Kapitány Isván bekeményített: Sorra indulnak az eljárások a volt kormány ellen, ebből súlyos börtönévek lesznek
Kapitány István bekeményített: sorra indulnak az eljárások a volt kormány ügyeiben – akár súlyos börtönévek is jöhetnek
Négy büntetőfeljelentést tett a gazdasági és energetikai tárca az Eximbank korábbi ügyletei miatt. Kapitány István miniszter közlése szerint hanyag kezelés, hűtlen kezelés, csalás és csődbűncselekmény gyanúja is felmerülhet, miközben a vizsgált finanszírozások összértéke meghaladja az 1100 milliárd forintot.
A feljelentések ismeretlen tettes ellen szólnak, ezért jelenleg senkit sem lehet elkövetőként megnevezni. A bűncselekmények megtörténtének megállapítása, az esetleges felelősök azonosítása és a büntetés kiszabása a nyomozó hatóság, az ügyészség és végül a bíróság feladata.
Politikailag azonban már most világos a fordulat: a Tisza-kormány nem egyszerűen átírja az állami bank vezetőinek névsorát, hanem visszamenőleg is megvizsgálja, milyen döntésekkel terhelték meg a magyar adófizetőket.
Négy ügy, több mint ezermilliárd forint
Kapitány István videójában azt mondta, a gazdasági és energetikai minisztérium átvételekor világossá tették, hogy a nagy állami pénzügyi döntéseket át kell világítani. Ennek első eredményeként az Eximbank működésében négy olyan ügyletet azonosítottak, amelyek miatt büntetőfeljelentést tettek.
A tárca szerint mindegyik esetben hasonló körülmények merültek fel: több tíz vagy több száz milliárd forintnyi közpénz, kirívó állami kockázatvállalás, gyorsított döntéshozatal és a szokásos kontrollok esetleges megkerülése.
Ez is érdekelhet
Ez nem néhány rosszul kitöltött nyomtatvány ügye. A négy vizsgált konstrukció összege együttesen körülbelül 1121 milliárd forint, vagyis olyan nagyságrend, amelyből egészségügyi intézmények sorát lehetne korszerűsíteni, vasútvonalakat lehetne rendbe tenni, vagy éveken át lehetne támogatni magyar kis- és középvállalkozásokat.
A központi kérdés ezért nem az, hogy valamelyik korábbi bankvezető rosszul fogalmazott-e meg egy előterjesztést. Hanem az, hogy indokolt volt-e ekkora kockázatot a magyar államra és végső soron az adófizetőkre terhelni.
Két nap alatt 59 milliárd a Sofitelhez
Az első vizsgált ügylet a Tiborcz István érdekeltségi köréhez tartozó Sofitel-projekthez kapcsolódik. Kapitány közlése szerint az Eximbank 59 milliárd forintnyi finanszírozásról mindössze két nap alatt döntött.
Egy ekkora összegű hitelnél vagy pénzügyi kötelezettségvállalásnál normális esetben részletes kockázatelemzésre, fedezetvizsgálatra, jogi átvilágításra és több szintű jóváhagyásra lenne szükség. Ha valóban két nap alatt született meg a döntés, akkor a hatóságoknak azt kell feltárniuk, hogy a gyorsaság szakmailag indokolható volt-e, vagy valaki politikai, üzleti vagy személyes érdekből sürgette az ügyletet.
A Tiborcz-kapcsolat természetesen különösen érzékennyé teszi a történetet. Ettől azonban önmagában még senki nem válik bűnössé. A vizsgálatnak dokumentumokból, döntési jegyzőkönyvekből, belső levelezésekből és pénzügyi elemzésekből kell megállapítania, hogy a bank a közérdeket vagy egy kivételezett üzleti kör érdekeit szolgálta-e.
Afrikai projekt, 126 milliárd és 80 százalékos állami kockázat
A második feljelentés a Szíjj László érdekeltségi köréhez tartozó Duna Aszfalt afrikai projektjével függ össze. A miniszter szerint az Eximbank körülbelül 126 milliárd forintos finanszírozásról döntött két kiemelten kockázatos célországban.
A konstrukció egyik legmegdöbbentőbb eleme az lehetett, hogy a kockázat mintegy 80 százalékát a magyar állam vállalta. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy siker esetén a magánvállalkozás élvezheti a haszon jelentős részét, kudarc esetén viszont az adófizetők viselik a veszteség döntő hányadát.
Az állami exportfinanszírozásnak természetesen éppen az a célja, hogy olyan piacokon is segítse a magyar cégeket, ahol a kereskedelmi bankok óvatosabbak. A kérdés azonban az arányosság. Mekkora volt a várható haszon Magyarország számára, milyen biztosítékokat kötöttek ki, és mi indokolta, hogy az állam szinte teljes egészében maga elé tartsa a pénzügyi pajzsot?
A külpiaci terjeszkedés támogatása nem jelenthet automatikus garanciát arra, hogy a nyereséget privatizálják, a veszteséget pedig társadalmasítják.
Az egyiptomi vasúti projekt végén felszámolás maradt
A harmadik ügy a Ganz-MÁVAG és a Dunakeszi Járműjavító egyiptomi vasútikocsi-projektjéhez kötődik. Az Eximbank ehhez Kapitány szerint 576 milliárd forintos hitelt nyújtott.
A miniszter azt is állította, hogy a projektben részt vevő társaságok akkor is több milliárd forintos osztalékot fizettek tulajdonosaiknak, amikor már jelentős veszteségekkel működtek. A folyamat végén állítása szerint 28,5 milliárd forintos veszteség és felszámolás maradt.
Amennyiben a hatóságok igazolják, hogy egy fizetésképtelenség felé tartó társaságból úgy vontak ki pénzt, hogy közben a hitelezők vagy az állam érdekei sérültek, akkor csődbűncselekmény vagy hűtlen kezelés gyanúja is megalapozottá válhat.
A nyomozásnak azt kell tisztáznia, mikor vált nyilvánvalóvá a projekt pénzügyi nehézsége, kik döntöttek az osztalékfizetésről, és rendelkezésükre álltak-e olyan adatok, amelyek alapján tudniuk kellett: a kifizetések veszélyeztetik a vállalat működését vagy a tartozások rendezését.
Észak-Macedónia jobb kamatot kapott, mint a magyar családok
A negyedik feljelentés az Észak-Macedóniának nyújtott, összesen mintegy 360 milliárd forintos szabad felhasználású hitelhez kapcsolódik. Kapitány szerint a konstrukció mögött százszázalékos magyar állami kezesség állt, a kamat pedig 3,25 százalék volt.
A miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy eközben a magyar családok és vállalkozások ennek többszöröséért jutottak hitelhez. Ez önmagában még nem bizonyít bűncselekményt, hiszen az államközi és exportfinanszírozási konstrukciók feltételei eltérhetnek a lakossági banki ajánlatoktól.
Politikailag azonban rendkívül nehezen magyarázható, hogy a magyar állam kedvezményesebb feltételeket biztosított egy külföldi kormánynak, mint amilyenekhez saját polgárai és vállalkozásai hozzáférhettek.
Különösen akkor, ha a hitel szabadon felhasználható volt, miközben minden kockázatot a magyar költségvetés viselt. A hatóságoknak arra is választ kell keresniük, milyen gazdasági előnyt kapott Magyarország a konstrukcióért, és megfelelően vizsgálták-e az adós visszafizetési képességét.
A feljelentés még nem ítélet
Kapitány István helyesen hangsúlyozta, hogy a kormány nem ítéletet hirdetett. A feljelentések ismeretlen tettes ellen készültek, és a vizsgálat akár arra is juthat, hogy egyes döntések ugyan politikailag vitathatók vagy gazdaságilag rosszak voltak, de nem valósítottak meg bűncselekményt.
A rossz üzleti döntés és a hűtlen kezelés között jelentős jogi különbség van. Az utóbbihoz azt is bizonyítani kell, hogy valakit rábízott idegen vagyon kezelésével bíztak meg, kötelességét megszegte, és ezzel vagyoni hátrányt okozott.
A csalás, a hanyag kezelés és a csődbűncselekmény megállapításához szintén konkrét törvényi feltételeknek kell teljesülniük. A politikai felháborodás nem helyettesítheti a bizonyítást.
Ha azonban a gyanú bizonyítást nyer, az érintett összegek nagysága miatt valóban súlyos, akár többéves szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményekről lehet szó.
Lejárt a következmények nélküli pénzosztás kora
Az Orbán-rendszer egyik legnagyobb ereje hosszú időn keresztül nem az volt, hogy minden döntése szakmailag megkérdőjelezhetetlennek látszott. Hanem az, hogy a kényes ügyleteknek ritkán lett valódi következményük.
Állami bankok finanszíroztak politikailag jól bekötött vállalkozásokat, az adófizetők vállalták a kockázatokat, a döntések pedig gyakran olyan sebességgel születtek, mintha nem százmilliárdokról, hanem irodai kávékapszulák beszerzéséről lett volna szó.
Kapitány István bejelentése azt mutatja, hogy ennek a korszaknak legalább az ellenőrzés szintjén vége. Az új vezetés előveszi a dokumentumokat, végignézi a döntési láncokat, és ahol bűncselekmény gyanúját látja, feljelentést tesz.
Ez még nem elszámoltatás, csak annak kezdete. Az elszámoltatás akkor válik valósággá, ha a nyomozások gyorsan, politikai befolyástól mentesen és nyilvánosan követhetően zajlanak, a bíróságok pedig bizonyítékok alapján hoznak döntést.
A kérdés most már nem az, hogy hová kerültek az akták. Hanem az, hogy hová került az ezermilliárd forintnyi közpénz – és kik vállalják érte végre a felelősséget.