23 éve még 14 gyerekkel éltek egy romos présházban, ma a parlament alelnöke Kőszegi Krisztián
Huszonhárom évvel ezelőtt a tízéves Kőszegi Krisztián még arról beszélt a kamerák előtt, hogy szakács szeretne lenni. Családjával egy romos pécsi présházban élt, ahol tizennégy gyermeket neveltek szűkös körülmények között. Ma országgyűlési képviselő, a Tisza politikusa és a magyar Parlament első roma alelnöke.
Az RTL Házon kívül című műsora ugyanarra a helyszínre vitte vissza, ahol 2003-ban a Fókusz riportere találkozott a Kőszegi családdal. A szereplők egy része ugyanaz maradt, de közben egy egész élet telt el: a romos présházból induló kisfiú ma az Országgyűlés egyik legnagyobb irodájában dolgozik.
Nyolc gyermeket fogadtak be a sajátjaik mellé
Kőszegi Krisztián nagybátyja, Kőszegi László elhunyt testvére nyolc gyermekét fogadta örökbe a saját hat gyermeke mellé. A tizennégy gyerek együtt nevelkedett, kezdetben rendkívül nehéz körülmények között.
A családnak kevés pénze volt, de László és felesége nem tett különbséget a saját és a befogadott gyerekek között.
Ez is érdekelhet
„Ezek már a mi gyerekeink. Ugyanúgy szeretjük őket, mint a saját gyerekeinket, és nem lehet minket elválasztani” – mondta annak idején.
A gyerekek jól tanultak, szorgalmuk pedig a környezetük figyelmét is felkeltette. A pécsi önkormányzat végül egy ötszobás, összkomfortos házat vásárolt a család számára. Kőszegi Krisztián a riportban arról beszélt, mekkora élmény volt számukra, hogy végre saját fürdőszobájuk és angolvécéjük lehetett.
A családban a tanulás nem kötelező rossz, hanem közös program volt. Kvízkönyvekből kérdezték egymást, versenyeztek, ki tud több helyes választ, László pedig szigorúan számon kérte a jó jegyeket.
Krisztián szerint náluk egyszerűen „trendi volt a tanulás”.
A tízéves szakácsjelöltből diplomás kutató lett
A 2003-as felvételen a gyerekeket arról kérdezték, mik szeretnének lenni. Volt, aki mérnöknek, más ügyvédnek készült. A tízéves Krisztián azt felelte: szakács lesz.
Végül más utat választott. Elsőként szerzett diplomát a testvérek közül, majd példáját többen követték. A család gyerekei közül ma már többen diplomások, vannak, akik külföldön élnek, mások sikeres vállalkozásokat működtetnek.
Krisztián felsőoktatási éveiben a roma szakkollégium nyújtott számára olyan támogató közösséget, amelyet családias háttérként élt meg. Mentora, Varga Aranka professzor emlékei szerint érdeklődő, tehetséges, ugyanakkor eleinte kissé elveszett hallgató volt.
Krisztián maga mondta el: kezdetben még egy egyszerű mondatot sem mert nyilvánosan kimondani. Később konferenciákon adott elő, kutatásokban vett részt, és több tanulmány társszerzője lett. Barcelonában és Genovában is dolgozott összehasonlító kutatásokon, sokszor minimális anyagi lehetőségekből.
Az egyik külföldi tanulmányútra például előre lefagyasztott szószt vittek magukkal, mert támogatást csak a szállásra és a buszjegyre kaptak.
Meglepődött, amikor meglátta a parlamenti irodáját
Kőszegi Krisztián parlamenti pályája gyorsan indult. Amikor először bekísérték az alelnöki irodába, azt hitte, az óriási helyiséget több tisztségviselővel közösen kell majd használnia.
Megkérdezte, miként osztoznak rajta, és lehet-e valamilyen módon elválasztani a munkaállomásokat. A parlament munkatársai ekkor közölték vele: az egész iroda kizárólag az övé.
Az új szerep még szokatlan számára, de azt mondja, örül annak, hogy végre országos léptékben gondolkodhat és segíthet másokon. Közben tudatosan ragaszkodik ahhoz, hogy ne felejtse el, honnan érkezett.
„Én egy roma származású magyar politikus vagyok” – fogalmazott.
Az első időszakban főleg romaügyekkel és a mélyszegénységben élők helyzetével foglalkozott, de hosszabb távon ennél szélesebb terükel és a mélyszegénységben élők helyzetével foglalkozott, de hosszabb távon ennél szélesebb területen akar részt venni az ország irányításában.
Saját gyermekkori szorongásából lett politikai ügy
Egyik első parlamenti felszólalása az iskolakezdési támogatásról szólt. Kőszegi szerint különösen a hátrányos helyzetű és egyszülős családoknak van szükségük segítségre, hogy a gyerekek ne hiányos felszereléssel kezdjék meg a tanévet.
Pontosan tudja, milyen érzés ez.
Gyerekként szorongva figyelte, hogy osztálytársai teljes tanszerkészlettel érkeznek, neki pedig nem jut mindenből. Ma azért dolgozik, hogy egy gyermek iskolai esélyeit ne az döntse el, milyen családból érkezik vagy milyen füzetet tudnak megvenni neki.
Szerinte a leszakadó térségek felemelésének két legfontosabb eszköze az oktatás és a foglalkoztatás. Támogatja a tankötelezettségi korhatár visszaemelését 18 évre, mert úgy látja, ezzel csökkenteni lehetne a hátrányos helyzetű fiatalok korai lemorzsolódását.
A közmunkarendszert szintén átalakítaná. Tapasztalata szerint sok településen az alacsony jövedelem csak újratermeli az adósságot és az uzsorát, valódi kitörési lehetőséget azonban nem ad.
Alelnökként is visszajár a gilvánfai gyerekekhez
Kőszegi Krisztián áprilisig történelem- és földrajztanárként dolgozott, közben a gilvánfai tanodát vezette. Még egyetemistaként, önkéntes futballedzőként került a településre, majd ott maradt, mert úgy érezte, feladata megmutatni a szegény, elzárt faluban élő gyerekeknek, hogy a világ nagyobb annál, mint amit a mindennapjaikban látnak.
A tanodában nemcsak tanulnak. Sportolnak, kertet gondoznak, társasjátékoznak, és mindig kapnak enni. Az ott dolgozók szerint a gyermekek sikeréhez nem elég a korrepetálás: stabil családra, kiszámítható megélhetésre és valódi közösségre van szükség.
A Parlament alelnöke ma is hazajár, focizik és dinnyét eszik a család fiatalabb tagjaival. Azt reméli, hogy története a következő nemzedéket is arra ösztönzi: tekintsenek értékként a tanulásra.
Huszonhárom évvel ezelőtt egy romos présházban élt, és annak örült, hogy egyszer végre saját íróasztala lett.
Ma a magyar Országgyűlés első roma alelnöke.
Az út rendkívüli. De a történet legfontosabb tanulsága talán éppen az, hogy Kőszegi Krisztián szerint nem neki kellene kivételesnek lennie. Annak kellene természetessé válnia, hogy egy szegénységbe születő gyermek sorsát ne a címe, a bőrszíne vagy a szülei pénztárcája döntse el.