Botrány a Parlamentben: Magyar Péter váratlan dolgot tett, az ellenzék kiborult
Volt már kiabálás, táblamutogatás, kivonulás és jó néhány nehezen felejthető jelenet a magyar Országgyűlésben, de Magyar Péter hétfőn egy egészen más eszközt választott. Miközben Rétvári Bence beszélt, a miniszterelnök egyszer csak elővett valamit a papírjai közül, majd látványosan felmutatta az ellenzéki padsorok felé.
Nem kormányzati jelentés, nem vaskos költségvetési dokumentum és még csak nem is valamilyen kompromittáló irat került elő. Egy gyerekkönyv volt az – és ahhoz képest, hogy mennyire ártalmatlan tárgyról beszélünk, meglepően gyorsan sikerült vele előcsalogatni a parlamenti ellenzék egyik legkevésbé kifinomult reakcióját.
Magyar Péter elővette a Ha én volnék a miniszterelnök című könyvet
A helyszíni beszámoló szerint Magyar Péter jegyzetelés közben vette elő a Ha én volnék a miniszterelnök című gyerekkönyvet. Rétvári Bence felszólalása alatt aztán nem egyszerűen belelapozott, hanem fel is mutatta a KDNP frakcióvezetőjének.
Nehéz ezt nem politikai fricskaként értelmezni, bár azt természetesen csak Magyar tudja, pontosan mi volt vele a szándéka. A cím önmagában tökéletesen működött egy parlamenti jelenet kellékeként: az egyik oldalon egy korábbi kormányzati politikus beszél, a másikon pedig a jelenlegi miniszterelnök tart a kezében egy könyvet arról, milyen lenne miniszterelnöknek lenni.
Ez is érdekelhet
Az ellenzéki válasz: „Óvodás”
A reakció szinte azonnal megérkezett. A tudósítás szerint az ellenzéki padsorokból valaki annyit kiáltott oda Magyar Péternek: „Óvodás”.
És itt valahogy össze is sűrűsödött néhány másodpercbe a mai parlamenti ellenzék egyik problémája. Egy miniszterelnök látványosan provokatív gesztust tesz, amire lehetne szellemesen, politikailag vagy akár tartalmilag válaszolni, de ehelyett megszületik az általános iskolai folyosók egyik örök klasszikusa: óvodás.
Komolyan, ennyi volt?
Magyar Pétert természetesen lehet kritizálni azért, hogy parlamenti vita közben gyerekkönyvet nézeget. A miniszterelnöknek ráadásul éppen az ellenzéki felszólalásokra kellene figyelnie, ezért az is legitim álláspont, ha valaki a gesztust tiszteletlennek vagy túlságosan teátrálisnak tartja.
De akkor ezt kellene mondani. El lehetne magyarázni, miért nem méltó a helyzethez, számon lehetne kérni Magyar válaszait, és akár még azzal is lehetne támadni, hogy a látványos könyvmutogatás helyett foglalkozzon a kormány előtt álló problémákkal. Ez volna a politikai vita.
Az „óvodás” nem politikai érv
Az „óvodás” ehhez képest nem ellenérv, hanem odaszólás. Nem cáfol semmit, nem kér számon semmit, és leginkább arról árulkodik, hogy az adott pillanatban valakinek nem jutott eszébe jobb válasz.
Ez különösen furcsa annak fényében, hogy a Fidesz és a KDNP most ellenzékben van. Egy ellenzék legfontosabb feladata az lenne, hogy ellenőrizze a kormányt, kellemetlen kérdéseket tegyen fel, hibákat találjon, alternatívát mutasson és minden egyes rossz döntésen rajtakapja a kabinetet.
Ehhez képest egy mesekönyv lett az ügy
Ha Magyar Péter kormánya rosszul kezeli a gazdaságot, azt kell megmutatni. Ha hibás egy törvény, szét kell szedni; ha átláthatatlan egy döntés, ki kell kérni az iratokat; ha pedig a miniszterelnök valótlant állít, bizonyítékokkal kell szembesíteni.
Ehhez képest meglehetősen gyenge politikai fegyver egy gyerekkönyv miatt „óvodásozni”. Főleg úgy, hogy a jelenetből végül nem Magyar Péter jött ki különösebben kellemetlenül, hanem az a parlamenti kultúra mutatta meg magát, amely egy könyv láttán is személyeskedő beszólással reagál.
Pedig a könyv címe szinte kérte ezt a jelenetet
Ha én volnék a miniszterelnök. Egy ilyen cím egy parlamenti ülésen már önmagában vizuális poén, különösen akkor, ha azt éppen az ország miniszterelnöke tartja a kezében.
Lehet szeretni vagy nem szeretni az efféle politikai színházat, de azt nehéz elvitatni, hogy a kép működik. Rétvári beszél, Magyar felmutatja a könyvet, majd az ellenzékből érkezik az „óvodás” – a jelenet szinte magát írta meg.
Ráadásul gyerekkönyvet olvasni nem szégyen
Van valami különösen bizarr abban is, amikor egy felnőtt ember sértésnek szánja azt, hogy valaki gyerekeknek készült könyvet vesz a kezébe. Mintha egy miniszterelnök tekintélyéből bármit is levonna, ha néha nem kizárólag hatástanulmányokat, törvénytervezeteket és százoldalas minisztériumi előterjesztéseket olvas.
Egy politikus attól még nem lesz kevésbé komoly, hogy van humora vagy képes egy könnyedebb gesztusra. Sokkal fontosabb kérdés, hogy amikor valóban komoly döntés elé kerül, akkor tud-e komolyan viselkedni és felelősen dönteni.
Ez ma az ellenzék?
A Fidesznek a választási vereség után egészen új szerepet kell megtanulnia. Tizenhat évig kormányzati pozícióból beszéltek, most pedig nekik kellene megmutatniuk, hogyan néz ki egy erős, felkészült és kormányképes ellenzék.
Ehhez kevés lesz minden olyan pillanat, amikor a politikai kritika szintje az „óvodásig” jut. Aki egyszer ismét kormányozni akar, annak ennél valamivel többet kell mondania arról, mit csinálna másképp Magyarországgal.
Magyar közben pontosan azt kapta, amire egy politikus vágyhat
Ha a könyv felmutatása tudatos kommunikációs akció volt, akkor a reakció tökéletesen kiszolgálta. Magyar Péternek ehhez gyakorlatilag semmit nem kellett mondania: csak ott kellett ülnie a könyvvel, miközben az ellenzéki padsorokból valaki gondoskodott a jelenet poénjáról.
Az ilyen politikai képek azért erősek, mert egyetlen fotóban vagy rövid videóban elmesélhető történetet teremtenek. A magyarázat pedig szinte magától adódik: a miniszterelnök könyvet olvasott, az ellenzék pedig óvodásnak nevezte érte.
Persze Magyar sem kap felmentést mindenre
Attól, hogy a beszólás gyenge volt, még nem kell úgy tenni, mintha egy parlamenti ülés feladata az lenne, hogy a miniszterelnök látványos kellékekkel szórakoztassa a közönséget. Ha Rétvári Bence érdemi kritikát mondott a kormányról, arra Magyarnak előbb-utóbb érdemben is válaszolnia kell.
A miniszterelnöki teljesítményt nem az fogja eldönteni, ki nyeri a parlamenti mémversenyt. A fizetések, az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a költségvetés és a korrupció elleni fellépés jóval fontosabb mérce lesz annál, milyen könyvet tartott Magyar egy hétfő délután a kezében.
De azért a politikai kultúra sem mellékes
A parlament nem steril tárgyalóterem, ezért mindig lesznek benne csípős mondatok és színházi gesztusok. Nem is lenne feltétlenül jobb hely attól, ha mindenki kizárólag előre megírt hivatali mondatokat olvasna fel egymásnak.
Van azonban különbség a szellemes politikai vita és a puszta személyeskedés között. Ha az ellenzék valóban bizonyítani akarja, hogy készen áll egyszer ismét az ország vezetésére, akkor a miniszterelnök minden hibájára érdemes lecsapnia – csak lehetőleg valamivel erősebben, mint hogy „óvodás”.
A könyv végül többet mondott, mint a beszólás
A hétfői jelenetből ezért alighanem nem az marad meg, hogy Magyar Pétert sikerült kellemetlen helyzetbe hozni. Sokkal inkább az a kép, ahogy a miniszterelnök a parlamenti padsorban ül, kezében a Ha én volnék a miniszterelnök című könyvvel.
Lehet ezen mosolyogni, lehet politikai fricskának tartani, és lehet azon is vitatkozni, mennyire való egy ilyen gesztus az Országgyűlésbe. De ha erre az ellenzék legerősebb spontán válasza az, hogy „óvodás”, akkor ezen a napon nem Magyar Péter könyvválasztása volt a leggyerekesebb része a történetnek.