Orbán nem nyugszik bele a vereségbe – Érdekes tervvel állt elő, visszaszerezni a hatalmat
Vélemény. Orbán Viktor tusványosi beszéde már nem egyszerű ellenzéki helyzetértékelés volt. A volt miniszterelnök gyakorlatilag felvázolta, miként írná felül a választási vereség után kialakult közjogi rendet, ha a Fidesz újra kormányra kerülne.
Orbán illegitimnek nevezte a Tisza kétharmados többségével elfogadott alkotmánymódosítást, és azt állította: mivel szerinte a változtatás eleve érvénytelen, az abban szereplő korlátozások sem kötik. Ide tartozik a miniszterelnöki tisztséget legfeljebb két ciklusra korlátozó szabály is.
A volt kormányfő logikája tehát meglehetősen kényelmes: amit az ellenfele alkotmányos többséggel elfogadott, az nem létezik; amit ő korábban ugyanilyen többséggel épített fel, az érinthetetlen. Ha pedig visszatér, helyreállítja az eltávolított tisztségviselőket, és visszafordítja a Tisza által elindított közjogi átalakítást.
Ez nem egyszerű kormányváltási program. Inkább egy párhuzamos állam alkotmányos tervrajza.
A törvény csak akkor törvény, ha neki kedvez?
Orbán azzal érvelt, hogy a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság elnökét és más, korábban hosszú időre kinevezett vezetőket személyre szabott, visszamenőleges szabályokkal mozdítottak el. Ezeket az intézkedéseket bűncselekménynek, az egész alkotmányos átalakítást pedig illegitimnek nevezte.
Ez is érdekelhet
A Tisza döntései természetesen bírálhatók. Jogászok vitathatják, megfeleltek-e a jogállamiság követelményeinek, sérült-e a visszaható hatály tilalma, vagy túllépett-e a parlamenti többség az alkotmányozó hatalom elfogadható keretein.
Ezek komoly kérdések. Csakhogy nem Orbán Viktor dönti el rájuk a végső választ Tusványoson, mikrofon előtt.
Az alkotmánymódosítás nem attól szűnik meg létezni, hogy a Fidesz elnöke illegitimnek nevezi. Amíg egy szabályt az arra jogosult intézmény nem semmisít meg vagy az Országgyűlés nem módosít, addig az a hatályos jog része. Orbán politikai véleménye nem alkotmánybírósági határozat, és a sértettség nem különleges jogforrás.
A kétciklusos korlátot már előre félretolná
A beszéd legérdekesebb része a miniszterelnöki cikluskorlátról szólt. Orbán értelmezése szerint a maximum két ciklust engedő szabály rá nem vonatkozhat, mert azt egy általa illegitimnek tartott alkotmánymódosítás vezette be.
Ez azért különös, mert a volt miniszterelnök egyszerre állít két dolgot. Egyrészt azt, hogy az új rendszer jogilag nem létezik. Másrészt már tervezi, hogyan indulhatna benne újra a hatalomért.
Ha a választási és alkotmányos rend teljes egészében illegitim, akkor Orbán milyen szabályok alapján akar visszatérni? Részt venne egy általa törvénytelennek tartott választáson, majd győzelme után hirtelen mégis jogszerűnek tekintené annak eredményét?
A válasz vélhetően az, hogy számára nem a rendszer egésze illegitim. Csak azok a részei, amelyek akadályozzák személyes visszatérését.
A kétciklusos korlát egyértelmű üzenetet hordoz: Magyarország többé nem akar évtizedekre egyetlen emberhez kötött kormányzást. Orbán viszont már most közli, hogy ezt a szabályt nem fogadja el. Nem új vezetőt keres a Fidesz élére, hanem jogi kerülőutat saját maga számára.
„Mindenkit helyreállítanak” – mintha a választás meg sem történt volna
Orbán arról is beszélt, hogy egy későbbi Fidesz-kormány helyreállítaná az eltávolított tisztségviselőket és a korábbi közjogi állapotokat.
Ez önmagában is mutatja, mennyire nem tudott még szembenézni a vereséggel. Nem azt tervezi, hogyan alakíthatna ki új, szélesebb társadalmi támogatást élvező politikát. Nem arról beszél, milyen hibákat követett el a Fidesz, és kiket kellene lecserélni a pártban.
Úgy viselkedik, mintha az elmúlt hónapok csupán egy jogellenes közjáték lennének, amely után mindenkit vissza lehet ültetni a régi székébe.
A választók döntése azonban nem technikai hiba volt. Nem egy elrontott beállítás, amelyet a következő rendszergazda egy korábbi mentési pontra visszaállíthat. Az ország leváltotta a Fideszt, a Tisza kétharmados többséget szerzett, és felhatalmazást kapott az Orbán-rendszer intézményeinek átalakítására.
Hogy ezt a felhatalmazást jól használja-e, külön kérdés. De Orbán úgy tesz, mintha maga a választási eredmény lenne érvénytelen, mert az nem neki adott hatalmat.
Egy alternatív valóságot épít a táborának
A tusványosi beszédet hallgatva nehéz eldönteni, Orbán valóban így látja-e a helyzetet, vagy tudatosan épít egy párhuzamos valóságot saját híveinek.
Ebben a történetben a Fidesz nem elveszítette a választást, hanem egy illegitim rendszer áldozata lett. A hatósági vizsgálatok nem közpénzügyi ügyek feltárását jelentik, hanem politikai üldözést. A kétharmados parlament nem alkotmányozó többség, hanem önkényuralmi gépezet. A leváltott tisztségviselők pedig nem egy korábbi rendszer maradványai, hanem jogellenesen eltávolított mártírok.
Ez a narratíva politikailag hasznos lehet. Segít egyben tartani a tábort, amelynek nehéz lenne azt mondani: elvesztettük a választást, mert rosszul kormányoztunk, visszaéltünk a hatalommal, és az ország többsége változást akart.
Orbán ehelyett reményt kínál nekik. Nem kell elfogadniuk a vereséget, mert az valójában nem volt érvényes. Nem kell új politikát keresniük, mert a régi rendszer hamarosan visszatér. Nem kell más vezetőt találniuk, mert a cikluskorlát amúgy sem számít.
Ez rövid távon erőt adhat a Fidesznek. Hosszabb távon azonban egy olyan pártot hoz létre, amely már nem a társadalmat akarja meggyőzni, hanem saját tagjait tartja fogva egy végtelenített visszatérési ígérettel.
Orbán terve nem a megújulásról, hanem a restaurációról szól
A volt miniszterelnök nem új Fideszt ígért. A régit akarja vissza.
Ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazokkal az intézményi vezetőkkel, ugyanazzal a központosított hatalmi logikával és – minden jel szerint – ugyanazzal a miniszterelnökkel. A vereségből nem azt a következtetést vonta le, hogy változtatnia kell, hanem azt, hogy a választási eredményt kell majd politikailag és jogilag semlegesíteni.
Ebben rejlik a beszéd valódi döbbenete.
Orbán Viktor nem készül belenyugodni abba, hogy a magyarok leváltották. Olyan történetet épít, amelyben továbbra is ő a törvényes vezető, a Tisza csupán átmeneti megszálló, a hatályos alkotmány pedig figyelmen kívül hagyható papír.
Ez már nem egyszerű ellenzéki keménykedés. Ez annak bejelentése, hogy Orbán csak addig fogadja el a demokratikus játékszabályokat, amíg azok visszavezethetik a miniszterelnöki székbe.
A legnagyobb kérdés ezért már nem az, valóban visszatérhet-e.
Hanem az, hogy a Fidesz meddig hajlandó követni egy olyan vezetőt, aki a vereség feldolgozása helyett inkább eltörölné annak jogi következményeit.