Régi közéleti figura tér vissza: mindenkit meglepett a bejelentés, komoly pozíciót kapott a kormánytól
Hosszú kihagyás után ismét a rendőrség kommunikációjában kap szerepet Garamvölgyi László. A közismert egykori szóvivőt országos főkapitányi kommunikációs főtanácsadónak kérték fel, feladata pedig nem kevesebb, mint a rendőrségi tájékoztatás megújításának segítése.
Garamvölgyi tíz éven át nyomozóként, majd huszonhárom évig rendőrségi szóvivőként dolgozott. Most Mecser Tamás dandártábornok, országos rendőrfőkapitány munkáját támogatja tanácsadóként.
A Blikknek adott interjúban világossá tette: nem látványos szerepléseket, hanem gyorsabb, hitelesebb és emberközelibb rendőrségi kommunikációt szeretne.
„Itt nem sztárokra van szükség”
Garamvölgyi szerint a rendőrség sajtóosztályán olyan embereknek kell dolgozniuk, akik egyszerre értik a rendőri munkát és a média működését. Úgy véli, a szakmai hitelességet nem lehet pusztán kommunikációs fogásokkal pótolni.
Ez is érdekelhet
„Itt nem sztárokra van szükség, hanem márkára, érezhető, látható, olvasható, emberközeli közbiztonságra.”
A főtanácsadó olyan kommunikációs rendszert szeretne kialakítani, amely modern és gyors, mégsem mond le a rendőrségi tájékoztatás korábbi, jól működő hagyományairól. Ebben a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsnál eltöltött tizenhárom év tapasztalataira is támaszkodna.
A célja nem az, hogy minden rendőrségi ügyből közösségi médiás show készüljön. Inkább az, hogy az emberek időben, érthetően és megbízható forrásból kapjanak tájékoztatást arról, mi történik körülöttük.
Szerinte a hírzárlat már nemcsak rossz, hanem értelmetlen is
Garamvölgyi egyik legkeményebb kijelentése a rendőrségi titkolózásra vonatkozott. Közölte: a rendőri kommunikációban nem lehet hírzárlat.
Érvelése szerint a digitális világban már eleve illúzió azt gondolni, hogy egy nagyobb rendőrségi akciót, balesetet vagy bűncselekményt hosszabb ideig el lehet rejteni. Kamerák, mobiltelefonok és közösségi oldalak rögzítik az eseményeket, a hírek pedig sokszor hamarabb megjelennek az interneten, mint ahogy a hivatalos szervek megszólalnak.
„A titkolózás hiba, hiszen a jó újságírók elől – pláne a mai digitális, bekamerázott, mobiltelefonnal közvetített világban – nem lehet eltitkolni a híreket.”
Szerinte a rendőrség feladata nem a sajtó feltartása, hanem az, hogy annyi információt adjon, amennyit a nyomozás érdeke megenged. Nem mindent, de gyorsan, ellenőrizhetően és felesleges várakoztatás nélkül.
Ez különösen fontos olyan ügyekben, amelyekről már videók, szemtanúi beszámolók és ellenőrizetlen állítások keringenek. A hallgatás ilyenkor nem óvatosságot sugall, hanem átengedi a terepet a pletykáknak.
A móri mészárlástól a 2006-os zavargásokig
Garamvölgyi szóvivői időszakára több olyan bűnügy és közbiztonsági válság esett, amely hosszú időre meghatározta a rendőrség társadalmi megítélését.
Felidézte az 1995-ös halálkamion ügyét, a 2002-es móri bankrablást és tömeggyilkosságot, a 2006-os zavargásokat, valamint a 2007-es Zsanett-ügyet. A móri mészárlás után néhány nap alatt összesen 320 percet szerepelt televíziós műsorokban.
A móri ügy kommunikációját maga is „állatorvosi lónak” nevezte, amelyben szinte minden lehetséges hiba megjelent. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy egy rendőrségi szóvivő sem beszélhet szabadon: azt közölheti, amire a vezetéstől felhatalmazást kapott.
Garamvölgyi szerint korábban éppen a nyíltságra törekvése miatt került többször konfliktusba rendőri vezetőkkel. A hírzárlatot nem fogadta el, de az információk tudatos, manipulációs célú csepegtetését sem tartotta helyesnek.
„Tudok államtitkokat is”
Az interjú egyik legerősebb mondata akkor hangzott el, amikor Garamvölgyi a nyilvánosság határairól beszélt.
„Tudok államtitkokat is, amiről soha életemben nem fogok beszélni, baráti körben sem, nemhogy kommunikációsként.”
Ezzel azt is világossá tette, hogy a nyílt kommunikáció nem jelenti a szolgálati vagy államtitkok nyilvánosságra hozatalát. A feladat szerinte éppen az egyensúly megtalálása: a rendőrség ne hallgasson el közérdekű információkat, de ne veszélyeztessen folyamatban lévő nyomozásokat, tanúkat vagy titkos műveleteket sem.
A visszatérése ezért nem egyszerű nosztalgikus személyi döntés. A rendőrség láthatóan olyan embert keresett, aki ismeri a szervezet belső működését, a sajtó igényeit és azt is, milyen következményekkel járhat egy elhibázott mondat.
Garamvölgyi László nem politikai tisztséget kapott, hanem szakmai tanácsadói szerepet. Mégis komoly feladat vár rá: olyan időszakban kell hitelesebbé tenni a rendőrség hangját, amikor az emberek néhány másodperc alatt értesülnek egy eseményről, a hivatalos válaszra viszont gyakran órákat várnak.
Ő most azt ígéri, ezen változtatni fog. Nem sztárokkal, nem hírzárlattal, hanem információval.