Szijjártó végre bement a parlamentbe, de úgy beégették, hogy az már kínos
Szijjártó végre bement a parlamentbe, de egyetlen fotó elég volt hozzá, hogy újra Lavrovval égessék
Szijjártó Péter megjelent a parlamentben, és valószínűleg nem erre a fogadtatásra számított. A volt külügyminiszterről készült fotón az látszik, hogy telefonálás közben eltakarja a száját, Cseh Tamás tiszás politikus pedig nem is hagyta ki a magas labdát.
„Halló, halló Lavrov Elvtárs! Jelenteni szeretnék…” – írta a képhez.
A mondat egyszerre volt gúny, politikai odaszúrás és nagyon pontos emlékeztető. Szijjártó neve ugyanis az elmúlt hónapokban nemcsak a Fidesz külpolitikájával, hanem a Lavrovval folytatott, kiszivárgott telefonbeszélgetések ügyével is összeforrt. Így amikor a parlamentben úgy kapták le, hogy a száját takarva telefonál, szinte magát írta a poén.
És ez az a pillanat, amikor a politikai mém fájdalmasabb tud lenni, mint egy hosszú parlamenti felszólalás.
Ez is érdekelhet
A fotó azért ütött, mert volt előzménye
Önmagában az, hogy egy politikus telefonál a parlamentben, nem hír. Az sem különösebben ritka, hogy valaki eltakarja a száját, ha nem akarja, hogy a kamerák vagy a közelben ülők leolvassák, mit mond. Csakhogy Szijjártó esetében ez egészen más fénytörésbe kerül.
Korábban nyilvánosságra került egy Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti telefonbeszélgetés, amely komoly politikai botrányt okozott. A történet lényege nemcsak az volt, hogy mit mondott a volt külügyminiszter, hanem az is, milyen kínos helyzetbe került a magyar diplomácia az orosz kapcsolatok miatt.
Ezért működik Cseh Tamás beszólása. Nem kell hozzá hosszú magyarázat. Elég a kép, Szijjártó keze a szája előtt, és a Lavrovra tett utalás. A közönség már összerakja.
Szijjártó a Fidesz külpolitikájának élő szimbóluma lett
Szijjártó Péter sokáig a Fidesz egyik legfontosabb arca volt a nemzetközi politikában. Ő vitte a kormány keleti nyitását, ő járt Moszkvába, Pekingbe, tárgyalt energiapolitikáról, szankciókról, üzletekről, és ő magyarázta újra meg újra, hogy a magyar érdek ezt kívánja.
A gond az, hogy a kormányváltás után ez a szerep már nem erőnek, hanem tehertételnek látszik. Ami korábban „pragmatikus külpolitikaként” volt eladva, az ma sokak szemében oroszbarát sodródásnak, túlzott megfelelésnek és diplomáciai elszigetelődésnek tűnik.
Szijjártó ezért nem tud úgy bemenni a parlamentbe, hogy ne hozza magával az egész Orbán-korszak külpolitikai örökségét. Lavrov, Moszkva, szankciók, energiaalkuk, kínos telefonok, kiszivárgott beszélgetések – ezek már nem külön ügyek, hanem ugyanannak a politikai csomagnak a részei.
A „Lavrov elvtárs” poén ennél több volt
A poszt azért volt különösen gonosz, mert nem egyszerűen azt sugallta, hogy Szijjártó Oroszországgal beszél. A „jelenteni szeretnék” fordulat sokkal erősebb: azt a régi fideszes vádat fordítja vissza a Fideszre, amelyet éveken át minden ellenfelükre rásütöttek.
Hazaárulózás, idegen érdekek, Brüsszelnek jelentés, külföldi megrendelés – ezek voltak a Fidesz kedvenc fegyverei. Most viszont a Tisza oldaláról jön ugyanaz a típusú politikai gúny, csak éppen Moszkvával és Lavrovval.
És ez fájhat igazán.
Mert Szijjártó nem egy véletlenül rosszkor lefotózott politikus lett a képen, hanem a régi rendszer külpolitikai reflexeinek karikatúrája. Mintha a fotó azt mondaná: a Fidesz már nincs kormányon, de egyes szereplők még mindig úgy viselkednek, mintha a régi vonalak élők lennének.
A szájeltakarás lett a legjobb politikai szimbólum
Lehet, hogy Szijjártó teljesen ártatlan okból takarta el a száját. Lehet, hogy csak diszkréten telefonált, lehet, hogy semmi különös nem történt. De a politikában nemcsak az számít, mit akart valaki, hanem az is, hogyan néz ki a pillanat.
Ez a pillanat pedig kegyetlenül nézett ki.
Egy volt külügyminiszter, akinek a Lavrovval folytatott telefonbeszélgetései korábban botrányt okoztak, ül a parlamentben, telefonál, és eltakarja a száját. Ennél jobb alapanyagot egy ellenfélnek nehéz adni.
A Tisza politikusai az utóbbi időben láthatóan ráéreztek arra, hogy a Fidesz régi erőembereit nem mindig hosszú elemzésekkel lehet a legjobban támadni. Néha elég egy jól eltalált kép, egy mondat, és a korábbi botrány emléke.
A Fidesz saját módszere fordul vissza rájuk
A Fidesz hosszú éveken át abból is élt, hogy egyetlen képből, gesztusból, félmondatból karaktergyilkosságot tudott építeni. Valakit elég volt rossz pillanatban lefotózni, egy mondatát kiragadni, mellétenni a megfelelő címet, és ment is a gépezet.
Most ugyanez a logika fordul vissza.
Csakhogy van egy nagy különbség: Szijjártó esetében nem a semmiből kellett ügyet gyártani. Ott van mögötte a Lavrov-vonal, a kiszivárgott telefonbeszélgetés, az orosz kapcsolatokról szóló politikai vita, és az a külpolitikai örökség, amelyet a Fidesz máig próbálna kimagyarázni.
Ezért lett Cseh Tamás posztja több egyszerű poénnál. Egy mondatban sűrítette össze azt, amit a Tisza hónapok óta mond: a Fidesz nem megvédte Magyarországot a külföldi befolyástól, hanem rossz irányba kötötte be az országot.
Szijjártónak most már minden telefon kínos lehet
A legnagyobb baj Szijjártó számára az, hogy ezentúl minden hasonló pillanat ugyanide fut ki. Ha telefonál, Lavrov. Ha eltakarja a száját, lehallgatás. Ha külpolitikáról beszél, Moszkva. Ha nem szólal meg, akkor is beszél róla a kép.
Ez a politikai reputáció igazi leépülése.
Nem akkor van baj, amikor az ellenfél támad. Hanem akkor, amikor már egy véletlen mozdulat is működésbe hozza a rólad kialakult képet.
Szijjártó Péter a Fidesz egyik legfegyelmezettebb, legenergikusabb, legmagabiztosabb politikusaként építette fel magát. Most viszont egyetlen parlamenti fotó elég volt ahhoz, hogy újra előkerüljön a legkellemetlenebb kérdés: kinek a vonalán beszélt éveken át a magyar külpolitika?
Cseh Tamás posztja ezért ütött ekkorát.
Nem azért, mert bebizonyított valamit.
Hanem mert mindenki pontosan értette, mire céloz.