Megint hatalmas tömeg gyűlt össze a Parlamentnél: Váratlan dolgot követelnek a kormánytól!
Vasárnap délután ismét látványos tömeg gyűlt össze a Parlament környékén, de ezúttal egészen más hangulatban, mint egy klasszikus kormányellenes demonstráción. A Kossuth téren kéz a kézben álltak össze az emberek, az élőlánc pedig az Országház körül húzódott végig.
A résztvevők egy olyan ügyet hoztak vissza a magyar politika napirendjére, amelyről éveken keresztül úgy tűnt, hogy lekerült az asztalról. A szervezők szerint most újra eljött az idő, hogy a döntéshozók foglalkozzanak vele.
Másfél ezren álltak össze a Parlamentnél
A „Fogd meg a kezem! És ne engedjük el…” mottóval meghirdetett rendezvényen mintegy másfél ezer ember vett részt. Az akció központi eleme az élőlánc volt, amelyet a nők és gyermekek elleni erőszak áldozatai iránti szolidaritásként szerveztek meg.
A program nem merült ki abban, hogy a résztvevők felsorakoztak a Parlament mellett. Performanszok és közös éneklés is helyet kapott a rendezvényen, amelyet a szervezők tudatosan békés közösségi kiállásként próbáltak felépíteni.
Ez is érdekelhet
És ekkor derült ki, pontosan mit kérnek a kormánytól
Az élőlánc résztvevőinek fő követelése az Isztambuli Egyezmény magyarországi ratifikációja, vagyis azt szeretnék, hogy Magyarország véglegesen tegye saját jogrendje részévé a nők elleni és a családon belüli erőszak visszaszorítását célzó nemzetközi megállapodást. Magyarország az egyezményt már 2014-ben aláírta, a ratifikáció azonban azóta sem történt meg.
A kérés azért érdekes most, mert a szervezők kifejezetten abban bíznak, hogy a jelenlegi kormány hajlandó lehet újranyitni az ügyet. Nem azt állítják, hogy a kabinet már döntött a ratifikációról, hanem azt szeretnék elérni, hogy az évekkel korábbi elutasító álláspont változzon.
Nem kormányellenes tüntetésnek szánták
A szervezők előre hangsúlyozták, hogy nem politikai pártok mellett vagy ellen akarnak demonstrálni, és az eseményt nem a kormány bírálataként hirdették meg. A céljuk saját meghatározásuk szerint az volt, hogy egy konkrét társadalmi ügyben mutassanak fel látható támogatást.
Ez azért ad különös karaktert a vasárnapi akciónak, mert másfél ezer ember úgy gyűlt össze a Parlamentnél egy politikai döntés megváltoztatását kérve, hogy közben tudatosan kerülni próbálták a klasszikus kormány–ellenzék logikát. Az üzenet egyszerűbb volt: szerintük a nők és gyermekek védelmében ezt az egyezményt el kellene fogadni.
2020-ban a Parlament még nemet mondott rá
Az Isztambuli Egyezmény magyar történetének kulcspontja 2020 volt. Az akkori Országgyűlés politikai nyilatkozatban utasította el a ratifikáció támogatását, és arra kérte a kormányt, hogy ne tegye meg az ehhez szükséges lépéseket.
Az akkori parlamenti többség többek között az egyezmény társadalmi nemre vonatkozó megközelítését és egyes menekültügyi rendelkezéseit kifogásolta. A Fidesz–KDNP érvelése szerint a nők és gyermekek védelmét szolgáló szükséges szabályok jelentős része már akkor is jelen volt a magyar jogban.
A civilek most ezt a döntést szeretnék visszafordítani
A vasárnapi rendezvény jelentősége éppen abban van, hogy a résztvevők nem egy teljesen új követelést fogalmaztak meg. Egy több mint hat éve politikailag lezártnak tűnő ügyet próbálnak ismét megnyitni, immár egy új kormány előtt.
A szervezők abban bíznak, hogy a jelenlegi kabinet nyitottabb lesz az egyezmény elfogadására, mint elődje. Egyelőre azonban nincs olyan bejelentés, amelyből az következne, hogy a ratifikációról már megszületett volna a kormányzati döntés.
Mit jelentene valójában az Isztambuli Egyezmény?
Az egyezmény középpontjában a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzése, az áldozatok védelme, valamint az elkövetők felelősségre vonása áll. Nem egyetlen új bűncselekmény létrehozásáról van szó, hanem egy szélesebb intézményi és jogi keretről.
A dokumentum támogatói szerint a ratifikáció azért fontos, mert egységesebb és számonkérhetőbb rendszert teremt az áldozatvédelemben, a megelőzésben és a hatóságok együttműködésében. Ellenfelei viszont évek óta azt állítják, hogy a szükséges büntetőjogi védelem jelentős része Magyarországon már az egyezmény nélkül is működik.
Nem csak jogszabályról szól a vita
A vasárnapi élőlánc egyik legerősebb üzenete ezért valójában nem jogtechnikai. A résztvevők azzal, hogy kézen fogva állták körbe az Országházat, azt próbálták láthatóvá tenni, hogy a családon belüli és nőkkel szembeni erőszakot nem magánügynek, hanem közös társadalmi problémának tartják.
Ebben az értelemben maga a részvételi szám is politikai jelzés, még akkor is, ha a rendezvényt nem politikai tüntetésként hirdették meg. Másfél ezer ember ritkán áll össze egy vasárnap délután csak azért, hogy egy több mint egy évtizede aláírt nemzetközi egyezmény sorsáról beszéljen.
Most a kormány térfelén van a labda
A demonstráció nem tudja önmagában ratifikálni az egyezményt, ahhoz parlamenti és kormányzati döntések kellenek. A civilek most annyit értek el, hogy a kérdés újra láthatóan megjelent a nyilvánosságban, és a jelenlegi kabinetnek előbb-utóbb állást kell foglalnia arról, fenntartja-e a korábbi elutasító irányt.
Ez adja a vasárnapi élőlánc valódi tétjét. A Parlament körül álló tömeg nem kormányváltást, lemondást vagy pártpolitikai győzelmet követelt, hanem azt kérte, hogy Magyarország egy tizenkét éve aláírt, de máig nem ratifikált egyezmény ügyében végre hozzon új döntést.