Sulyok Tamás hosszú, drámai közleményben jelentette be, hogy aláírja az Alaptörvény 17. módosítását, amelynek hatálybalépésével megszűnik köztársasági elnöki megbízatása. Bár az államfő formálisan nem külön lemondó nyilatkozatot tett közzé, döntésének gyakorlati következménye ugyanaz: távozik a Sándor-palotából, és nem próbálja az Alkotmánybíróságnál késleltetni saját leváltását.

Sulyok kimondta: aláírja a saját távozását

Az államfő közleményében élesen támadta a Tisza-kormányt és az alkotmánymódosítást. Azt állította, hogy a döntés töréspontot jelent a magyar alkotmányos demokrácia történetében, és szerinte a parlamenti kétharmad politikai hatalmi érdekből mozdítja el a hivatalban lévő köztársasági elnököt.

A hosszú vádirat végén azonban Sulyok kimondta a történet legfontosabb mondatát: eleget tesz az Alaptörvényben foglalt kötelezettségének. Ez azt jelenti, hogy aláírja a 17. módosítást, és elrendeli annak kihirdetését.

A módosítás hatálybalépésével megszűnik Sulyok Tamás mandátuma. A köztársasági elnöki jogköröket átmenetileg Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke gyakorolhatja, amíg a parlament meg nem választja az új államfőt.

Nem lesz alkotmánybírósági időhúzás

Az elmúlt napokban három lehetséges forgatókönyvről beszéltek: Sulyok aláírja a módosítást, lemond, vagy eljárási kifogásokra hivatkozva az Alkotmánybírósághoz fordul. Az államfő most világossá tette, hogy az utóbbi lehetőséggel nem él.

Ez is érdekelhet

Közleményében maga is elismerte, hogy tartalmi kifogások alapján nem kérhetné az alkotmánymódosítás megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság kizárólag az elfogadási eljárás szabályosságát vizsgálhatná, a parlament kétharmados politikai döntését nem írhatná felül.

Sulyok még ennél is tovább ment: kijelentette, hogy az aláírás megtagadásával jogsértést követne el. Ezzel gyakorlatilag lezárta a vitát arról, hogy államfőként megtehetné-e, hogy egyszerűen nem hajtja végre a parlament döntését.

A Fidesz utolsó közjogi reménye is szertefoszlott

A döntés komoly politikai vereséget jelent az ellenzéki Fidesz számára. Orbán Viktor és pártja napokon át alkotmányos puccsról, önkényről és a demokrácia haláláról beszélt. Tüntetést is szerveztek a Sándor-palota elé, miközben azt sugallták, hogy Sulyok még ellenállhat a Tisza kétharmados döntésének.

Most azonban éppen Sulyok mondta ki, hogy az ellenállás jogsértő lenne. Nem tagadja meg az aláírást, nem vállalja a megfosztási eljárást, és nem kér harmincnapos alkotmánybírósági vizsgálatot sem.

A Fidesz által felépített közjogi dráma így egy búcsúbeszéddel ér véget: az államfő keményen elítéli a döntést, majd végrehajtja.

Sulyok mártírként próbál távozni

Sulyok Tamás közleménye jóval több egyszerű jogi tájékoztatásnál. Az államfő történelmi jelentőségű vádiratként próbálta bemutatni távozását. Azt írta, hogy a rendszerváltáskor létrejött demokratikus jogállam megszűnt, az államfői intézmény pedig a végrehajtó hatalom kiszolgáltatottjává válik.

Ezek politikai vélemények, nem jogerős jogi megállapítások. Sulyok ugyanis közben maga is elismerte, hogy az Országgyűlés törvényes eljárásban fogadta el a módosítást, és nincs olyan alkotmányos eszköze, amellyel annak tartalmát felülvizsgáltathatná.

A volt államfő így egyszerre próbálja magát a jogállam utolsó védelmezőjeként bemutatni, és bizonyítani, hogy mindvégig betartotta az Alaptörvényt. Ez politikailag érthető búcsústratégia: nem akar úgy távozni, mint akit egyszerűen leváltottak, ezért erkölcsi ellenállásként keretezi azt, hogy végül teljesíti alkotmányos kötelességét.

Véget ért Sulyok Tamás elnöksége

A pontos közjogi menetrend a módosítás kihirdetésétől és hatálybalépésétől függ, de politikailag nincs több kérdés. Sulyok Tamás nem marad hivatalban, nem kezd közjogi háborúba, és nem kényszeríti a parlamentet megfosztási eljárásra.

Aláírja azt a dokumentumot, amely lezárja saját mandátumát.

A Tisza-kormány ezzel elérte egyik legfontosabb közjogi célját. A 17. módosítás emellett bevezeti a képviselői mandátumok 12 éves korlátozását, életkori határt szab az alkotmánybíráknál, átalakítja a bírósági vezetők elmozdításának szabályait, valamint létrehozza a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt.

Sulyok Tamás a végsőkig kivárt, majd aláírta saját távozását. A hosszú történelmi vádirat mögött így egy egyszerű közjogi tény maradt: a parlament döntött, az államfő engedelmeskedett, a mandátuma pedig véget ér.