Szűcs Judith is megdöbbent, amikor meglátta az első nyugdíját: ennyit vitt neki a postás
Szűcs Judith is azok közé a magyar művészek közé tartozik, akiknek a nyugdíja messze nincs arányban azzal, amit évtizedeken át letettek az asztalra. Az énekesnő a Kiskegyednek beszélt arról, hogy amikor először megkapta a nyugdíját, alig akart hinni a szemének.
A postás ugyanis mindössze 28 600 forintot vitt neki.
Ez az összeg még akkor is megdöbbentő, ha figyelembe vesszük, hogy korai nyugdíjról volt szó. Egy ország által ismert és szeretett előadó esetében különösen fájdalmas látni, hogy a színpadon töltött évtizedek után ilyen kevés állami juttatásból kellene megélni.
„28 600 forinttal kezdtem”
Szűcs Judith nem szeret panaszkodni, de a nyugdíjhelyzetéről őszintén beszélt.
„Nem szeretek panaszkodni, de én 28 600 Ft-tal kezdtem a korai nyugdíjba menést” – mondta a Kiskegyednek az énekesnő.
Ez is érdekelhet
Ez a mondat sokakat megdöbbenthet, hiszen Szűcs Judith neve évtizedek óta ismert a magyar könnyűzenében. Slágerei, fellépései, televíziós szereplései és rajongótábora alapján sokan azt gondolnák, hogy egy ilyen pálya után legalább biztos megélhetést jelentő nyugdíj járna neki.
A valóság azonban egészen más.
Azóta is csak kevéssel lett több
Az énekesnő elárulta, hogy az első nyugdíj óta ugyan voltak emelések, de ezek nem változtatták meg alapjaiban a helyzetét.
„Azóta pár százalékkal emeltek, de előfordult, hogy már én is benyújtottam kérvényt, és így pár ezer forinttal többet kapok” – fogalmazott.
Vagyis nem arról van szó, hogy az induló összeg után jelentős javulás történt volna. Szűcs Judith ma sem beszél rózsás anyagi helyzetről, és világossá tette: ha nincsenek fellépései, jóval nehezebb lenne a mindennapi megélhetés.
A fellépések tartják felszínen
Szűcs Judith azt is elmondta, hogy nem akarja egész hátralévő életében ezen idegesíteni magát. Inkább dolgozik tovább, amíg tud, és ha vannak fellépései, abból elvan.
„Nem akarok ezzel foglalkozni a hátralévő életemben, mert csak felidegesíteném magam. Ha van fellépésem, abból elvagyok” – mondta.
Ez a mondat egyszerre szomorú és erős. Azt mutatja, hogy az énekesnő nem akarja sajnáltatni magát, nem panaszkodásból beszél, hanem egyszerűen kimondja a valóságot: a nyugdíj önmagában kevés lenne.
A színpad tehát nemcsak hivatás, hanem megélhetési kapaszkodó is maradt számára.
Nem ő az egyetlen
Szűcs Judith története sajnos nem egyedi. Az elmúlt években több ismert magyar előadó és művész is beszélt arról, hogy meglepően alacsony nyugdíjat kap.
Zalatnay Sarolta, Bíró Ica és Pásztor Erzsi neve is felmerült már hasonló témában. Többen közülük nyíltan elmondták: ha nem dolgoznának tovább, nem tudnának tisztességesen megélni abból, amit havonta kapnak.
Ez különösen fájdalmas azoknál az embereknél, akik évtizedeken át szórakoztatták az országot, telt házak előtt léptek fel, filmekben, sorozatokban, színházakban vagy koncerteken dolgoztak, mégis idős korukban anyagi bizonytalansággal kell szembenézniük.
Miért kaphatnak ilyen keveset a művészek?
A művészi pálya sokszor nem úgy működik, mint egy hagyományos alkalmazotti életút. Sok fellépés, alkalmi megbízás, vállalkozói forma, szerződéses munka vagy rendszertelen bevétel jellemezheti. Ez később a nyugdíj összegén is meglátszhat.
A közönség sokszor csak a csillogást látja: a színpadot, a tapsot, a slágereket, a televíziós szerepléseket. Azt viszont kevésbé, hogy a háttérben milyen adminisztratív, adózási és biztosítási viszonyok alakítják egy előadó későbbi nyugdíját.
A végeredmény sokszor kegyetlen: ismert név, szeretett arc, hatalmas életmű, mégis nagyon szerény nyugdíj.
Egy ország énekelte a dalait
Szűcs Judith neve a magyar könnyűzene egyik ismert korszakához kötődik. Slágerei közül sokan ma is emlékeznek például a „Mondd, mit tegyek, hogy érezd” című dalra, amely a rajongók egyik nagy kedvence.
A színpadon mindig energikus, nőies és karakteres előadóként jelent meg. Generációk ismerték meg a hangját, fellépésein hosszú éveken át közönség előtt bizonyított.
Éppen ezért hat különösen erősen a történet, hogy egy ilyen ismert előadó első nyugdíja mindössze 28 600 forint volt.
Nem panaszkodik, de a számok beszélnek
Szűcs Judith nem drámai kirohanással állt a nyilvánosság elé. Nem követelőzött, nem támadott, egyszerűen elmondta, hogyan indult számára a nyugdíjas időszak.
A szám azonban önmagában is sokkoló.
28 600 forint.
Ez az összeg még évekkel ezelőtt is elképesztően kevésnek számított, ma pedig szinte felfoghatatlanul alacsonynak tűnik. Egy ilyen nyugdíjból rezsit, élelmiszert, gyógyszert, közlekedést és mindennapi kiadásokat fedezni gyakorlatilag lehetetlen lenne.
Nem csoda, hogy az énekesnő is azt mondja: a fellépésekből tudja kiegészíteni a bevételét.
A művészek megbecsüléséről is szól
Szűcs Judith története túlmutat egyetlen ember nyugdíján. Arról is szól, hogyan becsüli meg egy ország azokat, akik évtizedeken át kultúrát, szórakozást és emlékeket adtak az embereknek.
Sokan a dalaikon nőttek fel, a műsoraikat nézték, a hangjukat hallgatták, mégis idős korukban sokan kénytelenek újra és újra fellépni, dolgozni, szerepelni, mert a nyugdíjukból nem tudnának megélni.
Ez nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kérdés is.
Szűcs Judith inkább előre néz
Az énekesnő szavaiból mégsem keserűség, inkább beletörődő józanság érződik. Nem akarja az egész hátralévő életét a nyugdíja körüli bosszankodással tölteni. Azt mondja, ha van fellépése, abból elvan.
Ez talán a művészi pálya egyik legnagyobb ereje: amíg van közönség, addig van értelme kiállni a színpadra.
Szűcs Judith pedig még mindig olyan név, amelyre sokan felkapják a fejüket. A hangja, a dalai és az emlékezetes slágerei ma is részei a magyar könnyűzenei emlékezetnek.
A postás által hozott összeg sokkoló volt
A történet legerősebb pillanata mégis az marad, amikor először megérkezett a nyugdíj.
Egy életpálya után, rengeteg fellépéssel, ismert dalokkal, televíziós szereplésekkel, rajongókkal – és a postás 28 600 forintot hozott.
Szűcs Judith ma már nem akar ezen idegeskedni, de a története sokaknak felnyithatja a szemét.
Mert a taps elmúlik, a reflektorok kialszanak, de a számlák akkor is megérkeznek.
És sok magyar művésznek idős korában is ugyanazzal kell szembenéznie: a szeretet és az ismertség nem mindig jelent biztonságos megélhetést.