Sokkot kaptak a közmédia dolgozói: félelem és bizonytalanság lett úrrá a Kunigunda utcában
„Nagyon fél, nem mer nyilatkozni”
Feszült, bizonytalan és félelemmel teli hangulatról számolt be a Magyar Hang a közmédia dolgozói köréből. A lap egyik forrása korábban még vállalta volna a beszélgetést, igaz, név nélkül, később azonban visszalépett. Annyit üzent: „nagyon fél, nem mer nyilatkozni”. Azt nem árulta el, pontosan mitől tart, csak azt, hogy szerinte szörnyű a hangulat a köztelevíziónál.
A félelem hátterében több dolog is állhat. A Tisza győzelme után Magyar Péter már a közmédiában adott interjújában is kilátásba helyezte, hogy kormánya felfüggeszti a közmédia hírszolgáltatását, amíg új szabályozás nem születik. A 24.hu akkori beszámolója szerint Magyar arról beszélt: a kormányalakítás után felfüggesztik a „propagandamédia” hírszolgáltatását.
Ez a mondat nyilvánvalóan sokkolóan hatott azokra, akik az MTVA-ban dolgoznak. Még azokra is, akik saját magukat nem tartják a lejárató kampányok felelős szereplőinek, hanem egyszerű alkalmazottként, szerkesztőként, technikusként, gyártási munkatársként vagy háttéremberként élték meg az elmúlt éveket.
A dolgozók egy része igazságtalannak érzi a teljes elutasítást
A Magyar Hang beszámolója szerint több közmédiás dolgozó is úgy érzi: ha személyesen kimaradt a lejárató kampányokból, az egyfajta elhatárolódás volt részéről. Őket rosszul érintik azok a közösségi médiában terjedő kemény kritikák, amelyek kollektíven bélyegzik meg a közmédiában dolgozókat. Egyikük ezt egyszerűen gyűlöletként írta le.
Ez az ügy egyik legnehezebb része. A közmédiát hosszú évek óta érik súlyos bírálatok a kiegyensúlyozatlanság, a kormányzati narratíva túlsúlya és a lejárató anyagok miatt. Ugyanakkor egy ekkora intézményben rengetegen dolgoznak olyan munkakörökben, amelyek nem azonosak a politikai döntéshozatallal vagy a hírszerkesztés végső irányításával.
Ez is érdekelhet
A dolgozói félelem ezért nem feltétlenül a reformok elutasításáról szól. Inkább arról, hogy sokan nem tudják, mi lesz velük, ki számít felelősnek, ki maradhat, ki kerül célkeresztbe, és milyen gyorsan változik meg a rendszer.
Magyar Pétert tapssal is fogadták bent
A történethez hozzátartozik, hogy amikor Magyar Péter április közepén a közmédiában járt, nemcsak ellenséges vagy feszült jelenetekről érkeztek hírek. A 24.hu és a HVG is beszámolt arról, hogy az MTVA Kunigunda utcai székházában több dolgozó tapssal fogadta őt. Magyar akkor röviden beszélt hozzájuk, és megköszönte azok kitartását, akik szerinte „nem jó kedvükben tették azt, amit tettek”.
Ez a jelenet jól mutatta, hogy a közmédián belül sem egységes a hangulat. Vannak, akik változást várnak, vannak, akik félnek, vannak, akik hallgatnak, és vannak, akik úgy érzik, évek óta olyan rendszerben dolgoztak, amelyben kevés valódi mozgásterük volt.
Magyar Péter akkor azt is jelezte, hogy sok üzenetet kapott „bentről”, vagyis az MTVA dolgozóitól. Ez arra utal, hogy az intézményen belül is lehettek olyanok, akik elégedetlenek voltak a működéssel, de nyilvánosan nem vállalták a konfliktust.
A közmédia jövője az egyik első nagy ütközés lehet
Magyar Péter közmédiával kapcsolatos tervei már a választás után azonnal politikai vihart kavartak. Az MTVA korábban azt hangsúlyozta, hogy a hatályos jogszabályok szerint köteles kiegyensúlyozott és sokoldalú tájékoztatást nyújtani, biztosítva a parlamenti pártok arányos megjelenését.
A Tisza viszont éppen azt állítja, hogy a közmédia jelenlegi formájában nem közszolgálati média, hanem politikai propagandaeszköz. Ezt a véleményt erősítette meg Silhavy Máté Tibor is, aki Magyar Péter felhívására lemondott a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumában betöltött tagságáról. Levelében azt írta, hogy a hazai közszolgálati médiaszolgáltatás jelenlegi formájában különösen nem felel meg azoknak a törvényi előírásoknak és nemzetközi sztenderdeknek, amelyek alapján érdemes lenne az adófizetők támogatására.
Ez már nem egyszerű személyi kérdés. Ha a Tisza valóban hozzányúl a közmédiához, akkor új médiatörvény, új felügyeleti rendszer, új finanszírozási modell és új szerkesztési garanciák is napirendre kerülhetnek.
Nem mindegy, hogyan történik az átalakítás
A közmédia átalakítása jogilag és politikailag is kényes ügy. Egy demokratikus országban nem az a cél, hogy az egyik kormány propagandáját felváltsa a másik kormány propagandája. Hanem az, hogy valódi közszolgálati média jöjjön létre, amely nem pártközpontból, nem miniszteri üzenetekből és nem politikai kampánylogikából működik.
A Lakmusz elemzése szerint a közmédia költségvetése hatalmas: az MTVA 2026-os kiadási előirányzata 154,7 milliárd forint körül van, miközben a formális médiaszolgáltató, a Duna Médiaszolgáltató jóval kisebb összegből működik. Az MTVA felett formálisan az NMHH Médiatanácsa gyakorol felügyeletet.
Ezért az átalakítás nem merülhet ki abban, hogy néhány vezetőt leváltanak vagy átnevezik a műsorokat. A kérdés az, hogyan lehet olyan struktúrát létrehozni, amelyben a szerkesztőségi függetlenség, a politikai kiegyensúlyozottság és a közpénzek átlátható felhasználása valóban garantált.
A dolgozók most két tűz között érzik magukat
A közmédia dolgozóinak félelme részben abból fakadhat, hogy egyszerre vannak kitéve a korábbi rendszer örökségének és az új hatalom elvárásainak. Az egyik oldalról ott van a múlt: a közmédia éveken át kapta a kritikát a kormányzati kommunikáció kiszolgálása miatt. A másik oldalról ott van a jövő: nem tudni, kik maradnak, kiket vonnak felelősségre, és milyen feltételekkel működik tovább az intézmény.
A Magyar Hang által megszólaltatott névtelen dolgozók ezért nem véletlenül óvatosak. Egyikük már beszélt volna, aztán visszalépett. Mások vállalták, hogy elmondják, hogyan látták saját szerepüket, de szintén csak név nélkül.
Ez önmagában sokat elmond a közmédia belső állapotáról. Egy egészséges intézményben a dolgozók nem rettegnek attól, hogy név nélkül is bajuk lehet abból, ha a munkahelyük működéséről beszélnek.
A nagy kérdés: megtisztítás vagy újabb politikai megszállás?
A közmédia átalakítása az új kormány egyik legfontosabb próbája lehet. Magyar Péter kemény szavakkal beszélt a hírszolgáltatás felfüggesztéséről, de a valódi kérdés az lesz, hogy ebből milyen jogállami megoldás születik.
Ha az átalakítás átlátható, szakmai és jogilag megalapozott lesz, akkor valódi közszolgálati fordulat jöhet. Ha viszont kapkodva, bosszúlogikával vagy politikai kézi vezérléssel történik, akkor csak a szereplők cserélődnek, a probléma megmarad.
Most a közmédia dolgozói sokkot kaptak, a hangulat feszült, a bizonytalanság nagy. De ez a félelem egyben azt is jelzi, mennyire mélyre ment az intézményi válság. A közmédia sorsa nemcsak a benne dolgozókról szól, hanem arról is, hogy Magyarországon lehet-e újra olyan közszolgálati tájékoztatás, amelyben a néző nem propagandát kap a pénzéért, hanem valódi híreket.