Súlyos baleset érte Szilágyi Jánost: újra kell tanulnia járni
A születésnap előtt jött a baj
Néhány nappal ezelőtt töltötte be a 90. életévét Szilágyi János, a magyar rádiózás és televíziózás egyik legismertebb alakja. Az ünneplés azonban korántsem volt felhőtlen: a legendás műsorvezető másfél hónappal ezelőtt nagyot esett, combnyaktörést szenvedett, kórházba került, majd meg kellett műteni. A balesetről a Blikknek beszélt, a történetet több lap is átvette.
Szilágyi János úgy fogalmazott: 90 évesen „majdhogynem újra tanul” járni. Ez a mondat egyszerre drámai és nagyon emberi. Egy combnyaktörés fiatalabb korban is komoly sérülés, idősebb korban pedig különösen hosszú és nehéz felépüléssel járhat. A műsorvezető most lassan, óvatosan mozog, és a mindennapokban is alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy teste már nem engedelmeskedik úgy, mint korábban.
Szűk körben ünnepelte a 90. születésnapját
A kerek születésnapot végül nem nagy családi körben, hanem hat baráttal ünnepelte meg. Elmondása szerint Amerikában élő lánya nem tudott vele lenni ezen a napon, fiával és két unokájával pedig csak később találkozik. A baráti vacsorán koccintottak, beszélgettek, nosztalgiáztak, majd mindenki ment a dolgára.
Ez a kép nagyon távol áll a zajos, nagy születésnapi gáláktól. Szilágyi János visszafogottan, csendesen, a hozzá közel állókkal ünnepelt, miközben már a műtét utáni felépülés terheit is viselte. A 90. születésnap önmagában is különleges mérföldkő, nála azonban most még erősebb jelentést kapott: nemcsak az elmúlt évtizedekről, hanem a sérülés utáni újrakezdésről is szólt.
A tenisz már a múlté, de az írást nem engedi el
Szilágyi János korábban szenvedélyesen teniszezett, de ezt a sportot már évekkel ezelőtt elengedte. Most keserű humorral jegyezte meg, hogy mondhatná, egy ideig nem tud teniszezni, de valójában már régóta nem játszik. A mozgás helyét ma inkább a séták, az otthoni torna és az óvatos rehabilitáció vette át.
Ez is érdekelhet
A sérülés viszont nem akadályozza abban, hogy írjon. Korábban még egy életrajzi könyv gondolatával játszott, A vénülés fortélyai címmel, végül azonban más irányt választott. Új kötete Ez-Az címmel jelenik meg májusban, esszékkel, gondolatokkal és személyes élményekkel.
Ez sokat elárul róla. A teste most lassabb, törékenyebb, a mozgás nehezebb lett, de a gondolkodás, az írás és a kíváncsiság továbbra is része az életének. Szilágyi nem a sérülés köré építi az utolsó éveit, hanem tovább dolgozik azon, amihez mindig is értett: történeteket, gondolatokat, emberi helyzeteket formál szöveggé.
Már nem keresi a nyilvánosságot, de egy nagy interjúra még igent mondana
A legendás műsorvezető ma már visszavonultan él. Elmondása szerint rádiót nem nagyon hallgat, televíziót sem néz, mert kevés olyan dolgot talál bennük, ami igazán érdekli. Ez különösen érdekes attól az embertől, aki egykor a rádiózás és televíziózás egyik meghatározó személyisége volt.
A Táskarádió, a Halló, itt vagyok! és a Senki többet? Harmadszor műsorvezetője mégis nyitva hagyott egy ajtót. Azt mondta, ha értelmes felkérést kapna, talán elfogadna egy hosszabb, életútinterjút valamelyik televíziós csatornán.
Ez nem visszatérés lenne a régi értelemben, inkább számvetés. Egy olyan beszélgetés, amelyben egy 90 éves, sokat látott ember végignézhetne azon, mit jelentett számára a pálya, a nyilvánosság, az öregedés és az ország változása.
A kormányváltásról is megszólalt
Szilágyi János azt mondta, mindig igyekezett távol tartani magát a politikától, de most nem hallgatta el, hogy örül a kormányváltásnak. Úgy fogalmazott: amit április 12-én éjszaka Budapest utcáin és az országban látott, azt szinte nem akarta elhinni, és ilyen boldognak talán még soha nem látta a magyarokat. Hozzátette: jó, hogy ezt megérhette.
Ez a mondat külön súlyt kap egy 90 éves embertől. Nem napi politikai odamondásnak hat, inkább annak a megfogalmazásának, hogy valaki hosszú élet után még látott egy történelmi pillanatot, amelyben sok ember felszabadultnak érezte magát.
Egy baleset, ami nem törte meg
Szilágyi János most nehéz időszakon megy keresztül. A combnyaktörés, a műtét és a járás újratanulása 90 évesen komoly próbatétel. Mégsem egy megtört ember képe rajzolódik ki a megszólalásaiból, hanem valakié, aki pontosan tudja, hol tart, nem szépíti az öregedést, de nem is adja át magát teljesen neki.
Csendesebb lett az élete, óvatosabb a mozgása, szűkebb a nyilvánossága. De ír, gondolkodik, figyeli az országot, és még mindig van mondanivalója. A baleset után most valóban újra kell tanulnia járni – de Szilágyi János története ennél többről szól: arról, hogy 90 évesen is lehet méltósággal, humorral és szellemi frissességgel továbbmenni.