Felföldi József debreceni üzletember éles hangú bejegyzésben ment neki Dúró Dórának és a Mi Hazánk abortuszpolitikájának. A milliárdos szerint a politikus úgy akarja megmondani magyar nők százezreinek, miként döntsenek életük egyik legnehezebb helyzetében, hogy közben soha nem kellett megtapasztalnia azt az anyagi és társadalmi valóságot, amelyben a legtöbb család él.

A vita közvetlen előzménye az volt, hogy a Mi Hazánk képviselői műanyag, nyolchetes magzatokat helyeztek el az országgyűlési képviselők asztalán. Az akcióval az abortusz kérdését és a korábban bevezetett szívhangszabályozást akarták ismét a politikai napirend középpontjába állítani.

Felföldi szerint azonban a gyermekvállalási kedvet nem műanyag figurákkal, rendeletekkel és erkölcsi kioktatással lehet növelni. Hanem biztonsággal, megélhetéssel, lakhatással, működő egészségüggyel és valódi segítséggel.

„Van egy határ: az emberi test”

Az édesipari vállalkozó bejegyzésének elején leszögezte, hogy az abortuszról lehet erkölcsi, vallási és világnézeti vitát folytatni. Lehet helyeselni vagy ellenezni, és mindenkinek joga van saját véleményt kialakítani.

Szerinte azonban egy szabad társadalomban van egy határ, amelyet a politika nem léphet át: az emberi test.

Ez is érdekelhet

Felföldi azt írta, nem hiszi, hogy egy politikusnak joga lenne eldönteni, mit tegyen egy nő a saját testével. A politika feladata nem az, hogy fölényeskedjen, kioktasson, vagy úgy tegyen, mintha egy képviselői mandátum automatikusan erkölcsi tévedhetetlenséget is adna.

A Mi Hazánk szerinte mégis pontosan ezt teszi, Dúró Dórával az élen. A vállalkozó különösen keményen fogalmazott, amikor a politikust „ősanyának” nevezve azt állította: olyan élethelyzetekről beszél megkérdőjelezhetetlen bizonyossággal, amelyeket személyesen nem kellett átélnie.

Felföldi szerint Dúró nem ismeri az átlagos magyar nő életét

A debreceni üzletember Dúró Dóra politikai pályáját is célba vette. Felidézte, hogy a Mi Hazánk képviselője fiatal kora óta politizál, már huszonhárom évesen bekerült az Országgyűlésbe, és tudomása szerint nem dolgozott hosszabb ideig a versenyszférában.

Felföldi szerint Dúrónak a parlamenti fizetése mellett nem kellett megtapasztalnia azt, milyen a hónap végén a számlák között válogatni, két műszak között az óvodába rohanni, vagy segítség nélkül összeegyeztetni a munkát a gyermekneveléssel.

„Nem ismeri az átlagos magyar nő életét” – írta.

Példaként említette az egyedülálló anyát, aki a munkahelyéről rohan a gyermekéért; azt a nőt, aki bántalmazó kapcsolatban él; azt, aki súlyos betegséggel küzd vagy elveszítette az állását; illetve azt, aki attól fél, hogy képtelen lenne megfelelő körülményeket biztosítani egy újabb gyermeknek.

Ezekből az élethelyzetekből természetesen nem következik automatikusan, hogy Dúró Dórának ne lehetne véleménye az abortuszról. Felföldi kritikájának lényege inkább az, hogy egy politikus nem írhatja felül erkölcsi jelszavakkal azok tapasztalatait, akik a döntés tényleges következményeit viselik.

A műanyag magzat nem fizeti ki az albérletet

Felföldi bejegyzésének legerősebb politikai állítása az volt, hogy a gyermekvállalási kedvet nem tiltásokkal kell növelni. Szerinte ha kevés gyermek születik Magyarországon, akkor a döntéshozóknak először azt kellene megvizsgálniuk, miért félnek sokan családot alapítani vagy újabb gyermeket vállalni.

Az üzletember kiszámítható megélhetést, elérhető lakhatást, megfelelő egészségügyet, működő oktatást és valódi családtámogatást sürgetett. Olyan országot, ahol a gyermek érkezése nem egzisztenciális zuhanás kezdete, és ahol egy anya nem azért kényszerül lehetetlen döntésre, mert nincs pénze, lakása vagy támogató családi háttere.

Egy műanyag magzatot könnyű letenni egy parlamenti asztalra. Nem kell hozzá lakbért fizetni, bölcsődei helyet találni, éjszaka lázat csillapítani, vagy eldönteni, miből jut étel a hónap végén. A politikai szimbólum olcsó; a valódi gyermeknevelés viszont időt, pénzt, biztonságot és állami felelősségvállalást igényel.

Felföldi szerint éppen ezért képmutató lehet úgy követelni több gyermeket, hogy közben a politika nem teremti meg a vállalásukhoz szükséges feltételeket.

A parlamenti mandátum nem erkölcsi felhatalmazás mások teste felett

Az üzletember azt is felrótta Dúró Dórának, hogy 2010 óta ül a parlamentben, de egyéni választókerületben egyszer sem szerzett mandátumot, mindig pártlistáról jutott be.

Ez önmagában természetesen semmivel sem teszi kevésbé törvényessé vagy legitimmé a képviselői megbízatását: a listás mandátum a magyar választási rendszer teljes értékű része. Felföldi ezzel inkább arra utalt, hogy Dúró nem kapott személyes felhatalmazást arra, hogy mások helyett döntsön a saját testükről és életükről.

A parlamenti mandátum jogot ad a törvényhozásra, de nem teszi a képviselőt minden családi tragédia, egészségügyi kockázat és személyes döntés legfőbb ismerőjévé.

Nem az abortuszról szóló vita a probléma, hanem a kioktatás

Felföldi bejegyzése várhatóan tovább élezi az abortusz körül újra fellángolt politikai vitát. A Mi Hazánk akciójának támogatói az élet védelméről beszélnek majd, kritikusai viszont azt mondják: a párt ismét a nők személyes döntési szabadságát próbálja politikai látványossággá alakítani.

A debreceni vállalkozó nem azt állította, hogy az abortusz könnyű vagy következmények nélküli döntés lenne. Éppen ellenkezőleg: életük egyik legnehezebb helyzetéről beszélt. Szerinte azonban éppen ezért kellene kevesebb fölényeskedéssel és több emberséggel közelíteni hozzá.

A Mi Hazánk műanyag magzatokat vitt a parlamentbe. Felföldi József pedig visszavitte a vitába a valódi embereket: az egyedülálló anyát, a bántalmazott nőt, a munkanélkülit és azt, aki nem politikai jelszavak, hanem saját életének terhei alapján kénytelen dönteni.

Az ő üzenete nehezen félreérthető: aki több gyermek születését szeretné, annak előbb élhetőbb országot kell építenie. A morális prédikáció ugyanis nem családpolitika, a műanyag magzat pedig nem nevel fel egyetlen gyermeket sem.