Forsthoffer Ágnes nem finomkodott: Ezzel lezárult egy korszak!
„Lezárult egy korszak” – Forsthoffer Ágnes nem csomagolta különösebben finom papírba, mit gondol a Club Aliga ügyében született döntésről. A kormány megszüntette a balatonvilágosi beruházás nemzetgazdasági szempontból kiemelt státuszát, amelyért a helyi civilek hat éven át küzdöttek és pereskedtek.
A döntés jóval többről szólhat egyetlen balatoni ingatlanfejlesztésnél. Arról a kormányzási módszerről is ítéletet mond, amelyben egy központi rendelettel félre lehetett tolni a helyi szabályokat, miközben azoknak az embereknek a beleszólása csökkent, akiknek a településén az építkezés megvalósult volna.
Hat év után eltűnt a különleges védőernyő
A Club Aliga területére tervezett nagyberuházást egy 2018-as kormányrendelet helyezte különleges jogi helyzetbe. A kiemelt státusz lehetővé tette, hogy a fejlesztésnél a beruházóra a helyi építési szabályoktól eltérő előírások vonatkozzanak, miközben az önkormányzat mozgástere is jelentősen beszűkült.
Forsthoffer szerint pontosan ez volt az a rendszer, amely azt üzente a helyieknek, hogy „vannak az egyenlőknél egyenlőbbek”. Úgy fogalmazott, volt, akinek szinte mindent lehetett, miközben szerinte a közérdek nem kapott megfelelő súlyt.
Most Vitézy Dávid húzta ki a dugót
A fordulatot Vitézy Dávid beruházási és közlekedési miniszter intézkedése hozta el: a Club Aligára vonatkozó kiemelt státuszt megszüntették. Ezzel a beruházó a jövőben már nem támaszkodhat ugyanazokra a rendkívüli könnyítésekre, amelyek korábban a helyi szabályozás fölé emelték a projektet.
Ez is érdekelhet
Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy minden tervet eltöröltek vagy valamennyi korábban megszerzett engedély semmissé vált. A lényegi változás az, hogy a projekt a továbbiakban nem élvezheti korlátlanul azt a különleges szabályozási helyzetet, amely ellen a helyiek évek óta tiltakoztak.
A helyiek hat évig nem engedték el az ügyet
A balatonaligai civilek szerint a tervezett fejlesztés túlzott beépítéssel, a tájkép romlásával és a vízpart közösségi használatának beszűkülésével fenyegetett. Attól tartottak, hogy egy olyan partszakasz kerülhet fokozatosan magánérdek alá, amelynek szerintük továbbra is hozzáférhetőnek kellene maradnia az ott élők és a nyaralók számára.
Nem egy gyors Facebook-tiltakozásról volt szó, amely két hét múlva eltűnt a hírfolyamban. A civilek hat éven keresztül vitáztak, pereskedtek, dokumentumokat gyűjtöttek és próbálták elérni, hogy a döntéshozók végre ne kizárólag a beruházás gyors megvalósításának szemszögéből nézzék a területet.
Most visszakerülhet valami abból, amit helyi önrendelkezésnek hívunk
A történet egyik legfontosabb része ugyanis nem az, hogy ki akar szállodát, apartmant vagy más fejlesztést építeni. A valódi kérdés az, hogy egy településnek és az ott élőknek mennyi beleszólásuk marad abba, mi épülhet fel közvetlenül a saját környezetükben.
A kiemelt beruházási rendszer egyik legvitatottabb tulajdonsága éppen az volt, hogy ezt az erőviszonyt könnyen felboríthatta. Ha Budapestről egy rendelettel olyan szabályokat lehet alkotni, amelyek felülírják a helyi kereteket, akkor az önkormányzati autonómia papíron ugyan megmarad, csak éppen a legfontosabb pillanatban válhat súlytalanná.
Forsthoffer szerint pontosan ennek kell véget érnie
„Mi azt vállaltuk, hogy meghalljuk és képviseljük a helyi civilek hangját, és eljuttatjuk a döntéshozókig” – írta Forsthoffer. Szerinte a mostani döntéssel szimbolikusan is véget érhet az az időszak, amelyben egyes beruházói érdekek erősebbnek bizonyultak a helyben megfogalmazott szempontoknál.
Ez persze politikai értékelés, nem jogi ténymegállapítás az előző tizenhat év valamennyi fejlesztéséről. A Club Aliga története ugyanakkor elég szemléletes példája annak, milyen konfliktus keletkezik, amikor egy országos kormányzati döntés és egy helyi közösség elképzelései hosszú évekre szembekerülnek egymással.
A Balaton mellett különösen érzékeny kérdés, kié a part
A tó körül minden négyzetméter különösen értékes, ezért egy nagyobb beruházásnak sokkal hosszabb távú következménye van annál, mint hogy felépül-e még néhány épület. Ha egyszer egy partszakasz beépül, elzáródik vagy elveszíti eredeti karakterét, azt később jóval nehezebb visszacsinálni.
Ezért nem egyszerűen fejlesztéspártiak és fejlesztésellenesek konfliktusáról van szó. Lehet szállodát építeni, turizmust fejleszteni és magántőkét bevonni úgy is, hogy közben világos szabályok védik a tájat, a közösségi hozzáférést és a helyiek beleszólási jogát.
A NER egyik kedvenc eszköze volt a „kiemelt” szó
Az elmúlt években a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá nyilvánítás eredeti logikája egyre több helyen vált politikai viták tárgyává. Elvileg arra szolgálhat, hogy valóban országos jelentőségű fejlesztések ne fulladjanak végtelen bürokráciába, a gyakorlatban azonban súlyos bizalmi problémát okoz, ha a gyorsítás egyúttal a helyi szabályok és ellenőrzési lehetőségek gyengítésével jár.
A Club Aliga esetében pontosan ez vált a konfliktus középpontjává. A helyiek szemében nem az volt a kérdés, hogy lehet-e bármit fejleszteni a területen, hanem az, hogy miért járhat egy beruházásnak olyan különleges elbánás, amelyet egy átlagos helyi tulajdonos soha nem kaphatna meg.
„Egyenlőbbek az egyenlőknél” – ennél nehéz pontosabban összefoglalni
Forsthoffer legerősebb mondata ezért nem is a korszak lezárásáról szólt, hanem arról az érzésről, amelyet az ilyen döntések hosszú időn át kelthettek. Ha az egyik szereplőnek be kell tartania a helyi szabályokat, a másiknak pedig egy kormányrendelet külön utat nyit, abból előbb-utóbb nemcsak építészeti, hanem demokratikus probléma is lesz.
A jog előtti egyenlőség ugyanis nem túl bonyolult elv. Ugyanazoknak az alapvető szabályoknak kellene vonatkozniuk a kis telektulajdonosra, az önkormányzatra és a milliárdos beruházóra is, a kivételeknek pedig valódi és bizonyítható közérdeket kellene szolgálniuk.
A civilek most ünnepelhetnek, de az ügy még nincs teljesen lezárva
A kiemelt státusz megszüntetése komoly győzelem azoknak, akik hat éve küzdenek a terület jövőjéért, de önmagában nem old meg minden vitát. A következő kérdés az lesz, milyen fejlesztés valósulhat meg a helyi szabályok között, mi történik a már megszerzett jogosultságokkal, és ténylegesen mennyi vízpart marad közösségi használatban.
A különbség az, hogy ezekről most már nehezebb lesz egyszerűen a helyiek feje fölött dönteni. Ha a kormány valóban következetesen vissza akarja adni az önkormányzatok szabályozási jogát, akkor a Club Aliga nem a történet vége, hanem egy jóval nagyobb rendszerkorrekció első látványos példája lehet.
Forsthoffer szerint a Balaton ennél nagyobb ügy
Az Országgyűlés elnöke azt is jelezte, hogy nem akarják egyetlen projekt rendezésével lezárni a balatoni építésügyet. Olyan szabályokat keresnek, amelyek hosszabb távon is képesek megvédeni a tó természeti és táji értékeit, miközben a helyi közösségek szerepét is erősítik.
Ez lesz a mostani nagy mondatok valódi próbája. Egy rendelet visszavonása látványos politikai gesztus, egy egész Balatonra működő, kiszámítható és mindenkire egyformán vonatkozó szabályrendszer létrehozása viszont már valódi kormányzati teljesítmény lenne.
„A Balaton mindenkié”
Forsthoffer ezzel a mondattal zárta a bejegyzését, és a Club Aliga történetében nehéz lenne ennél egyszerűbben összefoglalni a tétet. A tópart egyszerre gazdasági érték, lakóhely, turisztikai célpont és közös természeti örökség, ezért egyik érdek sem teheti automatikusan zárójelbe az összes többit.
Ha valóban lezárult egy korszak, azt nem az fogja bizonyítani, hogy most egyetlen kiemelő rendelet eltűnt. Hanem az, hogy legközelebb már senkinek nem jut eszébe természetesnek venni: elég erős kapcsolatokkal a helyi szabályok csak másokra vonatkoznak.