi állami befektetés került célkeresztbe
A Transparency International Magyarország a Baross Gábor Tőkeprogram egyes befektetései miatt tett büntetőfeljelentést, és egyidejűleg számvevőszéki vizsgálatot is kezdeményezett. A szervezet szerint az ügyleteknél összeférhetetlenségi kockázatok, hiányos kockázatkezelés és súlyos átláthatósági problémák merülhettek fel.
A vizsgált konstrukciók összértéke 281 milliárd forint. Ez akkora összeg, amelyet már nehéz „adminisztratív hibaként” vagy néhány szerencsétlen döntésként elintézni. Több százezer magyar ember éves adóbefizetéséről, kórházak, vasútvonalak és iskolák fejlesztésére fordítható közpénzről van szó.
Ez is érdekelhet
Radnai Márk szerint a programban az állam egyes esetekben a befektetések 70 százalékát finanszírozta, miközben csupán 20–50 százalékos tulajdoni részesedést szerzett. Ha ezek az arányok és az ügyletek részletei a vizsgálatok során is megerősítést nyernek, felmerülhet a kérdés: miért vállalt az adófizető nagyobb pénzügyi kockázatot annál a befolyásnál és nyereségnél, amely végül az államot megillette?
Tiborcz, Mészáros és Nagy Márton köre is előkerült
A kormánybiztos közösségi bejegyzésében konkrét érdekeltségeket is felsorolt. A vizsgálatban érintett az Andezit Magántőkealap, amelyet Tiborcz István üzleti környezetéhez kötnek.
Az MBH Magántőkealap társbefektetői oldalán Radnai szerint Mészáros Lőrinc érdekeltségei jelennek meg. A Trustify Impact I. nevű konstrukció szálai pedig állítása szerint Nagy Márton korábbi gazdasági miniszter családi és üzleti környezetéhez vezethetnek, többek között Fenyvesi Péteren keresztül.
Fontos különbség, hogy a politikai vagy üzleti kapcsolódás önmagában nem bizonyítja, hogy az említett személyek jogellenesen jártak el, közvetlenül részt vettek a döntésekben, vagy személyesen gazdagodtak az állami befektetésekből. A vizsgálatok feladata lesz feltárni a tényleges tulajdonosi viszonyokat, a döntési láncot, az értékelések megalapozottságát és a pénzek további útját.
A nevek súlya azonban így is jelentős. Nem távoli, ismeretlen alapkezelőkről van szó, hanem a korábbi hatalmi rendszer legfelsőbb gazdasági és politikai köreihez kapcsolódó szereplőkről.
Az állam fizette a számlát, másoknál maradhatott a kormánykerék
Radnai Márk úgy értékelte a rendszert, hogy abban „a közpénz privatizálódik, a kockázat az államé, a haszon pedig a kiválasztottaké”. Ez egyelőre politikai minősítés, de pontosan kijelöli, mit kellene feltárniuk az ellenőrző szerveknek.
A tőkeprogramok önmagukban nem ördögtől valók. Az állam gazdasági válság, hitelszűke vagy stratégiai iparágak fejlesztése idején joggal fektethet be vállalkozásokba. A probléma akkor kezdődik, ha a közpénz aránytalan kockázat mellett, homályos értékeléssel, politikailag összekapcsolt körökhöz kerül.
A vizsgálatnak ezért nemcsak arra kell választ adnia, hogy formailag szabályosak voltak-e a szerződések. Azt is tisztázni kell, hogyan választották ki a befektetési célpontokat, kik végezték az értékbecslést, milyen biztosítékokat kapott az állam, és miért érhette be kisebb tulajdonrésszel, ha a forrás nagy részét ő biztosította.
Egy papíron szabályos szerződés is lehet súlyosan előnytelen az állam számára. A közpénz védelme nem érhet véget annál, hogy minden oldalon szerepel egy aláírás és egy pecsét.
Ezért hozzák létre a vagyonvisszaszerzési hivatalt
Radnai szerint az ilyen ügyek indokolják a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal felállítását. Az új szervezet feladata az lehet, hogy feltárja az állami vagyon kárára kötött ügyleteket, megindítsa a szükséges eljárásokat, és ahol a jogi feltételek fennállnak, visszaszerezze az elvont vagy szabálytalanul átadott vagyonelemeket.
„A magyar emberek pénzével el kell számolni. Semmi több” – fogalmazott Radnai.
A mondat egyszerű, a gyakorlati végrehajtás azonban rendkívül nehéz lesz. A magántőkealapok tulajdonosi háttere sokszor nehezen átlátható, az ügyleteket bonyolult céghálók, alapkezelők és egymásba kapcsolódó szerződések veszik körül. A vagyon jelentős része időközben más formába kerülhetett, továbbadhatták, megterhelhették vagy új vállalatokba szervezhették.
A hivatal hitelességét ezért nem a hangos bejelentések, hanem a szakmai függetlenség, a bizonyítékok minősége és a bíróság előtt is megálló ügyek fogják eldönteni. Ha csak politikai listázás következik, az elszámoltatásból gyorsan lesz bosszúhadjárat. Ha azonban dokumentált, tisztességes és minden érintettre azonos szabályokat alkalmazó eljárások indulnak, akkor valóban új korszak kezdődhet.
Navracsics mondata is visszaütött a Fideszre
Radnai felidézte Navracsics Tibor napokban tett kijelentését is. A korábbi fideszes miniszter szerint a magyar közvélemény többsége ma már úgy tekint a Fideszre, mint „bűnözők társaságára”.
Ez nem bírósági ítélet, hanem kemény politikai értékelés. Különös súlyt ad neki azonban, hogy nem a Tisza egyik kampányrendezvényén, hanem a korábbi kormányoldal egyik régi szereplőjétől hangzott el.
A Fidesz számára most az lenne a legegyszerűbb védekezés, ha minden vizsgálatot politikai üldözésnek nevezne. Csakhogy a 281 milliárdos ügyben nem elég azt mondani, hogy az új kormány bosszút akar. Be kell mutatni a szerződéseket, az értékbecsléseket, az állam számára biztosított jogokat és azt, hol van ma a befektetett közpénz.
Először valóban a nagyhalak kerülhetnek sorra
Magyarországon az elszámoltatás évtizedeken át leginkább politikai műfaj volt. Kormányok jöttek, dossziék készültek, bizottságok üléseztek, majd néhány kisebb ügy után a nagy nevek rendszerint sértetlenül úsztak tovább.
Most Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és Nagy Márton köre is megjelent egy több százmilliárdos vizsgálat politikai térképén. Ez még nem vádirat, és főleg nem ítélet. De már nem is egy kampányplakátra írt homályos ígéret.
A kérdés most az, képes-e a Tisza-kormány úgy elszámoltatni, hogy közben ne másolja le azt a rendszert, amelyet le akar bontani. A nagyhalak hálóba terelése ugyanis látványos kép. A jogállam próbája viszont az lesz, hogy a hálót bizonyítékokból, nem politikai indulatból szövik-e.