Újabb súlyos korrupciós ügy kerülhet elő a Fidesz-korszakból: Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója a Magyar Közöny Podcastban arról beszélt, hogy egy komoly ügy nyomára bukkantak. A műsor június 30-i adásának utolsó részét már kifejezetten az „újabb korrupciós botrány” témájának szentelték, Ligeti azonban akkor még nem tárta a nyilvánosság elé az ügy minden részletét. 

Éppen ezért azt sem lenne korrekt kijelenteni, hogy már tudjuk, kik érintettek, milyen bűncselekmény történhetett, vagy hogy egyáltalán lesz-e belőle büntetőügy. A mondat súlyát inkább az adja, hogy a Transparency az elmúlt hónapokban egymás után bontotta ki a korábbi Orbán-kormány olyan közpénzügyi döntéseit, amelyeknél nem néhány millió, hanem több tíz-, száz-, sőt ezermilliárdos nagyságrendekről beszélünk.

A nagy kérdés már nem az, hogy akad-e még ügy

A Fidesz tizenhat éves kormányzásának végére olyan mértékű átláthatatlanság épült be az állami pénzosztás bizonyos részeibe, hogy ma sokszor nem új visszaélést kell felfedezni, hanem először azt kell kiperelni, egyáltalán milyen döntések születtek. Ez nem ugyanaz, mint azt állítani, hogy minden titkolt vagy nehezen követhető forintot elloptak; azt viszont nagyon is mutatja, mennyire távol került a rendszer attól az egyszerű demokratikus minimumtól, hogy a köz pénzének útja a köz számára követhető legyen.

Erre talán a legjobb példa az úgynevezett 2000-es kormányhatározatok története. A Transparency többéves pereskedés és öt bírósági ítélet után jutott hozzá 42 ilyen, nem nyilvános dokumentumhoz, és a szervezet szerint ezek közül 35-ben összesen több mint 160,3 milliárd forint közpénzről rendelkeztek, noha az ilyen határozatok elvileg nem járhatnak pénzügyi kötelezettségvállalással.

160 milliárd úgy, hogy a közvélemény nem is látta a döntéseket

A kiperelt iratok alapján 52 milliárd forint jutott a Makovecz Campus Alapítványnak, 27,2 milliárd a Jövő Nemzedék Földje Alapítványnak, 9,8 milliárd a Batthyány Lajos Alapítványnak és 9,3 milliárd a Nemzeti Ménesbirtok Alapítványnak. Milliárdos támogatást kapott mások mellett a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány, a Kommentár Alapítvány és az Alapjogokért Központ is.

Ez is érdekelhet

Önmagában természetesen az, hogy egy szervezet állami támogatást kap, nem bizonyít korrupciót. A probléma az, hogy ezekről a közpénzekről olyan döntési formában rendelkeztek, amely nem volt nyilvános, a dokumentumokat pedig a Transparency állítása szerint csak éveken át tartó jogi küzdelemmel lehetett megszerezni; egy köztársaságban elég különös konstrukció az, amelyben az adófizető előbb befizeti a pénzt, majd pert indíthat azért, hogy megtudja, hová került.

És ez csak 42 dokumentum volt

Talán ez a leginkább nyugtalanító rész. A Transparency eredeti adatigénylésére adott kormányzati válaszból az derült ki, hogy összesen 3293 darab ilyen kormányhatározatról volt szó, miközben a szervezet végül csak 42 dokumentumra szűkítve tudta végigvinni a pert.

Vagyis a több mint 160 milliárd forint nem valamiféle teljes mérleg, hanem egy kis szelete annak a döntéshalmaznak, amelynek jelentős része továbbra sem ugyanilyen részletességgel ismert. Ettől még nem lehet automatikusan felszorozni a 160 milliárdot háromezer határozatra, de az arányok pontosan megmutatják, miért van most rengeteg dolguk azoknak, akik a NER közpénzügyeit próbálják rekonstruálni.

Közben 2645 milliárd forintnyi állami kötelezettségvállalás is előkerült

A magántőkealapok világa ennél is nagyobb összegeket mutat. A Transparency áprilisban azt közölte, hogy négy állami hátterű szervezet 2013 és 2026 márciusa között összesen 2645 milliárd forint értékben vállalt befektetési kötelezettséget magántőkealapokban, ingatlanalapokban és más alternatív alapokban.

Itt különösen fontos a pontos megfogalmazás: a 2645 milliárd nem feltétlenül ennyi már ténylegesen átutalt pénzt jelent, hanem vállalt befektetési kötelezettségeket. A nagyságrend ettől nem lesz kevésbé elképesztő, különösen úgy, hogy a TI szerint ezeknél a struktúráknál hosszú ideig rendkívül kevés információ állt rendelkezésre arról, kik a magán-társbefektetők és pontosan milyen érdekek találkoznak az állami pénzzel.

A 281 milliárdos ügyben már nyomozás is indult

Júliusban a Transparency a Baross Gábor Tőkeprogram egy részét is átvilágította. Öt magántőkealap döntés-előkészítő dokumentumaiban a szervezet kockázatkezelési hiányosságokat, kétes megalapozottságúnak tartott piaci teszteket és fel nem tárt összeférhetetlenségeket azonosított, majd 281 milliárd forintnyi állami befektetés miatt feljelentést tett.

Ebben az ügyben már nem csak egy civil szervezet politikailag vitatható minősítéséről beszélünk: július 24-én a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomozást rendelt el. Ez természetesen még nem jelenti senki bűnösségét, de azt igen, hogy a feljelentést a hatóság nem söpörte le az asztalról.

Ez a Fidesz valódi korrupciós öröksége

A NER közpénzügyi problémáját túl egyszerű lenne úgy összefoglalni, hogy „X ellopott Y milliárdot”. Az ilyen mondatok politikailag jól működnek, jogilag viszont sokszor többet állítanak annál, amit egy adott pillanatban bizonyítani lehet; a súlyosabb kritika éppen az, hogy az Orbán-rendszer olyan intézményi környezetet hagyott maga után, amelyben a nyilvánosságnak gyakran már az alapvető információk megszerzéséért is pereskednie kellett.

A korrupció ugyanis nem csak a klasszikus borítékot jelenti. Korrupciós kockázat az is, amikor közpénz és magánérdek átláthatatlanul találkozik, amikor a valódi kedvezményezett nehezen azonosítható, amikor nincs valódi verseny, vagy amikor egy állami döntés ellenőrizhetősége jogi és technikai akadályok mögé kerül.

A nemzetközi bizonyítvány sem lett hízelgő

A Transparency International 2025-ös Korrupció Érzékelési Indexében Magyarország 40 pontot szerzett, és Bulgáriával együtt az Európai Unió utolsó helyén végzett. Ez ráadásul a negyedik egymást követő év volt, amikor Magyarország az uniós mezőny sereghajtója lett ezen az indexen.

Az index neve itt fontos: korrupcióérzékelést mér szakértői és üzleti értékelések alapján, nem büntetőbírósági ítéleteket számol össze. Vagyis nem bizonyítja, hogy Magyarországon minden más uniós országnál több korrupciós bűncselekményt követtek el, de nagyon erős jelzés arról, hogyan ítélték meg a magyar közszféra korrupcióval szembeni ellenálló képességét.

Ligeti mondatának ezért van súlya

Amikor Ligeti Miklós azt mondja, hogy súlyos korrupciós ügy nyomára bukkantak, a felelős reakció nem az, hogy már előre bűnöst hirdetünk. Meg kell várni a dokumentumokat, a neveket, az összegeket és – ha van rá alap – a hatósági vizsgálatot is; az elszámoltatás éppen attól különbözik a politikai bosszútól, hogy bizonyítékot követel.

De az sem lenne komoly reakció, ha legyintenénk rá azzal, hogy megint egy korrupcióellenes civil szervezet mond valamit a Fideszről. Az elmúlt hónapokban 160 milliárdos titkolt kormányzati pénzdöntések, ezermilliárdos tőkealapi kötelezettségvállalások és egy 281 milliárdos ügyben már elrendelt rendőrségi nyomozás került a nyilvánosság elé. :contentReference[oaicite:11]{index=11}

A Fidesznek erre egyszer még válaszolnia kell

A valódi kérdés ezért már nem az, hogy lehet-e minden problémát egyetlen emberre vagy egyetlen botrányra ráhúzni. Sokkal inkább az, hogyan működhetett másfél évtizeden át úgy az állam, hogy közpénzek százmilliárdjairól szóló döntések részletei évekre eltűnhettek a nyilvánosság elől, és miért civil szervezeteknek, újságíróknak és ellenzéki szereplőknek kellett bíróságról bíróságra járniuk azért, hogy ezeket egyáltalán megismerhessék.

Ligeti újabb bejelentése akkor lesz igazán fontos, amikor az állítás mögé oda lehet tenni a bizonyítékokat. A Fidesz korszakának mérlege viszont addig sem csak politikai ízlés kérdése: egyre több dokumentum kerül elő, és ezekből az látszik, hogy az Orbán-rendszer egyik legdrágább öröksége maga az átláthatatlanság lett.