Visszavonul Csuja Imre: véget ér egy korszak, könnyek között búcsúzott a közönség kedvence
Nehéz döntést hozott Csuja Imre: a magyar színjátszás egyik legismertebb és legszeretettebb alakja határozatlan időre visszavonul a színházi munkától. A nézők A mi kis falunk polgármestereként is imádják, de Csuja Imre neve jóval több egyetlen sorozatszerepnél. Több évtizedes pályája során színpadon, filmen, televízióban és szinkronban is maradandót alkotott.
A döntés nem egyik napról a másikra született. Az Örkény István Színház már korábban jelezte, hogy a színész nyugdíjba vonul, és a következő évadban már nem vállal új szerepeket. A meglévő előadásokban akkor még tovább játszott, most azonban elérkezett a valódi búcsú pillanata is. A színház közlése szerint Csuja Imre június 3-án lépett utoljára az Örkény színpadára, a Kertész utcai Shaxpeare-mosó című előadásban.
A közönség percekig tartó vastapssal búcsúztatta. Nemcsak egy színésztől köszöntek el azon az estén, hanem egy korszak egyik meghatározó arcától.
„Nem két hét alatt döntöttem el”
Csuja Imre a Fókusz kamerái előtt beszélt arról, mi vezetett a döntéséhez. Mint mondta, nem hirtelen elhatározásról van szó, hanem hosszú belső folyamatról. Lezárult számára egy 24 éves időszak az Örkény Színházban, és úgy érzi, a gyerekkora óta tartó színházi pálya egyik nagy fejezete is véget ért.
Ez is érdekelhet
A színész idén tölti be 66. életévét, és most már nyugodtabb életre vágyik. Ez a mondat különösen sokat elárul. Csuja Imre nem keserűen, nem sértetten, nem botrányos körülmények között távozik, hanem egy tudatosan meghozott döntéssel. Úgy érzi, itt az ideje visszavenni a tempóból.
Egy olyan embernél, aki évtizedeken át próbált, játszott, forgatott, utazott, szerepeket tanult és közönség előtt állt, ez teljesen érthető. A színház ugyanis kívülről csillogásnak tűnik, belülről viszont kemény, napi fegyelmet követelő életforma.
Az Örkény egyik alapembere volt
Csuja Imre pályája hosszú és gazdag. A Pécsi Nemzeti Színház, a debreceni Csokonai Színház, az egri Gárdonyi Géza Színház és a budapesti Arany János Színház után 2004-ben szerződött az Örkény István Színházhoz. A teátrum társulatának több mint két évtizeden át meghatározó tagja volt.
Az Örkényben nemcsak játszott, hanem jelen volt. Az a fajta színész, akitől már az is sokat jelent, ha belép a színpadra. Jellegzetes hangja, humora, súlya, természetes színpadi jelenléte miatt mindig azonnal magára vonta a figyelmet. Nem kellett túljátszania semmit. Elég volt megszólalnia, és a néző tudta: itt most történni fog valami.
A Kertész utcai Shaxpeare-mosó című előadásban játszott utolsó fellépése ezért nem egyszerűen egy darab vége volt. Sokak számára annak a felismerése is, hogy Csuja Imrét ezentúl már nem lehet ugyanígy, ugyanott látni.
A mi kis falunk rajongóinak nem kell teljesen elbúcsúzniuk
A hír hallatán sokan azonnal A mi kis falunkra gondoltak. Csuja Imre ugyanis az RTL sikersorozatában Pajkaszeg polgármestereként újabb generáció számára lett országosan ismert és szeretett figura. A karaktere egyszerre komikus, esendő, ravasz és nagyon is emberi, nem véletlenül vált a sorozat egyik közönségkedvencévé.
A rajongóknak azonban nincs okuk teljes aggodalomra. Csuja Imre visszavonulása elsősorban a színházi munkára vonatkozik, nem teljes eltűnésről van szó. A korábbi beszámolók szerint nem vállal új színházi szerepeket, de a televíziós munkák és önálló estek más kategóriát jelentenek.
Ez azért fontos pontosítás, mert a „visszavonul” szó könnyen félreérthető. Nem arról van szó, hogy Csuja Imre végleg hátat fordítana minden szereplésnek. Inkább arról, hogy lezárja azt a fajta állandó színházi jelenlétet, amely évtizedeken át meghatározta az életét.
A színpad után jöhet a család és a csendesebb élet
A színész magánéletében is van mire figyelnie. Feleségével, Zsuzsával több mint négy évtizede alkotnak egy párt, unokái pedig mostantól még nagyobb szerepet kaphatnak a mindennapjaiban. Egy ilyen döntés mögött gyakran nemcsak fáradtság áll, hanem az a vágy is, hogy az ember végre ne mindig a naptárhoz, próbákhoz és előadásokhoz igazítsa az életét.
Csuja Imre esetében ez különösen érthető. Olyan pálya van mögötte, amelyben szinte minden benne volt: színház, film, sorozat, szinkron, közönségsiker, szakmai elismerés, népszerűség. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ennyi különböző közegben tudtak maradandót alkotni.
Most úgy döntött, hogy a színházi rohanás helyett más ritmust választ. És bár a nézőknek fájdalmas a búcsú, ez a döntés inkább tiszteletet érdemel, mint sajnálkozást.
Egy ország hangja és arca marad
Csuja Imrét sokféleképpen őrzi majd a közönség. Valakinek az Üvegtigris jut róla eszébe, másnak az Örkény előadásai, megint másnak A mi kis falunk polgármestere. Sokan pedig a hangját ismerik fel azonnal, hiszen szinkronszínészként is jelentős pályát tudhat maga mögött.
Az ilyen művészek valójában nem tűnnek el. Lehet, hogy kevesebbet állnak színpadra, lehet, hogy ritkábban láthatók élőben, de a szerepeik, mondataik, jeleneteik tovább élnek. A közönség emlékezetében pedig külön helyük marad.
Csuja Imre most lezár egy nagy fejezetet. A színházi függöny egy időre legördül mögötte, de a pályája nem válik múlt idővé. Az a több évtized, amit a magyar színjátszásnak adott, már régen beépült a közös kulturális emlékezetbe.
A vastaps ezért nemcsak búcsú volt. Köszönet is.
Egy korszakért. Egy hangért. Egy arcért. És egy színészért, akit nagyon sokan fognak hiányolni a színpadról.