Sváby András szerint Fásy Ádám Rónai Egonnak adott interjúja akkor omlott össze látványosan, amikor a műsorvezető nem elégedett meg a magyarázatokkal, hanem elővette a támogatásról szóló dokumentumokat és kifizetési bizonylatokat.

Az ismert televíziós nem finomkodott:

„Elképesztő volt, ahogy semmisül meg, és nem érti, mi történik vele.”

Sváby úgy látta, Fásy arra számíthatott, hogy az interjúban újra elmondhatja a saját történetét, a beszélgetés azonban váratlan irányt vett, amikor Rónai Egon konkrét papírokkal szembesítette.

„Ott a számla, ott a bizonylat”

A vita középpontjában a Fásy Zsüliett tulajdonában álló Zsam-Art Production Kft. támogatása állt. A társaság 80 millió forint plusz áfát, összesen 101,6 millió forintot kapott a Nemzeti Kulturális Alaptól.

Ez is érdekelhet

A pénzt a Munkácsy Művészeti Misszióhoz kapcsolódó vándorkiállítás kivitelezésére ítélték meg.

Fásy Ádám korábban azt mondta, sem ő, sem lánya nem kapott magánszemélyként állami támogatást. Amikor Rónai Egon elé tette a kifizetést igazoló iratokat, Fásy azzal érvelt:

„A cég nyerte, nem a Zsüliett nyerte.”

Jogi értelemben a különbségtétel valóban létezik: a társaság önálló jogi személy, a támogatást pedig nem Fásy Zsüliett magánszámlájára utalták. A közéleti kérdés azonban nem ez volt, hanem az, mennyire lehet elválasztani egy száz százalékban családi tulajdonú vállalkozást annak tulajdonosától, amikor több mint százmillió forint közpénzről beszélünk.

Fásy szerint a pénzt nem lehetett zsebre tenni

Fásy hangsúlyozta, hogy az összeg nem szabadon elkölthető ajándék volt, hanem meghatározott kulturális feladatra kapták. Állítása szerint három kiállítást valósítottak meg, és már a művek biztosítása is több millió forintos költséget jelentett.

Ezt önmagában Rónai sem vitatta. Nem azt állította, hogy a teljes támogatást bárki magáncélra használta volna, hanem Fásy korábbi, kategorikus kijelentését vetette össze a nyilvános iratokkal.

A két állítás ugyanis nem ugyanaz. Az igaz lehet, hogy Fásy Zsüliett magánszemélyként nem kapott támogatást. De az is tény, hogy az általa tulajdonolt cég 101,6 millió forintnyi NKA-forráshoz jutott.

Ezt a kapcsolatot nehéz úgy bemutatni, mintha a családnak semmi köze nem lenne a pénzhez.

Sváby szerint Fásy nem készült fel a szembesítésre

Sváby András úgy értékelte, hogy Fásy nem számított valódi visszakérdezésekre. Szerinte a zenészt az lepte meg, hogy Rónai nem engedte el a témát, és a szóbeli magyarázatokkal szemben dokumentumokat tett az asztalra.

Az interjú ereje éppen ebből fakadt. Nem emelt hangból, nem sértegetésből, hanem abból, hogy a műsorvezető újra és újra visszatért ugyanahhoz az egyszerű kérdéshez: hogyan egyeztethető össze a korábbi állítás a kifizetési bizonylatokkal?

Amikor ott van a számla és ott van a dokumentum, a „nem mi kaptuk, hanem a cég” magyarázat már inkább jogi bújócskának hat, mint meggyőző válasznak.

A politikai fordulatot is szóvá tette

Sváby Fásy politikai múltjára is kitért. Felidézte, hogy az előadó korábban baloldali politikusok környezetében is feltűnt, később viszont a Fidesz egyik látványos támogatója lett.

A televíziós ebből anyagi motivációra következtetett, ez azonban az ő véleménye, nem bizonyított tény.

Az NKA-támogatás önmagában nem igazolja, hogy Fásy politikai lojalitásért kapott pénzt. Azt viszont joggal lehet vizsgálni, milyen szempontok alapján ítélték oda az összeget, arányban álltak-e a költségek az elvégzett munkával, és szabályosan számoltak-e el minden forinttal.

A papírok kellemetlenebbek voltak, mint a kérdések

Fásy Ádám nem attól került nehéz helyzetbe, hogy Rónai Egon agresszíven viselkedett volna. Hanem attól, hogy a műsorvezető felkészült.

A közéletben sokáig működött az a módszer, hogy egy szereplő határozottan kijelent valamit, majd a beszélgetés továbblép. Ezúttal azonban előkerültek a dokumentumok, és a magabiztos történet hirtelen darabjaira hullott.

Sváby kemény mondata ezért talált célba. A felvételen nem egyszerűen egy kellemetlen interjú látszott, hanem az a pillanat, amikor a jól begyakorolt magyarázat találkozott a bizonylattal.

És ebben a vitában végül nem a hangerő döntött.

Hanem a papír.